Új Kelet, 1994. május (1. évfolyam, 34-58. szám)
1994-05-21 / 51. szám
ÚJ KELET 1994. május 21., szombat Egyszer minket is eldózerolnak Temető tangó J. J. nyírkarászi nehézgépkezelő IFA-val húzatta a Weimart. A német nehézgépnek bizony megvan a súlya, így meg kellett rakni nyírségi homokkal a platót. A célvontatás végeztével lebillentette a homokot, amelynek az ottani gyerekek igencsak megörültek. Játszadozás közben ruhafoszlányokra, elkorhadt fadarabokra majd emberi csontokra, koponyára bukkantak. Szüleik tettek feljelentést a rendőrségen. Ki és honnan hozta a homokot, benne az emberi csontokkal? Az egri rendőrkapitányság nyomozói ezért jelentek meg nyírkárászon, ahol tudott dolog volt, hogy az egykori temetői homokot építkezésekhez hordják szét. A községiek kedélyét felkavaró ügynek nincsen vége, hiszen a temető felszámolása során több esetben is mulasztás történt. Először csak a díszes neylont látjuk meg. Ebbe helyezték a holttestet. Egy fekete rongydarab is kilóg a homokból. — Itt is csontok vannak, a koporsó már szétmállott — mondja kísérőnk, egy falubeli. Kicsit megkapargatjuk a homokot, amely megcsúszik, és egy részen leomlik. Éppen annyira, hogy valami hosszú vörösest pillantsunk meg. Egy emberi lábszárcsont látványa tárul elénk. Megtörlöm a homlokomat. Még ilyet. Mintha kettévágtak volna éles késsel egy trappista sajtot. Három méter magas, hosszan nyújtózó homokfal mellett állunk, a rejtett sajtlyukakban pedig egykori koporsók és elhunytak maradványai... Egy nyílásban koponyadarabokat találunk. Egy idősebb úr száll le rozzant kerékpárja nyergéből. Csiptető van a lábán, hogy ne zavarja a pedálozásiján. Sokat ül a drótparipán, naponta többször eljár itt. Tisztességesen köszön. —Adj' Isten! — Magának is. — Nem kell ezen úgy csodálkozni. Temető volt itt, de már 35-36 éve nem temettek, és most építkeznek ide. Én még azt is megmondom magának, — meg is nézhetik az alvégen — , hogy kit temettek ide utoljára. Kálmán bácsi, az öreg cigány feleségét. Csontokat és koporsót találnak. Ilyen az élet. Majd eldózerolnak minket is. Félegyházi Gábort, nyírkárász polgármesterét nem éri váratlanul a megjelenésünk. Hiába, itt gyorsan terjed a hír. — A sarki bolttól kezdve az egész utca temetőre épült. A terület három egyház tulajdona volt. Már a hetvenes években megegyezés született a tanács és két egyház, a görög, és a római katolikus között, így névleges összegért, 25 ezer forintért megkapta hasznosításra a földet a tanács. Lassan letelt a 25 év, a megváltás ideje. A tanács a felparcellázott telkeket értékesítette. Az utolsó ház 1980-ban épült oda. — Megint megkezdődött az építkezés. Koporsókat és csontokat zúznak össze a markológépek. — A kérdéses területre — ahonnan maguk jöttek — 1965-ben temettek utoljára, így a 25 éves megváltás egészen pontosan 1991 februárjában járt le. Az a még meglévő temetőrész a református egyház tulajdona, amelyet mi meg akartunk venni tőlük, de az összegben nem tudtunk megegyezni, mert az akkori lelkész túlságosan sokat kért érte. Mi azt mondtuk, hogy többek között azért sem tudunk akkora pénzt fizetni érte, mivel a temetőt ilyen állapotban nem lehet építés céljára eladni. Ha mi telket adunk el, akkor az természetesen azonnal beépíthető. — Láttuk az ominózus területet, a többméteres szintkülönbséget. Valakik kettévágtak egy temetőt. A homok- hordáshoz kell-e engedély. — Nem. Sohasem kellett. Mi nem is mondhattuk, hogy onnan vigyék, mert nem a mi tulajdonunk. Nekünk van hivatalos homokelhordó helyünk. — A községbeliek kedélye felborzolódott. Az itteni gyermekek adott esetben emberek csontjaival játszottak. —Azt nem tudom, hogy kik játszottak vele és kik nem. Azt sem tudom, hogy a talált csontokat félrerakták-e vagy sem. Nem voltam ott. Az tény, hogy emberi csontokat találtak, hiszen temető volt. Egyébként ez nem szokatlan dolog. A lejárt temetők földjét az építkezésekhez hordják. A kisvárdai felüljárót is részben a környékbeli lejárt temetők földjéből építették fel. —Nem is ez a gond. A temetők sírjait a megváltási idő lejárta után exhumálják és a maradványokat közös sírba rakják. Ez pedig Nyírkárászon nem történt meg. — Valóban. Ez nem történt meg, s ez mindkettőnk bűne: az egyházé meg a miénk. Sokkal jobban oda kellett volna figyelnünk. Ezt kötelességünk lett volna megtenni. A kettévágott temető ép felén, a negy- ven-ötven éve elhunytak sírjaihoz még járnak a leszármazottak. A kis szakadék szélén vadonatúj műanyag fejfa árválkodik. Az elhunytat 1946-ban temették. A fejfaállítás néma tiltakozás a mulasztók ellen. Néma kiáltás, hiszen a holtak nem szólnak már. Napok, hetek és hónapok telnek majd el. Aztán a dózer majd jön és vasmarka összezúzza a nyugvó testeket. A porhanyós homokból pedig házakat építenek, ahol gyerekek születnek. Az élet megy tovább. Dél van. Nyírkárászon egykori temetők földjében termett petrezselymes krumpli illatát fújja a szél. Varga Attila Hol sírjaink domborulnak... (Fotó: Cső. Ro.) Modern idők Kazettákat égetnek.., Az idősebbeknek talán csak rossz emlék, a fiataloknak „fun”, vagyis szórakozás. Vagy mégsem? Úgy tűnik, hogy a szélsőségnek nincs határa még az Egyesült Államokban sem. Danville-ben mintegy 100 tizenéves ezúttal nem könyveket, hanem modern testvéreit, kazettákat égetett. A kazettákon zene volt, a skála széles, a „heavy metal” muzsikától kezdve a „country” és „western” zenéig minden. Hogy a fiataloknak mi volt ezzel a zenével a problémájuk? Szerintük ez a fajta zene nem eléggé keresztény. Innen mintha már csak néhány apró lépés lenne a .... Hová is? A fiatalok persze nem maguktól találták ki ezt az egészet, a kazetta-máglya annak az egyhetes baptista tanácskozásnak volt a záró csúcs-jelenete, amelyen az egyház a megújulást kereste. A Southall Keresztény Gimnáziumból, amelynek diákjai rendezték a kazettaégetést, az igazgató szerint, az egy hét alatt mintegy 80-at „mentett” meg Tom Fari éi utazó baptista prédikátor. Foxtrott impotenseknek így szólt valamikor 1935-ben Nyikolaj Ivanovics Buharin , akit Lenin. ,,a párt szeretett fiának” nevezett.- Foxtrott? Nos, az az impotensek tánca. A szovjet elvtársakban izzott az őszinte gyűlölet az amerikai burzsoázia tánca iránt, mely - szerintük - nemi aktust imitált. A Kremlben 1935 augusztusában magas szintű értekezletet szenteltek annak a „veszélyes vírusnak", amely a foxtrottot táncoló szovjet ifjúságot is támadni kezdte. E szürrealista tanácskozás jegyzőkönyvét a közelmúltban vették elő az Orosz Föderáció Állami Levéltárában. Az értekeztelen maga a kultuszminiszter elnökölt. A szakszervezetek képviseletében jelen lévő bizonyos Zslo- bin elvtárs azt fájlalta, hogy a nyugati táncok kedvezőtlenül hatnak a munka termelékenységére. „A dolgozó ifjúság pirkadatig táncol, a munkahelyekre pedig siralmas állapotban érkezik. Kampányt kell indítani a sajtóban azon külföldiek ellen, akik nálunk a foxtrottot tanítják.” Satin elvtárs kontrázott a szavaihoz azzal, hogy új szovjet tánc megalkotását követelte. A Buharin által támogatott kemény vonal győzedelmeskedett. Az értekezlet eredményeképpen külön bizottságot hoztak létre, amely igazoló eljárás alá vonta a nyugati táncok valamennyi oktatóját. Betiltották a foxtrottot oktató tánciskolák hirdetéseit, a sajtóban pedig „az ideológiailag idegen ritmusokat" bíráló cikkek jelentek meg. Sajnálatos, hogy Buharin nem érhette meg foxtrott elleni harcának sikerét, ugyanis 1938 elején államellenes összeesküvő csoportosulásban, az ún. jobbol- dali-trockista blokkban való részvétellel vádolták meg és Sztálin parancsára halálra ítélték, majd kivégezték. Kloss kapitány újra forgat Ki ne emlékezne Stanislaw Mikuls- kira, filmbeli nevén Kloss kapitányra, a sokrészes lengyel hírszerzősorozat hősére, nemkevésbé a színészek, újságírók mérkőzéseinek Népstadionbeli vendégjátékosára! Az utóbbi évtizedben nem sokat hallatott magáról Mikulski, a színművész. Eleinte talán azért, mert kultúrdiplomá- ciai feladattal bízták meg: hosszú évekig ő volt a moszkvai Lengyel Kulturális Intézet igazgatója, aztán visszajött színházába, a varsói Teatr Polskiba, ahol Shakespeare-szerepeiben is mindenki, a németmundéros hírszerző tisztet látta benne, ezért nem is volt igazán sikere a kosztümös darabokban. Megint mások - akik politikai hitvallása alapján minősítették őt - azt nem akarták elfelejteni neki, hogy ő volt színháza párttitkára még a LEMP időszakában. Mindenesetre Mikulski most új, 13 részes tévéfilmsorozat forgatásával van elfoglalva, legutóbb a kormányzati negyed egyik terén, a Rozdrozén vették fel az egyik jelenetet, és Kloss a régi volt: hosszú fekete bőrkabát, tiszti csizma... Az „Ördögök” című filmben Hans Klocnak hívják, és az említett téren épp üldözőbe vették, mert azt ellenfelei azt gyanítják, hogy ő az Egek küldönce a Földön, és el akarják tőle venni „Pandora szelencéjét”. Miközben üldözik, ő maga (mármint Mikulski, a színész), a tér padján ülve nézi a jelenetet, mert akit üldöznek mégsem ő, hanem a dublőré! Itt még a 12. részt forgatja a stáb, ám máris tudjuk, hogy május utolsó napjaiban már az első részt láthatják a Lengyel Televízió műsorán. Krutilla József tollrajza
