Új Ifjúság, 1989. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)

1989-07-26 / 30. szám

Megbukott a nyugatnémet

futballreform

Sokféle kísérlet született már a labdarúgás, a bajnoki rendszerek megreformálására. Minden ilyen kísérlet arra lett volna hivatott, hogy njvel- ]e a játék népszerűségét, visszahódítsa a lelátókra a nézőket. Legutóbb az egyik legfejlettebb fut- ballországban, a Német Szövetségi Köztársaságban született egy reformkísérlet, amely mint any- nyl más, szintén elvetélt törekvésnek bizonyult.

A ligabizottság májusban, Düsseldorfban a következő javaslattal lépett a közvélemény elé: „A Bundesliga 1. és II. osztályú találkozóit egy héten belül oda-vlssza alapon kell lebonyolítani. Az első mérkőzést azonnal Követi a visszavágó. Ha 180 perc után döntetlenre áll az összesített eredmény, büntetőrúgások következnek.“

Az érdekelt egyesületi vezetők nagy része az „évszázad ötleteként“ ünnepelte a javaslatot, és Gerhard Mayer-Vorfelder, a ligabizottság elnöke, a stuttgarti tartományi kormány kultüszminiszte- re minden alkalmat megragadott arra, hogy saját tervét népszerűsítse. A visszhang nem volt biztató. Franz Beckenbauer, a válogatott mestere egyetlen szóval értékelte az ötletet: „Rémkép!“

Azóta a vita egyre élesedő hangnemben folyt, mór csak azért is, mert abban nemcsak a hazai futball képviselői vettek részt. Politikusok, biztonsági szakemberek, sőt a FIFA vezetői is állást foglaltak, és szinte valamennyien a reform ellen. Elutasító véleményük arra az érvre támaszkodott, hogy áz új játékrendszer mellőzi az érzelmi tényezőket. Az egy héten belüli visszavágó felkorbácsolja a szurkolók hangulatát, fokozza az agresszivitást, elősegíti a stadionok garázdáinak ténykedését. Olyan tragédiákhoz vezethet, amelyek például nemzetközileg teljesen lejáratták az angol futballt. Engelbert Nelle, a Keresztényszociá- lls Unió sportpolitikai szakértője kijelentette: „A terv megszületésénél gazdasági meggondolások játszották a főszerepet, és háttérbe szorultak a biztonság érdekel. Ha a látogatók biztonságát nem garantálják, úgy a szurkolók száma tovább csökken majd.“

A nyugatnémet rendőrök szakszervezete (GDP) így érvelt: „Megítélésünk szerint az egy héten belüli visszavágók növelnék az erőszakra való hajlamot, nehezebbé válna az egymással rivalizáló csoportok szétválasztása. A rendőrségnek fokoznia kellene erőfeszítéseit, holott már most Is nehéz a helyzete. A bevetendő egységek létszámát jelentősen emelni kellene, erre pedig nincs lehetőség.“

A FIFA nevében Sepp Blatter főtitkár foglalt állást, és kifejezésre juttatta, hogy a világszervezet kritikus szemmel figyeli a nyugatnémet próbálkozást, mert abban a szurkolók brutális kilengésének veszélye rejlik. Érdekes, hogy a játékosok körében sem talált osztatlan helyeslésre a reformterv. Még a VfB Stuttgart szolgálatában álló Jürgen Klinsmann is (ennek a klubnak az élén' áll Mayer-Vorfelder) úgy vélte, hogy az újítás zűrzavart eredményezne. „A nézők elmaradásának okára és a klubok anyagi nehézségeire nem tértek ki a reform előkészítői. Az a meglátásuk is hibás, hogy az oda-vlssza alapon vívott bajnokik kedvezően változtatnának a csapatok beállítottságán. Az idegenben játszók sokkal inkább védekezésre rendezkednének be, mint eddig.“

Hermann Neuberger szövetségi elnök — az ügyes taktikus — elsősorban azt akarta megakadályozni, hogy a már július végén kezdődő új bajnoki Idényben a Llgablzoítság kívánságának megfelelően Induljon a küzdelemsorozat. Célját elérte.

A reformtervezet tárgyalását elnapolták és átadták a DFB parlamentjének, amely október végén ül össze. „Nem hiszem, hogy a hivatásos labdarúgás vereséget szenvedett. Éppen ellenkezőleg. Ugyanis fejjel nem lehet keresztüljutni a falon — mondotta Neuberger.

A szövetségi különbizottságot jelölt ki az új reformterv. átdolgozására. Ebben főszerep jut majd az eddigi létszám radikális csökkentésének. A 18 csapatos Bundesliga nem képes tartósan garantál ni a jó színvonalat. Oj bajnoki rendszerre legfel jebb csak az 1990—91-es Idényben kerülhet sor Gerhard Mayer-Vorfelder a reform élharcosa ért hetően keserű: „Megfosztották a ligát attól a ]o gától, hogy saját ügyében döntsön. Válaszul nem veszünk részt a reformbizottság munkájában. A profi kluboknak a szövetségből történő kiválását mepitatjuk, amint megnyugodtak a kedélyek.“

Neuberger óvta a profi egyesületeket az elkülönüléstől: „Oktalanok az ilyen fenyegetések. A kenyértörés csak hátrányt jelentene a ligának, hiszen megfelelő háttér nélkül, az amatőrök, a szövetség, az UEFA és a FIFA támogatását nélkülözve nem lenne életképes.“

—sl—

Idény előtti helyzetkép

A

mikor az év elején sorra jártuk az I. és II. Szlovák Nemzeti Liga dél-szlovákiai labdarúgócsapatait, hogy helyzetfelmérést készítsünk, a szenei fSenec) Monto- stroj egyesületi titkára. Szabados Gyula az együttes feljutás! esélyeiről azt mondta: most vagy soha. Ez lett végül is az írás címe, pedig félidőben ez a kijelentés igencsak merésznek tűnt, mert a szenciek vezették ugyan a II. SZNL tabelláját, de az őket követő három csapatnak u- gyanannyi pontszáma volt.

Azóta már tudjuk, hogy a titkár nem alaptalanul bizakodott. A Mon- tostroj bajnoki címet nyert, feltéve a koronát a szenei szervezett labdarúgás fennállásának 70. jubileumi ünnepségeire. 'A tavaszi Idényben volt még ugyan egy kritikus mozzanat, amikor úgy tűnt, how a remény szertefoszlik, akárcsak az előző évfolyamban. Három fordulóval a bajnokság befejezése előtt az addig töretlenül haladd csapat váratlanul kikapott otthon a középmezőnyben álló Púchovtól, ami azt jelentette, hogy mindössze négy pontra zsugorodott az előnye. Gyakorlatilag még beérhette az üldöző Dubnica. Csakhogy több megingás már nem történt, így az utolsó bajnoki forduló után, amelyben éppen az iménti nagy riválist látták vendégül, máris ünnepelhettek a szenei labdarúgás hívei.

A szenei labdarúgás történetének voltak már szép időszakai, de ilyen magasra még sohasem emelték a zászlaját. Az ünneplés, s vele együtt a 70. jubileumról való megemlékezés még tartott egy darabig, de azt szokták mondani, hogy a nagy lakomának gyomorfájás a vége. Szencen is történt közben valami, aminek hatása és következményei legfeljebb egy idő múlva mutatkoznak meg. A Mon- tostrojból Polnohosnodár lett, ami nem puszta névváltozás, hanem a korábbi bázisszervtől való elszakadást is jelenti, amely 1983-tól pártfogolta a sportegyesületet, s ezekre az évekre esik a labdarúgás fellendülése is. Az ilyesmi nem szokott simán, tünetek és komplikációk nélkül menni, először is ezt a hirtelen, a kívülállók számára érthetetlen váltást firtattam Szabados Gyulával.

— Nem, ez a váltás teljesen fájdalommentesen és simán zajlott le — hárít el minden hátsó következtetést a titkár, aki jó pár éve látja el ezt a tisztséget, ide való, nála kevesen Ismerik jobban a szenei sportélet felszíni és alul sodró áramlatait. — Arról van szó, hogy a korábbi bázlsszervünk, a Montostroj szeptembertől szaktanlntézetet nyit, s ezért a tömegsport és az ifjúsági testnevelés fejlesztésére akarja fordítani erejét és anyagi eszközeit. Nem volt semmilyen botrányos osztozkodás, hanem szépen, megértésben váltunk el. Időközben a Szenei Asszanációs Vállalat Igazgatója bizalmasan közölte velünk, hogy a Mezőgazdasági Felvásárló és Ellátó Vállalat, ahová ők is tartoznak, szívesen pártfogolÚJONC ÚJ NÉVVEL

na bennünket. így született meg az egyezség. Volt bázisszervünk vitte a kézilabda- és turistaszakosztályt, tö- megsportbázlssá válik, s nekünk maradt a labdarúgás, az asztalitenisz és az alapozó testnevelés. Szerény véleményem szerint a mai gazdasági helyzetben ez épp elég. jobban oda tudunk majd figyelni például a labdarúgók szereplésére, mert a felsőbb osztályban bizonyára megnőnek a feladataink. Arról nem is beszélve, hogy új bázlsszervünknek, a felvásárló vállalatnak pontosan annyi alkalmazottja van, mint amennyi városunk lakossága. Minden jel arra vall, hogy kedvezőbb teltételeket biztosíthat nekünk, mint az eddigi gazdánk. Bár szeretném megismételni, hogy egy rossz szót sem mondhatunk rá.

— Szavaiból úgy veszem ki, hogy derűlátóan ítéli meg a csapat kilátásait a felsőbb osztályban. De a névváltozáson kívül milyen változások lesznek még a csapatban, hogy valóban helytállhasson?

— Ismerem a legfelsőbb szlovákiai bajnokságot, elvégre a DAC-nál is ténykedtem, amikor ebben az osztályban játszott. Az elmúlt bajnokság alatt igyekeztem nem kihagyni a vágsellyelek (Sala) egyetlen mérkőzését sem hazai pályán. Jól ismerem tehát a csapatokat, ezért bátran állíthatom, hogy telik együttesünk erejéből arra, hogy megálljuk a helyünket, és ne kelljen idejekorán búcsút mondanunk az I. 8ZNL- nek. Nagy változások nem történtek. Elment tőlünk a kapus Tóth az In- terbe. Darázs Dúbravkába. Fekete is távozni akart Nagymagyarra (Zlaté Klasy), de ebben nem született megegyezés. Hozzánk igazolt viszont Nagy Jaro a DAC-ból, Jurkoviő Tren- csénből (Trenčín) és Uhrín a bratlslaval Matadorból. Meggyőződésem, hogy tovább tart a csapat felfelé ívelő formája, és egy év múlva ismét találkozunk, hogy megvitassuk esélyeinket az SZNL I. újabb évfolyamában.

Kíváncsiak voltunk, hogy az edző is osztja-e a titkár véleményét. Stefan Slezák, aki bizalmat öntött a Játékosokba, akinek nagy része van a feljutásban, szintén ilyen derűlátó?

— A feljutás kétségkívül nagy inspiráció volt számunkra, a játékosok számára — mondja a mester. — Óriási fellángolás volt itt az utóbbi időben a futball körül, remélem, hogy nem hagy alább. Éppen ezért bízok benne, hogy nem csupán egy évre szóló bérletet harcoltunk ki az SZNL I-ben, bár személy szerint kevéske aggályom azért van, mert az a bajnokság már valóban nem sétatér, igaz, közöttünk is vannak, akik már tapasztalhatták ennek az osztálynak a légkörét, mint Sarmír, Korbela vagy Svorc, de azért a többség azért mégiscsak újoncként veszi fel a küzdelmet. Tudjuk, hogy vannak gyenge) sebezhető pontjaink. A most folyó felkészülés alatt ezeket akarjuk eltávolítani. Az erősítések Is ezt a célt szolgálják.

Szencen pillanatnyilag felfokozott hangulat uralkodik a labdarúgás körül. Biztató jel, hogy visszafogott józansággal ítélik meg az esélyeiket is, s lelkesedéssel, becsületes szakosztályi munkával akarják ellensúlyozni a mindenkori újoncra váró nehézségeket.

— Tapasztaltam, hogy az újoncra mindig mindenki „utazik“ — mondja Szabados Gyula —, az újoncon illik elverni a port. Előrebocsáthatom, hogy rajtunk nem fogják. A változásokkal egyidőben tisztújítás is történt. Visszajött néhány funkcionárius, aki az elmúlt évtizedekben nagyon sokat tett a szenei sportéletért, és érti a ,doIgát. Meggyőződésem, hogy az egész város is szívügyének tekinti majd a csapat szereplését, és közös erővel biztosítjuk a tartós szereplést az I. SZNL-ben, illetve a feltételeket a tartós szerepléshez, mert azok nagyon fontosak.

PALAGYI LAJOS

Szencen biztosak voltak a dolgukba n, már a feljutást mutató táblát is elkészítették az utolsó bajnoki fordulóra. Balajti felvétele

TÖMEGSPORT - KÁNIKULÁBAN

Az idei nyárra eleddig — július közepéig — a kánikula volt a jellemző. A tűnő nap az embereket egyéniségüktől függően űzi árnyékba, vagy csalja ki a vízpartra. Ez utóbbiak aztán büszkén hangoztatják, végre valamit tettek az egészségükért, bekapcsolódtak a tömegsportmozgalomba. Még olyankor is nagy előszeretettel dicsekszenek ezzel, ha netán egész nap összesen két-három- száz métert úsztak le, s az energia- veszteséget pótlandó, gyorsan meglt- tak négy-öt sört.

Nem akarok az alkohol ellen ágálni ezúttal, sőt, elszomorítani sem azokat, akik őszintén hiszik, hogy az említett módon valóban tettek valamit az egészségükért. Inkább csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy valóban kiváló lehetőség nyílik ilyenkor, nyáron bekapcsolódni a tömegsportmozgalomba, ám ez bizonyos veszélyekkel is jár.

Maradjunk a víznél! Az elmúlt évek statisztikái ugyanis döbbenetesek. Tavaly nyáron például közel ötszáz ember lelte halálát úgy a vízben, hogy valamilyen formában túlbecsülte képességeit, illetve lebecsülve a természet, a víz erejét. A legtöbb bajt talán az okozza, hogy az egykor úszni tudó emberek anélkül, hogy meggyőződnének fizikai felkészültségük határairól, mindjárt a legnagyobb erőpróbát választják, s a hajdan játszi könnyedséggel legyőzött távolságokra, akadályokra vállalkoznak. Pedig, ugye, mindenki tud^ ja, hogy az ember fizikai képességei végesek, hogy bizonyos esetekben egyszerűen megszűnnek engedelmeskedni az izmok. A végeredményt is ismeri mindenki. Arról azonban talán kevesebben tudnak, hogy a szervezet másként is védekezik, illetve hogy as életösztönt bizonyos biológiai folyamatok is kiszolgálják, s Ilyenkor még az edzettebb embert is érheti baj. Tudniillik az ember szervezete mindaddig képes az Izmokat ellátni, amíg van kalória- és vitamlnkészle- te, s mindezt a végsőkig teszi, vagyis addig, amíg valamennyi nagyon fontos szerve — leggyakrabban a szive — fel nem mondja a szolgálatot. (De az agyban is pattanhat el ér, vagy megsérülhet más belső szerv is, aminek következtében tu- lajdonképoen a halál igazi okát — tehát a szervezet teljes kimerültségét — meg sem lehet állapítani.) Sokszor hallani ennek következtében olyan szívinfarktusokról, amelyek előtt az emberek értetlenül állnak, mondván, hogy az illető fiatal is volt, meg rendszeresen sportolt, mégis ... Nos, ez a mégis ilyen esetben az erő túlbecsülése. Nem véletlen, hogy a hivatásos sportolók rengeteg vitaminkeveréket és más erősítő szereket (vigyázat: nem ajzószerekről van szól) kapnak azért, hogy a versenyeken szükséges erőnél jóval többet tudjanak kiadni magukból az edzéseken.

Ez a figyelmeztetés, természetesen, egész évben érvényes, azért szólunk róla most, mert a legtöbb embernek Ilyenkor, nyáron, a szabadságok idején adódik lehetősége arra, hogy az év többi szakában szinte naponta megfogalmazott eltökélésének — holnaptól elkezdek mozogni (futnL úszni, szaunázni, erősítő gyakorlatokat végezni) — eleget Is tegyen. Ilyenkor azonban a nagy melegek miatt a szervezet egyébként is nagyobb terhelésnek van kitéve, több folyadékra, ásványi sókra, vitaminokra van szüksége, mint egyébként, tehát az Ilyenkor kezdett tömegsportqjás- nál különösen figyelni kell a szervezet terhelésére. A futás, persze,'

kevesebb veszéllyel jár, mint az úszás, hiszen a kimerültség nem okoz fulladással járó életveszélyt, de a fokozatos terhelés követelményét akkor sem hagyhatjuk figyelmen kívül.

Azt is mindenki bizonyára tudja, hogy a napon felforrósodott testet úszás előtt le kell hűteni, mégis előfordulnak ilyen jellegű gondatlanságok, s annak következtében bajok. Érdemes tehát megemlíteni, s főleg a szülők figyelmét hívnám fel arra, hogy gyermekeiket is oktassák erre a szokásra. Ennek olyan természetes szokásnak kell lennie a víz partján, mint mondjuk utcán egy-egy ismerős üdvözlése. Csak így kerülhető el az, hogy a játék átélt pillanataiban sem feledkezzék meg a gyermek e követelményről.

Az evezésnek is sokan hódolnak. Olyanok is kimerészkednek a vízre, akik rossz úszók, ök ne szégyelljenek úszógumit, úszópárnát készenlétben tartani. De baj érheti a jó úszókat is, mert ők az imént említett veszélyről feledkeznek meg, s evezés közben nem tartják szükségesnek be-benedveslteni, lehűteni testüket. Borulás esetén aztán a fel- hevült testet a hideg víz végzetesen megbéníthatja. Különösen akkor áll fenn ez a veszély, ha olyan evezőssel történik meg, aki régi fizikai állapotára és tudására építi jelenlegi teljesítményét.

A nyár, a kánikula valóban jó lehetőség arra, hogy az ember elkezdjen sportolni, újra tegyen valamit egészségéért. Csak ne feledjük, hogy ez az újrakezdett sportolás nyáron nagyobb elővigyázatosságot követel, mint a látszatra rosszabb körülményeket kínáló tavasz vagy ősz.-P^