Új Kelet, 1994. május (1. évfolyam, 34-58. szám)

1994-05-17 / 47. szám

1994. május 17., kedd A pápa szerdán a Vatikánban ünnepel II. János Pál a 74. születésnapját már a vatikáni palota Szent Péter térre néző szobájában tölti, nyilatkozta a sebész­professzor, aki a római klinikán comb­nyaktöréssel operálta a pápát. (Karol Wojtyla 1920. május 18-án született.) Mint ismeretes, a sérült csontba proté­zist ültettek be. A Szentatya szervezete olyan erős, hogy a nyáron ismét sétál­hat a hegyekben. Síelni ugyan nem fog már, de az úszás a gyógyulás szem­pontjából is fontos lesz — mondta Fi- neschi professzor. II. János Pál kórházi kezelése sajátos történelmet is jelent Péter utódainak életében. Ő az első pápa, akit egyszerű állampolgárként közkórházban kezel­nek. (Két elődje, VI. Pál és XXIII. János esetében a sebészeti beavatkozást a Va­tikánban berendezett különleges műtőben végezték.) Mi több, őt már a hetedik alkalommal vitték a Gemelli klinikára, és az ott töltött napjainak a száma meghaladja a százat. Először 1981. május 13-án, a török merénylő pisztolylövései okozta súlyos sérüléssel műtötték a hasán és a kezén. Június 2-án fertőzés miatt újabb be­avatkozás következett. Ezt augusztus 5- én a harmadik műtét követte, ugyancsak a merénylettel összefüggésben. A ne­gyedik sebészi beavatkozás 1992. július 15-én történt, amikor is jóindulatú da­ganatot távolítottak el a vastagbélből. Ezzel kapcsolatban emlékezetes es­emény volt, hogy négy nappal a műtét előtt, a Szent Péter téren összegyűlt tömegnek személyesen jelentette be a kórházi kezelést, hozzátéve: Imádkoz­zatok értem! Az ötödik kórházba vonulás 1993. július 11-én volt, de csak egy napra korlátozódott, egy sor rutin­vizsgálatot végeztek el a Szentatyán. Hatodszor 1993. november 11-én kellett a Gemelli klinikára szállítani, baleset miatt: elcsúszott, kificamította a vállát. Másnap már visszatért a Vatikánba. II. János Pál korábban tervezett utazá­sait természetesen elhalasztották, azt azonban tudni vélik, hogy a Szentföld­re tervezett látogatásra továbbra is készül a pápa. (MTI-Press) Ajánlat a fejlődő országoknak Törpe tehén Az amerikai mezőgazdasági szak­emberek a fejlődő országok számára kisméretű haszonállatok tenyésztését ajánlják. Már évek óta foglalkoznak ezzel a gondolattal, mert úgy gondolják, a hagyományos termetű állatok túl nagyok ahhoz, hogy egy parasztcsalád gondot viseljen rájuk, túl sok legelőt is igényel­nek, levágás után pedig túl sok hús ma­rad, amit egyszerű körülmények között, mélyhűtés nélkül nem is tudnak tárolni. A kitenyésztett kistermetű tehenek nagy­szerűen tejelnek, de súlyuk alig egyhar- mada a normális méretű tehén súlyának. Ilyen apró tehenek már vannak Mexi­kóban és Nyugat-Afrikában. Dél- Amerikában, az Andok lejtőin, apró birkák legelnek, Dél-Ázsiában és Mexikóban egészen kis sertéseket tartanak. Ezek a szapora és igénytelen állatok éppen annyi tejet vagy húst adnak, amennyi egy család­nak épp elég. Varsói love story, avagy krimi happy enddel Jola nem felejtett Miroslaw W. Varsó egyik legveszélyesebb városrészében, a Targowkán szüle­tett, egy háború előtti házban, ahol még vízvezeték sem volt. Anyja burgonyafánkot árusított a Rózycki-bazárban, apja pedig élete legnagyobb részét börtönben töltötte. Szabadlábon pedig ritkán volt józan. Az italra szükséges pénzt a pályaud­varokon lopkodta össze az utasoktól, igy aztán mindig hamar visszakerült a rá­csok mögé. Miroslaw még csak tanulta a tolvajszakmát, amikor megszületett a húga. Hároméves volt a kislány, édesanyjuk megbetegedett, kórházba került, és most a nagyfiú gondozta a kistestvért. Apjukat épp akkor dugták megint börtön­be. Pár év múlva anyjuk meghalt, az apa pedig -eltűnt valahol az országban. A fiú számára ettől a pillanattól fogva a kishuga volt a legfontosabb, és bár továbbra is a „szakmában” dolgozott, óvatosabb lett, távol tartotta magát a veszélyesebb have­roktól. Nem akarta, hogy a testvérét gyer­mekotthonba vigyék, ha ő börtönbejutna. Jobb jövőt akart teremteni a kislánynak, és vigyázott, ne keveredhessen olyan tár­saságba, amilyenbe ő maga belekerült. Egy idő után Miroslaw kettős életet élt. Taníttatta a testvérét, kenyeret és bizton­ságos otthont teremtett a számára. Jola sejtette ugyan, hogy bátyjának nem egészen tiszták az ügyei, de maradékta­lanul bízott benne. A rendőrségnek Miros- lawot sohasem sikerült letartóztatnia, pedig nem is egyszer gyanúsították külön­böző rablások elkövetésével az ország területén. Amikor aztán Jola az éretségire készült. Miroslaw elhatározta, hogy soha többé nem fog lopni. Inkább a kissé veszély­telenebb orgazdaságra tért át. Környezete igen jó véleménnyel volt róla. Ügyfelei­vel a barátnője lakásán találkozott, mert onnan könnyen meg lehetett lógni a pincébe, ahol a gyanús származású árut is raktározta. Miroslawnak új ügyfele akadt, a fiatal Rafal T. személyében. Betörésekkel fogla­latoskodott. Több sikeres üzletet kötöt­tek, mindenekelőtt lopott ékszerek értékesítése révén. Miroslaw üzlettársától egyszer a húgának is vett egy disztűt. Nos amikor Rafal megtudta, hogy Miroslaw húga érettségi előtt áll, a tőle vásárolt ajándékhoz magától hozzátett egy arany­láncot. A két fiú megkedvelte egymást, jó haverok lettek. Féléves ismeretség után egy alkalom­mal vasárnapi ebédre hívta meg ifjú barátját, üzlettársát Miroslaw, ám egyszer csak arra figyelt fel, hogy a fiúnak bizony megtetszett a húga, és Jolával is hasonló a helyzet. Ráadásul csak a vak nem vette észre, hogy a két fiatal illik is egymáshoz. Miroslawban félelem ébredt. Nem enged­hette meg, hogy húga egy bűnözőhöz kötődjön. Elbeszélgetett hát mind­kettőjükkel. Sajnos már túl késő volt, mert a fiatalok alaposan egymásba szerettek. Miroslaw, aki számára a világon leg­nagyobb kincs a húga volt, elhatározta, hogy Rafalt feladja a rendőrségnek. Meg is tette, s a rendőrök akkor tartóztatták le a fiút, amikor éppen lopott bundákat akart átadni neki. Arra számított, hogy Rafal kap két évet, Jola pedig gyorsan elfelejti őt. Csakhogy Miroslaw nem tudta felmér­ni az érzelmek hatalmát. Jola rendszere­sen meglátogatta Rafalt a börtönben és amikor szabadlábra helyezték, azonnal hozzá költözött. A fivér aggodalma szükségtelennek bizonyult. Jola egycsapásra átalakította Rafal életét. Az ifjú férj abbahagyta a lopást. Az ifjú pár videókazetta kölcsön­zőt nyitott, később pedig társkereső ügy­nökséget. Máig sem tudják, hogy Miroslaw „köpte be” Rafalt. És gyakran meghívják vasár­napi ebédre. Ez ITT NEM AZ ŐkÖR-KÖR A FuNSTONE-CSALÁDBÓL (BÁR AZ IS LEHETNE), HANEM LITVÁN ROCKEREK FELVONULÁSA VILNIUSBAN. UGYE ARANYOSAK? (MTI TELEFOTÓ) A csengeri mézes bácsi Magának, kedves, le kéne fogynia!- Magának egy pár kilót le kéne ad­nia! A lábam egy pillanatra a betonba gyökerezett. Tényleg nekem beszél­nek? Ehhez kétség sem fért, mert már éreztem is, hogy megfogja a karomat valaki. Aprócska öregember volt, kalap­ban, öltönyben, kopott aktatáskával a kezében.- Nem akarok semmi rosszat, csak segíteni. Jöjjön, mutatok magának va­lamit. Mézes almaecet! Ezt kell inni, hogy fogyjon. Egy asszony 17 kilóval lett könnyebb tőle. Csak álltam és néztem, vajon mit akar ez az ember, aki leszólított fényes nap­pal a sétálóutcában. De Bráz Sanyi bá­csi, nyugalmazott pedagógus és méhész Csengerből nem hagyta magát lerázni.- Higyje el, nem a levegőbe beszélek! A méz csodákra képes. Ha kinn járok az utcán, mindenkit megállítok, akiről gon­dolom, hogy elkel neki a segítség. De kismama, meg begipszelt beteg mellett sosem megyek el szó nélkül. Ha az asz- szonyka az urával van, akkor az urának magyarázom. Méz és sárgarépa! Ettől erősödnek a csontok. Megírtam én ezt Erzsébet királynőnek is, de helyre is jött a bokája. Most pedig megüzentem a római pápának. Nekem mindegy, hogy fekete vagy fehér, szegény vagy gazdag. Akinek tudok, segítek!- Ha jól értem, akkor Sanyi bácsi gyógyító?-Kérem szépen! Én senkinek sem mon­dom, hogy kerülje el az orvost. Én kérem azt mondom, legelőször forduljon or­voshoz, aki beteg. Ha viszont nem tudnak rajta segíteni, akkor jövök én.- Mi mindenre tud gyógyírt?- Mutatok én magának valamit. Itt a névjegyem. Meg lehet nézni: Bráz Sán­dor, kés nélkül gyógyít aranyeret, prosz­tatát, övsömört, gyomrot, vesét, epét, ekcémát. De ez még nem minden. Mert jött hozzám egy asszony, aki hallotta, mi­lyen eredményekkel kezeltem beteg­ségeket. Azt mondja, olyan de olyan ré­gen fáj már a hasa, adjak neki is valamit. Miért ne adtam volna? Úgy tessék elhin­ni, rövid idő alatt meggyógyult. Eljött hozzám, hogy megköszönje. Sírva hálálkodott, de megmondom őszintén, vele sírtam én is. Nagyobb dolog volt ez nekem, mintha adott volna száz puszit. Azóta sok más asszonyon is segítettem. Biztos csodálkozik azon, amit mondok, de a méz még az alkoholistáknak is jó. A kopott aktatáskából nagy paksaméta papír kerül elő. Sanyi bácsi egy levelet mutat: „... két éve nem fogyasztok alkoholt. A méznek köszönhetően teljesen kigyógyul­tam belőle. D.P. egy volt alkoholista.”- Nagyon foglalkoztat engem ez a téma, mert több embert láttam meghalni az ita­lozás miatt. Az egyik részegségében meg­fagyott, a másik halálra itta magát fizetés­napon. De a legszömyűbb az volt, mikor egy pityókás apa megbillent a kerékpár­jával, és egy buldózer kerekei alá ejtette kicsi gyermekét. Bezzeg a táskájában lévő üveg pálinka sértetlen maradt. , - Mégis hogyan lehet az alkoholéh­séget legyőzni?- Meggyőződésem, hogy aki naponta mézet eszik, az kevesebb szeszesitalt fo­gyaszt, mert a méz magas káliumtartal­ma miatt csökkenti az alkoholszomjat. A vermonti népi gyógyászat például úgy tartja, hogy az ital iránti különleges hajlam a szervezet nagyfokú kálium­hiányával magyarázható. Nekem bevált receptem van erre a betegségre. De ezt olvassa el: „Ha tizedennyi energiát tapasztalhat­nánk azoknál, akik alkotóerejük teljében még sok mindent tehetnek, Magyar- országot a pokol kapui sem állíthatnák meg!” Feladó a Magyar Köztársaság Elnöki Hivatala.- Na tetszik látni, írtam én még oda is. Mert nagyon jó hely ez a Magyar- ország. Hiába kicsi, méztermelésben egészen elől áll. Az én nagy bánatom, hogy sajnos a fogyasztás kevés. Megmondjam, mennyi mézet eszünk évente? Fejenként 30 de­kát. Ha csak megháromszoroznánk - és még az is kevesebb lenne egy kilónál - felemelkedhetne ez a nemzet. (H.) ÚJ KELET

Next

/
Thumbnails
Contents