Új Kelet, 1994. május (1. évfolyam, 34-58. szám)
1994-05-30 / 58. szám
ÚJ KELET V. Milliomosok közelről 2. Farmerből Fiat B. Istvánnak jelenleg hét vendéglátóipari üzlete van -— főleg büfék —, egy illatszerboltja, egy ABC-je. Vagyonát e pillanatban 50 millió forintra becsüli. Most éppen ezer forint van nála, de általában 60-100 ezer forint körüli ösz- szeget hord magánál. Mielőtt még elkezdenénk az érdemi beszélgetést, miheztartás végett előre leszögezi, hogy nem örökölt, és nem játszik semmilyen szerencsejátékot. — Ön az átlagkeresetű emberekhez képest gazdag. Fogához veri a garast? — Nem vagyok smucig, de meggondolom, mire adom a pénzem. — Üzleti érzékkel született? — Azt azért nem mondanám. Először a Csepeli Csőgyárban dolgoztam létesítményvezetőként, majd tanulni kezdtem. Először beiratkoztam a Bánki Donát Gépipari Műszaki Főiskolára, amit el is végeztem. Később Párizsban elvégeztem egy számítógépes felsőfokú beruházási tanfolyamot. Ezt követően a Test- nevelési Főiskolán megszereztem a második diplomámat, felsőfokú edzői szakon. De dolgoztam a Csatornázási Műveknél is, majd körülbelül egy évig a KÉV-nél voltam építésvezető. Franciául felsőfokon beszélek, németül és angolul konyhanyelven. —Amit elmondott, meglehetős széles körű érdeklődésre vall. Az említett foglalatosságok közül mégis, mit szeret legjobban? — Csepelhez kötődöm leginkább, és a röplabdához. Mint NB I-es játékos, bejártam a fél világot. Azok a lányok pedig, akik a női válogatott tagjai, a Dózsánál nálam tanultak. Büszke vagyok arra, hogy felneveltem egy korosztályt, akik országos bajnokságot nyertek. Sőt, valaha munkásőr is voltam, de az bohóckodás volt csak, így abbahagytam. Azután írtam tankönyvet az olaj- bányászatról. Persze ez is a csőgyártással volt kapcsolatban. — Mikor és hol, milyen alkalomból került először komolyabb kapcsolatba az üzleti élettel? — Kicsiben kezdtem a 80-as években. Egy farmerkabáttal addig ügyeskedtem, amíg végül FIAT gépkocsivá reinkarnálódott. A nagy üzleteket pedig még a régi rendszerben indítottam útjára. Először egy gmk-t hoztunk létre, egy lakatosműhelyt. Hogy miként nőtt ki ebből az illatszerbolt, mely első saját üzletem volt, annak hosszú története van. Ez 1984-ben történt. Akkoriban sokat mászkáltam Kelet-Berlinből Nyu- gat-Beriinbe a zöldsorompón, jóllehet abban az időben hivatalosan még csak háromévenként lehetett kimenni Nyugatra. — Ha jól értem, illatszereket csempészett Nyugatról Keletre, vagy tévedek? — Van egy találmányom is, ami illatszerrel kapcsolatos. Szeretem a változatosságot. Idén nyárra tervezem a Tíz kicsi néger elnevezésű étterem megnyitását is. Ebben sem vagyok teljesen amatőr. Főzni imádok, még kenyeret is sütöttem saját kezűleg! Az illatszerekről is csak azt mondhatom, hogy konyítok hozzájuk valamit. —-Kedvenc illata?-— Férfiben a Zino Davidoff, nőiben talán az Eternity. — Családja van? — Elváltam, van egy 15 éves lányom, aki junior bajnok versenytáncban. — Mit csinál egész nap? A kívülállóban van egy elképzelés a milliomosok életmódjáról. Szolárium, masszázs, pezsgős vacsorák meg ilyesmi... — Csak magamról beszélhetek, nem a milliomosokról általában. Én a nap 24 órájából 15 órát dolgozom, reggel 9-től általában éjfélig. Szeretem a munkámat, de azt hiszem, nem is annyira üzletembernek érzem magam, mint valamiféle kísérletezőnek. Imádok tévét nézni, szeretek olvasni, főleg sci-fit, sőt a verseket is szeretem. — Úszómedencés ház? — Az van. —Nem jelentették fel? — Talán 4-5 alkalommal. — További tervek? — Talán a jogi egyetem... Buda Magdolna Mozgalmas színházi nyár Egy idő óta a beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház társulata a magyar gimnázium mostani (és remélhetőleg végleges) otthonában, a Szőlőhegy utca 15. szám alatt tartja próbáit. Jómagam is csak akkor tudtam ezt meg, amikor a gimnáziumban járván véletlenül összefutottam a folyosón Vidnyánszky Attila rendezővel. Mivel a színészek egy kis pihenőt tartottak, és nekem is volt egy üres félórám, letelepedtünk egy rövid beszélgetésre.- Azt hittem, hogy vége a színházi idénynek, beköszöntött az uborkaszezon. Ehelyett meglepődve látom, hogy ti itt javában „gyűritekaz ipart". Mire készültök?- Lehet, hogy az idény a többség számára tényleg befejeződött, de nekünk nem. Sőt, meglehetősen mozgalmas időszak vár ránk. Most Samuel Beckett Godot-ra várva című drámájának egyik jelenetét próbáljuk, pontosabban gyakoroljuk, csiszolgatjuk. A darabot ugyanis már bemutattunk május 15-én Nyíregyházán, a Krúdy Kamaraszínpadon. Úgy tervezzük, hogy június derekán Ungváron lépünk vele ismét színpadra. Egy bonyolult szövetű, három és fél órás darabról van szó...- Nos, ha itt tartunk, hadd említsek meg valamit. Többektől hallottam azt a véleményt, hogy színházatok olyan darabokat tűz műsorára, melyek nehezen érthetők a széles publikum számára, jóformán csak a vájt fülűeknek szólnak. Mit szólsz ehhez?- Mit szólnék? Mi az első perctől kezdve elköteleztük magunkat valami mellett, és ettől nem térünk el. Hiszem és vallom, hogy ma az egyetlen járható út a művészi színház felé való közeledés. Ehhez próbálunk igazodni, eszerint válogatjuk meg a darabokat. Lehet, hogy a jövő nem minket igazol. De elképzelhető a fordítottja is. Egyébként itthon nem vagyunk rákényszerítve egy igazán „menő” repertoárra, ez mit sem változtatna a helyzetünkön. Persze, ez nem jelenti azt, hogy néha nem iktatunk be műsorunkba más jellegű, könnyebben befogadható darabokat, például a Bál a pusztám, melyet falvakban játszunk. Jövőre tervezünk egy zenés vígjátékot, talán egy magyar- országi vendégrendezőt hívunk meg rá.- Most viszont kanyarodjunk vissza az idei nyárhoz, az elkövetkező hetekhez és hónapokhoz. Mint jelezted, sűrű a programotok.- Hát igen, van mit csinálnunk. Május utolsó napjaiban Budapesten Shakespeare Szentivánéji álom című művét, majd a nemzetiségi színházak fesztiválja keretében Kisvárdán és Kassán Brecht Koldusoperáját mutatjuk be. Ezután Kijevbe készülünk. Július derekán egy nagy nemzetközi fesztiválon veszünk részt, melyet Szevasztopolban tartanak meg Herszoneszi játékok címmel. Ezen két kijevi társulattal együtt mi képviseljük Ukrajnát. Októberben pedig Jerevánba kaptunk meghívást, a Shakespeare- művek fesztiváljára. Ennek igen régi és nemes hagyományai vannak, évtizedek óta európai hírű színházak és rendezők részvétele fémjelezte a rangját. A fesztivál a karabahi események miatt „kényszerszünetre” ítéltetett, de most ismét felújítják. Örülünk neki, hogy ott lehetünk. Barát Mihály 1994. május 31.. kedd A néhai Mátyus Viktor fogathajtó családja lovas udvarházat létesített a Bükk alján, Eger szomszédságában. Lipicai és félvér lovakon lovagolhatnak a lovastanya vendégei (MTI-fotó: H. Szabó Sándor) Kezdeményezés a megértés érdekében A kisebbség jogai Romániában Május idusán az RMDSZ ügyvezető elnöksége és a romániai Helsinki Bizottság kezdeményezésére Tusnádfürdőn román és magyar szakértők az RMDSZ kisebbségi dokumentumait és a parlament asztalára letett kisebbségi törvény tervezetét vitatták meg. Részt vett az eszmecserén Szabó Károly, az RMDSZ szenátusi frakcióvezetője is.- A kétnapos tanácskozás fő célja - nyilatkozta a szenátor - azoknak, a románság számára szokatlan fogalmaknak a tisztázása volt, melyekkel elsősorban is a kisebbségi törvénytervezetünk hozakodik elő. Sem a román, sem pedig a nemzetközi gyakorlatban a belső önrendelkezés s mindaz, ami ebből következik, nem eléggé tisztázott, s jogilag sem kodifikált. Nem politikusok, hanem emberjogi szervezetek képviselői vetették fel a kérdéseket. Román barátaink kifejtették aggályaikat, azokat a lehetséges, meg nem értésből származó ellenvetéseket, melyeket egy esetleges parlamenti vita alkalmával épp román részről feltehetnek. Ilyen értelemben hasznos „edzés” volt a tanácskozás, és a folytatás őszinte szándékával zárult.- Szavai alapján az RMDSZ által megszerkesztett nemzetiségi törvénytervezetet a román társadalom egésze fenntartással fogadhatja...- Nehezebb dolgunk nem a Tusnádfürdőn vitatkozókkal, hanem a politikai keményvonal képviselőivel lesz. Feltétlenül meg kell magyarázzuk a román társadalom egészének, hogy mit is akarunk, s hogyan képzeljük elgondolásaink valóra váltását. Sajnos, a hatalom - jelen pillanatban - nem mutat hajlandóságot arra, hogy problémáinkat jóindulattal kezelje. Elutasítja, s mintegy hazafias gesztussal kijelenti: veszélyt jelentenek azok az ország egységére. A nemzetközi tendenciák azonban azt segítik, hogy az európai kisebbségek ügye az ő, tehát az érdekeltek bevonásával rendeződjék. A tusnádfürdői tanácskozást a résztvevők eredményesnek ítélték meg. Mindenképp előrelépés, mivel egyfajta sajtóvita indítását határozták el a lapokban. A hatalom gáncsoskodása ellenére el fog így jutni a mi fogalomrendszerünk a román közvéleményhez, a nyilvánosság előtt ütköztethetjük véleményünket a bennünket érteni, segíteni, a velünk együtt élni és dolgozni akarókkal. Muzsnay Árpád „Láb"-ku<koban A kárpátaljai reformátusok élén Gulácsy Lajos az új püspök A 90-es évek elejét Kárpátalján a templomok visszaadása és építése időszakának is nevezhetjük. Ungváron, Csapon, Korláthelmecen, Bilkén, Szlatinán, Kisgejőcön, Haranglábon, Balazsáron - s ezek csak kiragadott példák - szenteltek templomokat, illetve emelnek újakat a különböző felekezetűek. A református egyház a kárpátaljai magyarság körében mind híveit, mind szervezettségét tekintve a legjelentősebb, gyülekezeteinek száma eléri a kilencvenet. A három egyházmegyét (ningi, beregi és máramaros-ugocsai) 1990-ben állították vissza, s ezzel megszűnt az egyház közvetlen állami irányítása. Ezt követően megválasztották az egyházkerületi vezetőséget, a püspök az e rangot korábban is viselő dr. Forgon Pál lett. Az idős egyházi személyiség, aki évtizedeken keresztül egyik szellemi vezetője volt nem csupán a reformátusságnak, hanem az egész kárpátaljai magyarságnak, ez év áprilisában bejelentette visszavonulását. Ezt követően a gyülekezetekben megtörtént a püspökjelölés. A tisztség betöltésével kapcsolatban több lelkipásztor neve is felmerült. Végül az egyházkerületi gyűlésen Gulácsy Lajost, a korábbi lelkészi főjegyzőt választották püspöknek. A Munkácson élő lelkipásztor megjárta a sztálini haláltáborokat, hat esztendőn keresztül együtt raboskodott dr. Forgon Pállal, aki személyesen is őt javasolta utódjául. H