Új Kelet, 1994. május (1. évfolyam, 34-58. szám)
1994-05-05 / 37. szám
UJ KELET ' >‘%K'r'j V | J .............................. 1994. május 5., csütörtök 5 Folyóirat tallózó MEGYÉNKRŐL ÍRTÁK A Humánpolitikai Szemle I. és 2. számában, „Hogyan tovább a térség foglalkoztatási válsághelyzeteinek kezelésében?" címmel a munkanélküliség és a földrajzi elhelyezkedés összefüggéseit tárgyalja. Mivel megyénkben a munkanélküli-ráta az országos más- félszerese, így rendkívül fontos e feltáró cikk ismerete, amely a válságkezelés jogi szabályozására, eszközrendszerezésre is ad konkrét tippeket, megoldási módozatokat. Az Európai Utas 94/1. számában Czine Mihály nagy hévvel ír megyénk híres szülöttjéről, Móricz Zsigmondról. Az írásban fellelhető egy érdekes idézet Bálint Györgytől: „Ha egész Magyarország elpusztulna és sokkal később egy marslakó és egy német szociálpszichológus elolvasná az elbeszéléseit, akkor megismerné a magyar lényeget.” Ez a gondolat is rámutat Móricz nagyságára, magyarságismeretére. A SZÍNHÁZ áprilisi számában Brecht Koldusoperájának nyíregyházi interpretációjáról olvashatunk kritikát. A szerző a Móricz Zsigmond Színház előadását a Kaposvárival hasonlítja össze. A szakmai értékelés Sándor L. István munkája, „Értékzavarban” címmel. Az összehasonlítás sajnos nem hízelgő színházunk számára. Ez év áprilisában új folyóirat indult, a Falu- Város-Település. Miklássy Elemér; Vásárhelyi Pál és a Tisza szábályozása címmel érdekes írást közöl a lap a szabályozás előzményeiről, a technikai kivitelezésről és a végeredményről. Vízháztartás vagy hajózás? — volt a kérdés, amit egyidejűleg nem sikerült megoldaniuk a „nagy európai szakembereknek”. A cikknek számos megyei vonatkozása is van. Az Édes anyanyelvűnk 94/2. száma Visszhang rovatában a nyíregyházi Görög Katolikus Főiskolában történő anyanyelvi neveléssel ismerkedhetünk meg. Beszámol a szerző egy öt évvel ezelőtti sikerről, valamint az anyanyelvápoló kispapok terveiről. A Bélyegvilág 94/4. száma a Nyíregyházán megrendezett Bélyegismereti vetélkedőről tudósít. A lelkes fiatal fdatelistákat önzetlen támogatók segítették, termet és ajándékcsomagokat adtak számunkra. A követekző vetélkedő egyébként Tiszadobon lesz. A Műemlékvédelem 1. száma a kisszekeresi református templom helyreállítási munkájával ismerteti meg az olvasót. A rekonstrukcióról az építéstervező számol be. Ez ám a palota Égetett cukorból van az ajtaja, marcipánból az ablaka és mézeskaláccsal kirakva a falai. Ez azért egy kicsit túlzás, de... majdnem. A kép sajnos hazudik, nem adja vissza a valóságot. Ha véletlenül Ramocsaházán járunk, akkor érdemes elidőzni ez előtt a ház előtt. Az épület tervezője úgy gondolhatta, hagy valamit az utókorra. Talán a Vajdahunyad vára példáján felbuzdulva egy épületben ötvözte a ramocsaházi építészeti motívumokat. A tornác terméskővel kirakott boltívei a gótikus stílust idézik, az ablakkeretek és a rácsos spaletták a régi népies irányzatra emlékeztetnek, az épület formája pedig szocreál stílusú. Az udvaron található kandeláberek a két háború közötti Budapest hangulatát próbálják visszaadni. A lakók bizonyára szeretik a természetet, erre a csatorna tetején „ fészkelő” pléhsirály és a köcsögfáról támadást színlelő, kitömött barna rétihéja látványából következtethetünk. Az udvaron nádfedeles kerekeskút helyett nádfedeles kerekes kútgyűrű ácsorog, talán a kútfúrókat várja - hiába. A porta egy kissé kozmopolita is - erről árulkodik a japánkertet mímelő kövekkel körberakott „dudvatenyészet” . lói sas - Bozsó Az antikváriumban keresgélni kell Fogas könyvet a fogért Emlékszem, amikor Szegeden egy Mocsár Gábor-köny v szerzői példányára bukkantam, amelyet az író „fogas könyvet a fogért” jegyzéssel ajánlott a fogorvosának. Nyíregyházán a Dózsa György utcai du- fartban található antikváriumban Babicz Tibor a fenti történetet hallván keserűen jegyzi meg. Ilyen sajnos csak egyszer fordul elő. Pár éve nekünk is felajánlottak egy angol nyelvű kötetet Agatha Christie kézjegyével. A tulajdonos arra gondolt, hogy ez nagy érték, ami az eszmei értékét tekintve igaz, de igazából a piaci ár a mérvadó.- Mit keresnek az emberek?- Egy kis türelemmel mindent meg lehet találni törzsvevőinknek. Böngészni kell. Ha rendszeresen bejár valaki, az sokat jelent; s egy idő után már mi is tudjuk kinek mi kell. El is tesszük a keresett könyveket. Van akit a kínai irodalom érde- kel. Időnként bejön, és kiválasztja a neki tetszőt. A keresgéléshez és az elszalasztott lehetősek „megemésztéséhez” türelem kell. Az egyik kollégám járt úgy, hogy nem tett el magának egy könyvet, amit az egyik vásárló el is vitt. Utána két évig nem hozták be azt a bizonyos művet, majd az egyik napon hármat, igen, hármat is vettünk belőle.- Látok az egyik polcon egy régi vaskos könyvet. A ,,Magyar Közlekedés A KUKA FURA URA M így ember bokáig a kukában... fejjel lefelé... Lassan t ’ talpra billen — kezében mindenféle mocsok. *—“ Körültekintően osztályoz: ételmaradék, az egyik szatyorban, üvegek a másikban: minden, valamire használható vacak a harmadikba kerül. Közelebb kerülve hozzá, nehéz tippelni: mi a büdösebb, a kuka, vagy ő? Nem vállalkozom a kérdés eldöntésére, inkább faggatni kezdem: — Mi értelme van ennek? — Semmi közöd hozzá! De ha nagyon érdekel — anyag- beszerzést folytatok! — Hajléktalan vagy? — Nem is a csecsem nagyherceg! — Hogy jutottál erre a sorsra? — Zahigyerek voltam. Az őseimet nem ismertem, rokonokról meg nem tudok. Intézetben neveltek fel. — És azután? — A törvényeket sem ismertem, így elküldték ,fegy- akadémiára". Lehúztam vagy tizenöt évet. Elég volt. — Dolgoztál már valahol? — Hát persze, még a másik demokrácia idején. Akkor munkásszállón laktam. Elvoltam ott, mint a befőtt! — Mióta vagy hajléktalan? — Vagy két éve. Lehet, hogy több is; nem tudom már számolni a napokat. Amikor rám tört a szabadság, egy pesti szeméttelepen kötöttem ki. Nehéz volt megszokni, de jó volt. — Miért jöttél el? — Ott is kiéleződött az osztályharc! Fehérember vagyok, jönnöm kellett. Lesoppoltam egy orosz kamiont és az hozott el ide. Nem néztem a táblát a város szélén, és amikor kirakott, úgy kérdeztem meg az utcán, hogy hol vagyok. Szeretek itt lenni. Csendes, nyugodt város. — Meg lehet ebből a kukázásból élni? ■— Látod — itt vagyok! Neked halvány rózsaszín fogalmad sincs arról, hogy mi mindent gondolnak szemétnek az emberek, ami nem is az! Csak osztályozni kell őket! — Mikor tisztálkodtál utoljára? — Hát nem is tudom... a múltkor. Van itt egy szeretetház, adnak levest, fürödni is lehet. Fürödni azt nem szeretek, mert utána viszketek. Adnak néha ruhát is, többször kellene. A múltkor az egyiknek olyan gatyája volt, hogy megállt a levegőben! Még mi is meglepődtünk rajta. — Mit vársz a jövőtől? — Semmit, csak reménykedem! Meleg szobáról, tiszta ágyról. — Ne haragudj, ha búcsúzóul nem fogok Veled kezet. Ahogy elnézem a körmeid... — Nem baj, ezen van olyan védőréteg, hogy rossebb se áll belém. — Gyöngyösi — Monográfiáját". Biztos, hogy ha ezt valaki keresné, bejárhatná érte a fél országot. Ritka és értékes mű.- Persze, hogy bejárhatná. Annak a könyvnek külön története van. A nyitás óta őrizzük. Én vettem meg valakitől, és a kollégáim mindig ezzel ugratnak, mert senkinek sem kell. Nem azt mondom, hogy világrengető ritkaság, de lehet, hogy a közlekedési múzeumnak sincsen belőle. A régi könyv értékét a keresettsége adja meg. Egy teljes Pallas lexikon pár éve negyvenezer forintért is elment, ma már húszezret sem adnak érte. Az igényes középrétegből kikerülő gyűjtők is eltűntek már. A könyvgyűjtésben nincs sznobizmus, és a nehéz megélhetés miatt sajnos a gyűjtők kénytelenek behozni a könyveiket hozzánk, eladásra kínálva őket. Behoztak egy Karinthy gyűjteményt, amelyet én hazavittem és otthon vettem észre, hogy az egyik példánya dedikált. Ez persze velem is csak egyszer fordult elő. Varga Attila Fotó: Bozsó Katalin a T>T>r\T>r\ 1 \± IWl V A középiskolás diákok életében fontos esemény közeledik - nemsokára nyakukon az érettségi. Hogyan vélekednek erről a srácok, izgulnak-e az első nagy megmérettetés előtt? Zilahi Zsuzsa a Széchenyi Szakközépiskola végzős tanulója nyugodt szívvel vág neki az akadálynak.- Öt tantárgyból - magyarból, matekból, történelemből, gyorsírásból, és angol nyelvből- írásbelizem. Csak a gyorsírástól tartok egy kicsit, egyébként nem Nagykállóban láttám, Biri felöl jövet, amikor a lámpa pirosára megálltunk. A tavaszi zümmögésben először az erősödő motorzaj hallatszott, majd előbukkant a két vidám, piros kocsi. Világított, zakatolt, dudált és büszkén elhú- zott előttünk. A nagy. fenyes ablakokon atnezve jól láttuk: a vonaton egyetlen árva lelek sem utazott. Tálán csak a masiniszta, ha egyáltalán...-teAÉrettségi aggódom. Mindig jól tanultam, most is készülök, de azért nem viszem túlzásba a magolást.- Szeretnél továbbtanulni, vagy a vizsgák után állást keresel ?- Már beadtam a jelentkezési lapomat a szegedi tanárképző főiskola történelem - angol szakára. Csak történelemből kell majd felvételiznem, mert angolból már középfokú nyelvvizsgám van.- Úgy tűnik, hogy nagyon érdeklődsz az idegen nyelvek iránt.- Igen. Már kisiskolás koromban kiderült, hogy jó nyelvérzékem van, de igazából csak az angol az ami érdekel, és amit szeretek.- Ezek szerint a későbbi foglalkozásod is a nyelvvel lesz kapcsolatos ?- Ez még a jövő titka, de olyan állást szeretnék, ahol felhasználhatom a nyelvtudásomat. Hogy ez pontosan mi lesz, azt még nem tudom.- Hogy töltőd a szabadidődet ?- Nyíregyházán lakom, a szüleimmel és a húgommal. Gyakran járok szórakozni a barátaimmal. Van egy cicám, ha lehet akkor vele is szívesen foglalkozom. Vasas László
