Új Kelet, 1994. március (1. évfolyam, 5-8. szám)

1994-03-08 / 8. szám

UJ KELET MEGYÉNK ELETEBOL _____ 1994. március 25. 3 HÜHNm A TIB bízik Vén Istvánban PÉNZ EGYELŐRE NINCS (Folytatás az I. oldalról.) Ennek több oka is van - Vén úr hosszabb ideig beteg volt, a banki kölcsön papírjaiból hiányzott egy fon­tos dokumentum (nem az ő hibájából), és így tovább. Sajnos, most megvan a baj, az érintetteknek elfogyott a türelmük, s pénz egyelőre nincs, mint kiderült...- A TIB a nevét adta e vállalko­záshoz, sőt: aki be akarta adni a kár­pótlási jegyét, annak 500 forintos pár­toló tagsági jegyet kellett váltani...- Ennek egyszerű oka van. Mi előre kikötöttük, hogy csak TIB-tagok körében vásárolhatók fel a jegyek, te­hát, aki le akarta adni, belépett a pár­toló tagok közé, ezt az alapszabályunk nem tiltja.- Ez amolyan árukapcsolásnak tűnik, hiszen anyagi előny reményében léptek be az érintettek. Olyat is beszél­nek, hogy többen nagy tételben vásá­roltak fel mástól jegyeket 60-70 száza­lékért, hogy 120-ért adják itt el.- Nem tartom lehetségesnek. Mi el­lenőriztük, hogy csakis közeli hozzá­tartozó jegyét adhatja át bárki, írásos meghatalmazással. Aki egymillón felül hozott jegyet, azt külön ellenőriztük.-A TIB busás hasznát is emlegetik...-Tévedés. Annyit kértünk Vén úrtól, hogy a felmerült költségeinket - mint­egy 600 ezer forint bérleti-használati díjat - térítsen meg. 200 ezret átutalt már. Összesen 30 alkalommal volt felvásárlás, nekünk kell fizetni a dí­jakat. Őszintén megvallva, kínos hely­zetbe kerültünk, mert most a TIB-eet szidják sokan, volt, aki indulatában már-már kést emelt az alelnökünkre. Ez érthető, hiszen kis pénzű emberek forintíjairól van szó, de meg kell mon­danom: mi bízunk abban, hogy Vén úr hamarosan fizetni tud.- Tegyük fel, hogy nem tud fizetni. Mi lesz akkor az átvett kárpótlási je­gyekkel? Legalább azokat vissza­kaphatják az érintettek?- Igen, mindenképpen. Hiszen érté­kesítésre adták át Vén Istvánnak, tehát, mivel nem értékesítette, megvannak.- Biztosak Önök abban, hogy nem értékesítette?- Nem tárgyaltunk vele még erről.- A TIB megbízott Vén Istvánban és vállalkozásában és a segítő szándék ve­zette, amikor a tagjai között elindította ezt az akciót?- Bátran mondhatom: igen!- Önök most mit tesznek, mit tehet­nek?- Először is el kell ismernünk, hogy nem elegendő információ birtokában dolgoztunk ezidáig, s ez hiba volt. Most már utánanéztünk a dolgoknak, a bizal­munk változatlan. Folymatos érint­kezésben vagyunk Vén úrral, s ígéretet kaptunk tőle, hogy mindenről tájékoz­tat minket. Nagyon reméljük, fizetni tud. Azt le kell szögezni: nem valami­féle csalóról van szó, aki felmarkolt egy csomó pénzt és azzal eltűnt. Kemény­en dolgozik, hogy teljesíteni tudja kötele-zettségeit. Következő számunkban megkísérel­jük megszólaltam Vén Istvánt - abban a reményben, hogy addigra talán fizet is... Tarnavölgyi György Kömörőn is iesz gáz! AI á í r ásgy ű j tés fenyegetései f Kitört a megyében a gázláz. A bősége­sen csordogáló állami támogatást, az em­berek hiszékenységét és tájékozatlanságát felhasználva sorba vezetik be a falvakba a gázt. A kampányt kihasználva sok vál­lalkozó és — a rossz nyelvek szerint — polgármester megszedte magát. Az em­bereknek eszükbe sem jut, hogy kidobat­ták velük a szénkályhát, mert az olaj olcsóbb és korszerűbb, kidobatták velük az olajkályhát, mert a villany olcsóbb és korszerűbb, kidobatják velük a villany­kályhát, mert a gáz olcsóbb és korszerűbb. Van egy előnye az egésznek. A munka nagyon látványos. Kiárkolják az utcákat, hatalmas dobokról letekerik a műanyag csöveket, közben az elöljáróságok fon­toskodó szemléket tartanak és évekig ez­zel igazolják semmittevésüket a „hálátlan” nép előtt. Üdítő kivétel, ahol a falu vezetői kigazdálkodták a költségeket és nem a fizetésképtelen lakossággal finanszíroz­tatják saját dicsőségüket. Kömörő elöljárói úgy döntöttek, hogy kész helyzet elé állítják a lakosságot. Nyi­latkozatot írattak alá, amely a követ­kezőket tartalmazza: „Tudomásul veszem, hogyha nem vállalom a közműfejlesztési hozzájárulás 1994. március 1.—1995 no­vember 20. közötti megfizetését, úgy a hozzájárulás ezen idő után fizetendő összegét az Önkormányzat Képviselő­testülete fogja megállapítani és a meg­fizetésének feltételeit meghatározni.” A nyilatkozat megfogalmazói tudhat­nák, hogy a jogi szankció: a jogsértésre reagáló állami, közhatalmi fellépés. Ezért az lett volna a demokratikus és humánus, ha fenyegetés helyett tájékoztatják az em­bereket a gázvezetés körülményeiről, feltételeiről, a fizetési terhek nagyságáról egy szórólapon, ahogy ezt másutt tették. Azt sem ártott volna végiggondolni, hogy az állampolgárok ma már nem “tudomá­sul vesznek”, hanem döntenek, Aki úgy határoz, hogy kell neki a gázvezetés az fizesse meg, akinek nincs rá lehetősége az tudja, hogy nem kötelezhető mások ter- hében osztozni. A demokrácia ilyen egyszerű, ahol azt gyakorolják, nem pedig szankcionálják. Aradi Balogh Attila Mégsem lesz az „igazhitűeké" a szálloda •• M M DÖNTÖTT A TOMEGHAMG Fotó: Harascsák (Folytatás az I. oldalról.) Szörnyű vihar felhői gyülekeztek lapunk írása nyomán a vásárosnaményi Áfész feje fölött. Mint olvasóink tudják a cég el akarta adni régóta veszteséges szál­lodáját. Vevőt is találtak, egy muzulmán csoportot, akik, iszlám főiskolát szerettek volna létesíteni az épületben. A vásáros- naményiak tudomást szerezve a tranzak­cióról aláírásokat gyűjtöttek az eladás ellen. A felháborodás olyan vihart kavart, amit a város vezetői nem hagyhattak szó nélkül, ezért március 18-án lakossági fóru­mot rendeztek a kedélyek megnyug­tatására és a szálloda körüli bonyodalmak rendezésére. A fórum hangulata olyan volt, hogy nem volt túlzás vallásháború kifejezés lapunk e témáról írt első cik­kében. Heves bekiabálások és ütemes tapsok kísérték a felszólalókat. Bevezető beszédében Hegedűs Antal polgármester leszögezte: Én a nép által választott vezető vagyok, nekem kutya kötelességem foglalkozni azokkal az ügyekkel, amelyek foglalkoztatják a né­pet.” Kijelentette, hogy tökéletesen megér­ti, hogy az ÁFÉSZ elakarja adni a Bereg Hotelt, de nagyon szeretné, ha Gergely úr meggyőződne arról, hogy az emberek tilt­akoznak és ezt komolyan kell venni. A felszólalók közül hangadónak bi­zonyult Kiss István a Szabolcs-Szatmár- Bereg megyei református egyházmegye gondnoka. Felszólalásában kiemelte, a magyar nemzet egy évezrede keresztény alapokon szervezte felépítését, utalt a 150 éves török uralomra, a dzsihadra, a szent háborúra, amely az igaz hitet volt hivatva elterjesz­teni a világon. Kijelentette a hotel eladása nem pusztán egy épület, hanem a haza eladása lenne, hasonló a bibliai Ézsauhoz, aki egy tál lencséért adta el elsőszü- löttségét. Felszólalását a jelenlévők dörgedelmes tapsa jutalmazta. Második­ként az ÁFÉSZ elnöke Gergely Ferenc jutott szóhoz. Szavait már az első pillanat­tól heves ellenszenvvel fogadta a fel­bőszült publikum.- A szállót már 91-ben el akartuk adni 35 millió forintért, de Czap Lajos megyei főjegyző miatt ez meghiúsult. Az akkori harmincöt millió helyett most 21 millió is megfelelne! Az iszlám vásárlóinktól el­fogadott a cégünk 2 millió forintot fogla­lóként, amit nem fogunk visszafizetni, mert nem az ÁFÉSZ áll el a vásárlástól. Amúgy nem értem a lakosság felháboro­dását, az iszlám is egyisten hit. Honnan tudják Önök, hogy nem az is­ten akarata az, hogy a szálloda a moham­edánoké legyen! Ezt a kijelentését a közönség sorain végighullámzó gúnyos kacagás jutalmazta... A fórum végén Erdélyi Péter iszlám vallású magyar állampolgár kért szót a polgármestertől. Vallásunkat sok támadás és hazugság érte, nem tűrünk meg semmiféle bálvány­imádást, alkoholfogyasztást, paráznál­kodást, bűnözést. Az, hogy a muszlimok (az igazhitüek a szerk.) erőszakkal terjesz­tené a hitet, az egyszerűen hazugság. Gon­doljunk csupán a Cordobai muszlimok elüldözésére, vagy a hebroni eseményekre. Különben itt Magyarországon is vannak hagyományai az iszlám hitnek Aba Sámuel titkon iszlám vallású volt, és a honfoglalók között is sok betelepülő nép volt muszlim vallású... Visszafogott hang­ja sajnos beleveszett a felbőszült hall­gatóság fújolásába... A gyűlés végén két sötét bőrű ifjú lé­pett a mikrofonhoz és kijelentette, hogy érzékelve a közfelháborodást úgy döntöt­tek, hogy elállnak a szálloda megvásár­lásától. Garamvölgyi Imre Bezárták a szülőotthont Tiszalökön és Kemecsén UTAZNIUK KELL A KISMAMÁKNAK Két és fél évvel ezelőtt még száz­negyven szülőotthon működött az országban. 1994. elejére mindössze ti­zenegy maradt. A Szabolcs-Szatmár- Bereg megyei közgyűlés határozatának köszönhetően azonban ez a szám ki­lencre csökkent. A nyíregyházi Jósa András Megyei Kórház orvos-igaz­gatójának javaslatára ugyanis a ti,sza­kik i és kemecsei szülőotthonok március 31-éfől nem fogadhatnak szülő nőket. Ezután a fekvőbeteg ellátás kizárólag a megyéi kórház szülészeti-nőgyógyá­szati osztályán történik. A járóbeteg­ellátást és terhesgondozást tobábbra is Tiszalökön, illetve Kemecsén bi- zotsítják az önkormányzatokkal egyez­tetett helyen, időben és módon. A megyei közgyűlés elé terjesztett megszüntető javaslat szerint e megol­dás szükségszerűségét komoly szakmai, személyi és gazdasági szempontúit támasz­tják alá. Az indokok között szerepel, hogy a szülőotthonok nem rendelkeznek transzfúzi­ós és műtéti lehetőségekkel, így a szövőd­mények veszélyeztethetik az anya és a mag­zat egészségét. A két intézmény nem ren­delkezik a magzatélesztés személyi és tár­gyi feltételeivel, amely egyes esetekben a magzat elvesztését vagy maradandó káro­sodását eredményezheti. Az előterjesztés szerint a szülésszámok rohamos csökkenése miatt került sor korábban a baktalórántházi és az újfehértói, illetőleg most a tiszalöki és a kemecsei szülőotthonok bezárására. A javaslattevők szerint egyértelmű az is, hogy a feladat a fekvőbeteg osztályon lényegesen jobb körülmények között és magasabb szak­mai színvonalon, kisebb létszámmal és költésgekkel oldható meg. Az érintett települések önkormányzatai minden lehetséges eszközt bevetettek annak érdekében, hogy meggyőzzék a döntést hozó testületet a szülőotthonok légjog­osultságáról. A megyei közgyűlés azon­ban a tiszalöki és kemecsei szülőott­honok megszüntetése mellett tette le voksát, figyelmen kívül hagyva számta­lan megválaszolásra váró kérdést. A határozat megszületett, módo­sítására a legkisebb remény sincs. A kismamák esetenként sok kilométeres zarándokutat kénytelenek megtenni azért, hogy világra hozzák gyerme­keiket. A megyei kórház szülészeti­nőgyógyászati osztályán pedig szembe­sülni kénytelenek a hálapénzek által vezérelt farkastörvényű egészségügyi ellátással, amely ellátás mellesleg ala­nyi jogon jár... Siteri Éva Végre gazdára talál a GÁVAVENCSELLŐt Dessewffy-kastély. Az EGYKOR JOBB NAPOKAT MEGÉRT MŰEMLÉKJELLEGŰ ÉPÜLET ÉVEK ÓTA ÜRESEN ÁLL. MÁLIK A VAKOLAT, BEÁZIK A TETŐ. MOST EGY KÜLFÖLDI-MAGYAR VEGYESTULAJDONÜ KFT. 40 MILLIÓ FORINTOT KÍNÁL A KASTÉLYÉRT. Az ÖSSZEGET MÁRCIUS VÉGÉIG KELL KIFIZETNIE, A FELHASZNÁLÁS MI­KÉNTJÉRŐL SZINTÉN EKKOR SZÜLETIK ÉRDEMI DÖNTÉS. Vasas-Harascsák Mi lesz veled, önkormányzat? Noha a megjelentek létszámával Király Sán­dor tiszalöki pogármester, a Települési Önkor­mányzatok Országos Szövetségének elnökségi tagja nem volt elégedett, a közel száz közi­gazgatási szakember nagy érdeklődéssel követte a kedden megrendezett önkormányzati fórum előadóinak — Dr. Kara Pál, a BM közigazgatá­si államtitkárának helyettese és Dr. Köllner Fe­renc, a TÖOSZ főtitkára — gondolátmenetét. Az időrendben elsőként megalakult és létszámában is legnagyobb önkormányzati érdekvédelmi szervezet április 20-ai küldött- gyűlésére készülve az elnökség kereste az alka­lmat az eszmecserére, bevonva a még nem tag, de érdeklődő önkormányzatokat is. Az előadók elsősorban az önkormányzati törvény módosításával kapcsolatos gondolataikat fejtették ki és ismertették az ezzel összefüggő egyéb jogszabályokat érintő szakértői vé­leményeket is. Mindketten hangsúlyozták, hogy a közeledő választások felértékelték az önkor­mányzati rendszert és a továbblépés lehetséges irányait. Szakmai és politikai viták tárgya egye­bek között, hogy egyáltalán meddig tart ez a cik­lus, mikorra tűzzék ki a következő helyi válasz­tásokat. A törvénymódosítás kulcsa szerintük a polgármester és a képviselőtestület jogosítvá­nyainak, hatáskörének pontosítása, a pénzügyi el­lenőrző bizottságok szerepének újragondolása, s megkerülhetetlen a középszint kérdése is. Félő azonban — jegyezték meg —, hogy mindezek tisztázásával máris késésben van a törvényhozás...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents