Új Kelet, 1994. június (1. évfolyam, 59-84. szám)
1994-06-14 / 70. szám
MEGYÉNK ÉLETÉBŐL ÚJ KELET 1994. június 14., kedd A A RE-FLEX felnőtt Mozgás és öröm A minap egy írásban kollégánk úgy jellemezte a nyíregyházi RE-FLEX Modemtánc-stúdiót, mint amely a „nagyok árnyékában” dolgozik a megye- székhelyen. Nos, az árnyékból kiléptek- bizonyság erre a június 12-én a Móricz Zsigmond Színházban tartott évad végi előadásuk. Két óra szín, mozgás, zene, öröm a deszkákon - és a nézőtéren. A közönség olyasmit látott, amit csak titkon reméltek a hozzáértők is: a RE-FLEX, a Rácz Erika táncpedagógus vezette stúdió tagjai felnőttek a várakozásokhoz, igazi profik módjára táncoltak - talán csak annyiban tűntek amatőrnek, hogy szemmel láthatóan élvezték, amit csináltak, ami nem mindig mondható el minden profiról... Felesleges volna itt részletesen boncolgatni a produkciót, vannak erre hi- vatottabbak is (remélhetőleg látták az előadást...), így hát hadd emeljek ki egyetlen momentumot. Az előadás végén magyar néptáncosok perdültek be a színpadra - a Nyírség táncegyüttes tagjai. Majd görög viseletbe öltözött fiatalok tűntek fel, s mozdultak azonos zenére velük. Végül pedig a moderntánc képviselőinek színes ruhái és mozgása egészítette ki a különleges kavalkádot. Együtt táncoltak. S arra gondolt a néző: milyen jó is lenne, ha a mozgáskultúra képviselői Nyíregyházán nem sértődésig menő rivalizálásra fecsérelnék alkalomadtán az erejüket, hanem - mily merész ötlet... - egy nagy, közös, látványos műsorral örvendeztetnék meg a publikumot. El is feledtem mondani; a fentebb említett közös tánc címe az volt: Együtt - egy másért. így, három szóban... (b) 1\ 1 JJL 1\V/I VAKÁCIÓ Barna haj, mosolygós szemek, gödröcs- kék az arcon. Ő Yod Moshe, aki tavaly novemberben érkezett Izraelből szüleivel Nyíregyházára. A fiatalember az 1. számú Eötvös József általános iskola és gimnázium tanulójaként végezte az első itt töltött iskolaévet. Bevallom, először kicsit tartottam a találkozástól, mert nem nagyon szeretek tolmács segítségével beszélgetni. Am Moshe kellemes csalódást okozott, pár hónap alatt egész szépen megtanulta a nyelvünket. — Miért jöttetek el Izraelből? — Apukámnak volt egy nagy üzlethálózata odahaza, azzal jöttünk el ide. Elektronikai boltunk van, anyu is ott dolgozik. —Vannak testvéreid? — Persze. Két lány. Az egyik már férjnél is van, a másik 19 éves. — Este mennyi idős vagy? — Én 13 múltam egy hónappal. — Nehéz volt eljönni otthonról? — Nagyon. Sok barátomat hagytam ott, akik minden hónapban írják, hogy menjek vissza hozzájuk. — Milyen az ottani iskola? — Egészen más mint ez. A tanító ad egy feladatot, aki akarja, az megoldja, aki nem, annak az a maga baja, nem a tanáré. Óra közben fel lehet állni, ki lehet menni, vagy éppen előveheted a tízóraidat. — Hogy tudtad megszokni az itteni fegyelmet? — Fiát... elég nehezen, de most már szeretek itt lenni. Csak olvasásból és írásból kellett vizsgát tennem, hiába hatodik osztályba kerültem a korom miatt. — Odahaza milyen tanuló voltál? — Nálunk nincsenek jegyek, csak pontok. A legjobb a 100 pont, a leggyengébb a nulla. — Mi az, ami a legjobban megtetszett Nyíregyházán? — Az, hogy itt is vannak lovak, a dalmata... és a töltött káposzta. A kutyát a lakásban tartom, Bizalom, a ló, kint lakik a Múzeumfaluban. — Úgy tudom, a minap nagy öröm ért. — Igen. Megérkezett a nagyi, aki a barátaim után a legjobban hiányzott. Egy hónapra mi is hazautazunk majd vele nyaralni. Viszem magammal a kutyust is, a pajtásaim úgysem ismerik ezt a fajtát. — Mi lesz belőled, és hol fogsz élni, ha nagy leszel? — Flazamegyek sikeres üzletembernek — mosolyodik rám hanyag eleganciával — és lesz egy saját repülőgépem. Üzletemberek Ungváron Az Expo Uzhgorod '94 Nemzetközi Kiállítás és Vásár kísérőrendezvényeként június 23-án délelőtt kilenc órakor üzletember találkozó kezdődik Ungváron. A programnak a Padiun Szabadidőközpont ad otthont. A találkozón a FÁK államok, Románia, Szlovákia. Lengyelország mellett a magyar üzletemberek is jelen lesznek. Az egynapos összejövetel célja a térség kereskedelmi életének felpezsdítése, az exportlehetőségek fokozása és az üzletemberek személyes kapcsolatteremtése. A részvételi díj 3000 forint, mely a vásár belépőjén kívül az ebéd költségeit is fedezi. A csoportosan utazóknak autóbuszt indítanak a találkozó napján reggel 7 órakor Nyíregyházán a Hősök teréről. Az utazás költsége 500 forint. Az érdeklődő üzletemberek bővebb felvilágosítást az Expo East Kiállításépítő és Szervező Kft.-tői kaphatnak a 42/343-022 vagy a 42/318-335-ös telefonszámon. Tüzéptelepek, építőanyag-nagykereskedők számára Ukrajnából származó M400-as cementet 440 Ft/q + ÁFA. Szeptemberig folyamatos szállítás! Megrendelés a következő címen: Pri- mom-Infó Kft. 4400 Nyíregyháza, Váci Mihály út 4L Tel/fax: 42/310-144 Egy soknevű kúria Beregsurányban A beregsurányi polgármesteri hivatal mai épületének tulajdonképpen akár három neve is lehetne. Hogy miért, azt Huszti Katalin jegyző segítségével bogoztuk ki. A múlt század közepén, klasszicista stílusban és romantikus részletekkel emelt kastély eredetileg a Surányi családé volt. Később a Károlyt család birtokolta (a köztudatban most is az ő nevükön említik, s a műemléki felügyelőség lajstromában is így szerepel). Utolsó tulajdonosuk viszont az Urav család volt. s egyik, ma már az Egyesült Államokban élő leszármazottjuk, Uray János, ma is haza-hazalátogat szemügyre venni az ősi birtokot. E változatos múlt után lett előbb állami, majd a közelmúltban önkormányzati tulajdon. Ne Ismerősöm — nem minden ingerültség nélkül — mesélte, hogy tizenéves gyerekei újságot vásároltak egy dunántúli városban. Az újságos megkérdezte a srácokat, honnan jöttek. Amikor azok megmondták megyénk nevét, az árus — többek helyeslése közepette — megjegyezte: „Na titeket el kellene csatolni Magyarországtól, s akkor egészen jól meglennénk.” Alig hiszem, hogy az újságos járt volna ezen a vidéken. Standján viszont gyakorta olvashatott eme vidék szegénységéről, meg sötétségéről. Tán még arról is meg van győződve, hogy az itt élők nyers húst esznek, sárkunyhókban élnek, s eszük is csak any- nyi van, hogy éhen ne haljanak. A másik eset, amikor a Budapesten élő rádióriporter megdöbbenve veszi észre, hogy aligha tudja magát szerkesztőjének ahhoz az elképzeléséhez tartani, hogy ebben a megyében tapasztalt feledkezzünk meg arról sem, hogy a kastély körül egy közel két hektáros, szép park terül el. Az épület — amint az felvételünkről is kitetszik — nagyon jó állapotban van. Ez annak köszönhető, hogy 1989-90-ben szinte teljes egészében lebontották, gyakorlatilag csak a csupasz falak maradtak negatívumaival egy nyugati megyénk pozitíviumait állítsa szembe, hiszen azért errefelé is bőven akadnak jó dolgok, arrafelé meg rosszak. Valljuk meg: ennek a képnek a kialakításában magunk is hibásak vagyunk. Hiszen — jobb pozíciók elérése érdekében — gyakran hivatkozunk szegénységünkre, elesettségünkre, elmaradottságunkra. várván, hogy megsegítenek bennünket magasabbról. Pedig gyakorta tapasztalhattuk — különösen mostanság — hogy a segítségnek ára van. Hiszen bizony gyakran híres-neves fővárosi, esetenként külföldi szakértők mutatják meg—jó pénzért — azt a semmit, amit szerintük nekünk itt, Magyarország balkáni részén, tennünk kellene. Pedig — nem vitatva azt a tényt, hogy az éleslátáshoz gyakorta meg. Teljesen új tetőszerkezetet építettek, a falakat újra vakolták, festették. A költségek egy részét a műemléki felügyelőség állta, a többit borítsa a jótékony feledés I homálya... Az épületben a polgármesteri hivatalon kívül egy másik szárnyban a művelődés háza kapott helyet, egy kisebb terem pedig a házasságkötőket fogadja. A kastélyhoz tar- lozik még egy ritka szép, es a körülményekhez képest jó állapotban lévő gazdasági épület. Korábban a termelőszövetkezet lóistállója volt, de amióta nincs léesz, üresen áll. Az önkormányzat nem döntött még a sorsáról, de a jegyző szavai szerint mindenképpen meg kívánják őrizni eredeti szépségében. (fa) szükségeltetik a külső szem — akadnak azért errefelé is számosán jó képességű szakemberek. (Annak ellenére, hogy a fővárosban, s másfelé az egyetemen, főiskolán tanulók közül csak kevesen térnek haza egzisztenciát alapítani.) Azt hiszem, ideje kissé magunkhoz térnünk, s megpróbálni, mire vagyunk képesek. Hosszasan lehetne sorolni azokat a pédákat, amelyek bizonyítják: a segítséget nem a panaszok hozzák, hanem a saját tetteink. Mert meg vagyok győződve arról, hogy számos megyénkben szakember sokat tudna segíteni akár a főváros, akár a nyugati megyék fejlesztésében. Nyugodtan ajánlhatjuk ezt a segítséget (meg lennék lepve, ha valahol el is fogadnák), hiszen mi nem kívánjuk elcsatolni magunktól sem Budapestet, sem a nyugati határszél megyéit. (v-A.) Keletkép OPEL ÁLLT A HÁZHOZ A tiszabezdédi kis családi ház végében egy garázs áll. Üvegezett ablakain megcsillan a napfény, mögötte pedig békésen „szundít” az álomautó. A Corsa új tulajdonosa Tóth Józsefné mosolyogva jön elő csengetésünkre.- Jöjjenek beljebb, a pici lányom épp most aludt el.- Hogy is került a korallpiros csoda a garázsba?- Már több mint két éve rendszeres olvasója vagyok a Kiskegyednek. Minden pályázatot, rejtvényt beküldők. Most szerencsém volt.- Honnan tudta meg, hogy „autó ál! a házhoz" ?- A lap szerkesztősége küldött egy táviratot. Először el sem akartam hinni, azt gondoltam, talán elcserélték a nevemet. Aztán amikor a postára kellett menni az adatokat egyeztetni, már boldogan rohantam.- Volt egyébként autójuk?- Autónk?! Egy kis Trabantunk, de én nagyon szeretem. Azzal is mentünk fel Pestre az újért.- Milyen érzés volt kézbe kapni a kulcsokat?- Nagyon jó. Bár először el sem akarták hinni, hogy megtartom. Az elődeim ugyanis mind a pénzt kérték. Ott erre is van lehetőség. Vagy elviszi valaki a Corsát, vagy az autószalon kifizeti az árát. Hát én a kocsit választottam.- Pedig a pénz sem jött volna rosszul. Úgy látom, építkeznek.- Hát igen. A kert végében épül az ötszobás házunk, de arra szerencsére megvan a fedezetünk. A pénz ugyanis csak elmenne, ilyen autót meg később mi úgysem tudnánk venni.- Meséljen egy kicsit a családról.- A férjem asztalos, itt a háznál van műhelye. Három gyerekünk van, István 11, Szabolcs 4, Anita 1 éves. Velünk él apósom is, nagyon kicsi már nekünk ez a lakás. Nézze, milyen zsúfoltan vagyunk ebben a négy pici szobában. Még a takarítógépek is itt állnak a sarokban. Na de majd az új házban, ott még táncolni is lesz hely.- Nyertek már korábban is valamit?- Nemigen. Egyszer 152 forintot a lottón. Tudja, mi számomra a legnagyobb nyeremény? Két fiú után egy egészséges, gyönyörű kislány.
