Új Ifjúság, 1989. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)
1989-07-05 / 27. szám
valamilyen poén kerül, például egy közös tánclmprovizáclö. Technikai nehézség esetén legalább a két hazai képviselőt be lehetett volna kapcsolni. Este a Magyar Néphadsereg Honvéd Művészegyüttese mutatkozott be, két és fél órás műsort adva. Ezt a bemutatkozást is nagy érdeklődés előzte meg. hiszen hivatásos együttesről van szó. Á vendégművészek megfeleltek az elvárásnak, friss, szemnek tetszetős műsort láthattunk magas művészi fokon, amely helyenként a virtuozitás jegyeit mutatta. A kétrészes műsor első felében Néptáncaink gyöngyszemei címen képekbe komponált néptáncfeldolgozásokat mutattak be. A másik felében a Kocsonya Mihály házassága című, XVIII. századbeli drámát adták elő „táncszínházasított“ változatban, és tegyük hozzá, élvezetesen. A műsor színfoltjai voltak Szvorák Katalin és Balog Márton énekbetétei. Az előadásnak, a műélvezeten túl, nyilvánvalóan volt még egy fontos hozadéka. Hazai táncmozgalmunkban ugyanis az utóbbi időben megsoA Parnasszus felé Verőfényes fesztivál i 1 I egyetlen szóval akarnám jellemezni Ni az idei (sorrendben már a harminc- ■ ' negyedik) gombaszögi kulturális ünnepélyt, talán a rendhagyó szó a legtalálóbb. Mert sok minden volt idén egy kicsit másképpen, mint az elmúlt esztendőkben. Mert hányszor tudósítottunk már Gombaszögről, hogy a műsort az eső fejezte be, mármint hogy a műsor közepén eleredt, és vége volt az ünnepségnek. Pedig amikor elkezdődött az előadás, még ragyogóan sütött 8 nap. Az idén fordítva volt a sorrend: a műsor esővel kezdődött, pontosabban majdnem esővel. Két órával a kezdet előtt, szombaton még áztatta a völgyet a nyári zápor, de mire eljött a kezdés Ideje, az esőnek se híre, se hamva. Igaz, az elsőként bemutatkozó csoportnak sem. A szombati műsor úgy kezdődött tehát, hogy el sem kezdődött. Rendhagyó műsorkezdés. Igaz, némi sejtelme volt a közönségnek, hogy valami majd csak lesz, mivel a szín pádon munkaoverallos műszakiak elkezdték a kábelek lerakását, a hangfalak, erősítők szerelését. Mire lejárt a műsoridő, nagyjátag- és vezetőcsere volt, ám azóta eltelt már annyi idő, hogy érzelemmentesen s a felmentés szándéka nélkül, tehessünk ösz- szehasonlftást közöttük. Nos, ez az összehasonlítás, nézetem szerint, jelesre sikerült, mert a látottakból elmondható, hogy mindkét együttes nagy fejlődésen ment át. és már elérte a változás előtti színvonalat. Sőtl A táncosok technikai tudásának töretlen fejlődése tán még ennél Is jobb értékelést eredményezhet. Ami még ennél is ör- vendetesebb, hogy mindkét együttes a maga útján halad, más-más művészeti felfogást követ, a bemutatottakon világosan látható a koreográfusok „kézjegye“. Elmondhatjuk, hogy a Szőttes és az Ifjú Szívek ismét betölti (többek között] azt a fontos szerepet, hogy példaként szolgál a hazai- táncmozgalomnak. Külön említést érdemel még a Ghýmes zenekar, amely Ismételten bebizonyította, hogy pillanatnyilag ők az abszolút csúcs a mozgalomban, és csak nehezen képes bárki is konkurálni velük. Az egész műsorhoz még csak annyit, hogy talán még hatásosabb lett volna, ha a végére ból el is készültek munkájukkal. És elkezdődhetett a műsor — akkor, amikor a végének kellett volna lenni. Nos. ez is rendhagyó. Ha komolyra fordítom a szót, mindezt egy kicsit másképpen kell megfogalmazni. Mindenki kíváncsian várta a Gravis együttes fellépését, egyrészt azért, mert országszerte közismert zenekarról van szó, másrészt mert a bratlslavai Duna Utcai Gimnáziumból indultak, és a csehszlovákiai magyar dolgozók legjelentősebb kulturális rendezvényén szerepelhettek. Ennek megfelelően nagyok voltak az elvárások a fellépéssel és a műsorukkal kapcsolatban. Sajnos, ez nem „jött be“. Mivel hiányzik a mindennemű pontos információ, hiba lenne bárkit is (beleértve a Gravis tagjait is] vaktában kritizálni. Viszont talán nem ártana megmondani, voltaképpen ml történt, mert éppen a tájékoztatás hiánya miatt mindenféle légből kapott hírek keltek lábra, még az is, hogy nem volt engedélyük magyarul énekelni — pedig énekeltek. Kár . az ilyen hangulatkeltésérti A szombat délutáni műsor a vendégegyütteseké volt. Az ukrajnai, lengyelországi és magyarországi együttesek mellett hazai vennégként a ružomberokl Radosť folklóregyOttes kapott helyt Vendéglátóként az Ifjú Szívek és a Szőttes szerepelt. Annak ellenére, hogy a bemutatkozó együttesek színvonala távolról sem volt azonos. 8 rendezőknek sikerült szép, mértéktartó műsort komponálni. A műsor egyik fénypontja mindenképpen a Radosť folkiór- együttes volt. főleg annak szólistája. Hanka Hulejová. További érdekesség, hogy ismét egymás után láthattuk fellépni két kiválóságunkat. a Szőttes népművészeti együttest és az Ifjú Szívek Magyar Dal- és Tánc- együttest. Közismert, hogy mindkettőben kasodtak az olyan hangok, hogy lépni kellene, mert a mozgalomban egyfajta hely- bentopogás, észlelhető. A dilemma az szokott lenni, hogy lépjünk, de hova, melyik irányba. Nos, a Honvéd Együttes műsora tanulságként is szolgálhatott. Megmutatta, hogyan lehet értékes, színpad törvényszerűségeihez igazodó táncművészetet (vagy akár táncszínházát) produkálni olyan módon, hogy az hiteles maradjon. A szombati mösorsorozat (leszámítva az első rész ké.sését, ez azonban nem művészi probléma) nagyon sikeresnek, értékesnek mondható, összességében és egyedenként is meghaladta a korábbi években megszokott színvonalat. Éppenséggel — hogy az írás elejére utaljak — ez is nevezhető rendhagyónak. De sajnos az Is, hogy szombaton este már régen láttunk Gombaszögön Ilyen kevés nézőt. Jóformán csak a szereplők ültek a nézőtéren. Kár, mert az idén tényleg megérte volna eljönni. Ezen a sajnálatos tényen az sem változtat semmit, hogy bár a szervezők eladták a jegyeket, de a jegy- tulajdonosok távolmaradtak. Egy fesztivál mércéje nem feltérienül a gazdasági effektus. Más kérdé.s, hogy a „szakmailag felkészült közönség“ szenzáclős hangulatot teremtett. Szenzációsat és kulturáltat! Az Is igaz, viszont, hogy beat-koncert nélkül már rég láttunk olyan tömeget a nézőtéren, mint vasárnap. Akik elmentek, nem bánták meg. A délelőtt a gyermekeké volt. Az idei országos népművészeti fesztivál három díjnyertese, a Klsbojtár, a Tátika és az Istlgllnc mutatkozott be, velük együtt láthattuk még a buzltal (Buzica) Jó- barátok gyermek színjátszó csoportot és a Losonci (Lučenec) Pedagógiai Szakközépiskola leánykarát. A szivet-lelket melengető műsorban a gyermeki tisztaság és őszinteség dominált. Nem állhatjuk meg, bár már szóltunk róla, ismét megemlíteni, hogy nem volt szerencsés döntés kihagyni a műsorból az ONF negyedik díjnyertesét, az Apró Szőttest. A délutáni műsor beraelegftőjeként fellépett a Honvéd Művészegyüttes népi zenekara és Kovács Apollónia. Ez kellő hangulatot teremtett a gálaműsorhoz. Az addig látott együttesekhez csatlakoztak még a tavalyi ONF díjnyerteset: a komáromi (Komárno) Hajós, a nagyidat (Velká Ida) Ilos- val, a somorjal (Samorin) Csallő. a duna- szerdahelyi (Dun. Streda) Csallóközi, valamint vendégként a szína! (Sefta) Rozmaring, a fülekpüspökl (Fii. Biskupice) Palóc, a kassal (Košice) 0] Nemzedék és a borzoval (SIlická Brezová) Arvalányha] együttes. A műsorból egy órányit egyenes adásban sugárzott a Csehszlovák Televízió. Ehhez a műsorhoz csak egy megjegyzést fűznék (s ez nem újdonság). Nyilvánvaló, hogy a tévéközvetítésre szánt műsorba a javát válogatják ki, de a helyszínen levő közönség azt is látja, amit a tévénéző nem. Helytelen tehát a rendezői figyelmet főleg arra az egy órára összpontosítani, mert a műsor többi része (és a közönség) Is megérdemli a figyelmet, hogy ne legyen törés. Rendhagyó dolgokkal kezdtük, legyen a vége is az. A logrendhagyőbb rendhagyás az, hogy régen láthattunk Ilyen jő, élvezetes műsorsorozatot a két nap alatt. Bár válna a rendhagyás hagyománnyál HORVÁTH REZSŐ Juhász R. József a Próbaút című antológiában bemutatkozott fiatal alkotók közé tartozik. 1963-ban született, gyermekkorát Kémén- den (Kamenín) töltötte, jelenleg Érsekújvárott (Nové Zámky] él, és fűtőként dolgozik. Sokoldalúságával, újitú, kísérletező szellemű művészetével hívta fel magára a figyelmet. Neve szo- . rosan összefonódott a Stúdió Értével, amelynek központi alakja és vezetője. Pár hete megjelent, első önáliú - kötetének a Korszerű szendvics címet adta. — Barátaid, ismerőseid majdnem kizárólagosan Roo- cónak hívnak, s arra utal a nevedben szereplő R. betű is. Honnan ez a bacenővf — Még alapiskolás körömből öröklődött át a Roccő név, abban az időben sugárzott a Magyar Televízió egy román sorozatot, amelynek főhősét hívták így. A nevembe meg azért került be R rövidítése, mert van egy másik Juhász józsef nevű költő is. — Maradjunk még az elnevezéseknél. Mit takar a Stúdió Érté neve? — A Stúdió Erié kísérleti művészeti (ezen értendő az Irodalom is) koordinációs csoport, amely a Csema- dok érsekújvári alapszervezete, az Ifjú Technikusok Háza és a FiK mellett működik. Négyen alkotjuk ezt a csoportot, rajtam kívül Németh Ilona, Mészáros Ottó és Simon Attila a tagjai. Jórészt a kísérleti művészeti műfajok és irányzatok bemutatásával foglalkozunk. Előadásokat, bemutatókat szervezve igyekszünk olyan műfajokkal megismertetni a fiatalokat, mint a performance,, mail art (küldeményjnüvészet], happening és más akcióművészeti ágak, amelyeknek nálunk nincsenek hagyományai. A hagyományos művészeti eszközök között hadrendbe állítjuk az új technikai eszközöket — a számítógépet, videót. Ehhez azt a nyelvet kell megtalálni, amelyikkel újat tudunk mondani. Például a számitőgéppel olyan grafikai figurát alkotni, amely felhívja magára a szemlélő figyelmét, aztán már rajta múlik, hogy az megfogja őt vagy sem. — Milyen céllal alakult a Stúdió Érté? — Stúdiónk nem rendelkezik programmal, az megkötné a kezünket. A fő célunk azonban a hazai magyar avantgarde művészetet az egyetemes kulturális szinthez közelíteni, mert óriási az űr közöttük. Nálunk és Magyarországon megszakadt az avantgarde és egyéb kísérleti művészetek folytonossága. A nyolcvanas évek elejétől Magyarországon megkezdődött a felzárkózás, és a Stúdió Érté működésével a ml viszonylatainkban Is megmozdult valami. — Hogyan kerültél kapcsolatba a kísérleti művészettel? — Még középiskolás koromban kezembe kerültek olyan kiadványok, amelyek képverset Is tartalmaztak. Megtetszett ez az alkotási mód, megpróbáltam hasonlókat írni, utánoztam. Az Iródia Ideje alatt Ismerkedtem meg Petőcz Andrással, s rajta keresztül nagyobb áttekintésem lett a kísérleti művészeti Irányzatokról. Az áttekintés ebben az esetben Is nagyon fontos, mert enélkül előfordulhat, hogy már megfogalmazott dolgokat mondunk el újra. 1987-ben a Kassák-centenáriumra szerveztünk egy amll art akciót, amelyre huszonhét országból háromszáz műalkotás érkezett. Ezekkel az emberekkel azóta is tartjuk a kapcsolatot a Stúdió Érté keretében, fgy naprakész áttekintésünk van, hogy ml Is történik a világban. Tavaly első ízben, az idén már másodszor szerveztük meg Ojvárott a Nemzetközi, Kísérleti Fesztivált, amelyen számos hazai és külföldi alkotó vett részt. Csehszlovákiában jelenleg ez az egyetlen Ilyen fórum. — Nemrég Jelent meg első önálló köteted, a Korszerű szendvics. Hogyan jellemeznéd? — A kötetre Is érvényes az, ami a cimadó versre, hogy úgy áll össze soronként, gondolatonként, rétegenként, akár egy szendvics. Ahogyan a kötet fülszövegében írom: „egy réteg érzékenység, egy réteg közérzet, egy réteg felelősség, egy réteg szabadság...“ Aztán az olvasó dönti el, hoy emészthető vagy emészthetetlen-e ez a szendvics. Igyekszem a költészet határait megjelölni, de ezeket a határokat a megszokottnál kijjebb helyezem. Számos kísérleti műfajjal foglalkozom, de a hagyományos értelemben vett versírást sem akarom abbahagyni. Énem mondanivalójának műfaji megjelenítése azon múlik, hogy azt milyen nyelvezeten tudom megalkotni, tartalmától, témájától függően. A téma az egyén szenzlbilltása függvényeként a tudatalattiból szűrődik le, s e szerint kerül be a versbe vagy egyéb alkotásba. — Verseid írásakor mennyire tartod fontosnak a közérthetőséget? — Az írás arra Is jő, hogy bizonyos dolgokat kibeszélhessek magamból. Nem utolsósorban azoknak írok, akik szeretik és meg is értik az Irodalmat. Ehhez az szükséges, hogy azt folyamatában Ismerjék, hogy meglegyen a különböző Irányzatokat összekötő kapocs. A közérthetőség ennek a függvénye. Beszélgetett: D. KOVACS jÚZSEF T 1
