Új Kelet, 1994. április (1. évfolyam, 9-33. szám)
1994-04-21 / 25. szám
UJ KELET KULTURA-MAGAZIN 1994. április 21., csütörtök 5 És jött a posta Minden bizonnyal nem véletlenül alakult ki a mátészalkai 2-es posta és a nagyecse- di református egyház jó együttműködése. Humánum, szeretetszolgálat és ségítőkészség ötvöződött itt egybe, amely méltán köszönhető Papp László hivatalvezetőnek is. Mint ismeretes, tavasz közeledtével ajándékcsomag-szállítmányt állítanak össze az ecsediek. Különösen a piskóta sütés vált hagyománnyá, amit húsvét tájékán Őrbottyántól Sajósenyéig, Budapesttől Leányfaluig eljuttatnak. A posta rakodók és különjárat biztosításával igyekszik könnyebbé és gyorsabbá tenni a küldemények célhoz juttatását. Hisszük, hogy a jó ügyek szolgálatáért mindig öröm cselekedni. Bakqs Pál A vas mestere A mester első látásra is igazi kovács. Magas, jól megtermett, széles vállú ember. Fotósunk kérésére könnyedén állítja talpra a félmázsánál jóval súlyosabb harangot, melyet a berettyóújfalui templom megrendelésére készít. Mutatja, hogy a díszítéseken, most éppen a címer kialakításán dolgozik. Bevezet a műhelyébe, melynek falát kívülről és belülről egyaránt kovácsoltvas apróságok - alkatrészek, szerszámok, díszítő elemek - borítják. Szenet hoz és meggyújtja a vörösen izzó kovácstüzet. A kedvünkért elkészít egy apró kovácsmunkát, úgynevezett csigamotívumot. — Ez a díszítő elem a romántól a barokkig minden művészeti irányzatban fellelhető — mondja —, de a modern irányzatokban már nemigen használják. Eztán megragad egy vékony vasrudat, mely a kovácstűzben percek alatt fölhevül. Egy kis tüzifogóval ráteszi a hatalmas üllőre és kalapáccsal ütni kezdni a közepét. Félve húzódunk hátrébb, de az ő mozdulatai határozottak, sallangmentesek. Újabb hevítés után a fém satuba kerül. Néhány csavarás és a rúd közepén négy csavarvonalszerű szálra bomlik. Vajda László tiszaeszlári kovácsmester, 1985 óra népi iparművész. — Már gyerekkoromban — mint minden falusi gyerek — közeli kapcsolatba kerültem a mezőgazdaságban és kézművességben használatos eszközökkel. Mindig csodáltam az ősök által készített szerszámokat, szerszámnyeleket. Izgatta a fantáziámat, hogyan tudták előállítani a sok bonyolult motívumot, alkatrészt. Egy helybeli idős kovácsmestemél, Szép Gábornál töltöttem a tanulóéveimet, 1967-ben vizsgáztam. Többre vágytam, tovább képeztem magam, leérettségiztem. A mestervizsgához egy „A” kategóriás termékkel kellett előállni, én huszonhetet készítettem. A vágyam mindig az volt, hogy újat alkossak, de nagy tiszteletben tartottam a hagyományokat. Az álmaim 1985-től kezdtek beteljesedni — ekkor nyertem el a „népi iparművész” címet. Műtárgyaim ma már a világ minden táján megtalálhatók — Európa számos országán kívül az Egyesült Államokban és Kanadában is. Nemrégiben egy hamburgi hotel felkérésére készítettem egy kovácsoltvas csillárt és Ausztriába egy díszes temetőkaput. Rendszeresen részt veszek nemzetközi kovácstalálkozókon, legutóbb Szigligeten harmadik díjat kaptam. Szeptemberben a svájci Magyar Napokon nyílik kiállításom. Gyakorta publikálok a Németországban megjelenő nemzetközi kovácsmagazinban. Általában egyedi megrendelésekre dolgozom. Javarészt csak az ősi szerszámokkal, a lángvágó vagy hegesztő az én műhelyemben ritkán használatos. Búcsúzóul kezet szorítunk a mesterrel. Jó erős marka van! Kifelé menet vesszük észre, hogy a kaput egy kalapáló kovács figurája — egy valóságos szobor — díszíti. Aki ide belép, az rögtön tudja, hogyha kovácsot keres, akkor jó helyen jár. Vasas László Vajda László tiszaeszlári kovácsmester a kovácstűzhely LÁNGTERELŐJÉRE RAJZOLT TERVRAJZRÓL ALKOT latter a cfo ve/-/' felez Meat Polgármester a csalagútról Képzeljünk el egy hat méter átmérőjű betoncsövet, amiben szédítő gyorsasággal száguld egy vonat — miközben az utasok feje fölött, úgy 15-20 méterrel a tenger hullámai csapkodnak. Első hallásra kicsit utópisztikusnak tűnhet egy ilyen ötlet. Pedig ez több mint elképzelés: valóság. Magyarországon „művésznevén” csalagútként emlegetik a világ legújabb csodáját. Ez nem más, mint egy alagútrendszer a La Manche-csatorna alatt Angliától Franciaországig, mely közvetlen vasúti összeköttetést teremt a sziget és a kontinens között. Márciusban angliai tanulmánmyúton vettek részt négy megye: Hajdú, Borsod, Heves és Szabolcs-Szatmár-Bereg építési szakemberei. A csoporttal tartott nyolc polgármester is, köztük Karakó László Gávavencsellőről és Pirint Frigyes Rakamazról. Az utazás egyik legfontosabb programja a csalagút megtekintése volt. — Milyen kapcsolat lehetséges egy szabolcsi polgármester és a La Manche- csatorna alatt húzódó alagút között? — Valójában semmi — mosolygott Karakó László. — A meghívást a DEB- MUT Rt.-től kaptuk, mely jól ismert cég a térségben, útépítésekkel foglalkozik. Az rt. szoros együttműködésben áll az alagút kivitelezőjével, az EURO TUN- NEL-lel. Ez a kapcsolat adott alkalmat a tanulmányút megszervezésére. —Ön milyen tapasztalatokkal gazdagodott? — Óriási élményt nyújtott számomra Dover a fehér szikláival és persze a tengeri alagútjával. Sajnos a létesítményt belülről nem láttuk, de az is bámulatos, ami körülötte van. Valóságos város épült a bejáratnál üzletközpontokkal (ahol az anyacsavartól a személygépkocsiig minden kapható) és egy kiállítással az építés történetéről. Úgy 7-8 éve fogtak hozzá a munkához. Három folyosó létesült: egy az oda-, egy a visszafelé közlekedő vonatoknak, egy pedig biztonsági célokat szolgál. Hossza 36 kilométer, s az átkelés nagyjából fél óráig tart. A beruházás elkészült. De közbejött egy jelentéktelen műszaki hiba, ezért egyelőre elhalasztották az átadást. Az avatásra néhány hónapot várni kell. —Csak személyszállítás lesz a csalagátban? — Nem, hanem teherszállítás is. A vagonok akár kamionok utaztatására is alkalmasak. Előnyük a komppal szemben, hogy gyorsabbak és gazdaságosabbak. A létsesítmény sok milliárd fontba került, de a ráfordítás úgy tíz év alatt megtérül. — Mennyire tűnik biztonságosnak a vonatozás a tenger alatt? — Annyira, hogy első ránézésre is érezni: itt nem történhet baj. — Ón mit tud hasznosítani itthon az angliai tapasztalatokból? — A kinntartózkodás alatt olyan magyar műszaki szakemberekkel ismerkedtem meg, akikkel már a közeljövőben kapcsolatba kerülhet az önkormányzat. Községünkben folyamatos feladat az útépítés. Javában tart a gázberuházás, még az idén megkezdődik a telefonhálózat építés. Rövidesen — 1995-97 között — esedékes a szennyvízcsatornázás. Ezekre a munkákra pályázatokat írtunk, illetve írunk ki. Köny- nyen lehet, hogy a most megismert hazai cégek is ott lesznak a pályázók, sőt talán a kivitelezők közt. (H.) Ez A VONAT SZÁLLÍTJA A JÁRMŰVEKET A CSALAGÚTBAN (A REPORODUKCIÓT BOZSÓ KATALIN KÉSZÍTETTE) Itt a tavasz Ahogy rügyeznek a fák, kitárulkozik a szívünk a másik iránt.-— Mennyire nő meg ilyenkor tavasszal a házassságkötések száma — kérdeztük Veres Ágnestől, a nyíregyházi anyakönyvi hivatal csoportvezetőjétől. — Valóban megszaporodik a házas- ságkötésik száma, hiszen májustól szeptemberig teljes kapacitással, kora reggeltől késő estig történik a házasságkötés. Azt hiszem, az időjárási viszonyok sem mellékesek, jobban szeretnek a párok jó időben házasodni, hiszen a menyaszszony nehen mozogna (a násznép is) télen, hóban, vízben, sárban és esőben. Régen inkább ősszel, a nyári munkák, az aratás, a bor kiforrása, és az új kenyér sütése után esküdtek, de ma már a nyári időszak a népszerű. — A szokványostól eltérő házasság- kötések mennyiben jellemzőek? — Ebben az évben nem volt ilyen, de régebben előfordult olyan is, amikor a vőlegény és a menyaszszony helikopterrel érkezett a sóstói szigetre, avagy ebtenyésztők lévén tíz németjuhász kutya „tartózkodott” a 1 I ^ házasság- Fotó: Csonka kötő teremben. Az elmúlt pár évben csökkent a házasságkötések száma. 1040-1080, majd 800, tavaly pedig csupán 700 alkalommal mondták ki a kettős igent. Azért is szomorú ez, mert a hatvanas évek vége-hetvenes évek elejére tehető demográfiai robbanás fiataljai már eladósorba kerültek. V.A. A TV4 a színházban A leghűségesebb művészetbarátok — akik a kezdetektől figyelemmel kísérik ^ nyíregyházi társulat munkáját — tudják, hogy sok nagyszerű és felejthetetlen produkció született a város színházában. Sajnos, évek múltak el úgy, hogy az itteni sikerekről alig-alig jutottak el hírek az ország nyilvánossága elé. az idei évadban — úgy tűnik — megtört ajég! Csak áprilisban két televíziós stáb is járt a színházban: a hónap elején a Színházi napló, 19—20-án pedig a TV4. Két napon át készített felvételeket a TV4 a társulat életéről. Bekukkantottak A vörös postakocsi, a Maud és Harold próbáira, részleteket vettek fel a Mumus, a Koldusopera, a Kicsengetés, a Sári bíró előadásain. Több művészt is megszólaltattak, köztük Hetey Lászlót, Szabó Tündét, Bárány Frigyest és interjút készítettek Verebes István igazgatóval. Eltérően a hagyományos színházi forgatásoktól most nem csak a már kész illetve készülő produkciókra fordítottak figyelmet a tévések, hanem a társulat egészének életét igyekeztek megörökíteni. Ez alkalommal mikrofon elé kérték a főügyelőt, Kováts Istvánt is. Április elején a Színházi Napló forgatócsoportja az előbbitől némileg eltérő összeállítást készített. A Kerényi Imre vezette stáb megörökített néhány villanást a városról is. A 40 perces műsort április 27- én szerdán este fél nyolckor sugározzák a Magyar Televízió 2. csatornáján. Hogy mikor láthatjuk a TV4 most készült műsorát, arról lapunk hasábjain tájékoztatjuk az olvasókat. Házi Zsuzsa Ránki Dezső zongoraművész adott sikeres koncertet hétfőn este a nyíregyházi MŰVELŐDÉSI KÖZPONTBAN. FOTÓI HARASCSÁK
