Új Kelet, 1994. május (1. évfolyam, 34-58. szám)
1994-05-17 / 47. szám
1994. május 17., kedd A pápa szerdán a Vatikánban ünnepel II. János Pál a 74. születésnapját már a vatikáni palota Szent Péter térre néző szobájában tölti, nyilatkozta a sebészprofesszor, aki a római klinikán combnyaktöréssel operálta a pápát. (Karol Wojtyla 1920. május 18-án született.) Mint ismeretes, a sérült csontba protézist ültettek be. A Szentatya szervezete olyan erős, hogy a nyáron ismét sétálhat a hegyekben. Síelni ugyan nem fog már, de az úszás a gyógyulás szempontjából is fontos lesz — mondta Fi- neschi professzor. II. János Pál kórházi kezelése sajátos történelmet is jelent Péter utódainak életében. Ő az első pápa, akit egyszerű állampolgárként közkórházban kezelnek. (Két elődje, VI. Pál és XXIII. János esetében a sebészeti beavatkozást a Vatikánban berendezett különleges műtőben végezték.) Mi több, őt már a hetedik alkalommal vitték a Gemelli klinikára, és az ott töltött napjainak a száma meghaladja a százat. Először 1981. május 13-án, a török merénylő pisztolylövései okozta súlyos sérüléssel műtötték a hasán és a kezén. Június 2-án fertőzés miatt újabb beavatkozás következett. Ezt augusztus 5- én a harmadik műtét követte, ugyancsak a merénylettel összefüggésben. A negyedik sebészi beavatkozás 1992. július 15-én történt, amikor is jóindulatú daganatot távolítottak el a vastagbélből. Ezzel kapcsolatban emlékezetes esemény volt, hogy négy nappal a műtét előtt, a Szent Péter téren összegyűlt tömegnek személyesen jelentette be a kórházi kezelést, hozzátéve: Imádkozzatok értem! Az ötödik kórházba vonulás 1993. július 11-én volt, de csak egy napra korlátozódott, egy sor rutinvizsgálatot végeztek el a Szentatyán. Hatodszor 1993. november 11-én kellett a Gemelli klinikára szállítani, baleset miatt: elcsúszott, kificamította a vállát. Másnap már visszatért a Vatikánba. II. János Pál korábban tervezett utazásait természetesen elhalasztották, azt azonban tudni vélik, hogy a Szentföldre tervezett látogatásra továbbra is készül a pápa. (MTI-Press) Ajánlat a fejlődő országoknak Törpe tehén Az amerikai mezőgazdasági szakemberek a fejlődő országok számára kisméretű haszonállatok tenyésztését ajánlják. Már évek óta foglalkoznak ezzel a gondolattal, mert úgy gondolják, a hagyományos termetű állatok túl nagyok ahhoz, hogy egy parasztcsalád gondot viseljen rájuk, túl sok legelőt is igényelnek, levágás után pedig túl sok hús marad, amit egyszerű körülmények között, mélyhűtés nélkül nem is tudnak tárolni. A kitenyésztett kistermetű tehenek nagyszerűen tejelnek, de súlyuk alig egyhar- mada a normális méretű tehén súlyának. Ilyen apró tehenek már vannak Mexikóban és Nyugat-Afrikában. Dél- Amerikában, az Andok lejtőin, apró birkák legelnek, Dél-Ázsiában és Mexikóban egészen kis sertéseket tartanak. Ezek a szapora és igénytelen állatok éppen annyi tejet vagy húst adnak, amennyi egy családnak épp elég. Varsói love story, avagy krimi happy enddel Jola nem felejtett Miroslaw W. Varsó egyik legveszélyesebb városrészében, a Targowkán született, egy háború előtti házban, ahol még vízvezeték sem volt. Anyja burgonyafánkot árusított a Rózycki-bazárban, apja pedig élete legnagyobb részét börtönben töltötte. Szabadlábon pedig ritkán volt józan. Az italra szükséges pénzt a pályaudvarokon lopkodta össze az utasoktól, igy aztán mindig hamar visszakerült a rácsok mögé. Miroslaw még csak tanulta a tolvajszakmát, amikor megszületett a húga. Hároméves volt a kislány, édesanyjuk megbetegedett, kórházba került, és most a nagyfiú gondozta a kistestvért. Apjukat épp akkor dugták megint börtönbe. Pár év múlva anyjuk meghalt, az apa pedig -eltűnt valahol az országban. A fiú számára ettől a pillanattól fogva a kishuga volt a legfontosabb, és bár továbbra is a „szakmában” dolgozott, óvatosabb lett, távol tartotta magát a veszélyesebb haveroktól. Nem akarta, hogy a testvérét gyermekotthonba vigyék, ha ő börtönbejutna. Jobb jövőt akart teremteni a kislánynak, és vigyázott, ne keveredhessen olyan társaságba, amilyenbe ő maga belekerült. Egy idő után Miroslaw kettős életet élt. Taníttatta a testvérét, kenyeret és biztonságos otthont teremtett a számára. Jola sejtette ugyan, hogy bátyjának nem egészen tiszták az ügyei, de maradéktalanul bízott benne. A rendőrségnek Miros- lawot sohasem sikerült letartóztatnia, pedig nem is egyszer gyanúsították különböző rablások elkövetésével az ország területén. Amikor aztán Jola az éretségire készült. Miroslaw elhatározta, hogy soha többé nem fog lopni. Inkább a kissé veszélytelenebb orgazdaságra tért át. Környezete igen jó véleménnyel volt róla. Ügyfeleivel a barátnője lakásán találkozott, mert onnan könnyen meg lehetett lógni a pincébe, ahol a gyanús származású árut is raktározta. Miroslawnak új ügyfele akadt, a fiatal Rafal T. személyében. Betörésekkel foglalatoskodott. Több sikeres üzletet kötöttek, mindenekelőtt lopott ékszerek értékesítése révén. Miroslaw üzlettársától egyszer a húgának is vett egy disztűt. Nos amikor Rafal megtudta, hogy Miroslaw húga érettségi előtt áll, a tőle vásárolt ajándékhoz magától hozzátett egy aranyláncot. A két fiú megkedvelte egymást, jó haverok lettek. Féléves ismeretség után egy alkalommal vasárnapi ebédre hívta meg ifjú barátját, üzlettársát Miroslaw, ám egyszer csak arra figyelt fel, hogy a fiúnak bizony megtetszett a húga, és Jolával is hasonló a helyzet. Ráadásul csak a vak nem vette észre, hogy a két fiatal illik is egymáshoz. Miroslawban félelem ébredt. Nem engedhette meg, hogy húga egy bűnözőhöz kötődjön. Elbeszélgetett hát mindkettőjükkel. Sajnos már túl késő volt, mert a fiatalok alaposan egymásba szerettek. Miroslaw, aki számára a világon legnagyobb kincs a húga volt, elhatározta, hogy Rafalt feladja a rendőrségnek. Meg is tette, s a rendőrök akkor tartóztatták le a fiút, amikor éppen lopott bundákat akart átadni neki. Arra számított, hogy Rafal kap két évet, Jola pedig gyorsan elfelejti őt. Csakhogy Miroslaw nem tudta felmérni az érzelmek hatalmát. Jola rendszeresen meglátogatta Rafalt a börtönben és amikor szabadlábra helyezték, azonnal hozzá költözött. A fivér aggodalma szükségtelennek bizonyult. Jola egycsapásra átalakította Rafal életét. Az ifjú férj abbahagyta a lopást. Az ifjú pár videókazetta kölcsönzőt nyitott, később pedig társkereső ügynökséget. Máig sem tudják, hogy Miroslaw „köpte be” Rafalt. És gyakran meghívják vasárnapi ebédre. Ez ITT NEM AZ ŐkÖR-KÖR A FuNSTONE-CSALÁDBÓL (BÁR AZ IS LEHETNE), HANEM LITVÁN ROCKEREK FELVONULÁSA VILNIUSBAN. UGYE ARANYOSAK? (MTI TELEFOTÓ) A csengeri mézes bácsi Magának, kedves, le kéne fogynia!- Magának egy pár kilót le kéne adnia! A lábam egy pillanatra a betonba gyökerezett. Tényleg nekem beszélnek? Ehhez kétség sem fért, mert már éreztem is, hogy megfogja a karomat valaki. Aprócska öregember volt, kalapban, öltönyben, kopott aktatáskával a kezében.- Nem akarok semmi rosszat, csak segíteni. Jöjjön, mutatok magának valamit. Mézes almaecet! Ezt kell inni, hogy fogyjon. Egy asszony 17 kilóval lett könnyebb tőle. Csak álltam és néztem, vajon mit akar ez az ember, aki leszólított fényes nappal a sétálóutcában. De Bráz Sanyi bácsi, nyugalmazott pedagógus és méhész Csengerből nem hagyta magát lerázni.- Higyje el, nem a levegőbe beszélek! A méz csodákra képes. Ha kinn járok az utcán, mindenkit megállítok, akiről gondolom, hogy elkel neki a segítség. De kismama, meg begipszelt beteg mellett sosem megyek el szó nélkül. Ha az asz- szonyka az urával van, akkor az urának magyarázom. Méz és sárgarépa! Ettől erősödnek a csontok. Megírtam én ezt Erzsébet királynőnek is, de helyre is jött a bokája. Most pedig megüzentem a római pápának. Nekem mindegy, hogy fekete vagy fehér, szegény vagy gazdag. Akinek tudok, segítek!- Ha jól értem, akkor Sanyi bácsi gyógyító?-Kérem szépen! Én senkinek sem mondom, hogy kerülje el az orvost. Én kérem azt mondom, legelőször forduljon orvoshoz, aki beteg. Ha viszont nem tudnak rajta segíteni, akkor jövök én.- Mi mindenre tud gyógyírt?- Mutatok én magának valamit. Itt a névjegyem. Meg lehet nézni: Bráz Sándor, kés nélkül gyógyít aranyeret, prosztatát, övsömört, gyomrot, vesét, epét, ekcémát. De ez még nem minden. Mert jött hozzám egy asszony, aki hallotta, milyen eredményekkel kezeltem betegségeket. Azt mondja, olyan de olyan régen fáj már a hasa, adjak neki is valamit. Miért ne adtam volna? Úgy tessék elhinni, rövid idő alatt meggyógyult. Eljött hozzám, hogy megköszönje. Sírva hálálkodott, de megmondom őszintén, vele sírtam én is. Nagyobb dolog volt ez nekem, mintha adott volna száz puszit. Azóta sok más asszonyon is segítettem. Biztos csodálkozik azon, amit mondok, de a méz még az alkoholistáknak is jó. A kopott aktatáskából nagy paksaméta papír kerül elő. Sanyi bácsi egy levelet mutat: „... két éve nem fogyasztok alkoholt. A méznek köszönhetően teljesen kigyógyultam belőle. D.P. egy volt alkoholista.”- Nagyon foglalkoztat engem ez a téma, mert több embert láttam meghalni az italozás miatt. Az egyik részegségében megfagyott, a másik halálra itta magát fizetésnapon. De a legszömyűbb az volt, mikor egy pityókás apa megbillent a kerékpárjával, és egy buldózer kerekei alá ejtette kicsi gyermekét. Bezzeg a táskájában lévő üveg pálinka sértetlen maradt. , - Mégis hogyan lehet az alkoholéhséget legyőzni?- Meggyőződésem, hogy aki naponta mézet eszik, az kevesebb szeszesitalt fogyaszt, mert a méz magas káliumtartalma miatt csökkenti az alkoholszomjat. A vermonti népi gyógyászat például úgy tartja, hogy az ital iránti különleges hajlam a szervezet nagyfokú káliumhiányával magyarázható. Nekem bevált receptem van erre a betegségre. De ezt olvassa el: „Ha tizedennyi energiát tapasztalhatnánk azoknál, akik alkotóerejük teljében még sok mindent tehetnek, Magyar- országot a pokol kapui sem állíthatnák meg!” Feladó a Magyar Köztársaság Elnöki Hivatala.- Na tetszik látni, írtam én még oda is. Mert nagyon jó hely ez a Magyar- ország. Hiába kicsi, méztermelésben egészen elől áll. Az én nagy bánatom, hogy sajnos a fogyasztás kevés. Megmondjam, mennyi mézet eszünk évente? Fejenként 30 dekát. Ha csak megháromszoroznánk - és még az is kevesebb lenne egy kilónál - felemelkedhetne ez a nemzet. (H.) ÚJ KELET
