Új Ifjúság, 1989. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)

1989-08-16 / 33. szám

csoda, hogy erre a tizenhét éves fiúra már Dragúö edző is szemet ve- tett. Reméljük, hogy nem marad csak ennyiben, s hamarosan látjuk a nagycsapatban. Mindenesetre a DAC mai ificsapata rendkívül jó képességű gárda, nagy reményekre jogosíthat, ha okosan bánnak vele.

Vesztegessünk néhány szót a többiekre is, mielőtt az egyes csapatok szakvezetőinek adnánk át a szót. A legjobb együttes kétségkív;! a kupagyőztes Dynamo Berlin volt, a döntőben megérdemelten győzte le a kissé fáradtnak tűnő Videotont. A német fiúk testi felépítésben is felülmúlták a többieket és ezt nagyon jól ki tudták használni. Melléfogás volt tatán a 15 évesek csehszlovák válogatottjának besorolása, bár alább az edző erre magyarázatot ad. Az alig tizenöt éves fiúk nem voltak „egy súlycsoportban“ idősebb ellencsapatok két mérkőzést is játszottak, délelőtt és délután.“

HANS JOACHIM, a Dynamo Berlin küldöttségének vezetője, a fiatal tehetségek nevelésére felügyelő főedző az egyesületben: „Nagy megtiszteltetés számunkra, hogy évről évre mindig Itt lehetünk, mert ez egy Igencsak színvonalas torna. leaz, ml is minden évben vendégül látjuk a DAC reménységeit. Örülök, hogy elnyertük a kupát, ami eddig csak tavalyelőtt sikerült, pedig legtöbbször mindig ott voltunk a siker küszöbén. Tudom, Csehszlovákiában sokakat érdekel, hogyan szervezzük nálunk a sportéletet, hogy sportolóink a legtöbb sportágban olyan kimagasló sikereket érnek el Nos, nagy figyelmet szentelünk az ifjúság nevetésének. Nekünk tizenöt csapatunk van. Korosztályonként két-három csatőben 3:2-re vertük az NB I-es Tatabányát, l:0-ra a Bohemlanst, 3:2- re a Górnlk Zabrzét és döntetlenre játszottunk a Dynamo Berlinnel. Nyltrán INitra) a Báláz em;éktu.’iií.n harmadikok lettünk például a ligás NDK-bell Halle mögött, de megelőztük a lengyel Stal Míelecet vagy České Budéjovicét. Párizstól kétszáz kilométerre, Loundunban rajtoltunk egy további tornán tizenöt továbljl csapattal. Ezen a tornán egy afrikai együttes nyert. Mindössze egy vereséget szenvedtünk, de megvertük például a Werder Brement az NSZK-bói vagy az FC Ltlle-t. Ezek a fiúk valóban tudnak, igaz, keményen Is dolgoztatom őket. Most a legfontosabb feladatunknak a feljutáson kívül azt tartom, hogy játékra érett labdarúgókat neveljünk a llgacsapatnak. Rajtunk nem múlik, remélem, hogy lehetőséget is atinak nekik. EgyébA DAC Aratási Kupája után

W

Torna tanulságokkal, kérdőielekkel

Teljes felelősséggel állítom — és nem vagyok egyedül —, hogy a DAC Aratási Kupája a legrangosabb és legszínvonalasabb nemzetközi ifjúsági labdarúgótorna, amelyet hazánkban rendeznek. Ennek bizonyítására elég rápillantani a rajtlistára, a- melyen a vendéglátó II. ligás DAC- on kívül az NDK-ból, az NSZK-ból, Lengyelországból és természetesen Csehszlovákiából csupa elsőligás gárda neve szerepelt. Itt volt Lengyel- országból a Górnlk Zabrze, az NSZK- ból a TuS Ergenzíngen, Magyarországról a Videoton Székesfehérvár, tőlünk a Plastika Nitra és a Spartak Trnava, végső soron pedig a torna- , győztes és az örökös résztvevő Dy- namp Berlin, amely hazája bajnokságában legutóbb a dobogós második helyen végzett.

A nevek persze nem mindig garantálják a színvonalat, de aki megnézte a Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járás 12 városában és falujában rendezett (az Ifjúsági labdarúgás népszerűsítése végett játszott) csoportmérkőzéseket és a DAC-sta- dionban a döntő találkozókat, az igazat ad nekem abban, hogy szép és élvezetes játékot látott. Esetenként olyant, amilyent a legfelsőbb hazai bajnokságban sem lát. A legtöbb csapat csillogtatta mindazt, ami a labdarúgást széppé, élvezetessé, vonzóvá, utánozhatatlanná teszi. Velem együtt nyilván sokan meglepődtek azon, hogy ezek a 15—18 éves fiúk milyen tökéletesen bánnak a labdával. Tudnak szinte mindent, amit egy mai klasszis labdarúgónak tudnia kell. Technikai trükk jelkkel, villámgyors megoldásaikkal, helyzetfelismerésükkel, jó, pontos és még Inkább váratlan lövéseikkel nemegyszer tapsra késztették a közönséget. Nem okozott nekik gondot a labdaátvétel futás közben, hatalmas, tér- átölelö, előre ívelt labdákkal küldözték támadásba a csatárokat, akik a lövötudományban is Jeleskedtek, s a gólokkal sem maradtak adósak. Ennek bizonyítéka, hogy a tizennégy mérkőzésen 72 gól született.

Mivé fejlődnének ezek a fiúk, ha lehetőséget kapnának? Ha kiöregedve az ifjúsági csapatból nem következne be pályafutásukban törés? Mert nálunk eluralkodott egy olyan szemlélet, hogy szentségtörés lenne egy élvonalbeli együttesbe kezdőembernek beállítani egy tizennyolc vagy uram bocsá’ tizenhét éves fiút. Merthogy megártana neki a hirtelen feltűnéssel járó dicsőség és a megterhelés. Könyörgök, mikor terheljünk egy labdarúgót, ha nem akkor, amikor orvostani szempontból is ereje teljében van, és akár hat mérkőzést Is képes egyvégtében végigfutni?! Tessék utánanézni, mikor, hány évesen huppant bele a nagy futballba Puskás, Pelé, Garrlncha, Szikora vagy a többiek, akik aztán a tökéletességig fejlesztették tudásukat, művészetüket. Állítom, hogy ma is fut- károznak a zöld gyepen ilyen művészjelöltek, csak nem engedjük őket lehetőséghez jutni.

A DAC-ot gyakran éri a vád, hogy nem törődik a fiatalok nevelésével, kész játékosok vásárlásával tartja fenn magát. Ez a megállapítás nem igaz. Aki Ismeri a helyzetet, igazolja, hogy kevés helyen törődnek úgy a fiatalok nevelésével, mint Duna- szerdahelyen. Más lapra tartozik, hogy eddig úgyszólván egy sem tűnt fel a llgacsapatban, hanem eltűnt a süllyesztőben. Kinek a hibájából?

A DAC-lfjak ezúttal Is remekeltek. Csöppet sem látszott rajtuk, hogy egy osztály választja el őket az ellenfelektől. A harmadik helyért folyó küzdelemben teljesen magabiztosan fektették kétvállrá a tapasztalt és rutinos Górnik Zabrzét. Játékuk helyenként szemet, lelket gyönyörködtető volt. Öröm volt nézni a középpályás Gombost (a torna legjobb középpályása lett), ahogy pontosan, magabiztosan, késlekedés nélkül osztogatta a labdákat, vagy a csatár Zlgát, aki valóságos zsonglőr. Nem

feleikkel. ; Fizikailag gyengébbek alacsonyabbak voltak azoknál. Ugyanez vonatkozik az Ergenzíngen csapatára. De lássuk a véleményeket!

WALTER BAUR, a TuS Ergenzíngen edzője: „Egy teljesen új, fiatal csapattal jöttünk a tornára, mert az előző évfolyamban szereplő fiúk nagyrészt kiöregedtek. Éppen ezért az eredményeinket és azt, hogy az utolsó helyen végeztünk, nem veszem tragédiának. Mi a nyugatnémet I. ligában játszunk, "persze az ifjúsági első liga nálunk több csoportban, tartományonként van szervezve. Egy lakóházépítö vállalat, az Areál támogat bennünket és a nagycsapatot is, amely a nyugatnémet negyedik osztályban játszik. Eddig Ostravával és Vítkovicével tartottunk fenn kapcsolatot, ök már többször is jártak nálunk az ún. pünkösdi tornánkon, akárcsak a Videoton. Először vagyunk Dunaszerdahelyen, és nagyon kellemesen meglepett bennünket a kedves fogadtatás, a nagyszerű légkör. A torna színvonala meglehetősen magas. Nagyon jó, hogy így bővülnek a sportkapcsolatok a két különböző társadalmi rendszerű országok között.“

Dr. PETER MAJER, a Csehszlovákia „15“ edzője: „Tudtuk, hogy nem leszünk egy súlycsoportban a többiekkel, mégis Indultunk a tornán. Ennek az a magyarázata, hogy ez egy formálódó csapat, amely a tizenhat évesek 1991. évi Európa-bajnok- ságára készül. Azt akartuk, hogy a fiúk rangos, színvonalas tornán szokják meg, mit jelent válogatottnak lenni. Milyen érzés a címeres mezt viselni, mert ez a torna különösen magas színvonalú. Sok nemzetközi ifjúsági tornán jártam már, de ehhez fogható alig akadt. Egészen meglepő, hogy ezek a fiúk mennyire gyorsak, mozgékonyak, és milyen jól bánnak a labdával. Nem tartom azonban helyesnek a zsúfolt programot. Borzasztóan megterhelő volt, hogy szombaton, a döntő napján a

Walter Banr

Michael Noack

Grajczár Antal

pat működik, egy főcsapat és egy, esetleg két másik csapat, amely ellátja játékosokkal a fő csapatot. Ezeknél mindenütt fizetett főedző működik, legtöbbször segítőtársai is vannak félállásban vagy társadalmi munkában.“

GRAJCZÁR ANTAL, a DAC ifjúsági csapatának edzője: „Csak július elsejétől vagyok a második ligás csapat vezető edzője, viszont azelőtt az ifjúsági edzőközpont edzője voltam, és idestova négy éve edzem ezt a csapatot, amely a tornán játszott. Nagyjából hetvenkettes, hetvenhár- mas évjáratú fiúk alkotják. Úgy Ismerem őket, mint a tenyeremet, ezért nyugodtan kijelenthetem, hogy a legközelebbi évfolyamban feljutunk az első ligába. Ha nem sikerül, köpjenek szembe. Csakhogy ezt el sem tudom képzelni. Hogy mire alapozom ezt a fene nagy derűlátásomat? Kérem, egyszerűen beérett négy év kemény munkájának a gyümölcse. Négy év alatt sikerült elérnem, hogy ebből a csapatból Káčer, Gombos, Németh Szilárd, Klempa ti- zenhetes csehszlovák válogatott, Végh Norbert benne van a tizenötös keretben, Gerasimov, Santa, Ledecký a szlovák válogatottban. Ez lassan egy csapatra való Játékos, és tudásban a többiek sem maradnak el mögöttük. A mi eredményeink nem állnak reflektorfényben, ezért szeretném megragadni az alkalmat, hogy a nyilvánosság elé hozzam néhány idei kimagasló eredményünket. Komáromban tornát nyertünk, miután a dönként a tornát Ilyen formában valóban megerőltetőnek tartom. Marad- haítunk volna a korábbi évfolyamok gyakorlatánál, a hat résztvevőnél.“

CSEMEZ LÁSZLÓ, a DAC labdarúgó-szakosztálya ifjúsági albizottságának einöke: „Sok bírálat éri a ház elejét, hogy nyolc csapattal megerőltető volt a torna. Lehet, de azért döntöttünk így, mert nekünk kötelességeink is vannak. Rengeteg tornára kapunk meghívást, ezeket illik viszonozni is. Aztán lehetőséget akarunk adni több csapatnak. Lehet, hogy a szurkolók ezt el sem fogják hinni, mert nagy a rivalizálás, de Nylt- rával és Trnavával igencsak szorosak a kapcsolataink, ezért Is hívtuk meg őket. Mindenesetre a lebonyolítási rendszeren majd gondolkodni kell. A másik gyakran felvetett kérdés, hogy hová tűnnek el a tehetségek. Nálunk egy idő óta valóban alapos munkát végzünk az Ifjúsággal, és most azon vagyunk, hogy a fiatalok lehetőséget kapjanak. Dra- gúň edző valóban komolyan foglalkozik a gondolattal, hogy szerepelteti a Poprádból hozzánk került Zi- gát. Szinte nekünk kellett lebeszélni, hogy hagyja még egy kicsit megerősödni. Az elsőligás keretben van viszont az új Idénytől Antal, váltakozva startolhat Pinte Attila, és meggyőződésem, hogy fokozatosan sorra kerülnek a többiek is.“

PALÁGYI LAJOS A szerző felvételei

Fekete perdue a uiagasugrőszeMan

Javier SOTOMAYOR

Született: 1967. 10. 13-án Ll- monarában (Kuba).

Testmagasság: 196 cm

Súlya: 76 kg.

Foglalkozása: a havannai Testnevelési Főiskola hallgató

Ja.

Sikerei: 1989-ben fedettpá- lyás világbajnok, 1986-ban junior vb-n aranyérmes, az 1985 ős VK-n 3., a fedettpályás vl lágjátékokon 2.

Fejlődése: 1982 — 200 cm.

1983 — 217, 1984 — 233, 1985

— 234, 1986 — 236 — junior Világcsúcs, 1987 — 237, 1988

— 243 — világcsúcs, 1989 —

243 — fedettpályás világrekord.

Egy egészen friss eredmény:

Szinte a lapzártával egyldőben kaptuk a hírt, hogy Puerto Rico fővárosában, a karibi játékokon túljutott a 244 centiméteres magasságon.

Szerencsém volt, mert évek óta egy spanyolul tökéletesen beszélő műfordító barátom a tolmácsa a P-T-S versenyére érkező kubai atlétának, s amikor megkértem, segítsen megértetni magam javier So- tomayorral, kioktatott: - Várd ki, majd szólok, ha beszédes kedvében lesz.

Türelmesen kivártam, és javier Sotomayor-, ból egyszeriben dőlt a szó.

— Mióta eszemet tudom, magasugró a- kartam lenni. Olyan, mint Centelles, akit istenként tiszteltem kissrác koromban, ö volt az a magasugró, aki a világ élvonalába emelte ezt a versenyszámot a sziget- országban. Tízévesen kerültem edzőjéhez. Jósé Luls Godoyhoz.

Sotomayor a léc fölött; ez még „csak“ 243 centiméter.

Francisco Centelles, akit Bratislava kö^ zönsége is jól ismer, emelte világszínvonalra 1979—1983 között az addig Ismeretlen kubai magasugrást. 1983-ban több nagy versenyt nyert, s 232 cm-re javította a kubai csúcsot, ami csak 5 cm-rel volt kevesebb a kínai Csu Csian-hua akkor érvényes világrekordjánál. Ebben az esztendőben a Centellesnél hat évvel fiatalabb javier a 217 cm-nél tartott, s az igazi nagy ugrás pályafutásában egy esztendővel később következett. Versenyről versenyre javult, s végül otthon, a jól Ismert Pedro Marrera- -stadionban megfosztotta példaképét az országos csúcstóL

— Féltem, Centelles haragudni fog rám, mert hogy jön ahhoz egy zöldfülű, hogy elorozza a rekordját. Tévedtem. Odajött hozzám, kezet nyújtott, majd lekapcsolta a nyakán csillogó láncot: „Ezt Alfarótól kaptam, amikor megjavítottam csúcsát — mondta. — Most már téged illet. Amikor először átugrottad a két métert, akkor megjósoltam, meglátjátok ez a fiú egyszer még a világ legjobbja lesz. Ügyeskedj, hogy ne tévedjek.“

A kínai Csu is Sotomayort tartotta a jövő vllágrekorderének. Megállapítását arra alapozta, hogy soha még nem jutott egyetlen ugró sem magasabbra 17 évesen. Tegyük hozzá, Sotomayor egy év alatt 16 cm-t javult!

A sportoló számára a legnagyobb baj a sérülés: a dobbantó lábra nehezedő mázsás terhet nem bírta Sotomayor bokája. Három nehéz esztendő következett, s hiába gyógyult meg a fájó láb, a kubai fiú eredménye csak nem javult.

És aztán a spanyolországi Salamancából érkezett hír; Javier Sotomayor 243 cm-es aredniényével világcsúcsot állított föl.

— Gyönyörű napsütésben, huszonkilenc fokos melegben zajlott a verseny, jól éreztem magam, szeretem a meleget. Kétszázhúszon kezdtem, a kétszázharmlnchatig mindet elsőre vittem. Itt jött egy kisebb megingás, csak a harmadikra sikerült átjutnom a léc fölött. Egyedül maradtam a versenyben, a többiek már kiestek. Kétszáz- negyvenre tetettem a lécet, s életemben először átugrottam ezt a magasságot. Aztán már a vllágcsúcsklsérlet következett. Elsőre sikertelenül, másodikra már nem volt probléma.

Mindez közvetlenül a szöuli olimpia előtt történt. Az újdonsült világrekorder azonban nem lehetett ott a játékokon, Kuba lemondta az olimpiai részvételt.

Budapestre március elején csillagként érkezett. Olyan sztárok társaságában, mint Sjöberg, Thranhardt, Mögenburg... A verseny végén ő távozott igazi sztárként. Nemcsak a szabadtéren, de csarnokban is ő a

világelső, méghozzá hajszálra ugyanolyan eredménnyel, mint a szabadban.

Fekete párducra, erre a veszélyes, karcsú, gyönyörű mozgású vadra emlékeztet. „Van ebben a fiúban valami, ami a többiek elé heiyezi“ — állapították meg a kollégák a sajtószobában, de hogy ml Is az a plusz, egyikük sem tudta konkrétan meghatározni, Kapóra jött egy szakember, Ruf- fíni Róbert, a csehszlovák válogatott magasugrója, akt ugyancsak ott volt a Budapest Sportcsarnok versenyén.

■— Egyszerűen jobb, mint a többiek.

— De miért? — erősködtem.

— Mert jobb. Mindenben Jobb egy osztállyal a többieknél. Rugalmasabb, jobb az elrugaszkodása, a technikája.

— Jóval alacsonyabb társainál — próbáltam ellenvetnl. — S a kutatók szerint egy kétszáznegyvenes ugró Ideális testmagassága két méteren felüli.

— A testmagasság nagy előny, de nem minden — győzött meg Robi, aki maga is az alacsonyabbak közé tartozik. S Javier a vele tartott sajtóértekezleten megerősítette Ruffínl szavalt:

— Nem fáj a fejem a hiányzó hat centi miatt. A kanadai Ottey csak százhetvennyolc magas volt, mégis kétszázharmlnc- hármat ugrott.

Minden atlétikai versenyszámban léteznek álomhatárok, A férfi magasugrásban a bűvös méta 1912-ben a 2 méter volt. Miután az amerikai Horaine meghódította ezt a magasságot, egyre tovább és tovább tolódott a határ. A ma szakemberei, már a 250 cm-t emlegetik.

— Mikor ugrik Javier Sotomayor 250 cm-t? — ostromoltuk. ^

— Én? — kérdezett vissza csodálkozva. — Soha! Az már a következő nemzedékre vár. Lehet, hogy az, aki ennyit ugrik, még meg sem született. Hogy mit kell tudnia? Tudom is én? Gyorsan futni, jobban elrugaszkodni, s még tökéletesebben mozogni a léc fölött...

URBÁN KLÁRA