Új Kelet, 1994. június (1. évfolyam, 59-84. szám)

1994-06-21 / 76. szám

UJ KELET egészségünk ___ 19 94. június 21., kedd 7 Kocsijaink állandó mozgásban vannak Magánmentősök Az elmúlt év novemberében megalakult a Betegszállítók Országos Szövetsége. Kik alkították meg, és milyen céllal? Dr. Takács Zoltán, a MEDIKER Bt. vezetője: — A szövetséget az állami szektoron kívül működő 28 betegszállító szolgálat vezetője alakította meg, érdekvédelmi sz­ervezetként. Célja: egyrészt közös képvi­selet a hatóságok előtt, másrészt egységes szakmai nívó megteremtése a beteg érde­kében. Megfigyelőként résztvesz a mun­kában az Országos Mentőszolgálat is. A szakmai színvonal adott, hiszen a magán­betegszállítást is mentős szakemberek végzik, mentőszakápolói, mentőtiszti, mentőorvosi végzettséggel. — Hogyan oszlik meg a munka? — Kilenc szolgálat a vesebetegek szállítására szakosodott. Ezeket az egész­ségbiztosítási pénztár finanszírozza. Négy szolgálat végez mentést alapítványi rend­szerben, az OMSZ riasztórendszeréhez kapcsolódva. A többiek egyéb szállítá­sokat végeznek a betegek költségére. Me­gyénk mind a négy szolgálata vesebeteg­szállítást végez. Sajnos komoly gond a finanszírozás. Az 1989. évi feltételeken sürgősen változtat­ni kell! Az egészségbiztosítási pénztártól kapott huszonegy forintos átlag kilométer­pénzből kell megoldanunk az eszköz- vásárlásokat, a gépkocsifenntartást és üze­meltetést, az amortizáció kompenzálását és mindent. Ha nem tudunk időben előre lépni, ráfizetésessé válik a vesebeteg­szállítás. A másik nagy tervünk a bajba jutott emberek érdekeit szolgálná. Jó lenne rákapcsolódni az Országos Mentőszolgá­lat rádióhálózatára. A mi kocsijaink állan­dó mozgásban vannak a megye (az ország) útjain, szakemberekkel a fedélzeten. A rohamkocsi megérkezéséig az elsődleges ellátást legalább középfokú szakmai szín­vonalon el tudnánk végezni. Ehhez azon­ban országos hatáskörű intézkedés kell! (Sípos) Százból tiz koraszülés — A rossz társadalmi körülmények megakadályozzák azt a jólétet, ami a cse­csemő fejlődéséhez szükséges — kezdte a beszélgetést dr. Dicső Ferenc, a gyer­mekgyógyászat megyei felügyelő szakfő­orvosa. — A csecsemőhalálozás szerte a világ­ban probléma. Mi a helyzet nálunk? — Születéstől egyéves korig beszélünk csecsemőhalandóságról. A hetvenes évek elején országos szinten ezer gyerekből 34 nem maradt életben, míg megyénkben ez az arány 40 volt. Lényeges változás a nyolcvanas évektől következett be, amikor az országos átlag 25 ezrelékre, megyénk­ben hamincra csökkent. — A változás minek köszönhető? — Megszervezték az újszülött intenzív osztályokat, javult a terhesgondozás. De egyértelmű magyarázata az, hogy 1991- ben üzembe állítottunk egy mozgó újszü­lött intenzív egységet (baby transport). Ennek az a lényege, hogy a megye szü­lészeti intézményeiből behozott, súlyos ál­lapotú koraszülöttek, már a szállítás alatt is intenzív ellátásban részesülnek. Ennek hatására a múlt évre már 14,7 ezrelékre csökkent megyénkben a csecse­mőhalálozás. Az országos átlag 12 ezrelék. Azért rosszabb nálunk a helyzet, mert a születendő gyerekek 22 százaléka cigány. — Mik a csecsemőhalálozás okai?? — Elsősorban a koraszülés. Sokkal több veszély fordul elő, mint a normális szülés­nél. Megyénkben száz szülésből tíz ko­raszülés, és ez magas. A Skandináv orszá­gokban például 2-3 százalék. A koraszü­lést okozhatja az anya betegsége, rossz táplálkozása, káros szenvedélyei — alko­hol, dohányzás, sajnos már a drogot is em­líteni kell. Ezenkívül a nem megfelelő hi- giénai viszonyok a terhesség alatt. Leggyakrabban a nemi szervek és húgy- utak fertőzöttsége idéz elő koraszülést. Ezek mind elkerülhetők lennének a meg­felelő higiéniai viszonyok megteremtésé­vel, illetve járni kell a terhesgondozásra, hogy időben kezelni lehessen a problémát. Az egy hónapos kortól 12 hónapos ko­rig bekövetkező elhalálozás kedvezőbb képet mutat az utóbbi években. Ezer szülésből 4-5 esetben fordul elő, ezen gye­rekek nagy része már eleve valamilyen fej­lődési rendellenességgel születik. Ilyenek például a szívelégtelenség, anyagcsere rendellenességek, vagy más szervi prob­lémák. Fullajtár András Megyei csecsemőhalálozás (ezrelék) 1991 1992 1993 év I ossz l o-6 nap L-....1 7-28 nap Hé, hatvanhét! Ötvenesek társaságában beszélgettünk a minap.............és a Panangin, és tudod az a más ik, az a sárga, abból mennyit szoktál beszedni?" „Neked a hátad? Nekem a lábam... este már alig bírok járni" „Te, az a fürdő, az egy csoda!” Kórházra való panasz, gyógyszertárra való orvosságnév hangzik el. Másról alig beszélnek. Még- inkább megélénkül a társalgás amikor ar­ról indul a szó: ki mivel járja az orvosokat, a szakrendeléseket, s ki miben remény­kedik. No nem orvosságban, kezelésben, gyógyító természetben. A reményeket százalékban fejezik ki. Tizenegynéhányan vagyunk, ebből kettőnek már megvan a hatvanhét, négyen versenyben vannak érte. A két „hatvanhetes”— az előbb még a gyógyszerek hatásárólfolytattak élénk eszmecserét — most büszkén mondja: legalább annyit dolgozom, mint azelőtt (mármint a hatvanhét előtt). Sokan, nagyon sokan vannak manapság, akik szeretnék elérni a bűvös hatvanhét százalékos rokkantsági fokot. Hogy az­tán ugyanannyit, esetleg többel dolgoz­zanak, mint azelőtt. Mert jó az a bizton­ságos kis nyugdíj. Sosem lehet tudni, mikor csúszik ki az a sok munka — s ezzel a pénz is a — kezünk közül. Addig pedig úgy hajtunk, mintha egészségünk százhúsz százalékos lenne. ,,Nincsenek gonosz doktor bácsik" Kórházi vakáció Bár a nyár nem tombol, a szünet meg­kezdődött. Egyesek nyaralnak, mások pedig éppen a várva várt vakáció idejét töltik a nyíregyházi kórház gyermek- osztályán. Az első emeletet jelenleg fes­tik, a másodikról is megkezdődött már a leköltözés. A folyosón egy kislány sétál: Szilvi, kilenc éves. — Mikor megtudtam, hogy beteg va­gyok, nem ijedtem meg, de aznap, amikor behoztak, nagyon féltem. Aztán rájöttem, hogy nincsenek sem gonosz doktor bácsik, sem házisárkány nővérek. Napközben színezek, játszom és anyuék is jönnek mindennap. Mondtam nekik, hogy ne hoz­zanak semmit, mert nem esne itt jól az ott­honi kaja. — És te hoztál valamit magaddal? — Nintendót meg a Barbie babámat. Ezek mellett nem is olyan rossz itt. A folyosón festenek, miközben egy zárt ajtó mögött két lány inhalál, Andi és Eni­kő. — Pont a nyári szünetben kellett meg­betegednünk! Jobb lett volna suliidőben. Az udvarra nem mehetünk a tüdőgyulladá­sunk miatt, reggel hatkor be kell venni a gyógyszert, de este akármeddig fent ma­radhatunk. néha együtt játszunk hófehérkéset vagy hamupipőkéset. Szerencsére holnap már mehetünk haza. — Történt-e valami jó is itt veletek? — Igen, az, hogy megismertük egymást. Nagyon jó barátnők lettünk, és levelezni is fogunk. Szinte kár, hogy holnap elme­gyünk. A Zay Anna Egészségügyi Szakközép- iskolából egy egész osztály van gyakorla­ton, két hétig a gyermekosztályon, két hétig pedig a belgyógyászaton. — Milyen a kapcsolatotok a hivatásos nővérekkel? — Nem éppen a legjobb. Injekciózást még nem bíznak ránk, viszont minket kül­denek mindenhová, törölgetjük az éjjeli- szekrényeket. A paplan-összehajtogatá- sunk soha nem felel meg az elvárásaiknak, de vitázni nem szoktunk. Ezt a munkát nagyon szeretjük, csak az a borzalmas, mikor a gyerekeket le kell fognunk! A folyosón összefutok dr. Kodak István­nal, aki immár három éve van a gyerek- osztályon: — Nagyon szeretem a gyerekeket, és úgy érzem, sikerült közel kerülnöm hozzá­juk, ők is keresik a barátságot. — Hogyan segítik őket, hogy jól érez­zék magukat? — Ha ki nem is mozdulhattok, azért gondolom, valamilyen lehetőség adódik, hogy elfoglaljátok magatokat. Mi hiány­zik a legjobban? — A tévé, és még egy rádió sincs. De a nővérekkel beszélgetünk, sőt a többiekkel — Ha van elég orvos, beszélgetünk velük, mennek az udvarra sétálni. Van egy óvodánk óvónénivel, ahol annyit játszhat­nak, amennyit akarnak. Nálunk operáció nincs, csak előkészítés. A kicsiknek nem mondjuk el, ha műtét vár rájuk, a nagyob­baknak pedig inkább a szüleikkel magya­ráztatjuk el. — Rengeteg szülő van itt, szinte min­den gyerek mellett ül egy hozzátartozó. Látogatási időn kívül is szabad bejönni? — Ez nyitott osztály, a szülők bent le­hetnek reggel hattól egészen elalvásig. (Harascsák Annamária felvételei) Kivételes esetekben, főorvosi engedél­lyel megengedett az ittalvás, és van külön kismamaszállónk. A gyógyulás szem­pontjából mindenképpen jó, hogy bent vannak az anyák. Ők öltöztetik, ők fürde­tik és etetik a gyerekeiket, sőt sétálni is lemehetnek velük. Ezért a panaszok is nagyon ritkák. —Elég nagy itt a szabadság, akár köny- nyen ki is sétálhatna valaki az épületből. Nem fordult elő még szökési kísérlet? — Próbáltak már szökni, de nem gya­kori az eset. Volt olyan cigánygyerek, aki a behozott ruhában, felöltözve, egyszerűen elindult a nagyvilágba. Teljesen még sen­ki nem tűnt el, legfeljebb a kapuig jutot­tak, onnan a portás visszahozta a mene­külni szándékozót. —A cigányokra alapvetően jellemző az elégedetlenség, a fehérekre a faji meg­különböztetés? — Igen, sajnos a cigányok gyakran pa­naszkodnak, nekik semmi sem jó. Arra nagyon vigyázunk, hogy semmiféle hátrányban ne részesüljenek, hiszen min­den gyerek egyformán aranyos. Koroknai Edit Az alapellátás mindenkinek /ár Négy falu orvosa A törvény szerint június 5-étől csak az dolgozhat orvosként a gyógyításban, aki tagja az orvosi kamarának. A törvény végrehajtásáról, annak szükségességéről beszélgettem csarodai lakásán dr. Veress Endre háziorvossal. — Nagyon megtisztel, hogy háziorvos­nak tekint, de én elsősorban körzeti orvos vagyok most is, függetlenül a jogi szabá­lyozástól. Tizenhat éve Csaroda, Tákos, Hete és Fejércse több mint ezerhatszáz lakosát gyógyítom. — Milyen a közérzete ma egy vidéki or­vosnak? — Erre mondják mifelénk, hogy a ba­jokat leszámítva jól vagyunk. De vissza­térve az alapkérdéshez, úgy látom, mint­ha kényszeríteni akarnák a gyógyítókat, hogy vállalkozók, ha úgy tetszik maszekok legyenek. — Sokan örülnek ennek. — Meglehet, de nézzük az én esetemet, ami elég általános. Közel kétezer beteget látok el, augusztus végéig előre prog­ramozva a lakáson történő rendszeres el­lenőrzést is. Ha magánpraxisban csinál­nám mindezt, akkor időm nagy részét ad­minisztrációval tölteném. Ez, sok egyéb­bel, ellene hat az alapellátásnak, márpedig ezt kell finanszírozni, mert erre mindenki­nek joga van. Aztán itt van ez a kártya- rendszer, ami még sok vitára, alkotmányos vizsgálatra ad okot. Ha belép a beteg, azt kell, hogy kérdezzem tőle, mi a baja, nem azt, hogy milyen színű kártyája van. Hogy megfelelő módon lássuk el a beteget, ne pedig kezeljük. Talán érdekes, ha megem­lítem, hogy Svájcban nem képeznek az elkövetkező években fogorvost, mert meg­előzéssel elérték, hogy a lakosság foga egészséges. — Mindezen segt az orvosi kamara? — A Magyar Orvosi Kamara elsősor­ban önszabályozást és önkontrollt megva­lósító érdekvédelmi szervezet. Nem telje­sen új dolog ez, mert a háború előtt is — Beszélgetésünk idejéig megyénk majdnem minden városkörzetében megvá­laszolták már az országos küldötteket. Vá- sárosnamény térségét én képviselem. Ezt a kongresszust októberben tartjuk, de előt­te augusztusban megyei küldöttgyűlésen egyeztetjük a feladatokat. — A beteg számára van-e ennek je­lentősége? — Azt is mondhatom, hogy mi általunk, de értük történik az egész. Ha valamelyik működött már. Tevékenysége törvényileg orvos munkájával baj lesz, akkor elveszt- már felvázolt, de a részleteket majd az első heti kamarai tagságát, ennek következ- országos gyűlésen dolgozzuk ki. tében nem praktizálhat, tehát nő a gyógyító — Szavaiból úgy tűnik, ön is ott lesz. munka hatékonysága. A. B. A

Next

/
Thumbnails
Contents