Új Ifjúság, 1989. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)

1989-11-29 / 48. szám

A Nyitra partjáról a Dózsába HoMnagyhatalom vagyunk, |átékosaink nagy 'megbecsülésnek Örvendenek szerte a világon, még a hoki szupernagyhatalomnak számító Kanadában is. Ezenkívül számla* lan edzőnk ténykedik Nyugat-Enrópában. Eddig azonban még nem volt rá példa, hogy a szomszédos Magyarország is szer­ződtetett volna valakit. Rákóczi Rudolf az első fecske, aki korábban a Plastika Nitra játékosa volt, az áj idénytől az Ojpasti Dózsa edzője. Rákóczi Rudolf villámgyorsan otthon érez­te magát a Megyeri úton. Ezt akkor ta­pasztaltam. amikor a Dózsa-stadionban ke­restem a lila-fehér hokisok ű| szakvezető­jét. A portás néni nem edző sporttársként, nem is Rákóczi őrként emlegette, hanem egyszerűen csak így igazított útba: ..Rndl főnt van az emeleten, az edzői szobában!“ — Hogyan jnt eszébe egy jégkoronged­zőnek. Csehszlovákiából éppen Magyaror­szágra áttenni működési helyét? — sze­geztem neki a kérdést. — Tulajdonképpen roppant egyszerű. La­kóhelyem Nyitra fNitra), egyike azoknak a városoknak, ahol gyakran megfordulnak magyar jégkorongozók. Az élet furcsa Iá- téka, hogy legrégebbi barátaim, az évek óta ott edzőtáborozó székesfehérváriak kö­zül kerültek ki, akik most nagy ellenfe­leink lesznek. Amikor az Idény végén. Sze­les kollégám vette a hoklbot)át. és távozott Olpestről, a vezetők magyarul beszélő csehszlovák szakember szerződtetését ter­vezték. Éppen korábbi magyar kapcsola­taim révén hamar egymásra találtunki — Odahaza milyen edzői múlttal rendel­kezett? — A Plastika Nyitra Jégkorongszakosztá­lyában az utánpótlással foglalkoztam. A fe­hérváriaknál rendezett serdUlőtornán több­ször Is szerepeltem csapatommal. — Angusztns 15-én lépett hatályba a munkaszerződése. Meglehetősen sajátos volt a bemntatkozása. — Való Igaz, sok Időm nem maradt az Ismerkedésre, hiszen mindössze három ed­zést tudtam tartani, utána pedig kezdődött az Atlasz-NSI Kupa. Megmondom őszintén, tartottam Is tőle. hiszen azt jól tudtam, a Fradi alaposan megerősödött, mi pedig még az Ismerkedésnek is csupán az eleién tar­tottunk. Végül a látottakkal és az FTC-töl elszenvedett minimális, egygólos vereséggel Is elégedett lehettem. — Egy hoki nagyhatalomból érkezett szakember számára nem tfint úgy. mintha lassított felvételt látott volna a Budapest Sportcsarnok jegén? — Mivel már korábban Is Ismertem a magyar hokit, tudtam mire számíthatok. A két orszáv jé.gkorongsportját összehasonlí­tani különben Is badarsági Egyébként ko­molyan mondom, a körülményekhez képest egészen ió volt a Játék! — A körülményekhez képest. Äm éppen ezek a körülménvek. alapn.san behatárol­ják a honi hokilehetöségeket. — Ez bizony nagy hendikep. Szeptember közepén már igazán elvárható lett volna a Jeges gyakoriás, mégsem volt lehetőség rá. Éppen ezért egy hétre edzőtáborba mentünk, természetesen Nyltrára. A csapat­nak ugyanis ren.geteg edzésre van szüksé­ge. Elsősorban a védőkkel akadnak gond­jaim! Azért sem könnyű a helyzetünk, mert meglehetősen Idős a Játékosgárda, ezért égetően fontos a fiatalok bedobása, ám az eddig látottak alapján ők még nem érik el a kívánt szintet. A harmadik sor kialakítása nem kevés fettörést okoz. Ugyanakkor elmondhatom. Jő együtt dol­gozni a flflkkai. mert a hlánvzó tehetséget nagy akarattal pótolják. Remélem, ez a Jö­vőben sem változik majd. — Látta már csapata jövendő ellenfe­leit? — Mostan! beszélgetésünkig csak az FTC t és a Lehelt* sikerült föltérképeznem. Mindkét gárda alaposan megerősödött, így roppant nehéz dolgunk lesz. Viszont éppen azért vagyok itt. hogy valamit klfundáljak. — Mennyi időre kötött szerződést? — Hóivá úrral, az Ojpest elnökével ab­ban állapodtunk meg. egy évig mindenkép­pen együtt dolgozunk, aztán majd újra le­ülünk tárgyalni mennyire vagyunk megelé­gedve eeymással. — On családos ember, mégis egyedül költözött Budapestre. — Feleségem, egv tizennyolc éves fiam és egv tizenhárom esztendős lányom van. Tekintettel arra, ők nem beszélnek magya­rul, áthidalbatatlan neh.ézségeket okozott volna, ha velem tartanak. A gyerekek ta­nulmányai megsínylették volna ezt a cserét, a foipségemnek pedig otthon Jó állása van. — Nem volt ellenvetésük, hogy nélkülük prébSI szeoennsét, az otthontól százhatvan kilométerre? — Egy edzó családjának nem könnyű az élete, de megszokták már. Különben Is, Bu­dapest és Nyitra között Igazán nem nagy a távolság. (íöl) Nam volt könnyű séta a lisszaboni találkoző. Ez tűnik ki Kadlec párharcából Agnassal. Középhátvédünk nagyon jól semlegesítette a veszélyes portugál csatárt Is lenfél, ml irányítottuk a mérkőzést. Nagy az örömünk, de holnap már ar­ról kell gondolkodni, hogyan ké.szül- hessünk fel legjobban a világbajnok­ságra.“ Egyenes beszéd. Mi Is sort kerítünk arra, hogy a közeljövőben egy hosz- szabb lélegzetű beszélgetésre bírjuk Vengloš edzőt Ebben szintén az esé­lyek latolgatását vesszük majd célba. Addig azonban térjünk vissza a világ­bajnoki mezőnyhöz, amely Immár tel­jessé vált. Eszerint jövőre a következő huszon­négy ország válogatottja küzd majd Olaszországban a legrangosabb címért: Argentína (címvédő), Olaszország (ren­dező), Jugoszlávia, Anglia, Spanyolor­szág, Svédország, Belgium, Románia, Írország, Szovjetunió, Ausztria, NSZK, Hollandia, Skócia, Csehszlovákia, Bra­zília, Kolumbia, Uruguay, Koreai Köz­társaság, Egyesült Arab Emírségek, Egyiptom, Costa Rica, Amerikai Egye­sült Államok, Kamerun. A december 9-1 sorsolás előtt a „bennfentesek“ már azt Is tudni vélik, ml lesz a várható kiemelés a csapatok erőssége szerint. Az állítólagos elosz­tás a következő: I.: Olaszország, Argen­tína, Brazília, NSZK, Belgium, Anglia. Ez az út (akár) Rómába is vezet(het) ™ november 15-e örökre emléke­zetes dátum marad a csehszlo- I * vák labdarúgás történetében. Lisszabonban, a da Luz stadionban ki­vívtuk az olaszországi labdarúgó-világ­bajnoki döntőbe való részvétel jogát. Teljesült egy álom, a csehszlovák vá­logatott nyolc év szünet után ismét ott lesz a legjobbak vetélkedőjén. Pedig amikor kisorsolták a selejtező csoport beosztását, sokan egy lyukas garast sem adtak volna a csapatért, nem bíztak a továbbjutásban. A nagy esélyesnek a belgákat és portugálokat ' tekintették. A csehszlovákokról legfel­jebb úgy vélekedtek, hogy némi sze- ,zenesével, valamelyik csapat rovására, ott lehetnek Olaszországban. Drámaian alakult a csoportlcüzdelem, a legjobb rendező sem bonyolíthatta volna le jobban. A portugáloknak még az utolsó mérkőzésen Is volt esélyük arra, hogy kiüssenek bennünket a nye­regből, igaz, ehhez legalább négy gólt kellett volna rúgniuk. Mellettük szólt viszont a hazai pálya, ezért senkit sem lepett meg, hogy a nagy gólhátrány el­lenére felfokozott önbizalommal Indul­tak a lisszaboni mérkőzésbe. Tudjuk, hamar lelohadtak. Annak el­lenére, hogy ez a meccs semmiképpen sem tarthat Igényt nlvódljra, a cél szentesítette az eszközt, Bílekék, Koclá- nék állták a fergeteges portugál roha­mokat. Akárhogy történt Is, egy ilyen tétmérkőzésen, egy Ilyen erős ellenfél­lel szemben gól nélkül játszani, min­denképpen dicséretes teljesítmény. Vengloš edzőnek sikerült ismét ösz- szehoznla egy ütőképes csapatot. Azért mondjuk, hogy ismét, mert sokan még emlékeznek rá, hogy milyen méltatlan körülmények között volt kénytelen tá­vozni a spanyolországi vb-n elszenve­dett fiaskó után. Pedig akadtak már akkor Is, akik úgy vélték, a legkeve­sebbet tehet róla. A bajok eredője va­lahol 8 labdarúgó-szövetség csúcsán leiedzett. Aztán visszajött az edző, és rövid Idő alatt úgy felkészítette a csa­patot, hogy Ismét van tartása. A cseh­szlovák labdarúgást Ismét magas árfo­lyamon jegyzik az egész világon. A lisszaboni éjszakában — és nem­csak ott — valóságos eufórikus állapot uralkodott a csehszlovák csapat háza táján. Mindenki a maga módján, élte át az álmok beteljesülését. A legboldo­gabb talán dr. jozef Vengloš edző volt. aki a mérkőzés után a következőket mondta: „Szeretném megköszönni a já­tékosoknak a becsületes, fegyelmezett teljesítményt. Annak ellenére, hogy többnyire beszorított bennünket az el­II. : Spanyolország, Szovjetunió, Hollan­dia, Jugoszlávia, Uruguay, Kolumbia. III. : Csehszlovákia, Ausztria, Svédor­szág, Írország, Skócia, Románia. IV.: Costa Rica, Egyesült Államok, Egylp­Vengloš edzó a magasban, ott vagyunk az olaszországi VB-döntőben. Kell-e ennél gyobb öröm egy fntballszurkolónak? na­Emelkedett a csehszlovák labdarúgók ár­folyama. Stejskal nem győzi osztogatni az aláírásokat hazaérkezése után. de akárme­lyik nyugat-európai klub sok pénzt fizetne ezért az aláírásért. tóm, Kamerun, Koreai Köztársaság, Egyesült Arab Emirátusok Ezek persze találgatások, és nem is kell különösebb jelentőséget tulajdoní­tani nekik Különben is, ma a labdarú­gásban már annyira kiegyenlítődtek az erőviszonyok, hogy szinte nincs előre leírt csapat. Az ún. törpék is okozhat­nak meglepetést, mint ahogy arról már az előző világbajnokságokon ts meg­győződhettünk. Részünkről talán még Illendő felso­rolni azt a húsz játékost, akinek érde­me a selejtező csoportban elért siker. Nyolcszor lépett p'ilyára Slejskal, Cho­vanec, Némeček, Hašek, Bílek, Kadlec, hétszer MoravCík, hatszor Straka Ko­daň, Griga, Skuhravý, Weiss, négyszer Blelik, Luhový, háromszor Danák, két­szer Hýravý, Vlk, Kinier. egyszer jie- dig Fieber és Cabala. p. L. A CSTK felvételei

Next

/
Thumbnails
Contents