Új Kelet, 1994. május (1. évfolyam, 34-58. szám)

1994-05-26 / 55. szám

UJ KELET MAGAZIN 1994. május 27., péntek 9 Hat százalék a normális határ? Paszternák MOTOROS szerelme „Lara - éveim PasztemakkaF cím­mel készített filmet Juraj Herz szlovák rendező a század nagy irodalmi szerelméről, a Nobel-díjás, de a díjat megtagadni kénytelen Borisz Paszternák és Olga Ivinszka- ja tizenhárom évig tartó kapcso­latáról. A ma 82 éves Ivinszkaja számára, mint vallja, több volt ez sze­relemnél; elrendeltetés, hogy a Gor­kijról elnevezett irodalmi intézet egykori hallgatója 35 éves korában megismerkedett az 57 éves, családos PasztemakkaL A kapcsolat Paszternák haláláig tartott, anélkül, hogy az író, a „Dok­tor Zsivágó” szerzője otthagyta vol­na családját Ivinszkaja volt a múzsa, őt örökítette meg Borisz Pasztemak a Zsivágó-regény Lara alakjában. „Lara alakjában életem töredékei is­merhetők fel. Nagyanyám például német volt Lara nagyanyja a regény­ben szintén német. A lányomnak mandulaszeme van, mint egy kínai­nak. Lara Kátyája az én lányom, Iri­nái’ - vallja Ivinszkaja a 86 perces filmben, amelyet csütörtöktől vetíte­nek a német mozikbaa Morse nevéhez fűződik SZÁZÖTVEN ÉVES A TÁVÍRÓ Kereken 150 esztendővel ezelőtt 1844. május 27-én küldte üzenetét a világ első nyilvános távírógépén Samuel Morse; a távírógép feltaláló­ja Morse az amerikai kongresszus megbízásából 64 kilométer hosszú távíróvezetéket épített a Washington- Baltimore vasútvonal mentéa A hi­vatalos megnyitóra 1844. május 24- én került sor s három nappal később megkezdte működését a világ első nyilvános távírógépe - olvasható az APA osztrák hírügynökség jelen- tésébea Morse, aki eredeti foglalkozására nézve festő volt, emellett amatőr tudós, 1791. április 27-én született a Massachusetts állambeli Charles- townbaa Széles körű műveltséget szerzett a We Egyetemen, de a tu­dományok akkoriban még nem, inkább a művészetek vonzották Lon­donban arckép- és történeti festővé képezte tovább magát 1832-ben véletlenül szerzett tudomást arról, hogy egy amerikai fizikus, Joseph Henry elektromágnest fejlesztett ki Ez adta neki az ötletet hogy elektro­mágnes segítségével távírót hozzon létre Az ötlet és a megvalósítás között évek teltek el Ez idő alatt mások is kísérleteztek elektromágneses készü­lékekkel így például az orosz Pavel Silling, a német Karl Friedrich Gauss és Wilhelm Wfcben Francisco Salva Barcelonában már 1804-ben meg­épített egy különös távírógépet Wil­liam Fotherqill Cooke és Charles Wheatstone 1837-ben konstruálták meg ötdrótos távírójukat. Sámuel Morse ugyanabban az évben nyújtot­ta be készülékét az amerikai találmá­nyi hivatalban, de az ő eszköze már egyetlen dróttal működött Morse 1840-ben találta föl a róla elnevezett billentyűzetet majd 1843- ban a „Morse-ábécét” , amelyet később Friedrich Clemens Gerke tökéletesített Ezt ismeri a világ a Morse-ábécé néven, Morse távírója ezzel kezdte meg világméretű diadal- útját 1865-ben ez a rendszer a Párizs­ban megkötött első nemzetközi távíróegyezménnyel általánosan ér­vényessé'vált. Berettyóúj­faluban a Cyklon-Hun- gária Kft. MEGKEZDTE A MOTOROS KE- RÉKPÁROK GYÁRTÁSÁT. Az egykori Don­gó UTÓDJA AZ 50 KÖBCENTIS DÖRZSKEREKES MTI fotó: H. Szabó Sán­dor A GÁZAI ÖVEZETNÉL EGY PALESZTIN RENDŐR ÉS EGY IZRAELI KATONA AZ ÚTTORLASZNÁL VÉDI AZ ÁTHALADÁST TÚLÉLTÉ A 25 EZER VOLTOT A DSB dán vasutak közlése szerint a koppenhágai központi pályaudvar egy alkalmazottja a napokban egy vasúti alagútban csodával határos módon túlélt egy 25 ezer voltos áramütést. A 20 éves fiatalember egy vasrúd­dal véletlenül hozzáért a magas- feszültségű vezetékhez. A hatal­mas erejű áramütés hatására ájultan zuhant a vágányra, de szerencsére rövidesen magá­hoz tért és képes volt segít­ségért kiáltani. A mentők a kezén és lábán szenvedett sú­lyos égési sérülésekkel szállítot­ták kórházba. Szakértők szerint a vasutas életét az mentette meg, hogy a földdel érintkező létrán állt, amikor a 25 ezer vol­tos áramütést elszenvedte. A japánok remélhetnek leghosszabb életet A szorgalmas japánok élnek a legtovább, az olaszoknál születik a legkevesebb gyer­mek és a magyaroknál a legnagyobb az öngyilkossági arány. A szív és érrendszeri megbetegedések leginkább a litvánokat fenyegetik, a férfiak közt a legtöbb rákos megbetegedés Franciaországban fordul elő, a nők között pedig Dániában. A legtöbb halálos közúti baleset Lettországban történik. Ez derül ki az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által most nyilvánosságra ho­zott 600 oldalas évkönyvből, amely az 1992-es statisztikai adatokat tartalmazza a világ minden részéből. Ami a részleteket illeti, a japán férfiak várható átlagos életkora 76,3 év. őket az izraeliek követik 75,1, majd a svédek 74,9 évvel. Az átlagos japán nő arra számíthat, hogy eléri a 83. életévét, őket követik a francia nők 82, majd a svájciak 81,7 esz­tendővel. Olaszországban egy nőre 1,3 gyermek jut. A spanyoloknál ez az arány 1,4, a por­tugáloknál és a görögöknél pedig 1,5. Ezzel szemben Ruandában 8,5, Malawiban 7,6 és Elefántcsontparton 7,4 gyermek jut egy nőre. Az 1992-es adatok szerint Magyarországon minden 100 000 férfi közül 59,3 és minden ugyanennyi nő közül 19,8 lesz öngyilkos. Utánnuk a férfiaknál a finnek, az oroszok és a litvánok következnek. A nők öngyilkossági statisztikájában az élen ez a sorrend: Szingapúr, Dánia, Belgium, Finnország, Magyarország BICIKLI A munkanélküliség a legnagyobb pocsékolás Már évekkel korábban azt hittem, hogy a pártok fő választási ígéretei a mun­kanélküliség csökkentésére fognak irá­nyulni Tévedtem. Alig, és főleg nem konkrétan érintette ezt a kérdést a legtöbb pártprogram Állításuk szerint azért mert semmiféle ígéret nem volna reális ebben a tekintetbea Ezt nemcsak azért nem hiszem el mert a pártok választási agitációit a realitáshoz való ragaszkodás más területeken sem mindig jellemezte; hanem azért sem mert reális lehetőségét látom annak, hogy a munkanélküliség normális mértékűre csökkenjen Mi a normális mérték? A 4-6 százalé­kos munkanélküliség az is csak akkor ha ennek legfeljebb haimada éri el az egy­éves időtartamot Minden annál nagyobb és rosszabb összetételű munkanélküliség oka a kormány hibás gazdaságpolitikája. Merésznek tűnik ez az állítás, ha arra gon­dolunk, hogy ma a nyugati gazdag demokráciák többségében ennél nagyobb a munkanélküliség’ Ebben a században már harmadszor kerül a kor fejlett világa a munkanél­küliség „elszabadulásából” származó válságba Az első kettőt a világháborúk állították meg Remélhetőleg a har­madikhoz nem lesz erre szükség Mi ennek az ismétlődő válságjelen­ségnek az oká? A közgazdaságtudomány és a politika a munkabért népgazdasági szinten is kiadásnak tekinti úgy számol vele, mint a pénzzel és anyaggal ha nem térül meg a felhasználása, a beépítése nem szabad felhasználni Amenynyire igaz, hogy az el nem költött pénzt, a fel nem használt anyagot később esetleg job­ban fel lehet használni, annyira nem igaz ez a munkaerőre A fel nem használt mun­kaerő örökre elvész Később nem lehet felhasználni azt, amit korábban „meg­takarítottunk”, sőt a munkaerő jövőbeli értéke kevesebb lesz akkor ha korábban kihasználatlanul hagyták. Még ennél is na­gyobb a tőke és a munkaerő közötti külön­bség napjainkban, amikor makroszinten a ki nem használt munkaerőt szinte ugyanúgy meg kell fizetni mint a fel­használtál Korunkban meggazdagodik minden olyan nép amelyik nem tartja megenged­hetőnek a semmittevést. Ha nincs más munkára lehetőség akkor hímezd ki az ágyneműi faragd ki mintákkal az os- tomyelef horgolj csipkefüggönyt, de ne tűrd a naplopást! Ahhoz, hogy meg­szülessenek a gazdasági csodák, nem kell más, mint megfogadni a szorgalmas né­pek örök tanácsait, és elfeledni azl amire a klasszikus kapitalizmus speciális vi­szonyai között a tőkés vállalkozók taní­tottak. Ez nem azt jelenti hogy a tőkés vál­lalkozónak nem úgy kell kezelnie a mun­kaerői mint amit drágán meg kell fizet­nie; sőt nála továbbra is az a törvény hogy takarékoskodjon a munkaerővel ne veg­yen meg abból többel mint amenynyire szüksége van. Számára a munkaerő ára ugyanolyan költség mint a hitelért fize­tett kamal vagy a vásárolt anyag De a gazdaságpolitikus nem tőkés vállalkozó, számára a munkaadók által fizetett bér nemzeti jövedelem, a jólét forrása, azaz a gazdaságpolitika egyetlen végső célja Nem így a vállalkozó, aki törekedjen arra hogy minél kevesebb bérköltsége le­gyen. A gazdaságpolitikus azonban azt valósítsa meg hogy egyetlen törekvő munkásnak se kelljen félnie attól hogy nem talál újabb munkaalkalmai ha a ko­rábbit elvesztette Mert a munkátlanság nemcsak azt teszi koldussá, akit köz­vetlenül érinl hanem méginkább a társa­dalom egészét (MTI-Press, KorÁTSY Sándor)

Next

/
Thumbnails
Contents