Új Kelet, 1994. május (1. évfolyam, 34-58. szám)
1994-05-16 / 46. szám
2 1994. május 16., hétfő BELFOLD-KULFOLD ii UJ KELET Az MSZP és a koalíció Az MSZP igenis koalícióban gondolkodik. Nem akarunk olyasfajta egypárti kormányzást, mint amilyet az MDF valósított meg Magyarországon - szögezte le Horn Gyula, hozzátéve: készek minden demokratikus erővel összefogni, amely az elmúlt négy esztendőben nem kompromittálta magát a hatalomban, és nyitottak a pártokhoz nem tartozó személyek, mozgalmak iránt. Az MSZP elnöke balesete óta vasárnap először vett részt nyilvános rendezvényen, amikor beszédet mondott a szocialista kampányfőnökök és megyei elnökök budapesti tanácskozásán. A személyi kérdésekkel kapcsolatosan Horn hangsúlyozta, hogy a koalíció összetételét a választópolgárok döntik el. Ha az MSZP kapja a legtöbb szavazatot, logikusnak tartja, hogy a szocialisták adják a miniszterelnököt is. Észak-írországi rendezés A brit kormány még az IRA terrorszervezet fegyverletétele és a tárgyalások tényleges megkezdése előtt hajlandó választ adni az észak-írországi Sinn Fein pártnak - az IRA politikai fedőszervezetének - kérdéseire. Eddig a hivatalos álláspont az volt, hogy bármiféle tárgyalás előfeltétele a fegyvemyugvás, a felvilágosítások pedig a tárgyalásokon kerülnek majd szóba. Az Észak-írország Nagy-Britanniától való elszakításáért küzdő katolikus erők arra kíváncsiak, mennyi idő alatt képzeli a brit kormány elérni a rendezést, milyen alkotmányos fejlődési lehetőségekre gondol, melyek hosszú távú politikai céljai, a protestáns többség vétójoga csak az elszakadásra, vagy az egész reformfolyamatra vonatkozik-e, és milyen lenne Északírország demilitarizálásának folyamata. Katonai püspök Tömegsírok Ugandában Ugandái falusi lakosok az elmúlt 3 hét alatt ruandai holttestek tízezreit fogták ki a Ragéra folyóból, s adták meg az áldozatoknak a végtisztességet. Naponta átla- « gosan 1600 tetemet visz a folyó a polgárháború sújtotta Ruandából Ugandába. A Ruandától távol eső Viktória-tó környéki földművesek tömegsírokat ásnak a holttestek számára, hogy elejét vegyék az esetleges járványoknak. Lábadozik a pápa II. János Pál pápa két héttel a combnyaktörése miatt végrehajtott protézis-műtété után saját lábán járhatott. A katolikus egyházfő gyógyulása minden szempontból kielégítő, a pápa feltehetőleg a jövő hét végén hagyhatja el a római Gemelli klinikát. „Most már bizonyos, hogy a műtét teljes mértékben sikerült” - mondta a pápát operáló Gianfranco Fineschi sebész. II. János Pál a kórház elhagyása után a Róma közelében lévő castegandolfói pápai nyári rezidenciára fog vonulni. Itt már építettek számára egy úszómedencét, mert orvosai szerint az úszás jelentős mértékben segítheti minél gyorsabb felépülését. Bőrfejű olasz fasiszták A helyi hatóságok engedélyével szombaton felvonulást tartottak bőrfejű fiatalok az észak-olaszországi Vicenzában. Az előre meghirdetett megmozdulásra mintegy 200 fiatal gyűlt össze Veneto tartományból. A bőrfejű fiatalok legnagyobb többsége talpig feketébe volt öltözve, ruhájukra fasiszta jelképeket tűztek. Menet közben az ütemes „Duce, Duce” kiáltásokra fasiszta üdvözlésre lendítették jobb kezüket. Jelszavaikban a II. világháború végén alakult olasz fasiszta bábállamot, a Salói Köztársaságot éltették, a. háború végén kivégzett olasz kollaboránsokat „a vörös erőszak áldozataivá lett fasiszta hősökként” gyászolták. Hősök és mártírok napja Csaknem 50 évi szünet után vasárnap koszorúzással és ünnepséggel emlékeztek meg a Hősök és mártírok napjáról, Budapesten, az Ismeretlen Katona Sírjánál. A két világháború közötti emléknapot a Magyarok Világszövetsége és több, egykori politikai foglyot és elítéltet tömörítő szervezet elevenítette fel. Régen az elesett frontkatonák előtt tisztelegtek ezen a napon, mostantól megemlékeznek a diktatúra 1945-1966 közötti áldozatairól is. Kínai embercsempészet A japán rendőrség feltárta, hogy a kínai Kígyófej nevű bűnszövetkezet szervezi a kínai embercsempészetet, ez a hongkongi és tajvani kapcsolatokkal rendelkező szervezet áll egyre több kínai fainter, illetve halász Japánba való becsempészése mögött. Négy éve még csak 18 kínai érkezett illegálisan Japánba, azóta azonban számuk megközelítette az évi 400-at, és az idén eddig már több mint 250-en érkeztek nyolc csoportban halászhajókon, teherhajókon elrejtőzve. Nézzük előbb az éléskamrát! BALLAGÁS — Tudja a fene! Én nemigen értek ezekhez a dolgokhoz. Leginkább az asszony tudná megmondani, de ő csak este jön haza a munkahelyről. Azért csak jöjjenek be. Megmutatom mi van a kamrában. — Nyírbogdányban a Gergely család idősebbik lánya most ballagott. Amikor az előkészületekről érdeklődtünk, Gergely Ferenc lépett ki gyanakodóan a házból. Végül megesett rajtunk a szíve, és beengedett a házba. — Az asszony dolgozik, a két lány iskolában van. Én le vagyok százalékol- va. Határőrtiszt voltam és gyakorlaton kaptam a gyomromba egy géppisztolyso- rozatot-szerencsére csak vaktölténnyel- mondja közvetlenül és mielőtt még tiltakozhatnánk, felhúzza melegítőjét és mutatja a jól látható forradást. — h, hogy a ballagásról beszéljek? Nézzék meg a kamrát. Itt vannak a kellékek a sütéshez. Van itt liszt, cukor, tojás, olaj, meg minden ami kell. Az asz- szony már a múlt héten bevásárolt a nagy napra. Az idősebbik lányom, Mónika reggel kilenckor ballag a demecseri gimnáziumban, de az asszonyok már hajnalban megkezdik a kotyvasztást. Az ünnepségre két vagy három autóra való rokonság megy, aztán lesz itt dáridó. Erről jut eszembe! Isznak egy kis bort? Koccintás után a családról kérdezem. — Őslakos nyírbogdányiak vagyunk, de mint határőrcsalád mindig ott laktunk, ahová vezényeltek. Mónika és a három évvel fiatalabb Anita az általános iskolát Barabáson, Penészleken, Beregsurányban majd végül itthon, Bogdányban járták ki. Aztán Mónika Demecserbe jelentkezett. Négy éven keresztül reggel fél hatkor kelt és csak este hatkor jött haza.Most végre leérettségizik, de hogy utána mi lesz, azt még nem tudjuk. Anita a nagykállói óvónőképzőben tanul, ő kollégista. A bal- lagóra összejön a család, a rokonság. Nagyjából húszán leszünk. Hogy mennyibe kerül mindez? Az asszony jobban megmondaná. A fényképek, meghívók, ételek, italok szerintem belekerültek tizenötezer kemény magyar forintba. Lehet, hogy többe. Iszunk még egy pohárkával? — Egy kis szódával hígítva gyorsan eltűnik a durbints sógor. A családjáról szeretettel beszélt, de láthatóan nem hozza izgalomba a közelgő ballagás. Mélyre szívja a Symphonia csípős füstjét és keserűen kezd beszélni. — Már nyolc éve le vagyok százalékol- va, de nem tudok visszaszokni a polgári életbe. Hiányzik az őrs, a napirend, az egyenruha. a katonák. Szerettem a határőrséget. Próbáltam én vállalkozni, de nem ment semmi. Egyedüli vigasz, hogy én vezetem a helyi polgárőrséget, és az MHSZ utódját, az MTTSZ-t. Vasas László Rács mögött egy maffiacsoport Kárpátalján terjedőben a szervezett bűnözés. Az idén már tíz bandát sikerült ártalmatlanná tennie a komoly munkaerő-gondokkal küzdő helyi rendőrségnek. A bűnözőktől 125 tonna üzemanyagot, 180 kilónyi narkotikumot és sok-sok lőfegyvert koboztak el. A legfrissebb fogás az eddigi legnagyobbra sikeredett. Egy 15 tagú, különféle bűncselekményeket elkövetett bandára vetették ki a hálójukat. Nem volt kockázatmentes akció, hisz a banditák állig fel voltak fegyverkezve. A rendőrség napokon át tartotta a bűntársulatot megfigyelés alatt. Végül sikerült cselt vetni, mely révén a banda három részre szakadt. így a különvált kis csoportokat már egyszerűbb volt letartóztatni. Mire a maffiózók feleszméltek, már kattant csuklóikon a bilincs. Az ügyben még hosszadalmas nyomozásra kell számítani, de néhány részletet már most el lehet árulni. A banda egy Kundos néven bejegyzett kisvállalat égisze alatt működött. A banda feje maga a vállalat igazgatója volt. A díszes társaság bűnlajstroma meglehetősen gazdag. Sok részletre még a további nyomozásnak kell fényt deríteni. Az viszont bizonyos, hogy volt egy magánbörtönük, ahol a rajtaütés pillanatában két agyonkínzott, megláncolt foglyot tartottak. Kiderült továbbá, hogy a fiúk prostitúcióval is foglalkoztak. Lányokat futtattak, akiket nappal bezárva tartottak egy lakásban, s fizetségül is csak enni és inni adtak nekik. Este kiszállították a lányokat a határár- kelőkön veszteglő kamionosokhoz. A banda hamis dollárokat forgalmazott, de benne voltak tagjai a narkóüzletben is. A nyomozók hét kilogramm marihuánát találtak náluk. Az érdekességek közé tartozik még egy aktatáskába szerelt speciális lehallgató készülék, aminek pontos rendeltetését még nem tisztázták. Balogh Csaba (Ungvár) Téblábolva Európában Ismét alkalmunk nyílt megízlelni a szólamokon, várakozásokon, netán az ábrándokon túl az igazi, kézzelfogható, emberközelű európaiságot. A partiumi Nagykároly küldöttei részt vehettek az orosházi ünnepségsorozaton - mint testvérváros -, ahol rajtuk kívül még a németországi Münster, a finn Kuusan- koski, valamint a Tolna megyei Zomba hírnökei jöttek el egy európai kézfogásra. Orosháza egész évben ünnepel, a város harmadik „újjászületésének” 250-ik évfordulóját. Sok alföldi településhez hasonlóan, az első Orosházát 1241-ben a tatár dúlta porig, a második települést pedig 1595-ben a török. Ezek után, 150 éven keresztül lakatlan volt a táj, melyet Orosházi pusztának neveztek. A XVIII-ik század elején, a protestánsok üldözésének tetőpontján a Győr- Sopron és Vas megyei hithű evangélikusok felkerekedtek és elindultak kelet felé, abban a reményben, hogy találnak maguknak egy olyan földet, ahol békében élhetnek és gyakorolhatják hitüket. A Tolna megyei Zombán, ezen az ősrégi településen ígéretet kaptak arra, hogy nyugton élhetnek. Ám 18 év után azonban innen is tovább kellett hurcolkod- niuk, hisz a vallási türelmetlenség „átka” ide is elért. így 1744 tavaszán Orosháza pusztáján, ezen a mélyfekvésű, mocsaras, Békés megyei földön elkezdték első szálláshelyeiket kialakítani. Mintegy harminc zombai család érkezett e földre, akik lassan sokasodni kezdtek, olyannyira, hogy betelepítették az orosházi, majd a szomszédos községek uradalmainak földjét. Sőt. Feleslegükből még Nyíregyházának is jutott, meg az Arad megyei Fazekasvarsándnak. Az Orosházát újjáalakító zombaiak, hihetetlen akarattal és szívóssággal, letelepedésük után 42 évre már felépítették templomukat, amely mindmáig a város legértékesebb műemléke. Miért mondtam el mindezeket? Azért, j hogy - a hírértéken és a nyíregyházi kötődésen túlmenően - megint csak „hazabeszélhessek”. Ez már jó öreg szokásunk nekünk, határokon kívül rekedt magyaroknak, de az adott helyzet valóban szolgáltatott némi kuriózumot is. A nagykárolyi küldöttségben jelen volt - kettős minőségben-Donca Dumitru is, városi képviselő és a Tanulók klubjának (a valamikori pionírháznak) az igazgatója. Ez még nem érdekes, de az illető úriember a nagykárolyi Vatra Ro- maneasca szervezetnek is az elnöke. Saját bevallása szerint remekül érezte magát, bármikor szívesen Visszajönne. A három és fél nap alatt, nem volt hajlandó csak magyarul megszólalni. Elég jól beszéli a nyelvet, bár sok román polgártársa szinte anyanyelvi szintű magyar nyelvismerettel sem hajlandó ekképpen megszólalni. Sőt. Donca úr Nagykárolyban is megszólal magyarul, nem csak Magyarországon. No, ne higy- gye valaki, hogy ódákat kívánok zenge- dezni nevezett úriemberről, csupán azt szeretném jelezni, hogy ilyen is létezik a mi sajátságos világunkban. Ott, ahol mi, erdélyi, partiumi magyarok egyértelműen európaiaknak érezzük magunkat, egyértelműen úgy érezzük, hogy „illünk” Európához. Kádár Ferenc
