Új Kelet, 1994. március (1. évfolyam, 5-8. szám)
1994-03-05 / 6. szám
1994. március 11. BELFOLD-KULFOLD UJ KELET Parlamenti tudósítónktól Kemény szócsata a rádiósok ügyében Péntek óta izzott a levegő! 129 munkatársat elbocsátott a Magyar Rádiótól Csúcs László alelnök. Bárki megjósolhatta: napirend előtti szóözön követi majd ezt a lépést. Pető Iván, az SZDSZ elnöke kezdte. Visszanyúlt a történelemben, mondván: az 1956-os forradalom leverése után sem volt ilyen tisztogatás a rádióban. „Rendszerváltás visszafelé” — állította, mert olyan embereket küldött el Csúcs László, akik „tárgyilagos műsorokat készítettek”. Dr. Gál Zoltán a rádió és a tv alel- nökeinek felmentését követelte, mert veszélyeztetve látja a választások tisztaságát. Deutsch Tamás (Fidesz) kritizálta a kormányt, és felidézte Hajdú János két nappal korábbi sajtószereplését. Csépe Béla egyéb munkahelyek létszámleépítésével hozta párhuzamba a rádióban történteket. Hozzáfűzte még: a tárgyilagosság — megítélése szerint — nem azonos az ellenzékiséggel. Majd jött Csurka István. Feszült várakozás és némi kajánság előzte meg szólását. „Sok forgatókönyvet írtam már életemben — kezdte —, de ezt nem én írtam.” Mégis helyeselte a történteket, mert akiket elbocsátottak „nagyon sokat ártottak ennek az országnak!” Itt pedig „az egész nemzet jövőjéről van szó”. Csurkát cáfolta Király Zoltán, mondván: „Most a szélsőjobb forgatókönyve alapján történnek a dolgok!” A választások tisztaságát féltette ő is. Boross Péter felszólalásában azt mondta, a kormánynak nincs köze a történtekhez. Egyszerű létszámleépítés volt — mondotta —, s nem hiszi, hogy a rádiónál maradt kétezer ember mind kormánypárti. Felhívta az ellenzék figyelmét, hogy a tárgyilagosság megkívánta volna a tiltakozást a korábban állásukból felfüggesztett tv- és rádióriporterek esetében is. A mostani tiltakozás önmagában bizonyítja, hogy itt nem tárgyilagosságról, hanem politikai szimpátiáról van szó. Zajlott még vagy hatvan percig a vita, amelynek során megpendítették a honatyák a cenzúrát, az alkotmányt, a jobboldali szélsőségeket, a március idusán várható tüntetéseket a sajtószabadság mellett, s az ordibálásókat. A vita után a Ház határozatképtelenné vált, s először a négy év során napirendi tárgysorozat hiányában kezdett vitát az elmúlt héten megszavazott javaslatok fölött. így zajlott kedden is. Fáradt, üres ház. Csak a képviselők meghívta látogatók csodálkoztak a karzaton, hogy így zajlik a törvényhozás. Délutánra azért összegyűltek a honatyák. Egy interpellációt el is tudtak fogadni, s az esti órákban már törvényeket alkottak. Közöttük az orvosi kamaráról, amely döcögve ugyan, de majdnem 3 órás szavazás után megszületett. Megtörtént az „átvilágítási törvény” végszavazása is. Módosították „A lakások és helyiségek bérletéről és elidegenítéséről” szóló 1993. évi 78. törvényt, megszavazták a „A náci megszállást követő események 50. évfordulójának” tragikus emlékét idéző jogszabályt. Kivételes és sürgős eljárásra bocsátottak több kormányjavaslatot, döntöttek személyi kérdésekről is. Szerdán gyér jelenlét mellett bonyolították a napirenden lévő törvényjavaslatok részletes és általános vitáit, és a plenáris üléssel párhuzamosan több bizottság is tanácskozott. Választási kampány a megyében Az SZDSZ a gazdaságról Március 4-én tartotta kampánynyitó nagygyűlését az SZDSZ a vásárosnamé- nyi művelődési házban. Az eseményre az érdeklődők nagy számban érkeztek a környező településekről. A gyűlésen Pető Iván, az SZDSZ pártelnöke adott helyzetértékelést a jelenlévőknek a párt eddigi munkájáról, és a közelgő választások előkészítő munkálatairól. Elmondta, hogy a parlamenti pártok közül az SZDSZ elsőként tárta választási programját a polgárok elé, melyben a politikában tapasztalható problémák közül a legfontosabbnak a gazdaságban érezhető problémákat érzik. Az SZDSZ úgy gondolja — mondta Pető Iván —, hogy nem kíván foglalkozni sem az elmúlt 40, sem az elmúlt 4 évvel, célja: biztos, minden esetleges kormány- váltást kibíró gazdaság megteremtése. Beszédében elmondta, hogy az SZDSZ nem akar felelőtlen Ígéreteket tenni, hanem meg akarja vizsgálni a jelenlegi hiányosságokat, és rájönni arra, hogy ezeket hogyan és mikorra lehet többé- kevésbé orvosolni. A kormány választási hadjáratáról elmondta: jelenleg „sikerpropagandát” folytat a kormány, és ezt olyan időben cselekszi, amikor nem érzi az ország a sikert. Kijelentette: szerinte a következő választáson az SZDSZ-re kormányzati szerep vár, és úgy érzi meg is fognak felelni ennek a kihívásnak. Garamvölgyi Agrárszövetség Kedd esti, Kisvárdán tartott megyei kampánynyitó nagygyűlésük után — ahol bemutatták egyéni képviselő- jelöltjeiket — szerdán a sajtóval találkozott Nagy Tamás, az Agrárszövetség elnöke, országgyűlési képviselő. A politikus szerint Magyarországon a politikai rendszerváltozás befejeződött, most a valóságos gazdasági változások következnek. Biztosak vagyunk abban, hogy ez csak az egész ország részvételével lehetséges — mondta —, majd hozzátette: pártunk számára a falu, a vidék a „nulladik” kérdés. Modernizációt akarunk — folytatta —, és a gazdasági prioritások közül számunkra a mezőgazdaság jelenti a kitörési pontot. Polgári agrárpártként hiszünk abban, hogy a civil társadalom hozhat felemelkedést, ez feltételezi a társadalom polgárosodását. A választási esélyeket latolgatva kifejezte azt a reményét, hogy a polgári középerők alkothatnak koalíciót. A médiaháború az MSZP szemszögéből Az MSZP kampánya résztvevőjeként érkezett Szabolcs-Szat- már-Beregbe az elmúlt héten Ángy Sándor, az MSZOSZ elnöke, aki a szocialista párt országos listáján a legelőkelőbb helyek egyikén szerepel. Nyíregyházán sajtótájékoztatót tartott Baja Ferenccel és Bányász Jánosnéval, a megye- székhely két választókerületének képviselőjelöltjeivel közösen. Baja Ferenc, az MSZP országos alelnöke az előre tervezettől eltérően a Magyar Rádióban kialakult helyzetről szólt a tájékoztatón. Mint elmondta, pártja véleménye szerint teljesen új helyzet alakult ki a médiaháborúban, aggasztóak a fejlemények — a rádióban gerillaháború kezdődött, s mint ezt Nagy Sándor kiegészítette: szélsőjobboldali partizáncsoportok kezébe került a közszolgálati média. Lapunk kérdésre, miszerint ha a választások után döntési pozícióba kerül az MSZP, mi a szándéka, lesz-e újabb, ellenkező előjelű tisztogatás, Baja Ferenc kijelentette: nem tisztogatás lesz, hanem rehabilitálják a most politikai okok miatt Kilenc jelölt egy asztalnál Békés, szép jó estét kívánt a nagyhalászi Nyilvánosság Klub vezetője a százhúsz-száz- harminc résztvevőnek, aki eljött, hogy kerületük képviselőjelöltjeit együtt lássa. Ajelöltek viszonylag jól megvoltak egymással, s a közönség — bár kemény kérdéseket tett fel — kerülni látszott a manapság divatos indulatos megnyilvánulásokat. A széles színpad előtt alig fért el a kilenc jelölt, a tizedik — Jakab Ferenc, aki az MDF- nek ma is képviselője — bokros parlamenti teendőire hivatkozva, levélben kért elnézést. A helyválasztás abszolút demokratikusan történt, az ülésrendet kalapból húzták ki. Ezért aztán a közönség felől nézve a baloldal legszélén Müller Károly nyíribronyi iskola- igazgató, a kereszténydemokraták jelöltje ült. Mellette jobb felé haladva Szloboda Gézáné, a RÉV Alapítvány ügyvezetője, a szociáldemokraták, Kovács István, az Agrárszövetség, Szabó Györgyné tiszateleki állomáskezelő, a Thürmer féle munkáspárt, dr. Nagy Miklós, az Egyesült Kisgazdapárt (parlamenti 36-ok), dr. Görgey Géza kisvárdai ügyvéd, a Független Kisgazdapárt (Torgyánék), Lakatos András a Hungarotabak területi igazgatója, az MSZP, Kiss Gyula besztercei iskolaigazgató, az SZDSZ és Szoboszlai Ottó nagyhalászi polgármester, a Fidesz színeiben foglalt helyet. Kedves színfoltként dr Nagy Miklós minden jelölttársát „megkínálta” egy-egy programjával, amit az FKGP jelöltjét kivéve, valamennyien elfogadtak, de nem viszonoztak. Az FKGP-jelölt viszont ismertette pártjának 1934- es programját, mondván: ebben gyökerezik a mai is. Természetesen a legfontosabb kérdés a mezőgazdaság volt, hiszen az itt élőket ez érdekli leginkább. Ebben különösképp a két szakember. Lakatos András és Kovács Károly jeleskedett. Mint mondták újra kell építeni a keleti piacokat. Ez alatt azt is értették, hogy rendezni kell külpolitikai kapcsolatainkat a szomszédokkal. Ebben Szoboszlai Ottó meg Kiss Gyula is egyetértett velük. Dr Nagy Miklós szerint viszont a szovjet piac csak feneketlen zsák volt, amely mélyen áron alul nyelte el á magyar termékeket. Abban szinte valamennyien egyetértettek, hogy a mezőgazdaság támogatását sokkal jobban meg kell erősíteni ezt, úgy fogalmazta egyikük. hogy ha most jut 150 milliárd bankkon- szojidácipra — amit ráadásul kellő figyelemmel el is lehetett volna kerülni — akkor kell, hogy jusson 50 milliárd a mezőgazdaság megleridítésére! Nagyon igaz! És ez már az új kormányon és parlamenten lesz számonkérhető. Szoboszlai Ottó szerint a honatyák csináljanak a piac érdekében gazdasági diplomáciát, ám Svájc, Franciaország, Németország helyett inkább keletre utazzanak, arra van nagy kereslet az áruinkra. Sokan kérdeztek a munkanélküliségről, ám a megoldási módokról kevesebbet hallottunk. Kiss György szerint leginkább az oktatás és az átképzés segít, mások szerint vásároljuk inkább a magyar árukat, s ez majd piacot és munkát teremt. Az MSZDP, az MSZP meg a Fidesz a jelenlegi hivatalnoktömeg jelentős csökkentését tartaná fontosnak, mert ez nagyarányú megtakarítást eredményezhetne. Az egyik kérdező szerint vannak kétszáznegyvenezer forintos képviselői jövedelmek is, ebből bizony számos ötezer forintos segély kitelne. Ezt is kell vizsgálni — vélték a jelöltek — ám nagyon fontos az önkorlátozás, amiben nem minden mai képviselő jeleskedik. Mindannyian ígérték: megválasztásuk esetén tesznek majd róla, hogy a vidéken élők ne legyenek másodrangú állampolgárok. Szó ami szó: vállalás már van elegendő. Remélhetőleg a megválasztottak nem felejtik el a nagyhalászi Nyilvánosság Klubban tett ígéreteiket (sem). elbocsátottakat, azaz visszahelyezik őket állásukba. Egyértelmű, hangzott el: a kormány asszisztál a Csúcs-féle intézkedésekhez. A kérdésre, hogy miképp hat mindez a választásokra, kifejtették: valószínűleg visszaüt a kormánykoalícióra. Kiss Gábor, az MSZP megyei elnöke ettől eltérő véleményt fogalmazott meg: szerinte jól megtervezett akcióról van szó, a kormány- koalíció abban reménykedik, hogy a hátralévő két fontos hónapban az objektív hangtól megfosztott médiumok hatása a nagyközönségre olyan lesz, ami az ő malmukra hajtja a vizet. Kiss Gábor úgy véli: ez reális veszély, hiszen a rádióhallgatótévénéző tömegekre valóban hatással lehet a médiából ömlő sikerpropaganda... Vélemények Régen — az átkosban — két filmet is láttam arról, hogy a náci koncentrációs tábor rabjait futbalmeccsre hívják ki őrzőik. Amikor azonban a legyengült, megalázott rabok csapata minden „papírforma” ellenére győzedelmeskedni látszik, a vesztesek egyszerűen lemészárolják őket. Vélhetően a tehetetlenség is motiválja, hogy pont ezek a képek jutnak eszembe a rádióban történt „események” kapcsán. S hiába keresem a logikát a csúcs- menedzser intézkedéseiben, nem találom. A minap egy — a jelenlegi koalícióhoz tartozó — országgyűlési képviselőjelölt azt mondta: bizonyára „valakik” szándékosan időzítették mostanra a nagy közelekedési razziákat, az ezzel járó nagy büntetéseket és a rádiósok kirúgását, hogy ezzel rossz hangulatot teremtsenek, s hogy a koalíció ellen hangolják a közvéleményt. Lehet, hogy neki van igaza? Mindenesetre állampolgárként az zavar a legjobban, hogy elveszik a pénzemet, s néznem, hallgatnom kell amit nem is akarok. Illetve nem muszáj se nézni, se hallgatni, csak fizetni az előfizetési díjat. Arra — ha kényszerűen is — de ügyelnek az alelnök urak, hogy szlovákok, horvátok, németek kapjanak kicsike műsoridőt a nemzeti médiumokban. A — vélhetően jelentős számú — ellenzéki kisebbségnek azonban már nem lehetnek műsorai. Pedig mi történne, ha ereje, igazsága biztos tudatában lévő vezető erőnk — akár az előző választási eredmények arányában — teret engedne ellenfeleinek is? Ki-ki ízlése szerint válogathatna a műsorokban, s akár össze is hasonlíthatná az ott látottakat, elhangzottakat. A pénzéért, persze, amiből a most intézkedő urak a fizetésüket és lehetőségeiket kapják. Mondhatná az olvasó: a helyzet korántsem olyan drámai mint amilyen képsorokat a bevezetőben említettem. Igaza van. Most talán még nem! S.M. Ellenzéki létem ellenére is, eddig büszke lehettem arra, hogy azért a kormánypártban sem akárkik ülnek. Jelentős részük „summa cum laude" minősítéssel rendelkezik. Ezért is lepett meg Für Lajos miniszter úr „A szerveződő baloldal az igazi ellenfél” c. írásában (1994. március 4.) azon kijelentése: „a diktatúrából nem lehet diktatórikus eszközökkel demokráciát csinálni, de demokráciából lehet demokratikus eszközökkel diktatúrát”. Kérdésem csupán az, hogy hol van itt demokrácia? A kormánykörökben mit értenek a demokrácia fogalma alatt? (tömeges elbocsájtások a demokratikus Magyar Rádiótól stb.) Mindenkor a realitás talaján álló, erőteljes baloldalra égető szüksége van hazánknak, s pont a miniszter úr által említett kiegyensúlyozott, középen álló nemzeti-keresztény jobboldal ellentételezésére. De minden jel szerint a hanyatlás megállt, s ez nem a kormány, hanem az ország érdeme, így is van, kedves Miniszter Úr, talán azzal a kiegészítéssel fűszerezve, hogy az országban két nagy politikai erő küzd meg... — az egyik a jobb..., másik a bal, és jobban szeretnénk ha e két ellentétes pólus partnert látna egymásban, olyan partnert, melyek frigyéből, egy valóban új, DEMOKRATIKUS MAGYARORSZÁG születhetne meg! Ez „SUMMA CUM LAUDE" minősítené országunkat Európa és a nagyvilág előtt. Nagy István Ui: írásom közlése, vagy elsüllyesztése most eldönti, hogy mennyire független az Önök lapja, mert eddig csak kormánykörökből származó eszmefuttatásokat olvashattunk, vagy gyengécske „leleplezéseket”, itt az ideje, hogy LELEPLEZZÜK EGYMÁST!!! (Bizony, most lelepleződtünk. Tisztelt Nagy Úr! Mindenesetre, ha további lepleket akar lerántani rólunk, írjon bátran máskor is! - A szerk.)
