Új Ifjúság, 1989. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)
1989-12-06 / 49. szám
Állélák főszerepben a válogatottak űn. B-kateg6riá]ában hihetetlen, de Ilyen állapotban ké- kapott helyet. szült föl a szöuli ötkarikás játékokra, sőt, nyert Is ezüstérmet. Roman Mrázek (491-es rajtszámmal) a Budapest Sportcsarnokban sokáig az élen haladt. Csak a hajrában előzte meg a mögötte látható Scsennyi- kov. M ['Indjárt az elején szeretném tisztázni: a cím a sportág hazai legjobbjai ankétjának november derekán megtartott ünnepélyes eredményhirdetésére vonatkozik, nem nedlg a csehszlovák atléták nemzetközt porondon elfoglalt helyzetére. Mert e tekintetben az Idén, sajnos, nem nagyon volt mivel dicsekednünk. A nyolcvanas évek elejétől oly csodálatos sikereket elérő királyt sport hirtelen (?) a mélypontra jutott, s világ-, de még európai szinten sem Igen dicsekedhetett azzal, hogy ráosztották a főszerepet. Ennek persze több nagy oka van. Érzi és tudja ezt a szakvezetés (legalább egy része) is, erről meggyőződhettünk a Banská Bystrlca-l ünnepi est pillanatait megelőző délutánon. Az atléták és az edzők — köztük František Fojt szövetségi kapitány Is — igyekeztek választ adni oknyomoző kérdéseinkre, természetesen klsebb-nagyobb sikerrel. A kapitány és a versenyzők véleménye bizonyos dolgokban megegyezik, amiben pedig nem, azt azon a találkozón igyekeztek tisztázni, amelyet a gates- headl Európa Kupa-döntöbelt kudarc után megfogalmazott levél kapcsán szerveztek. Mindkét hazai csapat elbúcsúzott földrészünk legjobbjainak mezőnyéből.) Akik esetleg kevésbé jártasak atlétikai berkekben, azok tájékoztatására hadd vázoljuk, miről Is van sző. Nos, arról a levélről, amelyet a 132 válogatott atléta közül 42 nyújtott be a sportág vezérkarának, próbálván megfogalmazni bizonyos játékszabályokat, bírálván az edzéskörülményeket, az egészségügyi ellátást és sok más egyebet. Sajnos, ezek a követelések teljesen jogosak, és alátámasztják, hogy a fennálló helyzetet nem az atléták hozzáállása, tehetségtelen- sége okozta, ahogy azt néhányan (köztük még tollforgatők Is) vázolták. Az okokat felsorolva nem törekedtünk (és nem is törekedhettünk) teljességre, ez sokkal részletesebb és behatóbb elemzést kívánna. A tisztánlátás végett egyről azonban semmiképpen sem szabad megfeledkeznünk: szakvezetésünk — és ezt ml Is örömmel fogadtuk — a Johnson-ügy után csatlakozik a doppingellenes küzdelemhez, tiszta edzésmódszerekkel igyekszik eredményt elérni. Nos, az objektív kép azt mutatja, hogy számos más ország nem tette ugyanezt. Az eredmények bizonyítják. Mert az minden szakavatott ember előtt világos, hogy az ajzószerek kiiktatása teljesltményhanyatlást idéz elő. Szerencsére, az ünnepélyes eredményhirdetésen sikerült elkendőzni a problémákat, s ha csak rövid időre Is, a főszereplők Igazi főszereplőkké léptek elő. Ki más lehet az év atlétája idehaza, mint gyalogló? Legalábbis az utóbbi esztendőkre ez jellemző. Juraj Benőik, a tótkomlósl származású, magyarul is jól beszélő sikeredzl Banská Bystrlcát a gyaloglás Igazi fellegvárává tette. A sikerek elsősorban Jozef Priblllnec nevéhez fűződnek, a nagyszerű sportember tavalyi olimpiai bajnoki címével tetőzte sportpályafutását. Távoztával sem keletkezett űr, a csehszlovákiai gyaloglósport továbbra is tartja nemzetközi pozícióit. Ez elsősorban Roman Mrázek érdeme. A halk szavú, filigrán versenyző végre kilépett Priblllnec árnyékából, s az Idei fedettpályás csúcsrendezvényeken, a haagal EB-n, majd a budapesti VB-n Is ezüstérmet nyert. Ügy hiszem, ez volt a döntő érv, ami miatt a szakvezetők, edzők és az újságírók választása reá esett az idei ankéten. Roman Mrázek csak az év elejével elégedett: — Annak ellenére, hogy ezt az esztendőt társaimhoz hasonlóan amolyan pihenésnek szántam a kemény olimpiai felkészülés után, hittem, hogy a csarnokban elért jó eredményeket szabadtéri sikerek is követik. Nos, a számítás nem teljesen vált be, a 27 éves gyalogló a barcelonai Világ Kupán a 20 km-en csak negyedik lett. Igaz, a P—T—-S-en a 20 km-es táv közben a világ legjobb eredményét állította föl az 5 km-en. A legjobb tíz közé bekerült két hölgyön (a maratoni futó Alena Pe- terková és a hétpróbáző Marcela Pod- racká) kívül egyetlen férfi atléta, a 400 gátas Jozef KuceJ ért el nagyobb javulást Molnár István, az egykori távolugró tanítványa az Idény kezdetén remekelt: június elején a P—T—S viadalán 49,32 mp-re javította Kodejš 15 éve fennálló országos rekordját, dea nemzetközi élvonalban pár nappal később a prágai Ročlcký-emlék- versenyen ugrott be, 49 mp-eu belüli (48,94) teljesítménnyel. Jozef Kucej, a zvolení születésű tehetséges gátfutó még távolról sem érte el azonban a csúcsot, annak ellenére, hogy ö volt az egyetlen csehszlovák atléta, aki rajtjogot kapott az őszi barcelonai Világ Kupán. Huszonnégy éves, s ez a kor, tartják a szakemberek, messze van még a gátfutók ideális korától, tudása pedig a gátkirály, Edwin Moses tudásától. A szám világcsúcstartója 13 lépésnyi ritmusban teszi meg a távot, Kucej a 14 lépésnyinél tart, azt Is csak a hetedik gátig bírja, utána rltmusza- varba kerül. Érthetően arra törekszenek mesterével, hogy mind a tíz gáton végig tartani tudja az ütemet. Molnár István legutóbbi találkozásunkkor elég keserű szájízzel jegyezte meg, hogy tanítványának nemcsak tíz gáttal kell megbirkóznia, a tizenegyedikkel Is, ezen pedig a számukra nem épp legeszményibb edzés- és egyéb körülményeket értette. Szomorú, mert lehet, hogy éppen ez a fölösleges tizenegyedik gát lesz az, amelyen a jelenleg kisszámú hazai kitűnőségek egyike elbukik. Azt is furcsának tartottuk például, hogy az egyetlen, aki Világ Kupán indul, csak Néha bizony csoda, hogy egyáltalán elértek olyan eredményeket atlétáink, amilyeneket elértek. Itt van például az egyetlen vllágcsúcstar- tónk, Jan Železný esete. A gerelyha- jítás olimpiai ezüstérmesének sérülését csak másfél-két év elteltével diagnosztizálták az orvosok. Ezért maradt el az idényben meghirdetett új világrekord, ezért szenvedett valameny- nyi versenyen, ezért lépett vissza egy-két érvényes dobás után (dicséretére szolgál, hogy Gatesheadben azok között volt, akik így Is helytálltak; Železný 2. lett). Csak a levél által kiváltott vihar után rendeltek el alapos vizsgálatot, s a tomográfia kimutatott egy régebbi csigolyatörést. Honza szerint a sérülés két éve, az ostraval versenyen történt, és szinte Hogy a hölgyeket se hagyjuk ki. Igaz, ők még jobban visszaestek, mint a férfiak. A legjobb tíz közé csak ketten kerültek be. Egyikük, a maratoni futó Alena Peterková, akiről Kucejhoz hasonlóan szintén elmondhatjuk, nagyot lépett előre. A csinos vítkoyicei fiatalasszony, aki férje Irányításával edz, öt maratoni távon állt rajthoz, s egyetlenegy, a New York-1 (ott 10. lett) kivételével mind megnyerte. Igaz, ebből még nem gazdagodott meg, mert például a kassal (Košice) Békemaraton'on, ahol a férfi győztes Karel Dávidra egy vadonatúj Favorit gépkocsi várt a célban, addig Alena Peterkovának még egy Trabant sem jutott... URBAN KIÄRA Jozef Kucej (422), az egyetlen európai szintű gátfutónk (A CSTK és Vojtíšek felvételeB orongós novemberi délután. Győrött' a Rába-stadlon gyepszö- nyegén a város reprezentáns csapata gyakorol. Kissé megviseltnek látszik a társaság, egy ideje hiányzik a mosoly az arcokról. Néhányan közülük feltűnően enerváltan mozognak. A hosszú idő óta élcsapatnak számító Rába ezen az őszön rendkívül mélyre süllyedt. Hajszánék a kiesés ellen küzdenek, s az utolsó előtti helyen tanyáznak. Ugyanannyi pontot gyűjtöttek az eltelt 14 forduló alatt, mint a sereghajtó Csepel. Szám szerint tizenegyet! A győriek mérlege több mint szégyenletes; két győzelem, öt döntetlen és nem tévedés, hét vereség. Ml történt a vidéki futball első számú fellegvárában? A kérdésre hónapok óta keresik a választ a vezetők, játékosok és szurkolók. Egyelőre elfogadható magyarázat nem született. Ez annál Is furcsább, mivel a korábbi társaságból csak Rudolf távozott, s közben egy_ rendkívül felkészült szakembert ' „Importáltak“ Csehszlovákiából Pecze Károly személyében. A megoldás tehát várat magára. Az „Importált“ mester nem szívesen nyilatkozik a Rába őszi teljesítményéről. A világért sem akar elhamarkodott véleményt alkotni a Győrött töltött időszakról. Végül, ha kicsit vontatottan Is, elkészül az Interjú, de Pecze feltűnően ügyel arra, hogy ne bántson meg senkit. Nagy diplomata, annyi bizonyos ... — Érdekelne, hogy mennyire „térképezte fel“ 8 Rábát, mielőtt megegyezett a vezetőkkel. — Néhányszor mérkőztünk velük korábbi csapatommal, a DAC-cal. Akkor minden esetben jó benyomást telt rám az ETO. Néhány játékosra külön Is felfigyeltem. Az utóbbi Időben azonban csak elvétve volt módom látni őket. — Nem gondolja, hogy könnyelműség volt ilyen helyzetben igent mondani? — Azóta már rájöttem, hogy nagyon Is kevés Információ jutott el hozzám a csapatról. A vezetők szaFúrják-e Peezét Győrött? Evekig megszoktuk a jelenlétét. Neve SsszetűzéáBtt a DAC, a dunaszerdahelyi Dunajská Streda labdarúgás fénykorával. Elég gyakran nyilatkozott az Cj Ifjúságnak. Aztán Magyarországra tette át székhelyét. Akkor is megkerestük. Sajnos, csapatának, a Rába Győrnek az új idényben valahogy nem megy a játék, ez adta talán az okot az alábbi írásra, amelyet a budapesti Foci közölt legutóbb. vára alapoztam, a klub belső ügyelt nem Ismerhettem. Ogy állapodtunk meg, hogy amelyik posztokra szükséges, oda hoznak játékost. Bíztam benne, hogy néhány új fiú mindenképpen rendelkezésemre áll. — Nem furcsállotta, hogy egyetlen épkézláb labdarúgót sem tudtak Győrbe igazolni? — Az okokat részletesen nem Ismerem, de meglepő, hogy egy olyan klubhoz, mint a Rába, amely régóta az élmezőnyhöz tartozik, senki sem ragaszkodott. Igaz, a vezetők azt is közölték velem, hogy vannak jó ké- pa^gű játékosok a keretben, akik a^elődömnél jobbára csereként jutottak szóhoz. Ök majd biztosan többre lesznek képesek, ha élvezik a bizalmamat. Bücs, Kiss, Pecsics és Sallól neve került itt szóba. — Eddig ezek a Játékosok sem hálálták meg a bizalmat. — Fura helyzet állt elő. A játékosok hozzáállására nem lehet panaszom, az eredményre annál Inkább. Hajszán teljesítménye csalódás. Igyekeztem rávenni, hogy egyszerűsítse le a játékát. Mörtel képtelen a kapuba találni, de a középpályásoktól Is hiányolom a gólokat. A legnagyobb gond az, hogy nincs Irányító, s egyben vezéregyéniség a csapatban. Sajnos, középszerű és azonos felfogású Játékosok alkotják a keretet. — Ml volt a legnagyobb meglepetés ez idáig? — Amikor -kiderült, hogy egyszerre tizennégy embernek jár le a szerződése júniusban. Ezt nem közölte velem senkii Ez számomra érthetetlen, ugyanis Csehszlovákiában legalább négy évet egy helyen kell eltöl- tenie egy labdarúgónak. — Megbánta már, hogy Győrbe szerződött? — Azt nem állítanám. Nehéz megmagyarázni, hogy miért jutottunk ide! Néhány tényezőt említttem már, de nem hagyhatom sző nélkül azt sem, hogy mindenki külföldre igyekszik. Az idősebbeknél ez érthető, azonban olyanok is nyugati profi klubokról álmodoznak, akik a magyar bajnokságban még nem bizonyítottak. Nincs szándékomban bírálni a külföldi szerződéseket szabályozó magyar rendeleteket, de elgondolkoztató, hogy hova süllyed az NB I színvonala, ha lassan mindenkit eladnak. Egyetértek azzal, hogy jöjjenek a fiatalok. De kitől tanulnak ők? És hol vannak az igazi egyéniségek, akikért kijön a néző a stadionba? — A legtöbben azt kifogásolják, hogy hiányzik a frisseség a Rába Játékából. Talán túl sok az edzés, túl kemény a munka? Lehet, hogy a csehszlovák labdarúgók jobban terhelhetők, mint a mieink? — Bevallom, hogy mindez nekem Is eszembe jutott. A nyári Intertotó Kupa videofelvételei azonban cáfolják a feltételezést. Az előbb említett mérkőzéssorozaton azt nyújtották a fiúk, amit elképzeltem. Aztán elkezdődött a bajnokság, és megtorpantunk, azóta csak vergődünk. Pontosabban szinte mindén esetben ott a lehetőség előttünk, de képtelenek vagyunk eredményesen játszani. A kudarcok következtében elszállt az önbizalom Is. — Állítólag a legutóbbi elnökségi ülésen elhangzott, hogy a pályaedzó Győrfi László „fúrja“ önt. — Városszerte beszélik, de butaságnak tartom. Elégedett vagyok a munkájával. — űn az egyetlen külföldi vezető edző az NB I ben. Milyen a viszonya a kollégáival? — Mindenkinek megadom a tiszteletet. s elismerem a munkáját. Néhá- nyukkal rövid Idő alatt személyes kapcsolatot Is sikerült kiépíteni. — Az Ü. Gúzsa edzője nehezleit önre, mert szerinte a győri mérkőzésen „üssétek őket“ (elszúval biztatta a Játékosait. — Ilyet nem mondtam Annak ellenére sem, hogy korábban szlovák környezetben dolgoztam, s néhány kifejezéssel gondom volt. Egyébként sem szokásom bekiabálni a pályára. Tisztában vagyok vele, hogy a külföldi edző sorsa jóval nehezebb Itt is. — Mindig egyedül dönt, vagy megbeszéli másokkal? — Mit képzel? Olyan a természetem, hogy soha sem engedek bele- szőlni a dolgaimba. — Hogyan tovább? — Tavasszal Igyekszünk mielőbb elkerülni a kiesési zónából, hogy a következő bajnokságban egy új csapattal azért küzdhessünk, amiért eredetileg ideszerződtem. A dobogós helyezésért. Illetve a nemzetközi kupában való szereplés jogáért. — Mit szólnak a csehszlovák edz6- kollégák a csapata gyászos szerepléséhez? — Bíztatnak, hiszen a csehszlovák futball követe vagyok. Szoros barátságban állok Jozef Vengloš szövetségi kapitánnyal és a Slovan Bratislava mesterével: Jozef Jankechhal. Mindketten a szlovák fővárosban élnek, így a hétvégeken rendszeresen megvitatjuk a Rábánál történteket Győrött a nem is oly régen még félelmetes betonkaréj ma kong az ürességtől. Alaposan megcsappant a bajnoki mérkőzésekre Járó szurkolók szám, akik meggyőződéssel állítják, hogy a Verebes-korszak után a Rába partján vajmi keveset törődtek a zöld-fehér gárda megerősítésével, a vérfrissítéssel. Elmaradt a tudatos csapatépítés, mindenki a régi sikerek fényében sütkérezett. Pedig aligha kellett különös szakértelem ahhoz, hogy a mai együttesről megállapítsák: alkalmatlan az eredeti célok megvalósítására! Annak tagjai közül ugyanis többen korábban sem ütötték meg egy dobogós helyezésre pályázó gárda tudásszintjét. Gellei. Győrfi. Haász és Pecze közül egyik sem értené a mesterségét? Véletlen lenne talán, hogy egyikükkel sem jutott a neinzelUözi pqrond- ra a Rába? Alighanem az eddiginél alaposabb szakmai elemzésre lenne szükség Győrött.
