Új Ifjúság, 1989. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)
1989-12-13 / 50. szám
KULCSÁR TIBOR ROVATA Nagy Ilona: Az ünnep Beáll mindenütt ä sorba, újdonságokat keres. Örömöt akar szerezni gyermekeinek karácsonyra, bármi áron — a másik helyett Is, aki hűtlen lett hozzájuk. Nagyobbra kerekedtek a csomagok, mint bármikor, alig férnek a fa alá. Utolsó simítások az ünnepi asztalon. Már nem csordul ki a könnye a negyedik teríték hiányán, az üres szék láttán. Egy ideig havonta egyszer gazdára talált a szék, de mostanában még ennél is ritkábban. Gyűlölettel nteték a postást, amikor leszámolta a tartásdíjat. Tudta, erősnek kell lennie, hogy a serdülő gyerekek úgy érezzék, belekapaszkodhatnak. Levetette a kötényét, és vacsorához hívta a gyerekeket. A várakozás Izgalma feszült a levegőben, miközben a tányéron egyre gyűltek a halszálkák. Valahogy túl nagy volt a csend. Egyszerre Indultak a szoba felé, ahol a feldíszített karácsonyfa állt. Alatta rögtön észrevette a csomagokat, amelyeket gyerekkéz formált. Az egyik szorosan az övék mellett volt letéve és nagybetűvel hirdette: ANYUNAK. Arrébb a fa alatt egy másik, kisebb. Jeltelenül. Elvették sorra a csomagokat, s az az egy, a negyedik ottmaradt Lehunyta a szemét, és érezte, hogy az ottmaradt kis csomag óriásivá nő, fenevaddá válik, majd szétnyílik a pofája, s mohón falja, egyre csak falja az 6 örömüket A nyál is megkeseredett a szájában. Szeme már csak a két bánatos arcot látta. lOgy érezte, megfullad. Kiszaladt a sötét karácsonyestébe, ment taposta a frissen hullott havat Gyűlölet megvetés, fájdalom — maga sem tudta, ml dúl a lelkében. Nem látta, nem Is láthatta, hogy a gyermekarcon megjelenő könnycseppek nyomán hogy haldokolnak a Jégvirágok az ablaküvegen. A szél arcába vágta a havat Megállt vlsz- szanézett. A vihar elvégezte helyette a tennivalót. Beseperte a járt utat Nagyot sóhajtott és összeszorltott foggal elindult hazafelé. Csizmájával új utat vágott a friss, fehér hóba. N. Kákarov Szilvia: Modernizálás KI kéne cserélni már a bútort és a szőnyeget függönyt Is vehetnénk újat és edényeket. KI kéne cserélni ezt a lakást és a színházbérletet autót is kéne venni s talán egy új életet. Prékop Mária: Párhuzamok mi mindig elmellőzzük egymást mint a párhuzamosok menetelünk egymás mellett sohasem találkozunk de nem is távolodunk egymástól egészen közel 1 együtt menetelünk egymást nem látva párhuzamosan Czibulka Imre: Ha nem szólhatnék a napfényt a szívemhez szorítom és mellétűzök egy Jó szót is tudnod kell hogy mindkettő a tiéd ha nem szólhatnék mikor találkozom veled csak arra kérlek ne söpörd le a hamut ahol megégettelek Hrubík Béla: Karácsony A hó is fehérebb, a könny is igazibb, a csend is csendesebb, még létezésünk is csak halk pihegés Itt, a szeretet oltára előtt. Z. Németh István: Elkésett dal (In memoriam József Attila) 'átmész a hídon és megszűnnek a partok csak a folyó a híd és te létezel nem kötsz össze semmit hisz a végtelen meg bír tartani a hátán a korláthoz lépsz és felnézel az égre a folyó feletted folyik lentről csak egy elkésett dal párolog két partra szakadt az Idő már csak a folyó és a híd létezik nélküled Zalaba Zsuzsa: Barangolás ä költőben magányos tereim szürkülő templomai és tüdőm lebonthatatlan térhatásai és hajlíthatatlan lábnyomaim saját hátgerincemen és vágtató véremben kilométerkövek Árpád lángoló mécsesei Száz Ildikó: új ébredés törvényeim oszlopai közül vad ügetéssel menekülök majd elbotlok egy kihűlt sóhajban Kaszonyi Zsuzsanna: Elágazás Sötét volt már. A gyéren megvilágított utcán egy fiatalember ballagott. Vállát bőrönd nagyságú táska húzta le. Ügy tűnt, mintha nemcsak hazulról elhozott holmiját cipelné benne, hanem az összes gondját, problémáját. Már majdnem az utca végére ért, amikor megállt az egyik ház előtt. — Igen, ez lesz az — mondta magának, és zsebéből előhúzott egy borítékot. Felbaktatott a lépcsőn, s némi tétovázás után becsöngetett. — Jövök már — hallatszott belülről. Törődött, apró termetű néni állt Péter előtt, s kissé bizalmatlanul méregette. — A hirdetésre jöttem... — Igen, igen... No, jöjjön csak, fiatalember. Kicsi, de barátságosan berendezett szobába vezette a fiút. — Tudom, nem nagy... Ezért is adom olcsón. — Nekem ez is elég lesz. — Talán egyetemista? — Nem — mosolyodott el a fiú. — A gépgyárban dolgozom. Közel esik ide. — Igen... De úgy látom, fáradt. Ha megfelel a szoba, pihenjen csak le. A többit ma'jd reggel megbeszéljük. Biztatón visszanézett az ajtóból, és kicsoszogott. Péter még hallotta, amint bereteszeli a bejárati ajtót. Aztán még egyszer megszemlélte új otthonát. Egy ágy, szekrény és asztalka. Másnak biztosan szűk, de neki mégis tágasnak tűnt. önkéntelenül elmosolyodott. Csak akkor komorodott el, amikor visszagondolt az otthon történtekre. Az egész ott kezdődött, hogy nem vették fel az egyetemre. Az otthoni légkört különben is elviselhetetlennek érezte egy ideje. Ügy érezte, megfullad, ha nem tesz valamit. Mintha őnáluk a nemzedéki problémák jobban kiéleződtek volna, mint más családokban. — Természetesen fellebbezünk — szólalt meg az apja akkor este, miután elolvasta az egyetemi értesítőt —, van még néhány ismerősöm a régi Időkből... — Nincs rá szükség, apa — felelte Péter hirtelen elhatározással. — Ezt hogy érted?! — fordult felé az anyja. — Nem megyek egyetemre. Legalábbis egyelőre nem. — Nem értelek, Péter — szólalt meg az apja. — Ügy beszéltük meg anyádSz. K.: Olabb versel nem érik el a közelmúltban rovatunkban közölt versének színvonalát, ezek felszínesebbek, felületesebbek, kidolgozatlanabbak. Viszonylag sokat ír. Gondolkozzon el azon a régi alapigazságon, hogy a kevesebb néha több lenne. Madridi lány: Próbálkozásai közül a Játék és a Soha többé veled című versei tetszettek, elsősorban azért, mert mind a kettő tömör, lényegre törő, frappáns. Próbálkozzék tovább, s Idővel küldjön újabb iráso- kat. 1989: Kártyások című rövid prózái ír'ásá jól sikerült jellemrajz, alkalomadtán (más címmel/ közöljük. V. F.: A vággyal befedett Idő című verse tartalmaz néhány szép sort, de közlésre nem, érett. Legközelebbi jelentkezése alkalmával több verset küldjön. J. K.: Két rövid prózai írása nem ért el közölhetőség szintjét. Mindhárom beküldött írása tartalmaz viszont sikerült részeket, jó meglátásokat. Van íráskészsége, tehát próbálkozzék tovább, s idővel jelentkezzék. Evelyn; Verseiben sok az egyént, gyakran meghökkentő sor vagy költőt kép, de változatlanul sok a képzavar Is. Legyen önmagához kritikusabb, sztgorúbbi Remény: Elbeszélése jelzi, hogy van íráskészsége. Jól bonyolítja a cselekményt, de jellemábrázolása kissé elnagyolt. Az írás cselekménye kissé mesterkéltnek, eröltetett- nek tűnik. Küldjön újabb írásokat. Nem a vers rossz: érdeklődéssel olvastuk bemutatkozó sorait és újabb verseit. Rokonszenves a korához mérten meglepően szigorú önvizsgálata, önértékelése; „Még én sem ismerem magam, nemhogy más. Az első rólam alakult benyomás általában nem dal és veled, hogy elvégzed az egyetemet, s azután odajössz hozzánk a tervezőirodába. Vagy talán rosszul tudom? Mielőtt Péter szóhoz jutott, volna, az anyja is megszólalt. — Ha ide nincs kedved, mehetsz más egyetemre, kisfiam, hiszen tehetséges vagy. Előbb is szólhattál volna. — Nem érted, anya, hogy nem akarok továbbtanulni? — És mit szeretnél? — kérdezte az apja gúnyosan. — Én úgy gondoltam — szólalt meg Péter habozva —, legjobb lesz, ha munkát Ifferesek. Már találtam is állást a gépgyárban. Onnan később a továbbképzésre is módom lesz. — Szóval felrúgod minden tervünket. — Ugyan, apa! Nem vagyok én beprogramozva. Igaz, gyermekkorom óta mást sem hallok, csak ezt, meg hogy ne hozzak rátok szégyent. Felnőttem. Szeretnék végre magam határozni... — Péteri Elég legyen! Nem tűröm ezt a hangot! Anyja figyelmeztetése szinte sikoltásnak tűnt, és eltörölte a gyermekkor utolsó nyomait is. — Folytasd csak, fiam! — szólt közbe az apja. Péter azonban hallgatott. Szerette volna minél előbb befejezni már. — Túljátszod az egészet, fiam. Nem gondolod? — szólt az apja. A hangja fáradt volt. — Ha azt hiszed, hogy az utadba állunk, tévedsz. Egyébként a- nyádnak igaza van. Szólhattál volna nekünk. A feleségére nézett, de annak máshol jártak a gondolatai. Évek óta elő- . szőr tudatosította, hogy valahol elhibázták. De hol? Olyan volt ez, mint a balladákban a refrén. — Nézd, Péter — szólalt meg végül hosszú csend után —, ha úgy érzed, hogy Igazságtalanok voltunk hozzád, vagy rosszul tettünk valamit, cselekedj úgy, ahogy a szíved diktálja. Ml csak jót akartunk, azt nem szabad elfelejtened. — Igazat adsz neki? — kérdezte az apja. — Lehetőséget adok — felelte az anyja és ránézett. Ezek után már gyorsan peregtek az események. Péter nem tévedett, amikor úgy érezte, nem marad sokáig otthon. Legnagyobb csodálatára csak szánalmat érzett szülei iránt még most is, amikor felidézett magában mindent. — Nem tehettem mást — gondolta, s ez térítette vissza a valóságba. Éjfél felé járhatott. Az utcán már kialudtak a lámpák. Az éjszakában valahol villamos cslllngelése hallatszott. túl hízelgő, tapasztalatból tudom . Ml 'tagadás, szeretem ezt a világot a maga minden rosszával együtt, bár néha csalódok. Ez így van rendjén, hol én sértem meg mások Igazságát, hol ők az enyémet. Elvégre minden relatív... Pedagógusi pályára készülök. Mert van-e szebb attól, mint megtanítani valakit arra, amit még nem tud? Valahogy így, vagy hasonlóan írta mindezt Móricz Zsigmond" — írja levelében. Üj versel eredeti tehetséget sejtetnek, rövidesen közlünk belőlük néhányat. Várjuk az úlab- bakatl '
