Új Ifjúság, 1989. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)

1989-07-26 / 30. szám

Megbukott a nyugatnémet futballreform Sokféle kísérlet született már a labdarúgás, a bajnoki rendszerek megreformálására. Minden ilyen kísérlet arra lett volna hivatott, hogy njvel- ]e a játék népszerűségét, visszahódítsa a lelátók­ra a nézőket. Legutóbb az egyik legfejlettebb fut- ballországban, a Német Szövetségi Köztársaság­ban született egy reformkísérlet, amely mint any- nyl más, szintén elvetélt törekvésnek bizonyult. A ligabizottság májusban, Düsseldorfban a kö­vetkező javaslattal lépett a közvélemény elé: „A Bundesliga 1. és II. osztályú találkozóit egy héten belül oda-vlssza alapon kell lebonyolítani. Az el­ső mérkőzést azonnal Követi a visszavágó. Ha 180 perc után döntetlenre áll az összesített eredmény, büntetőrúgások következnek.“ Az érdekelt egyesületi vezetők nagy része az „évszázad ötleteként“ ünnepelte a javaslatot, és Gerhard Mayer-Vorfelder, a ligabizottság elnöke, a stuttgarti tartományi kormány kultüszminiszte- re minden alkalmat megragadott arra, hogy saját tervét népszerűsítse. A visszhang nem volt bizta­tó. Franz Beckenbauer, a válogatott mestere egyet­len szóval értékelte az ötletet: „Rémkép!“ Azóta a vita egyre élesedő hangnemben folyt, mór csak azért is, mert abban nemcsak a hazai futball képviselői vettek részt. Politikusok, bizton­sági szakemberek, sőt a FIFA vezetői is állást fog­laltak, és szinte valamennyien a reform ellen. El­utasító véleményük arra az érvre támaszkodott, hogy áz új játékrendszer mellőzi az érzelmi té­nyezőket. Az egy héten belüli visszavágó felkor­bácsolja a szurkolók hangulatát, fokozza az ag­resszivitást, elősegíti a stadionok garázdáinak ténykedését. Olyan tragédiákhoz vezethet, amelyek például nemzetközileg teljesen lejáratták az an­gol futballt. Engelbert Nelle, a Keresztényszociá- lls Unió sportpolitikai szakértője kijelentette: „A terv megszületésénél gazdasági meggondolások játszották a főszerepet, és háttérbe szorultak a biztonság érdekel. Ha a látogatók biztonságát nem garantálják, úgy a szurkolók száma tovább csök­ken majd.“ A nyugatnémet rendőrök szakszervezete (GDP) így érvelt: „Megítélésünk szerint az egy héten be­lüli visszavágók növelnék az erőszakra való haj­lamot, nehezebbé válna az egymással rivalizáló csoportok szétválasztása. A rendőrségnek fokoznia kellene erőfeszítéseit, holott már most Is nehéz a helyzete. A bevetendő egységek létszámát jelen­tősen emelni kellene, erre pedig nincs lehetőség.“ A FIFA nevében Sepp Blatter főtitkár foglalt ál­lást, és kifejezésre juttatta, hogy a világszervezet kritikus szemmel figyeli a nyugatnémet próbálko­zást, mert abban a szurkolók brutális kilengésé­nek veszélye rejlik. Érdekes, hogy a játékosok körében sem talált osztatlan helyeslésre a reform­terv. Még a VfB Stuttgart szolgálatában álló Jür­gen Klinsmann is (ennek a klubnak az élén' áll Mayer-Vorfelder) úgy vélte, hogy az újítás zűrza­vart eredményezne. „A nézők elmaradásának oká­ra és a klubok anyagi nehézségeire nem tértek ki a reform előkészítői. Az a meglátásuk is hibás, hogy az oda-vlssza alapon vívott bajnokik kedve­zően változtatnának a csapatok beállítottságán. Az idegenben játszók sokkal inkább védekezésre rendezkednének be, mint eddig.“ Hermann Neuberger szövetségi elnök — az ügyes taktikus — elsősorban azt akarta megaka­dályozni, hogy a már július végén kezdődő új baj­noki Idényben a Llgablzoítság kívánságának meg­felelően Induljon a küzdelemsorozat. Célját elérte. A reformtervezet tárgyalását elnapolták és átad­ták a DFB parlamentjének, amely október végén ül össze. „Nem hiszem, hogy a hivatásos labdarú­gás vereséget szenvedett. Éppen ellenkezőleg. Ugyanis fejjel nem lehet keresztüljutni a falon — mondotta Neuberger. A szövetségi különbizottságot jelölt ki az új re­formterv. átdolgozására. Ebben főszerep jut majd az eddigi létszám radikális csökkentésének. A 18 csapatos Bundesliga nem képes tartósan garantál ni a jó színvonalat. Oj bajnoki rendszerre legfel jebb csak az 1990—91-es Idényben kerülhet sor Gerhard Mayer-Vorfelder a reform élharcosa ért hetően keserű: „Megfosztották a ligát attól a ]o gától, hogy saját ügyében döntsön. Válaszul nem veszünk részt a reformbizottság munkájában. A profi kluboknak a szövetségből történő kiválását mepitatjuk, amint megnyugodtak a kedélyek.“ Neuberger óvta a profi egyesületeket az elkülö­nüléstől: „Oktalanok az ilyen fenyegetések. A ke­nyértörés csak hátrányt jelentene a ligának, hi­szen megfelelő háttér nélkül, az amatőrök, a szö­vetség, az UEFA és a FIFA támogatását nélkülöz­ve nem lenne életképes.“ —sl— Idény előtti helyzetkép A mikor az év elején sorra jár­tuk az I. és II. Szlovák Nem­zeti Liga dél-szlovákiai labda­rúgócsapatait, hogy helyzetfelmérést készítsünk, a szenei fSenec) Monto- stroj egyesületi titkára. Szabados Gyula az együttes feljutás! esélyei­ről azt mondta: most vagy soha. Ez lett végül is az írás címe, pedig fél­időben ez a kijelentés igencsak me­résznek tűnt, mert a szenciek vezet­ték ugyan a II. SZNL tabelláját, de az őket követő három csapatnak u- gyanannyi pontszáma volt. Azóta már tudjuk, hogy a titkár nem alaptalanul bizakodott. A Mon- tostroj bajnoki címet nyert, feltéve a koronát a szenei szervezett labdarú­gás fennállásának 70. jubileumi ün­nepségeire. 'A tavaszi Idényben volt még ugyan egy kritikus mozzanat, amikor úgy tűnt, how a remény szertefoszlik, akárcsak az előző évfo­lyamban. Három fordulóval a baj­nokság befejezése előtt az addig tö­retlenül haladd csapat váratlanul ki­kapott otthon a középmezőnyben ál­ló Púchovtól, ami azt jelentette, hogy mindössze négy pontra zsugo­rodott az előnye. Gyakorlatilag még beérhette az üldöző Dubnica. Csak­hogy több megingás már nem tör­tént, így az utolsó bajnoki forduló után, amelyben éppen az iménti nagy riválist látták vendégül, máris ünne­pelhettek a szenei labdarúgás hívei. A szenei labdarúgás történetének voltak már szép időszakai, de ilyen magasra még sohasem emelték a zászlaját. Az ünneplés, s vele együtt a 70. jubileumról való megemlékezés még tartott egy darabig, de azt szok­ták mondani, hogy a nagy lakomá­nak gyomorfájás a vége. Szencen is történt közben valami, aminek hatá­sa és következményei legfeljebb egy idő múlva mutatkoznak meg. A Mon- tostrojból Polnohosnodár lett, ami nem puszta névváltozás, hanem a korábbi bázisszervtől való elszaka­dást is jelenti, amely 1983-tól párt­fogolta a sportegyesületet, s ezekre az évekre esik a labdarúgás fellen­dülése is. Az ilyesmi nem szokott si­mán, tünetek és komplikációk nélkül menni, először is ezt a hirtelen, a kívülállók számára érthetetlen vál­tást firtattam Szabados Gyulával. — Nem, ez a váltás teljesen fájda­lommentesen és simán zajlott le — hárít el minden hátsó következte­tést a titkár, aki jó pár éve látja el ezt a tisztséget, ide való, nála ke­vesen Ismerik jobban a szenei sport­élet felszíni és alul sodró áramlatait. — Arról van szó, hogy a korábbi bázlsszervünk, a Montostroj szeptem­bertől szaktanlntézetet nyit, s ezért a tömegsport és az ifjúsági testneve­lés fejlesztésére akarja fordítani ere­jét és anyagi eszközeit. Nem volt semmilyen botrányos osztozkodás, hanem szépen, megértésben váltunk el. Időközben a Szenei Asszanációs Vállalat Igazgatója bizalmasan kö­zölte velünk, hogy a Mezőgazdasági Felvásárló és Ellátó Vállalat, ahová ők is tartoznak, szívesen pártfogol­ÚJONC ÚJ NÉVVEL na bennünket. így született meg az egyezség. Volt bázisszervünk vitte a kézilabda- és turistaszakosztályt, tö- megsportbázlssá válik, s nekünk ma­radt a labdarúgás, az asztalitenisz és az alapozó testnevelés. Szerény véleményem szerint a mai gazdasá­gi helyzetben ez épp elég. jobban oda tudunk majd figyelni például a labdarúgók szereplésére, mert a fel­sőbb osztályban bizonyára megnőnek a feladataink. Arról nem is beszél­ve, hogy új bázlsszervünknek, a fel­vásárló vállalatnak pontosan annyi alkalmazottja van, mint amennyi vá­rosunk lakossága. Minden jel arra vall, hogy kedvezőbb teltételeket biz­tosíthat nekünk, mint az eddigi gaz­dánk. Bár szeretném megismételni, hogy egy rossz szót sem mondha­tunk rá. — Szavaiból úgy veszem ki, hogy derűlátóan ítéli meg a csapat kilá­tásait a felsőbb osztályban. De a név­változáson kívül milyen változások lesznek még a csapatban, hogy va­lóban helytállhasson? — Ismerem a legfelsőbb szlovákiai bajnokságot, elvégre a DAC-nál is ténykedtem, amikor ebben az osz­tályban játszott. Az elmúlt bajnok­ság alatt igyekeztem nem kihagyni a vágsellyelek (Sala) egyetlen mér­kőzését sem hazai pályán. Jól isme­rem tehát a csapatokat, ezért bát­ran állíthatom, hogy telik együtte­sünk erejéből arra, hogy megálljuk a helyünket, és ne kelljen idejeko­rán búcsút mondanunk az I. 8ZNL- nek. Nagy változások nem történtek. Elment tőlünk a kapus Tóth az In- terbe. Darázs Dúbravkába. Fekete is távozni akart Nagymagyarra (Zlaté Klasy), de ebben nem született meg­egyezés. Hozzánk igazolt viszont Nagy Jaro a DAC-ból, Jurkoviő Tren- csénből (Trenčín) és Uhrín a bra­tlslaval Matadorból. Meggyőződésem, hogy tovább tart a csapat felfelé ívelő formája, és egy év múlva is­mét találkozunk, hogy megvitassuk esélyeinket az SZNL I. újabb évfo­lyamában. Kíváncsiak voltunk, hogy az edző is osztja-e a titkár véleményét. Ste­fan Slezák, aki bizalmat öntött a Já­tékosokba, akinek nagy része van a feljutásban, szintén ilyen derűlátó? — A feljutás kétségkívül nagy in­spiráció volt számunkra, a játékosok számára — mondja a mester. — Óriá­si fellángolás volt itt az utóbbi idő­ben a futball körül, remélem, hogy nem hagy alább. Éppen ezért bízok benne, hogy nem csupán egy évre szóló bérletet harcoltunk ki az SZNL I-ben, bár személy szerint kevéske aggályom azért van, mert az a baj­nokság már valóban nem sétatér, igaz, közöttünk is vannak, akik már tapasztalhatták ennek az osztálynak a légkörét, mint Sarmír, Korbela vagy Svorc, de azért a többség azért mégiscsak újoncként veszi fel a küz­delmet. Tudjuk, hogy vannak gyenge) sebezhető pontjaink. A most folyó felkészülés alatt ezeket akarjuk el­távolítani. Az erősítések Is ezt a célt szolgálják. Szencen pillanatnyilag felfokozott hangulat uralkodik a labdarúgás kö­rül. Biztató jel, hogy visszafogott jó­zansággal ítélik meg az esélyeiket is, s lelkesedéssel, becsületes szak­osztályi munkával akarják ellensú­lyozni a mindenkori újoncra váró ne­hézségeket. — Tapasztaltam, hogy az újoncra mindig mindenki „utazik“ — mond­ja Szabados Gyula —, az újoncon illik elverni a port. Előrebocsáthatom, hogy rajtunk nem fogják. A válto­zásokkal egyidőben tisztújítás is tör­tént. Visszajött néhány funkcioná­rius, aki az elmúlt évtizedekben na­gyon sokat tett a szenei sportéletért, és érti a ,doIgát. Meggyőződésem, hogy az egész város is szívügyének tekinti majd a csapat szereplését, és közös erővel biztosítjuk a tartós sze­replést az I. SZNL-ben, illetve a fel­tételeket a tartós szerepléshez, mert azok nagyon fontosak. PALAGYI LAJOS Szencen biztosak voltak a dolgukba n, már a feljutást mutató táblát is elkészítették az utolsó bajnoki fordulóra. Balajti felvétele TÖMEGSPORT - KÁNIKULÁBAN Az idei nyárra eleddig — július közepéig — a kánikula volt a jel­lemző. A tűnő nap az embereket egyéniségüktől függően űzi árnyék­ba, vagy csalja ki a vízpartra. Ez utóbbiak aztán büszkén hangoztatják, végre valamit tettek az egészségü­kért, bekapcsolódtak a tömegsport­mozgalomba. Még olyankor is nagy előszeretettel dicsekszenek ezzel, ha netán egész nap összesen két-három- száz métert úsztak le, s az energia- veszteséget pótlandó, gyorsan meglt- tak négy-öt sört. Nem akarok az alkohol ellen ágál­ni ezúttal, sőt, elszomorítani sem azokat, akik őszintén hiszik, hogy az említett módon valóban tettek vala­mit az egészségükért. Inkább csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy valóban kiváló lehetőség nyí­lik ilyenkor, nyáron bekapcsolódni a tömegsportmozgalomba, ám ez bi­zonyos veszélyekkel is jár. Maradjunk a víznél! Az elmúlt évek statisztikái ugyanis döbbenete­sek. Tavaly nyáron például közel öt­száz ember lelte halálát úgy a víz­ben, hogy valamilyen formában túl­becsülte képességeit, illetve lebe­csülve a természet, a víz erejét. A legtöbb bajt talán az okozza, hogy az egykor úszni tudó emberek anél­kül, hogy meggyőződnének fizikai felkészültségük határairól, mindjárt a legnagyobb erőpróbát választják, s a hajdan játszi könnyedséggel legyő­zött távolságokra, akadályokra vál­lalkoznak. Pedig, ugye, mindenki tud^ ja, hogy az ember fizikai képességei végesek, hogy bizonyos esetekben egyszerűen megszűnnek engedelmes­kedni az izmok. A végeredményt is ismeri mindenki. Arról azonban talán kevesebben tudnak, hogy a szervezet másként is védekezik, illetve hogy as életösztönt bizonyos biológiai fo­lyamatok is kiszolgálják, s Ilyenkor még az edzettebb embert is érheti baj. Tudniillik az ember szervezete mindaddig képes az Izmokat ellátni, amíg van kalória- és vitamlnkészle- te, s mindezt a végsőkig teszi, vagy­is addig, amíg valamennyi nagyon fontos szerve — leggyakrabban a szive — fel nem mondja a szolgála­tot. (De az agyban is pattanhat el ér, vagy megsérülhet más belső szerv is, aminek következtében tu- lajdonképoen a halál igazi okát — tehát a szervezet teljes kimerültsé­gét — meg sem lehet állapítani.) Sokszor hallani ennek következtében olyan szívinfarktusokról, amelyek előtt az emberek értetlenül állnak, mondván, hogy az illető fiatal is volt, meg rendszeresen sportolt, még­is ... Nos, ez a mégis ilyen esetben az erő túlbecsülése. Nem véletlen, hogy a hivatásos sportolók rengeteg vitaminkeveréket és más erősítő sze­reket (vigyázat: nem ajzószerekről van szól) kapnak azért, hogy a ver­senyeken szükséges erőnél jóval töb­bet tudjanak kiadni magukból az ed­zéseken. Ez a figyelmeztetés, természetesen, egész évben érvényes, azért szólunk róla most, mert a legtöbb embernek Ilyenkor, nyáron, a szabadságok ide­jén adódik lehetősége arra, hogy az év többi szakában szinte naponta megfogalmazott eltökélésének — hol­naptól elkezdek mozogni (futnL úsz­ni, szaunázni, erősítő gyakorlatokat végezni) — eleget Is tegyen. Ilyen­kor azonban a nagy melegek miatt a szervezet egyébként is nagyobb terhelésnek van kitéve, több folya­dékra, ásványi sókra, vitaminokra van szüksége, mint egyébként, tehát az Ilyenkor kezdett tömegsportqjás- nál különösen figyelni kell a szer­vezet terhelésére. A futás, persze,' kevesebb veszéllyel jár, mint az úszás, hiszen a kimerültség nem okoz fulladással járó életveszélyt, de a fokozatos terhelés követelményét akkor sem hagyhatjuk figyelmen kí­vül. Azt is mindenki bizonyára tudja, hogy a napon felforrósodott testet úszás előtt le kell hűteni, mégis előfordulnak ilyen jellegű gondatlan­ságok, s annak következtében bajok. Érdemes tehát megemlíteni, s főleg a szülők figyelmét hívnám fel arra, hogy gyermekeiket is oktassák erre a szokásra. Ennek olyan természetes szokásnak kell lennie a víz partján, mint mondjuk utcán egy-egy isme­rős üdvözlése. Csak így kerülhető el az, hogy a játék átélt pillanataiban sem feledkezzék meg a gyermek e követelményről. Az evezésnek is sokan hódolnak. Olyanok is kimerészkednek a vízre, akik rossz úszók, ök ne szégyellje­nek úszógumit, úszópárnát készen­létben tartani. De baj érheti a jó úszókat is, mert ők az imént emlí­tett veszélyről feledkeznek meg, s evezés közben nem tartják szüksé­gesnek be-benedveslteni, lehűteni testüket. Borulás esetén aztán a fel- hevült testet a hideg víz végzetesen megbéníthatja. Különösen akkor áll fenn ez a veszély, ha olyan evezős­sel történik meg, aki régi fizikai ál­lapotára és tudására építi jelenlegi teljesítményét. A nyár, a kánikula valóban jó le­hetőség arra, hogy az ember elkezd­jen sportolni, újra tegyen valamit egészségéért. Csak ne feledjük, hogy ez az újrakezdett sportolás nyáron nagyobb elővigyázatosságot követel, mint a látszatra rosszabb körülmé­nyeket kínáló tavasz vagy ősz.-P^

Next

/
Thumbnails
Contents