Új Kelet, 1994. június (1. évfolyam, 59-84. szám)
1994-06-24 / 79. szám
ÚJ KELET MAGAZIN 1994. június 24., péntek 7i DDr\T)r\ i \jl ±\vy± w LOPÁS Finomabban szólva, idegenek értékeinek az eltulajdonítása. Európa ötcsillagos szállodáiban is visszatérő probléma az, hogy az elit vendégek hazaviszik a törölközőket. Ennek megelőzésére van mód, például a végtelenített törölköző, ám nem ez a megoldás, a szállodai menedzserek szerint nincs más megoldás: a visszatérésben bízva, szemet kell hunyni a szállodai törölközőlopások fölött. Megnyugtatásképpen írom, mi magyarok sem vagyunk különbek. A sajátos tapasztalatokról Hódy Ákos, a gergelyiugomyai Diófa kemping társtulajdonosa beszél.- Nekünk minden idény május elsején kezdődik, hogy egy hónap alatt kijavítsuk az előző év szándékos rongálásait, egyéb hibáit. Az energiapazarlásról már nem beszélek, mert megszokott ügy, hogy nyitva hagyják a melegvizes csapot, vagy éjjel a villanyt. A probléma akkor kezdődik, amikor a bosszúállás dolgozik valakiben. Volt, amikor nem volt melegvíz, erre a sértődött ember berúgta a bojlerház ablakát, a főcsapot pedig leütötte. Este tíz órakor jött valaki, hogy „Tessék már jönni, mert az egész mosdóban áll a víz”. Olyanok is vannak, akik a zuhanyozóban úgy mossák a lábukat, hogy az álló zuhanyt lehúzzák lábmagasságig, mert elfelejtik, hogy a cső nem hajlik vissza.- A szuvenírszerzés is divat?- Lopják a WC-papírt és a szemetesvödröt is. Ami mozgatható, egyben népszerű is. Egy ilyen kempingben az én jogosítványom a kisfejsze. Egyszer a zsaluanyag mellett felejtettem, természetesen egy óra múlva már az sem volt meg. A faházakból gyakran hiányzik a hamuzó, a festmény-reprodukciókat bezzeg még sohasem vitték el. A kultúra nem kelendő.- Jönnek néha „kemény” gyerekek is?- Igen. Bár néha meglepetést is tudnak okozni. Pár éve Harley Davidson motorokon, nagydarab, hosszú szakállú emberek érkeztek hozzánk. Amikor motorjaikat brummogtatva feltűntek a bejáratnál, a homlokomhoz kaptam: „Emberek, mi lesz itt?!”. Bőrzakóban és csizmában, az oldalukon tőr, a derekukon lánc, azaz minden, ami kell. Kezdtek bepakolni a faházakba, láttam, hogy viszik a rekeszes söröket befelé. Iszogattak jócskán „Na, mondom, itt kő kövön nem marad!”. Bámultunk a faházra, és vártuk, mikor dől a fal... Szépen elaludtak és reggel, illedelmesen elköszönve, elmentek. „Láss csodát, magyar! Menjünk és nézzük meg, mit hagytak maguk után, mert az nem létezik, hogy ne legyen probléma.” Bent csodálatos rend volt. A szemét külön zsákokba volt csomagolva. Beágyaztak, és mindent az élére hajtottak. Ilyen is van! Többnyire nincs sok problémánk, de azért van történetünk jócskán. Egy kedves sárospataki leánycsapat négy tagja úgy döntött, hogy a stafírung- juk része lehetne a mi lepedő- és huzatkészletünk, így azzal felszerelkezve távoztak. Gyalog mentek az állomásra, így autóval utolérhettem volna őket. Nem mentem, mert nem akartam megszégyeníteni esetleg visszatérő vendégeimet. Kép és szöveg: Vargá Attila t Tűzzománc, tánc és mozgás Négyféle táborral várja az érdeklődő fiatalokat nyár folyamán a mátészalkai művelődési ház. Az első a tűzzománcban kezdőknek szól, akik reggel nyolctól délután kettőig bűvölhetik az anyagot. Ugyanezen a szinten még egy turnus indul, csak kicsit később, augusztus 1-5 között. A részvételi díj mindkét esetben .800 forint, amiért a művelődési ház biztosítja a tűzzománcozáshoz szükséges anyagokat. Gondoltak a haladó kézművesekre is, őket július 8. és 12. között várják, nyolcórás foglalkozásokkal. Az erre jelentkezőknek 1200 forintot kell befizetniük. A kilenc és tizennégy éveseknek nyújt remek szórakozást augusztus 8. és 13. között a drámapedagógiai színjátszótábor. A fiatalokkal amatőr alternatív színjátszócsoport foglalkozik majd. és betekinthetnek a színház kulisszái mögé. A reggel nyolctól délután egyig tartó foglalkozások díja 500 forint. Ugyanebben az időpontban rendezik meg a mozgás- és néptánctáborokat is. A 16 éven túliakat pedig július 11. és 17. között várja a klasszikus és jazzbalett. A részvételi díj ezeken a helyeken is 500 forint. 7 A porcsalmai Juliska néni, özvegy Kovács Istvánná 81 évesen is tisztán, rendben tartja portáját Pénzes László felvétele Sztriptíz Tiszalökön — Bizony! Sztriptíz Tiszalökön. Az Alkatrazban. Én is láttam, méghozzá nem akármilyet, mert ketten vetkőztek. Egy nő és egy férfi — újságolja Rédei- né Katona Éva, a polgármesteri hivatal műszaki ügyintézője. — Csak vetkőztek. Évikém — helyesbít Máthé Istvánná jegyző. — Mennyi ideje is lehet..? Talán vagy másfél éve már csak táncosnőket foglalkoztatnak. Hármasban azt próbáljuk csokorba gyűjteni, milyen lehetőségek is kínálkoznak itt a kikapcsolódásra. Mert az igaz, hogy Tiszalök kisváros a maga 6300 lakosával. De az is igaz, hogy nyaranként átlagosan 3 ezerrel több emberrel kell számolni — ennyien töltik a parton a vakációt. Főleg debreceniek, nyíregyháziak és környékbeliek, de pestiek, sőt zalaegerszegiek is építettek itt nyaralót. — Ide akár ki is tehetnénk a megtelt táblát — mutatja az üdülőterület térképét Rédeiné. Valamikor a hetvenes években kezdték felfedezni ezt a környéket a turisták. Azon a részen, amit a helybeliek ősi üdülőnek neveznek, majd félezer telket osztottak ki, 150-200 négyzetmétereseket. — Ez volt a kezdet. Második nekifutásra a Keleti-főcsatorna bal partján parcellázott az akkori tanács. Mára beépült az új osztás is. Persze aki akar, még hozzájuthat telekhez, de csak magán- forgalomban: Mondom a jegyzőnek, hogy az új osztás olyan arculatot mutat, mint egy kertváros. Itt a telkek is nagyobbak — olyan 420 négyzetméteresek —-, és a manapság divatos emeletes épületek sorakoznak rajtuk. — Nem, azok nem családi házak, hanem nyaralók. Maximum 63 négyzetméter beépítésére adtunk engedélyt. Aztán hogy lefelé — pincével vagy garázzsal —, illetve fölfelé emelettel, tetőtérrel gyarapíthatják az épületeket, az mindenkinek a maga dolga — sorolja Máthé Istvánné. — Legfeljebb néhányan, s inkább az ősi üdülőben laknak kinn egész éven át. Pedig most már szinte minden van odakinn, a fagyizótól a postán át az élelmiszerboltig. Egyedül talán húsért kell bejönni a városba. A távolság nem nagy, négy kilométer. Persze a nyaralók elsősorban horgászni, fürdőzni, pihenni szeretnének a parton. — Ezt természetesen mind lehet — folytatja a jegyző. — Arra törekszünk, hogy jól érezzék magukat nálunk a vendégek. Egyelőre nem sokan tudják, hogy már két strandunk van. Az egyik a régi Fűzi strand az élő Tiszán. A másik az új üdülő szomszédságában található. Ez egy babszem alakú meder, közvetlen összeköttetésben az élő vízzel. Szabadstrand ez is, biztonságos, a vize másfél méter mély. Még tart a tereprendezés, de már lehet fürödni itt is. Nagyon szép ez a hely. Aki erre jár, biztos kedvet kap ahhoz, hogy eltölt- sön néhány napot a környéken. — Főleg iskolák részéről van igény szállásra — veszi át a szót Rédeiné. — Tavaly a gimnázium kollégiumában helyeztek el csoportokat. Pihentek itt kempingezők is, akik az erőmű lakótelepén sátoroztak. Ez persze csak időleges megoldásnak jó. Ezért is örültünk nagyon, mikor egy érdeklődő tervet nyújtott be hozzánk egy szabadidő- és pihenőközpont létrehozására. Az ügyintéző gondosan szerkesztett rajzokat mutat, hogyan is nézne ki ez a létesítmény a Keleti-balparton. Mutatós üzletközpontot képzelt el ide a vállalkozó hatalmas terasszal, aztán egy vizesblokkot mosdókkal, zuhanyozókkal, amit a kempingezők használnának. — Nem rossz, ugye? Az ügy egyetlen szépséghibája, hogy az emberünk nem jelentkezett. Pedig minden segítséget megadnánk — már amire lehetőségünk van —, ha belefogna. Hogy miért maradt el, nem tudni. Nekünk pedig sajnos nincs pénzünk egy ilyen beruházásra. Azért bízunk benne, hogy előbb vagy utóbb a tervből valóság lesz. Egykor a Rákóczi családé volt a kiskastély a vajai vár szomszédságában. Ma a vajai önkormányzat tulajdonában van. 17 milliós beruházással alakították ki a 45-50 főt befogadó, két-, három- és négyágyas szobákat. Most itt szállnak meg a nemzetközi alkotótábor művészei is. Pénzes László felvétele Julika az otthonból Az idős emberek már olyanok mint a gyerekek. Rengeteg türelem és szeretet keli megértésükhöz, gondozásukhoz. Szohonya Jó- zsefné, Julika már jó ideje ápolónő, az evangélikus szeretetotthonban pedig január óta dolgozik. — Mindig betegeket akart gondozni? — Nem egészen. Amikor aztán apukám nagyon beteg lett, megfogadtam, ha rajta nem tudok segíteni, megpróbálok másokon. — Hány ápolónő dolgozik az otthonban? — A két műszakra összesen négyen vagyunk. Az egyik páros reggel hattól délután fél háromig, a másik fél kettőtől este tízig dolgozik. A mindennapos program a fürdetéssel, öltöztetéssel, ágyazással indul. Van aki teljesen önálló, ám sokan segítségre szorulnak. Reggelihez kitoljuk a három tolókocsis beteget, aztán kiosztjuk a gyógyszereket. Mindig akad valami dolgunk. — Van esetleg kedvence az idősek között? — Nincs. Nem lehet különbséget tenni köztük. Mindegyik kedves valamiért. Jó érzés, hogy először velünk osztják meg gondjaikat, elmesélik, mit álmodtak. Az a legcsodálatosabb bennük, hogy hálásak, rengeteg szeretetet kap az ember tőlük. — Megkérdezhetem, mennyi a fizetése? — Persze. Nem titok, hogy 17 100 forint a bruttóm. — Mit csinál a műszak után? —A tízéves Péter, az ötéves Gábor fiam és a férjem mellett mindig akad tennivaló. Régebben nagyon szerettem kötni, de most már se időm, se türelmem nincs hozzá. Van viszont egy kertünk, ami ilyenkor rengeteg munkát ad. Síeli Tímea
