Új Ifjúság, 1989. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)

1989-07-05 / 27. szám

valamilyen poén kerül, például egy közös tánclmprovizáclö. Technikai nehézség ese­tén legalább a két hazai képviselőt be le­hetett volna kapcsolni. Este a Magyar Néphadsereg Honvéd Mű­vészegyüttese mutatkozott be, két és fél órás műsort adva. Ezt a bemutatkozást is nagy érdeklődés előzte meg. hiszen hivatá­sos együttesről van szó. Á vendégművé­szek megfeleltek az elvárásnak, friss, szem­nek tetszetős műsort láthattunk magas mű­vészi fokon, amely helyenként a virtuozitás jegyeit mutatta. A kétrészes műsor első fe­lében Néptáncaink gyöngyszemei címen képekbe komponált néptáncfeldolgozásokat mutattak be. A másik felében a Kocsonya Mihály házassága című, XVIII. századbeli drámát adták elő „táncszínházasított“ vál­tozatban, és tegyük hozzá, élvezetesen. A műsor színfoltjai voltak Szvorák Katalin és Balog Márton énekbetétei. Az előadásnak, a műélvezeten túl, nyilvánvalóan volt még egy fontos hozadéka. Hazai táncmozgal­munkban ugyanis az utóbbi időben megso­A Parnasszus felé Verőfényes fesztivál i 1 I egyetlen szóval akarnám jellemezni Ni az idei (sorrendben már a harminc- ■ ' negyedik) gombaszögi kulturális ün­nepélyt, talán a rendhagyó szó a legtalá­lóbb. Mert sok minden volt idén egy ki­csit másképpen, mint az elmúlt esztendők­ben. Mert hányszor tudósítottunk már Gom­baszögről, hogy a műsort az eső fejezte be, mármint hogy a műsor közepén eleredt, és vége volt az ünnepségnek. Pedig amikor el­kezdődött az előadás, még ragyogóan sütött 8 nap. Az idén fordítva volt a sorrend: a műsor esővel kezdődött, pontosabban majd­nem esővel. Két órával a kezdet előtt, szombaton még áztatta a völgyet a nyári zápor, de mire eljött a kezdés Ideje, az esőnek se híre, se hamva. Igaz, az első­ként bemutatkozó csoportnak sem. A szom­bati műsor úgy kezdődött tehát, hogy el sem kezdődött. Rendhagyó műsorkezdés. Igaz, némi sejtelme volt a közönségnek, hogy valami majd csak lesz, mivel a szín pádon munkaoverallos műszakiak elkezdték a kábelek lerakását, a hangfalak, erősítők szerelését. Mire lejárt a műsoridő, nagyjá­tag- és vezetőcsere volt, ám azóta eltelt már annyi idő, hogy érzelemmentesen s a felmentés szándéka nélkül, tehessünk ösz- szehasonlftást közöttük. Nos, ez az össze­hasonlítás, nézetem szerint, jelesre sikerült, mert a látottakból elmondható, hogy mind­két együttes nagy fejlődésen ment át. és már elérte a változás előtti színvonalat. Sőtl A táncosok technikai tudásának töret­len fejlődése tán még ennél Is jobb értéke­lést eredményezhet. Ami még ennél is ör- vendetesebb, hogy mindkét együttes a ma­ga útján halad, más-más művészeti felfo­gást követ, a bemutatottakon világosan lát­ható a koreográfusok „kézjegye“. Elmond­hatjuk, hogy a Szőttes és az Ifjú Szívek ismét betölti (többek között] azt a fontos szerepet, hogy példaként szolgál a hazai- táncmozgalomnak. Külön említést érdemel még a Ghýmes zenekar, amely Ismételten bebizonyította, hogy pillanatnyilag ők az abszolút csúcs a mozgalomban, és csak ne­hezen képes bárki is konkurálni velük. Az egész műsorhoz még csak annyit, hogy ta­lán még hatásosabb lett volna, ha a végére ból el is készültek munkájukkal. És el­kezdődhetett a műsor — akkor, amikor a végének kellett volna lenni. Nos. ez is rendhagyó. Ha komolyra fordítom a szót, mindezt egy kicsit másképpen kell megfogalmazni. Mindenki kíváncsian várta a Gravis együt­tes fellépését, egyrészt azért, mert ország­szerte közismert zenekarról van szó, más­részt mert a bratlslavai Duna Utcai Gimná­ziumból indultak, és a csehszlovákiai ma­gyar dolgozók legjelentősebb kulturális rendezvényén szerepelhettek. Ennek meg­felelően nagyok voltak az elvárások a fel­lépéssel és a műsorukkal kapcsolatban. Saj­nos, ez nem „jött be“. Mivel hiányzik a mindennemű pontos információ, hiba len­ne bárkit is (beleértve a Gravis tagjait is] vaktában kritizálni. Viszont talán nem ár­tana megmondani, voltaképpen ml történt, mert éppen a tájékoztatás hiánya miatt mindenféle légből kapott hírek keltek láb­ra, még az is, hogy nem volt engedélyük magyarul énekelni — pedig énekeltek. Kár . az ilyen hangulatkeltésérti A szombat délutáni műsor a vendég­együtteseké volt. Az ukrajnai, lengyelor­szági és magyarországi együttesek mellett hazai vennégként a ružomberokl Radosť folklóregyOttes kapott helyt Vendéglátó­ként az Ifjú Szívek és a Szőttes szerepelt. Annak ellenére, hogy a bemutatkozó együt­tesek színvonala távolról sem volt azonos. 8 rendezőknek sikerült szép, mértéktartó műsort komponálni. A műsor egyik fény­pontja mindenképpen a Radosť folkiór- együttes volt. főleg annak szólistája. Hanka Hulejová. További érdekesség, hogy ismét egymás után láthattuk fellépni két kiváló­ságunkat. a Szőttes népművészeti együttest és az Ifjú Szívek Magyar Dal- és Tánc- együttest. Közismert, hogy mindkettőben kasodtak az olyan hangok, hogy lépni kel­lene, mert a mozgalomban egyfajta hely- bentopogás, észlelhető. A dilemma az szo­kott lenni, hogy lépjünk, de hova, melyik irányba. Nos, a Honvéd Együttes műsora tanulságként is szolgálhatott. Megmutatta, hogyan lehet értékes, színpad törvénysze­rűségeihez igazodó táncművészetet (vagy akár táncszínházát) produkálni olyan mó­don, hogy az hiteles maradjon. A szombati mösorsorozat (leszámítva az első rész ké.sését, ez azonban nem művészi probléma) nagyon sikeresnek, értékesnek mondható, összességében és egyedenként is meghaladta a korábbi években megszokott színvonalat. Éppenséggel — hogy az írás elejére utaljak — ez is nevezhető rendha­gyónak. De sajnos az Is, hogy szombaton este már régen láttunk Gombaszögön Ilyen kevés nézőt. Jóformán csak a szereplők ül­tek a nézőtéren. Kár, mert az idén tényleg megérte volna eljönni. Ezen a sajnálatos té­nyen az sem változtat semmit, hogy bár a szervezők eladták a jegyeket, de a jegy- tulajdonosok távolmaradtak. Egy fesztivál mércéje nem feltérienül a gazdasági effek­tus. Más kérdé.s, hogy a „szakmailag fel­készült közönség“ szenzáclős hangulatot teremtett. Szenzációsat és kulturáltat! Az Is igaz, viszont, hogy beat-koncert nélkül már rég láttunk olyan tömeget a nézőtéren, mint vasárnap. Akik elmentek, nem bánták meg. A délelőtt a gyermekeké volt. Az idei országos népművészeti fesz­tivál három díjnyertese, a Klsbojtár, a Tá­tika és az Istlgllnc mutatkozott be, velük együtt láthattuk még a buzltal (Buzica) Jó- barátok gyermek színjátszó csoportot és a Losonci (Lučenec) Pedagógiai Szakközépis­kola leánykarát. A szivet-lelket melengető műsorban a gyermeki tisztaság és őszinte­ség dominált. Nem állhatjuk meg, bár már szóltunk róla, ismét megemlíteni, hogy nem volt szerencsés döntés kihagyni a műsorból az ONF negyedik díjnyertesét, az Apró Szőttest. A délutáni műsor beraelegftőjeként fel­lépett a Honvéd Művészegyüttes népi zene­kara és Kovács Apollónia. Ez kellő han­gulatot teremtett a gálaműsorhoz. Az addig látott együttesekhez csatlakoztak még a ta­valyi ONF díjnyerteset: a komáromi (Ko­márno) Hajós, a nagyidat (Velká Ida) Ilos- val, a somorjal (Samorin) Csallő. a duna- szerdahelyi (Dun. Streda) Csallóközi, vala­mint vendégként a szína! (Sefta) Rozma­ring, a fülekpüspökl (Fii. Biskupice) Pa­lóc, a kassal (Košice) 0] Nemzedék és a borzoval (SIlická Brezová) Arvalányha] együttes. A műsorból egy órányit egyenes adásban sugárzott a Csehszlovák Televízió. Ehhez a műsorhoz csak egy megjegyzést fűznék (s ez nem újdonság). Nyilvánvaló, hogy a tévéközvetítésre szánt műsorba a javát válogatják ki, de a helyszínen levő közönség azt is látja, amit a tévénéző nem. Helytelen tehát a rendezői figyelmet főleg arra az egy órára összpontosítani, mert a műsor többi része (és a közönség) Is meg­érdemli a figyelmet, hogy ne legyen törés. Rendhagyó dolgokkal kezdtük, legyen a vége is az. A logrendhagyőbb rendhagyás az, hogy régen láthattunk Ilyen jő, élveze­tes műsorsorozatot a két nap alatt. Bár vál­na a rendhagyás hagyománnyál HORVÁTH REZSŐ Juhász R. József a Próba­út című antológiában bemu­tatkozott fiatal alkotók kö­zé tartozik. 1963-ban szüle­tett, gyermekkorát Kémén- den (Kamenín) töltötte, je­lenleg Érsekújvárott (Nové Zámky] él, és fűtőként dol­gozik. Sokoldalúságával, újitú, kísérletező szellemű művészetével hívta fel ma­gára a figyelmet. Neve szo- . rosan összefonódott a Stú­dió Értével, amelynek köz­ponti alakja és vezetője. Pár hete megjelent, első önáliú - kötetének a Korszerű szend­vics címet adta. — Barátaid, ismerőseid majdnem kizárólagosan Roo- cónak hívnak, s arra utal a nevedben szereplő R. be­tű is. Honnan ez a bacenővf — Még alapiskolás körömből öröklődött át a Roccő név, abban az időben sugárzott a Magyar Televízió egy román sorozatot, amelynek főhősét hívták így. A ne­vembe meg azért került be R rövidítése, mert van egy másik Juhász józsef nevű költő is. — Maradjunk még az elnevezéseknél. Mit takar a Stúdió Érté neve? — A Stúdió Erié kísérleti művészeti (ezen értendő az Irodalom is) koordinációs csoport, amely a Csema- dok érsekújvári alapszervezete, az Ifjú Technikusok Háza és a FiK mellett működik. Négyen alkotjuk ezt a csoportot, rajtam kívül Németh Ilona, Mészáros Ottó és Simon Attila a tagjai. Jórészt a kísérleti művé­szeti műfajok és irányzatok bemutatásával foglalko­zunk. Előadásokat, bemutatókat szervezve igyekszünk olyan műfajokkal megismertetni a fiatalokat, mint a performance,, mail art (küldeményjnüvészet], happe­ning és más akcióművészeti ágak, amelyeknek nálunk nincsenek hagyományai. A hagyományos művészeti esz­közök között hadrendbe állítjuk az új technikai esz­közöket — a számítógépet, videót. Ehhez azt a nyel­vet kell megtalálni, amelyikkel újat tudunk mondani. Például a számitőgéppel olyan grafikai figurát alkotni, amely felhívja magára a szemlélő figyelmét, aztán már rajta múlik, hogy az megfogja őt vagy sem. — Milyen céllal alakult a Stúdió Érté? — Stúdiónk nem rendelkezik programmal, az meg­kötné a kezünket. A fő célunk azonban a hazai ma­gyar avantgarde művészetet az egyetemes kulturális szinthez közelíteni, mert óriási az űr közöttük. Nálunk és Magyarországon megszakadt az avantgarde és egyéb kísérleti művészetek folytonossága. A nyolcvanas évek elejétől Magyarországon megkezdődött a felzárkózás, és a Stúdió Érté működésével a ml viszonylatainkban Is megmozdult valami. — Hogyan kerültél kapcsolatba a kísérleti művészet­tel? — Még középiskolás koromban kezembe kerültek olyan kiadványok, amelyek képverset Is tartalmaztak. Megtetszett ez az alkotási mód, megpróbáltam hason­lókat írni, utánoztam. Az Iródia Ideje alatt Ismerked­tem meg Petőcz Andrással, s rajta keresztül nagyobb áttekintésem lett a kísérleti művészeti Irányzatokról. Az áttekintés ebben az esetben Is nagyon fontos, mert enélkül előfordulhat, hogy már megfogalmazott dolgo­kat mondunk el újra. 1987-ben a Kassák-centenáriumra szerveztünk egy amll art akciót, amelyre huszonhét országból háromszáz műalkotás érkezett. Ezekkel az emberekkel azóta is tartjuk a kapcsolatot a Stúdió Érté keretében, fgy naprakész áttekintésünk van, hogy ml Is történik a világban. Tavaly első ízben, az idén már másodszor szerveztük meg Ojvárott a Nemzetközi, Kísérleti Fesztivált, amelyen számos hazai és külföldi alkotó vett részt. Csehszlovákiában jelenleg ez az egyet­len Ilyen fórum. — Nemrég Jelent meg első önálló köteted, a Kor­szerű szendvics. Hogyan jellemeznéd? — A kötetre Is érvényes az, ami a cimadó versre, hogy úgy áll össze soronként, gondolatonként, réte­genként, akár egy szendvics. Ahogyan a kötet fülszö­vegében írom: „egy réteg érzékenység, egy réteg köz­érzet, egy réteg felelősség, egy réteg szabadság...“ Aztán az olvasó dönti el, hoy emészthető vagy emészt­hetetlen-e ez a szendvics. Igyekszem a költészet hatá­rait megjelölni, de ezeket a határokat a megszokott­nál kijjebb helyezem. Számos kísérleti műfajjal fog­lalkozom, de a hagyományos értelemben vett versírást sem akarom abbahagyni. Énem mondanivalójának mű­faji megjelenítése azon múlik, hogy azt milyen nyel­vezeten tudom megalkotni, tartalmától, témájától füg­gően. A téma az egyén szenzlbilltása függvényeként a tudatalattiból szűrődik le, s e szerint kerül be a vers­be vagy egyéb alkotásba. — Verseid írásakor mennyire tartod fontosnak a közérthetőséget? — Az írás arra Is jő, hogy bizonyos dolgokat kibe­szélhessek magamból. Nem utolsósorban azoknak írok, akik szeretik és meg is értik az Irodalmat. Ehhez az szükséges, hogy azt folyamatában Ismerjék, hogy meg­legyen a különböző Irányzatokat összekötő kapocs. A közérthetőség ennek a függvénye. Beszélgetett: D. KOVACS jÚZSEF T 1

Next

/
Thumbnails
Contents