Új Kelet, 1994. május (1. évfolyam, 34-58. szám)
1994-05-25 / 54. szám
UJ KELET 1 1 MAGAZIN ■ 1 §1 1994. május 26., csütörtök 9 Álorosz pezsgő Álorosz pezsgőre bukkantak a Komárom-Eszter- gom megyei Fogyasztóvédelmi Felügyelőség ellenőrei. A Hajóson m ködő Ig- riszkoje Kft. hozta forgalomba a palackokat, amelyeken csak a cirillbetüs címke bizonyult igazinak, az üvegekbe töltött ital azonban hazai erjesztés pezsgő volt. Ezzel megtévesztették a fogyasztókat, akik joggal hitték azt, hogy közkedvelt, márkás orosz pezsgőt vásároltak. Az ellenőrök gyanúját az keltette fel, hogy hiányoztak a forgalmazáshoz előírt engedélyek. Tatabányán az egyik kereskedelmi cég központi raktárában bukkantak a 107 ezer forint értékű álorosz pezsgőre. Ezután az egész megyére kiterjedő ellenőrzés következett, melynek során több mint egymillió forint értékű, importból származó ital árusítását függesztette fel a fogyasztóvédelmi felügyelőség, mert hiányzott a forgalmazáshoz szükséges hatósági engedély és a magyar nyelvű tájékoztató. Kutyanász az avaron (H. A. felv.étele) Ml VÁR AZ ÚJ KORMÁNYRA? Az Állami Számvevőszék alkotmányban rögzített feladata, hogy ellenőrizze az államháztartás gazdálkodását és az állami vagyon kezelését. Az ellenőrzés közel fél évtizedes hazai tapasztalatait az ÁSZ össze kívánja foglalni, és az új Országgyűlés, az új kormány rendelkezésére bocsátja. Nyilvánvalóan lesznek olyan teendők, melyeket rövid időn belül (esetleg a 109 napos türelmi idő alatt) el kell végeznie a kormánynak, míg más feladatok megoldásához talán egy választási ciklusnál is több szükséges. Az alábbiakban néhány olyan tennivalóra hívjuk fel a figyelmet, ami már az új kormány hivatalba lépésekor is előtérbe kerülhet. Az államháztartásnak a '80-as évek végén megkezdett reformja az utóbbi időszakban megállt. Közismert tény, hogy az államháztartás nagymértékű eladósodásának döntő oka a központi költségAknát keresnek Nyíregyházán? Nyugalom, semmi ilyesmiről nincs szó! A TITÁSZ Rt. szakemberei egyszerűnen csak AZ ERŐSÁRAMÚ i FŐKÁBELEK HIBÁIT KERESIK A CSALÁD utcában. Sajnos az „aknakeresőknek SOK DOLGUK VAN, GYAKORIAK AZ ELEKTROMOS HIBÁK A VÁROSBAN (Vasas—Csonka) vetés megnövekedett deficitje. Az a tény, hogy az utóbbi években a központi költségvetési kiadásokat az adókból, vámokból és más forrásokból származó bevételek nem voltak képesek fedezni, '92-ben és '93-ban pótköltségvetést tett szükségessé. Jelenleg még nem ítélhető meg, hogy az idén is kell-e pótköltségvetést készíteni, bár a valószínűsége elég nagy. Felmerül tehát a kérdés: a költségvetés reális bevételeihez kell-e igazítani a kiadásokat („addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér”), vagy engedni kell annak a nyomásnak, ami igen nagy deficit árán is finanszírozni próbálja a közkiadásokat? Jelenleg készül a kormány múlt évi gazdálkodásának zárszámadása. Az ÁSZ ezt helyszíni ellenőrzésekkel és a törvény- javaslat áttekintésével is vizsgálja, majd jelentést készít az Országgyűlésnek. Érdekes helyzet alakulhat ki. A múlt évi gazdálkodásról szóló beszámolót ugyanis — értelemszerűen — a hivatalban lévő kormány készíti el, de a törvényjavaslatot már nem nyújtja be az Országgyűlésnek. Ezt várhatóan az új kormány teszi meg. Ily módon az új Országgyűlés fogja megadni (esetleg nem megadni) a felmentést az előző kormány múlt évi gazdálkodásával kapcsolatban. Az új kormánynak nyilvánvalóan az egyik fontos feladata lesz, hogy áttekintse a zárszámadás dokumentumait, hiszen nem közömbös számára, hogy milyen „hozománnyal” indítja el tevékenységét. Az új kormányra sürgető feladatként vár, hogy minél tisztább képet kapjon az állami vagyon nagyságáról, elhelyezkedéséről. Az Állami Számvevőszék többször és különféle fórumokon szorgalmazta az állami vagyon-kataszter, vagyonleltárösszeállítását. Fontos lenne, ha ezt a feladatot az új kormány az elsők között igyekezne megoldani. Nemcsak gazdasági, jogi szempontból időszerű ez, hanem a korrupció leküzdése is indokolttá teszi. Négy évvel ezelőtt a megörökölt külföldi államadósság (bruttó 22 milliárd dollár) fedezete az állami vagyon volt, melynek az értékét 2000 milliárd forintra becsülték. A bruttó államadósság azonban növekedett a négy év alatt, ennek fedezete azonban állami vagyon formájában, teljes mértékben már nem áll rendelkezésre, hiszen á privatizáció, a kárpótlás, az ön- kormányzatoknak, a társadalombiztosításnak átadott (átadandó) vagyon jelentősén csökkentette. Feltehetően még ebben az évben foglalkoznia kell az új Országgyűlésnek a helyi önkormányzatokról szóló törvény módosításával. Ennek fő oka az ősszel esedékes önkormányzati választásokban keresendő. Nem kerülhetők meg azonban az önkormányzati gazdálkodás időszerű kérdései, ezekkel összefüggésben pedig tisztázást igényel az önkormányzatok gazdálkodásának ellenőrzése. Ezen a téren meglehetősen nagy a bizonytalanság, hiszen a kormány — a köztársasági megbízottak hivatalai révén—csak törvényességi ellenőrzést folytathat, és csak az ÁSZ- nak van jogosítványa arra, hogy ellenőrizze a helyi önkormányzatok gazdálkodását. Az ellenőrzés tartalmát azonban mindeddig nem sikerült tisztázni. Nyilvánvaló, hogy a több mint 3000 önkormányzat számvevőszéki ellenőrzését az ÁSZ nem tudja rendszeresen elvégezni, de erre szükség sincs, hiszen egy-egy helyi önkormányzat teljes körű gazdasági ellenőrzésére az Országgyűlés nem is tart igényt. (MTI-PRESS) Rendőrgyilkosság vagy rendőr-öngyilkosság? Hajdú Gábor Hargita megyei RMDSZ- szenátor egyike az 1989. decemberi eseményeket követően rendőrgyilkossággal vádolt, és jogtalanul elítélt zetelaki és oroszhegyi székelyek védőügyvédjeinek. Az ő négy esztendei következetes jogászi munkájának is köszönhető, hogy idén a húsvéti ünnepeket megelőzően Románia államelnöke egyéni kegyelemben részesítette a bebörtönzötteket. Vele folytatott beszélgetésünkben az ügy fonákságai és tanulságai felől érdeklődtünk. A Legfelső Törvényszék katonai szekcióján láttam el Karsai László társ- védőjeként a védelmet. Annak a fiatalembernek, aki kiszabadulása után - sajnos - azóta öngyilkosságot követett el. Én olyan szempontokat képviseltem, melyek a zetelaki ügy mindegyik vádlottjának közös érdeke volt. Nevezetesen: az 1990. január 4-i 3-as számú közkegyelmi törvény alkalmazását kértem. Ugyanis Karsai László elsődleges védelme arra irányult, hogy az áldozat, Danaila Gavril milicista a feldühödött tömegtől félve önkezével vetett véget életének, minekutána 1989. december 22-én este teljesen indokolatlanul belelőtt az egyik zetelaki fiatalember gyomrába, aki nem tett egyebet, mint a rendőrség emeletéről az összegyűltek elé kiáltotta: Szabadság! Épp egy percnyi csenddel adózott akkor a tömeg a forradalom temesvári és bukaresti áldozatai emlékének. Voltak érvek, melyek az öngyilkosság mellett szóltak, de voltak olyanok is, melyek alátámasztani látszottak a vádat: megtorlásként a zetelaki fiatalok követték el a gyilkosságot. Én a másodlagos védekezésben fenntartottam: ha a törvényszék úgy találja, hogy a fiatalok az elkövetők, akkor is javukra kell alkalmazni a közkegyelmi törvényt, mely világosan előírja, hogy az 1947. december 30-tól 1989. december 22-vel bezárólag a hatalom birtokosai által elkövetett visszaélések megtorlói közkegyelemben részesülnek. Álláspontomat - sajnos - a bukaresti katonai törvényszék nem tette magáévá. Úgy érvelt: a közkegyelem rendelkezéseit csak akkor lehetne alkalmazni a zetelaki- ak esetében is, ha tettüket ők december 22. délután 4 óráig követték volna el. A hírközlő szervek akkor hozták ugyanis az ország tudomására, hogy a milícia és a szekuritáté átállt a forradalom oldalára. Nyilvánvaló törvénysértés ez az indoklás. Az igazságszolgáltatási szerveknek nincs joga ugyanis a törvény által előírt feltételeket újakkal szűkíteni. A Legfelsőbb Törvényszék nem szállt velem vitába, hanem egyszerűen úgy érvelt: a rendőröknek kötelessége volt az őrs védelme az oda betolakodóktól. Ez a forradalom jogán hatalomra jutott igazságszolgáltatási szerv részéről az 1989-es események jogosságának, törvényességének tagadása volt. Nyilvánvaló, hogy nemzetiségi szempontok motiválta törvénysértésről van szó. Nincs ugyanis tudomásunk róla, hogy a zetelakiakat, oroszhegyieket, székelykeresztúriakat kivéve állítottak volna másvalakit is rendőrgyilkosság vádjával törvény elé. Bel- és külföldön előterjesztett beadványainkban mindig hivatkoztunk erre. Az ügy az elnöki kegyelemmel nem zártuk le. Teljes jogorvoslat ugyanis nem történt. Perújrafelvétel, az 1990-es közkegyelmi törvény alkalmazása kérésének benyújtásán a sor. A kegyelmet rehabilitáció kell kövesse! Mczsnay Árpád Homoszexuális-e a parlament elnöke? Hatalmi harc sejthető a román képviselőház jelenlegi elnöke, a volt külügyminiszter: Adrian Nastaseellen folyó lejáratási kampány mögött. Felerősödött azóta, hogy kitudódott: a következő elnökválasztáskor ő is indulni kíván Ion Iliescu ellenében. A Nastasét lejáratok sorába felzárkózott a New Yorkban megjelenő Lumea Libera Romaneasca (Szabad Román Világ) című, külföldön gyakran idézett román nyelvű hetilap is. Homoszexualitással vádolja a román parlament elnökét, állítva, hogy iskolásként 1971/72-ben koronatanúként idézték meg volt tanára I.D. Suciu perében, kivel testi-lelki jó kapcsolatát mi sem bizonyította jobban, mint az azonos „jegygyűrű” viselése. Az amerikai újság állítása igazolásául Nastase külügyminiszterként New Yorkban tett kijelentésére hivatkozik. Sajnálattal ismerte el a vele és tanárával történteket. A lap főszerkesztője szerint a homoszexualitás fényére utalhat az is, hogy Nastase első házassága mindössze két napig tartott. Nehezen cáfolható vádak ezek. Az emberek hajlamosak hitelt adni nekik. Tudják ezt terjesztői. (muzsnay) Utcaseprő RABOK Az alacsony bérek miatt a növekvő munkanélküliség ellenére is egyre nehezebben tudnak utcaseprőket alkalmazni a román települések köztisztasági vállalatai. Botosani város polgármesteri hivatala egyedi megoldáshoz folyaä modott. Maga vette kezébe a köztisztaság gondjainak rendezését. A város börtönének vezetőségével kötött szerződést az önkormányzat. Ezentúl a büntetésüket töltő elítéltek seprik Románia északkeleti megyeszékhelyének utcáit. Munkájuk - számítások szerint - évente 3 millió lej megtakarítást is eredményez a városnak. Érdemes tehát foglalkoztatni őket. A probléma csupán az, hogy a börtönlakó románok elégedetlenkednek, lázadással fenyegetőznek: megalázónak tartják az eddig csak romák által végzett munkát. (m.)
