Új Kelet, 1994. június (1. évfolyam, 59-84. szám)

1994-06-21 / 76. szám

Ui KELET SPORT 1994. június 21., kedd 11 GYEREKFOCI Három napon át zajlott a gyermek- labdarúgótorna. Aki vette a fáradságot, és kilátogatott a pá­lyákra, sok élmény­nyel gazdagodhatott. A gyerekek lel­kesedése az ott lévőkre is átragadt. Voltak igazán te­hetséges, s kevésbé tehetséges srácok, de egyben megegyeztek a fiúk: a pályán a csa­patért, a győzelemért mindenre képesek lettek volna. Tudom, életkori sajátossága ez az ilyen korú gye­rekeknek, mégis, néha igazán meg­lepődhettünk a történéseken. Történt például szombaton, a Vas­utas pályán, hogy a tizenkét éves Gődér Attila megsérült. Az Olasz Focisuli játé­kosának vérezni kez­dett az orra. A dok­tor urat megkérték állítsa el a vérzést Ő az öltözőbe vitte a srácot, hogy kellően ellássa. A csapat vezetett, de ember- hátrányban az ellenfél veszélyes támadást indított. A cserepadról máris felpattant két gyerek, s rohant az orvoshoz: „Tessék már kiengedni Attilát” kiabálták messziről a fiúk. Még egy orrsériilés sem lehet ok arra, hogy az egyik legjobb hiányozzon a pá­lyáról, s mit csinál egyébként is a doktor úr percekig ott az öltözőben - gondolhat­ták. A labdarúgó NB III Tisza-csoport- jának eddig nem közölt eredményei Püspökladány-Ózd 2-2 Tiszafüred- Tiszaújváros 0-1, Hajdúszoboszló- Derecske mérkőzés elmaradt. A csoport állása 1. Stop-MVFC 15 8 5 43-20 38 2. Kisvárda 14 9 5 63-21 37 3. Szerencs 13 10 5 47-25 36 4. Nyírbátor 13 9 6 46-27 35 5. Rakamaz 14 6 8 52-29 34 6. Püspökladány 13 7 8 40-32 33 7. Tiszafüred 11 9 8 44-30 31 8. Ózd 10 11 7 39-32 31 9. Mátészalka 11 8 9 35-24 30 10. Bors.Ép. 10 8 10 36-32 28 11. Nagykálló 10 6 12 29-48 26 12. Tiszaújv. 7 9 12 23-38 23 13. Edelény 7 8 13 32-47 22 14. Hajdúszob. 1 4 22 16-74 6 15.Derecske 2 4 21 16-82 6 A Derecskétől 2 büntetőpont levonva. Az Edelény, mint a két legrosszabb 13. helyezett csapat egyike, kiesett. Tiszaszalka feljebb léphet A zárófordulóban eldőlt, hogy a már korábban bajnok Biri mellett, a tiszaszal­A gyerekeket még csak értem, de azt már kevésbé, hogy edzőjük is az orvost sürgette. Némelyik szakvezető a pálya szélén is elf­eledkezett magáról, s a játékvezetőt szidta. Ezért bizony kár volt, mert egyébként ezek a lelkes, csupa szív, a fociért, gyerekekért mindenre képes szakemberek minden dic­séretet megérdemelnek. A képen: a magyar C-válogatott átveszi a kupát rz kaiak léphetnek felső osztályba. Ennek le­hetőségét Encsencs súlyos vereségével játszotta el. Több helyen is gólzáport látha­tott a publikum. Eredmények: Nyírcsaholy-Dombrád 6-1, Biri- Nagyecsed 3-0, Tuzsér-Tiszaszalka 1-1, Kállósemjén-Vaja 1-2, Napkor-Encsencs 5-1, Nyírtelek-Fényeslitke 0-4, Kálmán- háza-Ajak 4-1, Kótaj-Ny. Volán D. 1-3. A bajnokság végeredménye: 1. Biri 30 24 3 3 71-28 51 2. Tiszaszalka 30 19 2 9 89-44 40 3. Encsencs 30 16 X 6 58-35 40 4. Vaja 30 14 8 8 56-45 36 5. Ny.csaholy 30 14 5 11 70-45 33 6. Ny.Volán D .30 14 5 11 54-47 33 7. Nagyecsed 30 11 8 11 50-54 30 8. K.semjén 30 13 3 14 56-42 29 9. Tuzsér 30 10 9 11 37-46 29 10. Napkor 30 14 1 15 55-54 27 11. Dombrád 30 12 3 15 51-68 27 12. F.litke 30 11 3 16 48-45 25 13. K.háza 30 8 8 14 47-54 24 14. Ajak 30 8 8 14 40-54 24 15. Kótaj 30 8 5 17 49-83 21 16. Nyírtelek 30 3 3 24: 22-109 9 A vonal feletti két csapat feljutott a Megyei I. Osztályba. Napkortól 2 büntetőpont levonva. Rádióstájfutás Újabb sikerek Míg más sportágakban a sportolók szabadságukat töltik, addig a rádióstáj­futóknál valóságos nagyüzem van. A válogatott az elmúlt héten a fővárosban edzőtáborozott, a Szabadság-hegyen csiszolták futó -, és technikai tudásukat. A nyíregyházi válogatottak — Kovács András kivételével, aki munkahelyi el­foglaltság miatt nem tudott elmenni — mind ott voltak. A hét végén legjobb­jaink a Budapest bajnokságon álltak rajthoz. A Nyíregyházi Városi Rádió­klub versenyzőinek eredményei. Fel­nőtt női: Zamóczai Klára ( Rh-n 2, URH-n 1). Férfiak. Felnőttek. Lukács József (1, 2). Ifjúságiak: ifj. Venczel Miklós (4, 1), Szedlár Károly (6, 3), Halcsák Zsolt (2,4), Halmai Balázs (3, 5). Serdülők: Venczel Gábor (1, 1), Nagy Géza (4, 5). Senior: Orosi János (1, 1), Venczel Miklós (3, 2). Pont­versenyben: 1. Nyíregyháza Városi Rádióklub 82 pont, 2. Kecskemét 35, 3. Szeged 34. Tabellák és eredmények Bakla — Sényő mérkőzés után ÖRÖMMÁMOR REGGELIG Labdarúgó világbajnokság ide vagy oda, vasárnap délután kitehették a megtelt táblát a baktai pályára. A felfokozott érdeklődés, a bajnoki cím sorsát eldön­tendő Baktalórántháza—Sényő mérkőzés­nek szólt. Izgalomban nem volt hiány, s a parázs hangulatú kilencven perc végén a vendégek lejthettek örömtáncot, vissza­tekintőkben, először hallgattasék meg a diadalmámorban úszó sényői szakosz­tályelnök, Pehely Zoltán. — Gondolom, nem sokat aludt vasár­nap éjszaka? — Ki tud ilyen fantasztikus siker után ágyba bújni? Személy szerint hajnali három óráig vettem részt az ünneplésben, de mikor reggel munkába indultam még tartott a bál. Nehéz szavakba önteni, mi­lyen fogadtatásban részesültünk, számo- latlanul fogyott a pezsgő. Zakó és melegítő szárazon nem maradt, zenekar húzta a talp- alávalót. Néhányan annyira elfáradtak, hogy ezúttal „igazoltan” dolgozni sem mentek. Személyautókkal körbe utaztuk a települést az éjszaka, hangos dudaszó és tomboló lelkesedés kíséretében. — Magára a rangadóra hogyan ké­szítették fel a fiúkat, miként viselték a tét nagyságát? — Rengeteg beszélgetéssel próbáltuk könnyíteni helyzetüket, nyugodt játékot kértünk tőlük. Mivel ekkora közönség előtt ritkán léphetnek pályára, nagy súlyt fektettünk a félelem leküzdésére. Azt hiszem jól oldották meg feladatukat, az elért eredmény önmagáért beszél. — Kényesebb kérdés Szobonya József játékos-edző sorsa. Pletykák terjedtek el személyéről, és hiányzott a meccsről is. Mi is történt valójában? — Szobonya óriási csalódást okozott számunkra. Munkahelyi problémák miatt felmentettük posztjáról, ügyében rendőrségi vizsgálat folyik. Egyelőre nem tudok érdemben nyilatkozni, később tér­jünk vissza a témára. — Ki irányította a gárdát, vezette az edzéseket? — Ruboczki Tibor labdarúgónk vállára nehezedett a nem mindennapi teher, de elmondható, hogy maximálisan helytállt. Frissen mozogtak játékosaink, és aki látta a találkozót meggyőződhetett róla, hogy nem volt egy súlycsoportban a két együt­tes. Már az első félidőben gólokkal vezet­hettünk volna, ha értékesítjük lehe­tőségeinket. A hazaiak 2-1-es hátrá­nyuknál elvesztették a fejüket, érthe­tetlenül viselkedtek. Kulcsembereik, aki­ket remekül tartottunk, a játékvezetővel foglalkoztak, kevés figyelmet szenteltek a focira. — Teljesült álmuk, ősztől a harmadik vonalban szerepelnek. A feltételek adot­tak a magasabb osztályra? — Igen, pénzügyeink rendezettek, szponzoraink kitartanak mellettünk, talán még több támogató is lát majd fantáziát a legénységben. Itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy bejelentsem: tizenkét évi munkám után távozom a szakosztály éléről. Pihenni szeretnék, rámfér egy kis lazítás. Természetesen mint vezetőségi tag továbbra is segítem a sényői labdarúgást. Kérdését megelőzve, utódóm az a Papp Lajos lesz, aki játékosa, edzője és napjainkban szponzora volt a csapatnak. — Erősítést terveznek-e, hiszen sokak véleménye szerint idős a játékosál­lomány? — Tudomásom van róla, hogy öregnek tartják a gárda összetételét. A fanyal- góknak azt üzenem, csak tekintsék át a vasárnapi keretünket, két húszéven aluli „csikó” is mezt ölthetett. Az átlagéletkor huszonöt év körüli, és az a Szikszói Mihály a vezéregyéniség, aki a maga harminchat évével a legjobb erőnléttel bír. Teljesítménye semmit nem kopott, min­den tréningen űzi, hajtja társait. Persze iga­zolásra szükség lesz, de ezen még nem gondolkodtunk, addig amíg a bajnoki címet nem tudhattuk magunkénak, értelme sem lett volna. A vesztes oldalon Kormány Béla szakosztályelnök egy vallomással kezdte mondanivalóját: — Most már közölhet­em, tele voltunk sérültekkel. Magyaráz­kodásnak hathat, de Tóth kapus valamint Szőke nem volt rendben és Sós is betegen vállalta a játékot. Hallgattunk róla, hisz számunkra ez nagy hátrányt jelentett. A mérkőzésen történtekről csak annyit, a két kiállítás jogosságát vitatjuk. Ilyen forró hangulatban más játékvezetői felfogásra lenne szükség. Bennem egy világ dőlt össze, rendkívül csalódott vagyok. A sényőieknek gratulálok, sok sikert kívánok nekik a jövőben. Levontam a konzekven­ciákat, és vasárnap este benyújtottam le­mondásomat, feladtam a szélmalomhar­cot. Annyi konfliktusom akadt az utóbbi időben a mérkőzések bíráival, hogy úgy érzem távozásommal mindenki jól jár. — A hírek szerint, a lefújást követően finoman szólva nehezen csillapodtak le a kedélyek? — Csodálkozik rajta? Mert én nem! A megyei szövetség vezetőit ki kellett men­teni a feldühödött szurkolók elől. Mintegy kétszáz ember, fejeket követelt, és gumi- botozásra is sor került. A rendőrség a hely­zet magaslatán állt, megakadályozták a nagyobb botrány kirobbanását. A szurkolók nem tudták lenyelni vélt sérelmeiket, és ez elgondolkodás­ra kényszerítheti a szövetség első embe­rét. —Ön a távozásával nagy őrt hagy maga után. Az együttes jövőre újra megkísérel­hetné a feljutást, hiszen rivális nélkül ma­radtak! — Ha a baktalórántházi csapat tovább tud dolgozni ebben az összetételben, akkor még sok sikert érhet el, remek futballisták állnak rendelkezésre. Megjegyzem, ha a város vezetőin éreztük volna, hogy teljes mellszélességgel akarják a harmadik vonalat, akkor már az idén felsőbb osztály­ba lépünk. Abban azért biztos vagyok, a baktai labdarúgás hamar kiheveri a kudar­cot, és talpra fog állni! (Koncz) Batcri még nem döntött Menni vagy maradni? Kedves ismerőssel találkozhattak a napokban a nyíregyházi sportbarátok. Batai János az NYVSC NB 1-es röplab­dacsapatának egykori kapitánya látogatott haza. — Mikor szerződtél profinak? — Tavaly augusztusban, de az élspor­tot már egy évvel korábban abbahagytam. A közbenső időszakot a Piremon ülőröp- labdásainál edzősködtem végig. Az elmúlt szezont Párizs elővárosában, Nanterre csa­patában játszottam. Ez egy francia másod- osztályú együttes. Az északi NB II tizen­két gárdájából csak rosszabb szettaránnyal lettünk hatodikok. Rajtam kívül még egy lengyel idegenlégiós van. Egyébként min­den csapatban vannak külföldiek, főleg a volt Szovjetunió tagországaiból és még románok. —Játszik-e még magyar röpis ott? — Tudomásom szerint egész Fran­ciaországban én vagyok az egyetlen. — Annak idején miért mentél el? — 15 év után elegem volt. Az akkori állapotok nem voltak kielégítőek. Csapat- kapitányként nem fogadták meg a taná­csaimat, nem hallgattak rám. Klikkek alakultak ki a csapaton belül. Külön az öregek, a fiatalok, az idegenlégiósok. Egyesek többet foglalkoztak mással mint a röplabdával, amiért a fizetésüket kapták. Ebből lett elegem. De ez már történelem. —- Hogyan tudtál beilleszkedni kint? — Rövid idő alatt elfogadtak. Tűrhe­tően beszélek angolul, eleinte ezen a nyel­ven érintkeztünk. Később fokozatosan ta­nultam meg franciául. — Társaid mennyit tudnak Magyar- országról? — Nagyon keveset. Volt olyan csapat­társam, aki előbb megnézte a térképen, hogy hol is van. Egyébként nagyon büsz­kék arra, hogy ők franciák. Vigyázni kell, nehogy ilyesmiben megsértse őket az em­ber. — Mit tudsz az itthoni sportéletről? — A francia telelvízió nem foglalko­zik a magyar sporttal. Újságokat pedig csak a párizsi Magyar Intézetben lehet kapni. — Meddig maradsz kint? — Még nem tudom. Július 30-ig van szerződésem. Edzősködöm a női második és a női junior csapatnál, emellett játszom is. Pech a szerencse mellett, hogy a női csapat feljutott az első osztályba, így a szponzorok egy része átpártolt. Ebből anyagi gondok keleltkeztek. Ezért nem biztos a jövőm. — Ha már a pénzügyeknél tartunk, klubotoknak hogyan áll össze a költ­ségvetése? — A prefektúra, az ottani polgármes­teri hivatal adja az alapot, ehhez jönnek a szponzori pénzek. A mi legfőbb tá­mogatónk egy áruházlánc. A klub éves költségvetése 1,6 millió frank. Ebből kö­zel 40 csapatot tartanak fenn, a serdülők­től a felnőttekig. Van egy sportcsarnokunk közösen egy gimnáziummal. A mér­kőzésekre 2-300 néző jön el. De a leg­jobbak meccseire már 5-6 ezren is kíván­csiak. —A szerződésed lejár. Hogyan tovább ? — A bajnokság befejeződött. Beindult a strandröplabda. Ez ott nagyon népszerű. Minden hét végén én is játszom. Legutóbb egy focipályán alakítottak ki 50 játékteret. 3 fősek a csapatok, ki lehet számolni mennyien voltunk. Torna rendszerben bo­nyolítják le, de a legjobb 16-tól egyenes a kiesés. Nem megy vérre a dolog, magáért a sportért csináljuk. A győztesek aján­dékokat kapnak, mint TV, videó, egyebek. Ez egyben egy játékosbörze is. Akinek szabad a hétvégéje, játszik. Nevezési díj fejenként 50 frank. De az eredeti kérdésed­re visszatérve: a régi csapatomtól, az NYVSC-től senki sem keresett meg. A Piremontól, ahol edzősködtem már hívtak. Még nem döntöttem. Fekete Tibor

Next

/
Thumbnails
Contents