Új Kelet, 1994. június (1. évfolyam, 59-84. szám)

1994-06-17 / 73. szám

ÚJ KELET A CSALÁD ÉVE 1994. június 17., péntek I Jólesik a pihenés a fa hűs árnyékában, főleg ha a piknikkosár is előkerül j Hopp, most biztos elkapom! Szom- jat enyhítő pecázás a zöldben A felnőttek megnyitó szavai után ez a kis páros mondott csilingelő hangján gyerekverseket A fák árnyékából kilépve tűz a nap, a vidám nyári szerda délelőttön több száz gyerek és szülő zsibongott a nyírbátori Éltes Mátyás Általános Iskola és Diákott­hon udvarán. Tíz óra után pár perccel Együd József, a nyíregyházi, és Sum Ferenc, a nyírbátori otthon igazgatója megnyitották a Családok évének apropóján a nevelőszülők, gyerekek, vér szerinti szülők találkozóját, mely egy új hagyomány első lépése volt. A délután négyig tartó összejövetel célja a szülők és gyerekek kapcsolatának kiépítése, harmonikusabbá tétele. A szervezést vállaló szo- ciálpedagógusoknak 1000 embert sikerült összetoborozniuk erre a napra. Az is­merkedéseket, beszélgetéseket színes programok tarkították. A bábelőadásokat, verseket, táncokat finom ebéd követte, majd a délután hátralévő részében gyöngyöt fűztek, lovagoltak, kutyás határőr-bemutatót néztek. A nézők felől nyakigláb, csupa háj és málészáj, a színfalak mögött a bábokat mozgató gyerekek Nyírbátori találkozó Vakáció Hollandiában A diákok többsége már az utolsó csen­gő hangját is elfelejtette, s nyáron legfel­jebb egy-egy kirándulás köti őket az iskolához. A legnagyobb felelősség, és az ezzel járó munka nagy része most is a nevelőké. A Gyermek- és Ifjúságvédelmi Intézetekben ennek megszervezése külö­nösen összetett. Az átmeneti otthonban, a gyermekotthonban és a nevelőszülőknél élő gyerekek nyaraltatása mind-mind az intézetek feladata.- Az elmúlt évben indítottunk el egy honismereti tábort - mondja Holdas János, a nyíregyházi átmeneti otthon nevelője. - A program keretében hazánk nevezetes várait, történelmi emlékhelyeit szeretnénk felkutatni. Az idén Egerbe lá­togatunk, s a környező településekkel is megismertetjük a gyerekeket.- Hányán vesznek részt?- Összesen 36 általános és középiskolás állami gondozott diáknak tudtunk szállást biztosítani. A gyerekek rövid történelmi beszámolókkal készülnek, melyeket a táborozás során megosztanak társaikkal.- Terveznek más programot is?- Horgásztábort szervezünk Császár- szálláson, a fiúk nagy örömére. Ezenkívül az iskolákban is lesznek kirándulások. Ide a jobb tanulók mehetnek, anyagilag pedig mi álljuk.- Mi a helyzet a gyermekotthonban?- Legnagyobb programunk a hollandiai út, ahol a gyerekeket családoknál szállá­solják el - tájékoztat Iklódi Imréné, a szo- ciálpedagógusok csoportvezetője. Ez a megye majdnem minden otthonára kiter­jed. A költségeket a hollandok állják, nekünk úgyszólván csak az útlevélről és megfelelő ruházatról kell gondoskodnunk. Elsősorban olyan gyerekek mennek, akik­nek nincsenek családi kapcsolataik.-Ez elég kedvezően hangzik.- Igen, ez a lehetőségünk már évek óta fennáll, és van olyan fiatal, aki tartósabb kintlétre is számíthat. Tóth Katalin Milyen hh nevelőanyán Négy hónapos babával a karjában mo­solyogva ül le mellém beszélgetni Bigai Béláné Jutka. Csillogó szemén, nyugodt vonásain nem látszik, hogy öt gyereket nevel. Ebből csak a két legnagyobb, a 15 és 17 éves fiú a sajátjuk, a többi állami gondozott.- Honnan és miért jött az ötlet, hogy hi­vatásos nevelőszülő legyen?- A férjemmel együtt nagy család­ban nőttünk fel, meg­szoktuk és szeretjük a gyerekzsivajt. Úgy négy évvel ezelőtt jött a gondolat, hogy a nagyfiúk mellé kihoz­zunk két kisebbet is. A formaságok elin­tézése után másfél évvel érkezett hoz­zánk a négy éves Bé- cike, majd egy fél évvel később az öt esztendős Józsika. Akkor meghánytuk- vetettük a dolgot az urammal, azután én otthagytam a munka­helyemet és jelentkeztem hivatásos nevelőszülőnek.- Úgy tudom, egy ilyen csöppségre rengeteget kell várni. A pici lány hogy került a családhoz?- Ez így igaz. Ám Krisztike élete nálunk egy másik kislány történetével kezdődött. Mónika egy éves gyönyörű szőke, kék­szemű lányka volt. Már teljesen hozzánk nőtt, amikor kiderült róla, hogy örökbe adható és már van is „jelentkező” a babára. Amikor húsvét előtt elvitték tőlünk, na­gyon összetörtünk. Arra kértem a gye­rekotthon vezetőjét, segítsen pótolni a kislány utáni ürességet... így kaptuk Krisz­tinát.- Létezik, hogy egy ilyen gyönyörűség nem kell senkinek?- Tudja, én úgy gondolom, nem az az anya aki megszüli és eldobja, hanem aki felneveli a gyereket. Ezt a kis árvát a kis- várdai kórházban hagyta az anyja. Hát volt annak az asszonynak szíve?- Egészséges volt a baba?- Eleinte igen. Aztán kiderült, hogy bronchitise van, kapott egy tüdőgyulladást is. Egész nap bent voltam mellette, a fér­jem és a fiaim gondozták otthon a másik két kicsit. Koraszülött volt, rengeteget sír­tam, imádkoztam. Könyörögtem az or­vosoknak, mentsék meg az életét... hála istennek, úgy tűnik, renbe jött.- A család, barátok, szomszédok hogy fogadták a kis „jövevényeket" ?- Örömmel mondhatom, sikeres volt a beilleszkedés. A rokonok, ismerősök mind nagyon szeretik őket. A fiaim és a férjem pedig rajon­ganak értük.- Hol fér el ennyi gyerek?- Záhonyban szép, tágas társashá­zunk van, jut hely bőven mindenkinek.- Ha nem titok, mennyiből él egy héttagú család?- Családi pótlék­kal és a gyerekek után járó ruha- és kosztpénzzel együtt 80-85 ezer forint jön össze havonta. Eny- nyi pénzből egy fil­lért sem tudok fél­retenni, de elmond­hatom, hogy a gyerekeim mindent meg­kapnak.- Hogy szólítja önöket a két kisfiú?- Anyának és apának. Még csak a na­gyobbik fiúcska tudja, hogy nem mi vagyunk az édes szülei. Bár senki nem látogatja őket, Józsika öt éves kis fantáziá­jával megálmodott magának egy anyukát. Fekete, hosszú hajú gyönyörű néni... de ő azt mondja, mégiscsak velünk akar élni... A képről hiányzik a nagyfiú Itthon nyaralunk — Hová tegyem nyáron a gyereket? — sóhajt fel kétségbeesetten sok szülő az iskolaév végén. Szerencsés az, aki el tudja küldeni csemetéjét egy nyári táborba, ezzel is megoldva egy időre az elhelyezés gondját. A mai viszonyok között azonban nem mindenkinek ada­tik meg a lehetőség, hogy befizessen gyerekének akár egy kedvezményes üdülésre is. Ajak egyik szűk mellékutcáján lakik a 32 éves Csépke Tibor feleségével és három gyermekével. A nagy vaskapun belépve egy homokkal borított udvarra jutunk. A ház szép nagy, de látni, még nincs teljesen befejezve. Tibor udvari­asan bevezet egy hátsó bejáraton a konyhába, melyet a jelek szerint ál­talában nappalinak is használnak. —Nekünk nem probléma a gyerekek elhelyezése, ugyanis én munkanélküli vagyok, az asszony is itthon van, az önkormányzattól kap gyermeknevelé­si támogatást. Arról, hogy nyaralni küldjük a gyerekeket, álmodni sem merünk. Az asszony hatezer forintot kap a három gyerek után, nekem a munkanélküli segély jár. Kisvárdán a Vulkánban dolgoztam, de a gerincfer­dülésem és a hasnyálmirigy-gyulladá­som miatt nem tudtam tovább dolgoz­ni. A leszázalékolás nem sikerült, mert ilyen fiatalon nem sűrűn osztogatják az ötven százalékot. Nehéz fizikai munkát nem tudok végezni. Szakmám nincs. Villanyszerelőnek tanultam, de ott­hagytam az iskolát, mert nem szerettem a szakmát. Eredetileg burkoló szeret­tem volna lenni, csak anyám erőltette a villanyszerelést. Vagyon kevés pénzből kell gazdálkodnunk. Négy éve kezdtük el építeni a házat. Nagy ház, az alap­területe 150 négyzetméter. Az ezred­fordulón jár le az OTP, most havi háromezer forintot fizetünk, de ez jövő évtől megugrik 9700-ra. A gyerekeket ru­házni, élelmezni, iskoláztatni kell. A legidősebb — Gabriella — kilenc éves. Róbert nyolc, Erzsébet négy éves. Akár­hogy is, de ők a legfontosabbak, mindent elkövetek, hogy kenyeret adjak a szájuk­ba. A munkanélküli segély nagyon kevés, mindenki tudja, hogy abból nem lehet megélni. Anyámnak van két és fél hold földje. Azon krumplit és kukoricát ter­melünk közösen. A haszonból természe­tesen én is részesülök. Az itthoni portán is termelünk egy kevés krumplit. Mást nem nagyon lehet, mert nagyon homokos a föld. Gyakran járok ki Ukrajnába ben­zinért. Kint olcsó, itthon haszonnal el tu­dom adni, a hazainál még így is alacso­nyabb áron. A szomszédom egy hatgye­rekes fiatalember hasonló helyzetben van, mint én. Ő használt autókat — főleg Ladákat — vásárol meg, megbütyköli, rendberakja őket és eladja az ukránoknak, vagy az oroszoknak. Azoknak így is jól megéri, mert náluk nagyon magasak az autóárak. Fura helyzet nem ? A gyártó ország eladja nekünk olcsón, majd drágábban visszavásárolja. Náluk is vannak problémák bőven. Muszály próbálkozni valamivel, mert a gye­rekeknek enni kell. Eddig nem volt problémám a törvénnyel, és ne is le­gyen. Szeretek nyugodtan aludni. Ám ha odáig fajul a helyzet, akkor a gyere­keimért bármire képes vagyok. A saját bőrömön érzem, hogy súlyos gondok vannak az országban. Szavazni nem szavaztam, mert nem bízom senkiben. Szerintem aki a bársonyszékbe kerül, az először a saját érdekeivel törődik. Félek tőle, hogy sorsunk az eddiginél is rosszabbra fog fordulni. A gyerekeim még soha nem voltak nagyobb kiránduláson, vagy nyaralá­son és ez idén sem lesz másként. Gab­riella elmehet néhány hétre a kereszt­anyjához Gyulaházára, esetleg valame­lyik vasárnap elmegyünk a dombrádi strandra. Egyébként semmi. Vasas László

Next

/
Thumbnails
Contents