Új Kelet, 1994. május (1. évfolyam, 34-58. szám)
1994-05-19 / 49. szám
UJ KELET KULTÚRA 1994. május 19., csütörtök 7 Pepsi érzés g Pensi muraion utó Narkóhadviselés Magyarországon A narkotikumok birtoklásáért háborúk folytak, a „szer” sokszor fontos eszköz volt a hatalom birtokosainak kezében uralmuk biztosítására. Az „anyag” lehet szörnyű kínoktól megváltó gyógyszer, és válhat letéphetetlen bilinccsé. Dr. Opál Sándor , a hadtudományok kandidátusa, különleges hadviselési szakértő, az Atlantic Sajtó- szolgálatnak adott interjúban azokról az összefüggésekről beszél, amelyek a legutóbbi időkig ismeretlenek voltak a narkóval kapcsolatban, vagy éppen igyekeztek agyonhallgatni őket. — A különleges hadviselés minden olyan eszközt és módszert magában foglal, amelyet nem reguláris katonai erőkkel alkalmaznak, és nemcsak háborúban, hanem békében is. Ennek kapcsán a narkó már ősidők óta alkalmazott hadviselési eszköz. Megszólalásom oka egyrészt az, hogy egyre inkább terjed Magyarországon is a kábítószer, másrészt a különböző titkos szervezetek kutatása során a bűnöző szindikátusokkal is foglalkoztam, amely szervezetek profiljának egyik jelentős részét a kábítószer-kereskedelem adja. A jelek szerint Magyarország hosszabb ideje ilyen jellegű tevékenységek középpontjában áll. — Milyen jelekre gondol? —: A közelmúltban több drogcsempészt fogtak el. Ez rendőrségünk szakmai erejét bizonyítja. Ám közelebbről megvizsgálva az eseteket, illetve a kereskedő személyét, arra a következtetésre jutottam, hogy ezek csak úgynevezett beetetések voltak. Olyan szakmai dilettantizmussal kísérelték meg az országba behozni a kábítószert, amely arra utalt, hogy a behozó személyt feláldozták a hatóságoknak. — Mi igazolja a kábítószer különlegesen veszélyes szerepét? — Az alkohol, bár mérgező anyag, a méregkoncentrátuma mégis elenyésző a kemény drogokhoz képest, különös tekintettel például a crackra vagy a heroinra. A függőségbe kerülés időtartama sokkal rövidebb, és sokkal.súlyosabb következményekkel jár. Amíg a mai tudományos vizsgálatok szerint az alkoholfüggőség általában 1-5 év alatt alakul ki, a könnyű drogok esetében ez 8-10 fogyasztás, kemény drogok esetében pedig akár 1-5 alkalom után is bekövetkezhet. Ez függ az egyes adagok mennyiségétől és az egyéni tulajdonságoktól. — Milyen jelei vannak, hogy a külföldi bűnöző szindikátusok jelen vannak az országban? — Nem túl régen például hallhatott a nagyközönség arról, hogy kínai állampolgárokat gyilkoltak meg bárddal. Ez egy ismert kínai bűnöző szervezet kivégzési módszere. A bűnöző szervezetek, esetenként nagyon szorosan együttműködve különféle titkosszolgálatokkal, módszeresen terjesztenek olyan területeken is kábítószereket, ahol későbbi gazdaságipolitikai, vagy éppen katonai behatolási céljaik vannak. — A közvéleményben éles különbség van könnyű- és keménydrog között. Hogyan látja ezt a szakember? — Nem vagyok narkológus, de tény, hogy a jogszabályok is határozottan differenciálnak köztük. Az azonnali hatás és következmények szempontjából nagyon szigorúan orvosi értelemben tehetünk különbséget. A lágy drogok többségére azonban ugyanúgy rá lehet szokni, rujnt a keményekre, s attól kezdve a beteg egyre „keményebb” hatásokra vágyik. Az emberiség több évezredes tapasztalata azt mutatja, hogy az ún. könnyű drogok fogyasztása egy idő után ugyanúgy elvezet a kemény drogokhoz, vagy ugyanazokhoz a pszichés tünetekhez, mint a kemény drogok, amelyek rövid úton visznek oda. Zsillé Ákos Ásványtárlat Békéscsabán Különleges ásványok, kőzetek és csiszolt ékkövek lesznek láthatók a szombaton Békéscsabán rendezendő nemzetközi ásványkiállításon és vásáron. Az immár másodízben megrendezendő békéscsabai kőtárlatnak a honvédség helyőrségi klubja ad helyet és a nagyszabású bemutató reggeltől késő délutánig (9 órától 5 óráig) lesz nyitva. Az egy éve megtartott hasonló ásványtárlat sikerén felbuzdulva rendezik meg a békéscsabaiak ismét a kiállítást és vásárt, amelyen várhatóan hetven-nyolcvan hazak valamint számos külföldi gyűjtő mutatja be gyűjteményének legértékesebb darabjait. A gyermekek ingyen tekinthetik meg a második békéscsabai ásványkiállítást és vásárt. „ '* « * i *11A* 4. \ *■ t SÍMÉ m Bár a naptár SZERINT MÉG NINCS IS IGAZI NYÁR, MÁR MOST ENNYIRE MELEGÜNK VAN AP FOTÓ Fel nem ismert Lyme-kór, téves diagnózis Kilenc év alatt tizenhétezer injekció Makra Ágnes, akit 18 esztendős korában egy kullancscsípés és néhány orvosi műhiba halálosan beteggé tett, már nem ismeretlen ember az országban: | Kepes András Apropó című műsorának ■ vendégeként sok százezren láthatták és ; hallhatták. Ilyen széles nyilvánosság I előtt azonban senki sem szeret panasz- j kodni. így az interjúban csak a vele I történtek egy részére, többnyire a szeb- ] bik részére derült fény. Öt évig nem a ismerték fel a Lyme-kórt, amit ha I időben diagnosztizálnak, egy antibioti- ‘ kum-kúrával meg lehetett volna I gyógyítani. Végtelennek tűnő kálváriáit ja, élethalálharca azóta tart a most 27 I éves lánynak. — Betegséged során hányszor szúr- I tak meg? —- A kilenc év alatt körülbelül 17 ezer I injekciót kaptam! Az infúziók számát I össze sem tudom számolni, hiszen egy I alkalommal több üveg is lefogyott, sőt, I volt olyan, hogy hetekig egyfolytában ■ infúzióra voltam kötve. Evekig napon- I ta minimum három alkalommal adtak, ■ néha egy-két hónap szünettel. — A rossz diagnózisok miatt hány műtétet hajtottak végre rajtad? — Egy vakbélműtétet, aminek következtében bélösszenövést, bélcsavarodást kaptam fél év múlva, majd azt is meg kellett operálni. Ezután, ha jól emlékszem, legalább öt véna-, illetve nyaki preparációm volt, egy alkalommal pedig átszúrták a tüdőmet, így légmell alakult ki. Csövet vezettek be, leszívták a levegőt, összevarrtak. Ezenkívül rengeteg lumbálást, agyér-, és gerincfestést végeztek. A röntgeneket, CT, EEG és egyéb felvételeket, vizsgálatokat nem számítom. — Mennyibe kerültek ezek a kezelések? — A családomnak több százezer forintja ment rá eddig, a külföldi utakat nem számítva! Nagyon sokat segítettek jóakaratú emberek, vállalatok. De az állam is sokat költött rám, hiszen évekig jártam különböző kórházak különböző osztályaira, ahol kezeltek, műtötték, vizsgáltak, gyógyszereztek. — Nem jutott eszedbe, hogy műhiba miatt feljelentést tegyél? — Többször eszembe jutott, sokszor megaláztak, és azt hiszem, csak az akaraterőmnek, fiatalságomnak köszönhetem, hogy itt vagyok. Édesapám időközben meghalt - úgy érzem, az ő korai halálába is belejátszott a sok megpróbáltatás. Édesanyám rokkantnyugdíjas lett. Három testvéremnek sem volt mindegy, mi lesz velem. Édesanyám és testvéreim a sokéves harcba úgy belefáradtak, hogy az utolsó nekifutásnál nem bírták tovább. Fél évig nem is látogattak. Néhány ember végig kitartott mellettem. Eljutottam Mexikóba, ahol maláriával gyógyítják ezt a betegséget. Közben sok olyan orvossal is találkoztam, akiknek a segítsége nélkül nem készülhetne el ez a riport. Nekik nagyon hálás vagyok. Nem tartom jó dolognak viszont azt, ha azokat a kollégáikat védik, akiknek a lelkiismeretlensége miatt egy életre nyomorékká válhatnak emberek, esetleg meg is halhatnak. Szerintem épp fordítva kellene tenniük, kivetni maguk közül az alkalmatlanokat, akik devalválják az orvostudományt. — Két külföldi gyógykezelésen vagy túl. Most, júniusban kezdődne a harmadik, ha összejön a pénz. Hány van még hátra? — Ezt senki sem tudja, reménykedem... Az én tragédiám az, hogy későn ismerték fel a betegséget. Harmadszor nem vitt rá a lélek, hogy az utam finanszírozása miatt ismét az emberek könyörületességére apelláljak. Tudom, hogy mindenki nehezen él. Ezért írtam meg életem, betegségem történetét, a „Kullancscsípéstől a maláriáig” című könyvet. A könyvet a szegedi ifjúsági iroda terjeszti, első tízezer eladott példányának ára fedezné az utazás költségeit. A másik, legalább ilyen fontos ok a felvilágosítás volt. Ez egy új betegség, amit az orvosok sem igen ismernek még, a kezelésével sincsenek tisztában. — Mivel foglalkozol a könyvíráson kívül? — Tanulok úszni — már a pillangónál tartok -— és spanyolul. Ha egyszer véget érnek a megpróbáltatásaim, elvégeznék egy főiskolát vagy egyetemet. Érettségim van, kocsit vezetni tudok. Ezeket az ismereteket még régi, „egészséges” életemben szereztem. Bizakodóvá tesz, hogy a- második kezelés után már háromlábú bottal tudok járni, mozognak a kezeim, nem szorulok már olyan nagy segítségre, mint eddig. — Beszélgetéseink során úgy tűnt, jó emberismerő lettél. — Sok tapasztalattal lettem gazdagabb, de ezek sajnos nem a legjobbak. Legmegdöbbentőbb az irigység. Vannak akiket az irritál, hogy könyvet írtam, külföldre jutottam, vagy hogy úszni járok. Lehet, hogy ha egészséges lennék, az irigylésre méltó lenne. De ilyen áron...? Azután vannak férfiak, akik szeretnék kihasználni kiszolgáltatott helyzetemet. Ez már kifejezetten gusztustalan, megalázó. És akkor még nem említettem a járókelőket! Akik fellöknek ugyan, ha ügyetlenebb, lassúbb vagyok, de a szétszóródó holmimat összeszedni már nem segítenek, vagy felszállni a buszra. Arról már nem is álmodom, hogy átadják a helyüket. A kórházi, vagy az elmeosztályon szerzett „élményeimet” pedig jobb, ha elfelejtem. Legalább 40- nek érzem ezt a 9 évet. Amivel a Lyme- kórt gyógyítják, a malária, az sem veszélytelen, ugyanis a fertőzött vérrel egyéb kórokozókat is bevihetnek a szervezetbe. Szóval továbbra is erősnek kell lennem. — Tudom, nem illik szembedicsérni, de a könyved teljesen visszatükrözi az egyéniségedet. Naturalista, őszinte, érdekes és hátborzongató. — Köszönöm. Lehet, hogy megpróbálkozhatnék az újságírással is...? Buda Magdolna
