Új Kelet, 1994. június (1. évfolyam, 59-84. szám)
1994-06-02 / 60. szám
UJ KELET 1994. június 2„ csütörtök 3 A dolgozó egyben tulajdonos is- A vállalat jelenlegi tulajdonosa kilencvennégy százalékban a vállalat dolgozóiból álló MRP (Munkavállalói Résztulajdoni Program) Szervezet, és hat százalékban a kisvárdai valamint a sz- abolcsveresmarti önkormányzat - tájékoztatott Szilágyiné Gajdos Éva, a KAROF- LEX Fékbetétgyár Kft. műszaki igazgatóhelyettese.- Akkor itt a munkavállaló saját munkaadója?- Ez korántsem ilyen egyszerű. Saját befizetéssel és hitelfelvétellel jutottak a tulajdoni hányadhoz. Mivel a kormány a hitelezés gazdája, ennek pedig tizenöt év a futamideje, valójában csak utána érvényesül maradéktalanul a résztulajdonosi jog.- Ez ideális állapot.- Az lenne, ha a korábbi hatszázötven dolgozót tudnánk foglalkoztatni, de jelenleg ennek csak a felére van lehetőségünk.-Az oka?- Még az elődünk, a Villamosszigetelő és Műanyaggyár idején elveszítettük a szovjet piacot, ahova, négymillió fékbetétet gyártottunk. Most is ez a fő profilunk, fékbetéteket, tárcsafékeket, ipari súr- lódóelemeket gyártunk. A német JURID céggel megkötött licencszerződésünk segít a nyugati piacok kiépítésében, és a saját fejlesztésű termékeinkkel együtt Angliába, Írországba, Finnországba, Görögországba is szállítunk. Mi elégítjük ki a hazai nehézgépjárművek és buszok fékbetét igényeit is, és tárgyalunk a csehekkel, hogy a Skodához itt gyártanánk a súrlódóelemeket.- Ezek szerint önök azbeszttel dolgoznak, ami környezetszennyező.- A gyártmányok közel hetven százaléka már azbesztmentes kivitelben készül, és fokozatosan megszüntetjük ezt a technológiai megoldást. Flatósági engedély alapján folyik a gyár területén található hulladék ártalmatlanítása. Ez jelentős feladatot és többletköltséget jelent vállalatunknak.-Jelent-e ez fizetési gondokat?- A gyár nyereségtermelő képessége még alacsony. Ezek ellenére súrlódásmentesen eleget teszünk bérfizetési és a gazdálkodással összefüggő folyó fizetési kötelezettségeinknek. Aradi Balogh Attila Valami mozdulni látszik Nyírszőlősön Kémcső helyeit likőrösüveg A METRIMPEX Rt. Sóstóhegy Mg. német sőt svájci cég megrendelésének Szövetkezet Üvegtechnikai Üzeme egyre sikeresebb eredményeket mutat fel. Laboratóriumi üvegeszközöket készítettek 1982-től egészen az előző évtized végéig. A gyár és a termelés szépen fejlődött, ezzel együtt a munkahelyek is gyarapodtak. Egészen addig, amíg termékeik piacot találtak. A legjobb évükben a 240 dolgozó 120 millió forintnyi értéket állított elő. — Országunk és szomszédaink gazdasági életében történt változás néhány éves pangást hozott üzemünkbe — mondta Pethe István igazgató,- bár akkor sem voltunk veszteségesek. Keletre az ottani országok pénzügyi nehézségei miatt nem szállítunk. Nyugaton pedig visszaesett a kereslet a laboratóriumi termékek iránt, mivel az analízist, elemzést kis anyag és eszköz igényes számítógépes rendszeren végzik. Termelésünk és létszámunk drasztikusan csökkent. A szerencse és a karcagi üveggyár igazgatója segített. Hozzánk irányított egy olasz palackozó cég-tulajdonost 1991-ben. Az volt az igénye, hogy kézi megmunkálással készítsünk üzemének butéliákat. Mivel eddig is így dolgoztunk különösebb beruházást nem igényelt az új feladatra történő átállás. A tavalyi árbevételünk már több mint negyven millió forintra rúgott. Ez évben több olasz, osztrák, köszönhetően hatvanmilliós bevétellel számolunk. A jövő év az előzetes tárgyalások alapján még biztatóbb. A létszámot is szeretnénk bővíteni a mos- tani 42-ről ötven-ötvenötre. Sajnos nem nagyon jönnek az üvegipari szakmunkások. Nézem az igazgatói iroda kis kiállítását. Több tucat különböző nagyságú és számomra korábban elképzelhetetlen formájú üveg. Vajon hányfélét készítenek, és mit töltenek bele? — Mindig olyan alakút készítünk, amelyet megrendelnek. Eves szinten több száz formájú és űrtartalmú üveget és poharat gyártunk. Ecetet, olajat, likőröket és konyakot, valamint borokat palackoznak beléjük. Lent az üzemcsarnokban üvegcsőből fújják, alakítják a díszes poharakat, flaskákat. Nehogy eltévessze a vevő kedvenc italát az egyik üvegben szőlő, a másikban cseresznye díszlik belül látványosan. — Én itt voltam ipari tanuló, majd szakmunkás — mondta Körmendi Gergely. - A nehéz időkben pedig megkaptam a munkakönyvemet. Most van munka bőven, annyit keresünk, amennyit — ha kell túlmunkában— dolgozunk. Kovácsvölgyi Zoltán A várossal kötött megállapodás alapján Sxoroagá plébánia Szűkösen van a nyíregyházi belvárosi plébánia, pedig igazság szerint az újonnan alakult Debrecen—Nyíregyháza székhelyű római katolikus püspökségnek is otthont kellene adnia. Csakhogy valamikor államosították az egész Kossuth téri épületet, s az emeleten lakásokat alakítottak ki. — Az első, hogy a városi önkormányzattal kötött megállapodás alapján végre felújítsuk, kibővítsük a plébániahivatalt— tájékoztat dr.Váradi József főesperes, püspöki helynök. Az emeletes saroképület földszintjén mindig is üzletek voltak. Az önkormányzattal történt megegyezés szerint a földszint marad a városé — vagyis a bérleti díjakból ő húzza a hasznot. Ennek fejében viszont vállalta az épület teljes külső tatarozását a pincétől a padlásig, valamint a majdani püspöki palotához még júliusban át kell adni a Kossuth tér 4. sz. alatti épületet, és a mellette lévő üres telket a székes- egyház mögött. Az egyház a maga szerény anyagi eszközeivel már régen hozzákezdett a megkapott helyiségek belső átalakításához, átépítéséhez. Szükséges egy püspöki fogadó és pihenőhelyiség kialakítása, a plébános és a káplánok elhelyezése szintén sürgető. Az egyház annak a városképi szempontból fontos kötelezettségnek is eleget tesz, hogy bevezeti a távfűtést, hogy a gázkonvektorok képe ne csúfítsa a majdan szép épületet. Most már azonban nagyon várják a májusi közgyűlésen jóváhagyott felújítási keret alapján a kivitelezők mintegy 34 millió forint értékű munkáját. Ugyanis ha késlekednek a külső ajtók és ablakok cseréjével, a pincében a közművezetékek átépítésével, akkor az eddig végzett munka is kárba veszhet. A legnagyobb építőipari munka pedig az udvari függőfolyosó teljes helyrehozása, hiszen életveszélyesnek nyilvánították, hosszú ideje gerendákkal van aládúcolva. L.B. ■ Igen, édesem, az én férjem is megígérte, hogy 4 év múlva újra megpróbálja Ifj. Csizmadia Attila Lehangoló látványt mutat a plébánia városképileg védett épülete az udvar felől, az ott található üzletek papírdobozai, valamint az aládúcolt függőfolyosó miatt (Harascsák Annamária felvétele) Huszonnégy ország már megerősítette részvételét Expótúra 94 május — Ez nem lesz kész 96-ra — mondja Somogyi Zsuzsa a baktalórántházi gimnázium harmadikos tanulója, az EXPO 96 egyik épületének mélyalapja mellett. — Ennek kész kell lennie, nincs más választásunk! — száll vele vitába osztálytársa, Kovács Krisztina. Magam fogadást ajánlok Zsuzsának, a tét egy jégkrémtorta, amit 1996 május 10-én fogunk elfogyasztani. Akkorra ugyanis kiderül, melyikünk a vesztes, hiszen az EXPO-nak másnap meg kell nyílnia. A fogadást az tette lehetővé, hogy a világkiállítási programiroda meghívására harmincegynehány — főleg középiskolás — megyénkbeli diák tájékoztatást kapott az EXPO 96 előkészületeiről, s megtekinthette az építkezéseket is. A csoport zöme a nyíregyházi Kölcsey Gimnázium és a baktalórántházi Vay Adám Gimnázium idegenforgalmi fakultációs tanulói közül került ki. Ahogy belépünk a Programiroda Tüköry utcai épületébe, kis várakozásra kényszerülünk. A kiállítás makettje körüli „mini lelátót” éppen az előttünk érkezett zalai diákcsoport foglalja el. Pár perc múlva azonban már mi is hallgathatjuk a részletes tájékoztatót a nagy vállalkozásról. Képzeletben felkapaszkodunk a szőlődombra, melynek aljában a hét magyar borvidék legjobb borait kós- tolgathatják majd — „pincei körülmények között”—az idelátogatók. Megnézzük az állandó — s később egye- temvárosként funkcionáló — létesítmények makettjeit. Tudjuk már merre lesznek a később elbontandó nemzeti pavilonok, hol lehet majd bemenni a hatalmas — kívül fűvel borított — rendezvénycsarnokba, látjuk a szórakozóközpontot is. Megkeressük, merre épül a vatikáni pavilon — a majdani egyetemi kápolna. Ezután a tanácsterembe invitálják a csoportot, ahol a hallotak alapján EXPO totót tölthetnek ki a diákok. A „majdnem” telitalálatot jelentő tizenhárom helytes választ a baktalórántházi Vay Adám Gimnázium tanulója Elek Dóra adja meg. Tizenkettes, meg tizenegyes pedig igazán szép számmal akad. Vendéglátónk, Ecsediné Tugyi Mária érdekes ajánlatot tesz a nyelvet tudó diákoknak. Ha akarják, részt vehetnek azon a később szerveződő hostess és hosst tanfolyamon, amelynek elvégzése után a budapesti EXPO-n is szolgálatot teljesíthetnek majd a jelentkezők. K. B. Súrlódás nélkül a súrlódóelemgyárban
