Új Kelet, 1994. június (1. évfolyam, 59-84. szám)

1994-06-18 / 74. szám

UJ KELET II I MEGYÉNK ÉLETÉBŐL ír 1 1994. június 18.,szombat 3 A végrehajtók váratlanul érkeznek Repült a féltégla Lapunk egyik korábbi számában ír­tunk az APEH munkájáról, az adóhiá­nyok feltárásáról. Ennek következmé­nye a végrehajtás lehet, amiről Mohá­csi László, az APEH megyi igazgató­ságának végrehajtási csoportvezetője beszél. — Mivel az ügyfél korábbn a felszó­lításra nem fizetett, az adókönyvelési és pénzforgalmi osztály kezdeményezi a végrehajtást. Megkapjuk a munkához szükséges okmányokat, ami tartalmaz­za, hogy a gazdasági egység milyen adónemből, mekkora összeggel, mikori esedékességgel tartozik. A végrehajtók szakmailag és emberileg is felkészül­nek a találkozásra. — Hogyan történik ez? — Két végrehajtó megy ki előzetes bejelentés nélkül az adóshoz. Egyrészt biztonsági okokból, másrészt a kor­rupció, a vesztegetés megelőzése mi­att mennek párosával. Nyugodtan je­lenhetnek meg váratlanul a kollégáim, hiszen a cég kapott már felhívást, hogy a fizetés elmulasztása milyen követ­kezményekkel jár. Munkatársaim a szervezet vezetőjénél igazolják ma­gukat, és átadják a végrehajtás elren­deléséről szóló okmányt. tffr Felajánlhatnak a tartozás fejében vagyontárgyakat. Amennyiben üzem­képes és értékesíthetőnek véljük, elfo­gadjuk. Ellenkező esetben mi válasz­tunk. A lefoglalt eszközök forgalmi ér­tékét felbecsüljük, és a foglalás ered­ményeit jegyzőkönyvezzük. Ezt az ok­mányt az ügyfél is aláírja, igazolván, hogy az eszközök, gépek valóban tulaj­donát képezik. — Utána járnak annak, hogy a le­foglalt tárgyak tényleg az adósok tulaj­donában vannak? — Nekünk erről nem kell meggyő­ződni. Sőt, ha valami nem az övék, azt nekik kell igazolni, bizonyítani. Az eljárás során egyébként a legfon­tosabb a kulturáltság, a megfelelő em­beri hang megtalálása. Volt rá eset, hogy rfpülő tégla fogadott, aztán még­is dűlőre jutottunk. — Mit tesznek, ha mégsem engedik be önöket a helyszínre? — Rendőri segítséget kérünk. Erre több alkalommal került már sor, de tett- legességig soha nem fajult a dolog. A rendőrség biztosítja a végrehajtás zavar­talan lebonyolítását. Nekünk ugyanis nincs fegyverünk, nem is lehet. —Dolgozik önöknél női végrehajtó? — Igen, az irodában. Helyszíni végrehajtáson nem vesznek részt. KvZ A lehetetlent is azonnal intézzük Ez a szólás lehetne mottója a TIT Ju­rányi Lajos Egyesület Fordítóirodá­jának. Az 1983-ban megalakult iroda működésének első esztendejében mind­össze százezer forint bevételt tudhatott magáénak, mára ez meghaladja az évi 15 milliót. Hogy mindezt minek köszön­hetik? Erről kérdeztük Drabik Zoltánt, a megyei fordítóiroda vezetőjét: — A tizenöt főállású és közel harminc másodállású fordító segítségével elértük azt, hogy mindent akkor fordítunk, amikor kell. Nálunk a megrendelő által kért határidő szent. Nem volt még olyan eset működésünk alatt, hogy bár­milyen ok miatt visszautasítottunk vol­na munkát, pedig vannak különleges kérések. Volt, amikor kínai nyelvről kellett fordítani, a mi stábunkban — bár 17 nyelvből van fordítónk — nem akadt, aki ismerte volna ezt a nem mindennapi nyelvet. Természetesen ettől függetlenül a munkát elvállaltuk, s kerítettünk kínai fordítót, s az anyagot a kért határidőre szállítottuk. Olyan példát is tudok mon­dani, hogy egyik napról a másikra kellett egy hatvanoldalas gépkönyvet lefor­dítani. Nem estünk kétségbe, összeült egy team, s reggelre a megrendelő asz­talán volt a lefordított gépkönyv. — Mitfordíttatnak leggyakrabban? — Korábban, a nagy beruházások időszakában, elsősorban a külföldről be­hozott gépek könyveit fordítottuk, ma inkább jellemző a társasági szerződések, licencek, szabadalmak fordítása iránti igény. Minthogy ezek terjedelme nem nagy, egyre inkább kialakul, éppen a gyor­sítás érdekében, a telefaxon oda-vissza történő továbbítása az idegen nyelvű, il­letve a magyar nyelvű anyagoknak. — Hogyan boldogulnak a szak- fordítással? — Kialakult ezen a téren egy bizonyos specifikáció. Minden fordítónk a nyelv­tudás mellett „civil” diplomával is ren­delkezik, így minden szakágnak van „gazdája”. — Gondolom, annak is köszönhető a sok megrendelő, hogy a magánfordítók­hoz képest olcsóbban dolgoznak. — Valóban olcsóbbak vagyunk, mint a konkurencia, s ezt úgy tudjuk elérni, hogy egyesületünk annak ellenére, hogy szolgáltató cég, megmaradt nonprofit érdekeltségűnek, így jóformán önköltsé­gi áron számolunk. D.Nagy Katalin Van kapacitás, de kevés a beszállítás A LIBA NYUGATRA MEGY- A Hunniacoop Baromfifeldolgozó csődbe ment, és így vette meg a Hajdú BÉT Rt. ezt a gyárat, ahol most beszél­getünk - kezdi Molnár Gyula igazgató.- Azt tudom, hogy a Hunniacoop mivel foglalkozott, de az új tulajdonos neve és tevékenysége ismeretlen számomra.- Ugyanúgy baromfifeldolgozással foglalkozunk, mint elődünk.- Valami apró változásról hallottam a dolgozóktól.- Ez az apróság nekünk kétszázötven­millióba került. Beépítettünk egy kom­binált pályatestet, amely alkalmas vízi- szárnyasok, vagyis kacsa és liba vágására is, és kielégíti a nyugati higiéniai igé­nyeket. Természetesen továbbra is a fő tevékenységünk a csirke feldolgozása, és a már említett víziszárnyasok mellett időnként házinyulak feldolgozását is végezzük.- Hány dolgozót foglalkoztatnak?- Hatszáz körüli az állandó foglalkoz­tatottak száma, de a nyári szezonban még plusz kétszáz főt tudunk alkalmazni. Le­hetőség lenne arra is, hogy a szezonjel­legű foglalkoztatottak is állandó alkalma­zottak legyenek.- Akkor miért nem tesznek így?- A legfőbb gond, hogy a megyéből kevés nyersanyagot tudunk beszállítani, így kihasználatlan a gyár teljes kapacitása. — Mit gondol, mi ennek az oka? — Sok családot tudnánk foglalkoztatni, ha felismernék azt, hogy a visszakapott földeket álattartásra is lehet hasznosítani. Szerződéskötéskor megelőlegezzük a na­pos baromfi árát, és a felneveléshez szük­séges takaimányt. A víziszámyasok ese­tében gondoskodunk a tenyésztés meghi­telezése mellett a toll átvételéről is. — A piaci feltételek adottak ehhez?-Termékeink iránt nagy a kereslet, azok ellenére, hogy a nagy baromfi-felhasználó, fogyasztó arab piacokra még nem is törtünk be egészen. Ebben az évben a fel- dolgozási tervünk négyszázezer tonnán felüli, amelyet elsősorban Németország­ban, Franciaországban, Olaszországban, Ausztriában értékesítünkbiztonsággal. Fizetési gondjaink tehát nincsenek, csak az gond, hogy ebbe a megyébe máshon­nan kell hozni a vágóbaromfi zömét... Megkérdeztük a nagyhalásziakat, mit jelent számukra városi polgárnak lenni? Zsíros Sándorné: — Mióta város lettünk, rendezettebb a környezet, itt előttünk a teret rendbe tették. A buszmegállóban régen egy csúnya pléh váró volt, most pedig idetettek egy szép, oszlopos, cserepes várót. — És mit tetszik hiányolni? — Több nyugdíj hiányzik!!! Meg az, hogy szépítsük, építsük a várost. Ehhez azonban pénz kell, és úgy gondolom, nekünk polgároknak is hozzá kellene járul­nunk az építkezésekhez, erre azonban nincs pénzünk. Az ellátottság is lehetne jobb, kellene egy diszkontüzlet is, hogy olcsóbban jussunk dolgokhoz, és ne kell­jen Nyíregyházára bejárni. Petrovánszki Miklósné: — Nagyon szuper városi polgárnak len­ni. Igaz, még nem nagyon próbáltam... Vannak problémák. Ruházati és cipőbolt nincs. A Betonip ABC-ben van úgy, hogy 3 napig nem lehet felvágottat kapni, és savanyú a tejszínhab. Járda is kéne, leg­alább az utcafrontra, mert ha esik az eső, nem lehet az üzleteket megközelíteni. Par­kosítás is ráférne a városra. Nagyon örültünk, amikor a városházától kaptunk díszfákat, ki is ültettük, de csak kóró lett belőle. Ami jobb lett, az a pár száz méternyi utca, ami itt van a központban, a többi olyan, mint volt. Az üzletek közül, amit jól ellátnak, az a mellettünk lévő zöldség­es. Elférne még egy étterem is. Összes­ségében nem nagyon érezni a városia­sodást, nekem ugyanúgy bedobálják a szemetet, mint eddig... Márton Edina: — Milyen a városi élet? — Nem városi, hanem külvárosi, ugyanis én Kecskésen lakom... Szórakoz­ni ide járunk Halászba, de ha lekössük a buszt, gyalogolhatunk néhány kilométert. Amit hiányolok, az a színház, strand, és sok-sok park. Garamvölgyi LICITKÉSEDELEM Megyénkben, a törvényes határidő lejárta ellenére, sok helyen még egyál­talán nem licitálhattak földjük visz- szaszerzése érdekében az egykori tulaj­donosok. A földkiadó bizottságok ugyancsak nem teljesítették törvényben előírt feladatukat, bár azt a jogszabá­lyok kötelezővé teszik. Az okokról, összefüggésekről nyilatkozott dr. Budai Gábor kisvárdai ügyvéd, aki egyben mezőgazdasági szakjogász is.- Nagy ellendrükker tábora van a földtulajdonváltásnak, mert a volt téesz- vezetők és mások az igazi tulajdono­sától féltik a földet.- Kinek a feladata a földet kiadni?- Megyénkben kettőszázhuszonnyolc településen százharminc földkiadó bi­zottság van, amelyek többsége ez időre már meghozta a helymegjelölést kérőkre vonatkozó határozatokat.- Mikor tulajdonos tehát a tulajdonos?- Közigazgatási területünkön százhat- vanháromezer-háromszázharminc rész­arány-tulajdonos van, akiknek tülájÜöiii joga meg sem szűnt. Akiknek viszont föld­jét elvették, kalapácsütéssel, azaz ár­verezés útján juthatnák, illetve juthattak földhöz. Problémát az okoz, hogy a telek­- könyvi bejegyzés késve követi a tulaj­donszerzési határozatot.- Gyakori panasz, hogy tulajdoni lap másolatot kérnek például építkezéshez, gépvásárlási pályázathoz fde azzal nem \ rendelkezik az állampolgár.- Erre az a válaszom, hogy a földhi­vatalok soronkívül bejegyzik tulajdon­jogukat a gyümölcsfa- és szőlőtelepí­tőknek, az éveiét takarmányt vetőknek.' á hitelt felvenni akaróknak. A kérelme­ket a földhivatali bényújtás előtt zára- ;■ déköltatni (igazöltatriíjkell á földkiadó bizottsággal és a falugazdásszal.

Next

/
Thumbnails
Contents