Új Ifjúság, 1989. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)
1989-11-29 / 48. szám
úifežg?! Klü.nSAR TIBOR ROVATA Hajdú István: Mi lesz veled, átlagember? „Semmilyen eseményre nincs jól jel- készülve, de nem vetheti ezt szemére magának, mert hol ebben az életben, mely olyan kínzóan felkészülést követelt, erre Időt találna és ha lenne is itt idő, egyáltalán jel lehetne-e készülni, míg nem Ismerjük saját feladatunkat, vagyis lehet-e teljesíteni közvetlen, nem műén összeállított feladatot? Ezért már régen a kerék alá került, s csodálatképpen legkevesebbet volt erre felkészülve, ami egyúttal vigasztal“ (F. Kafka) Reggel valami furcsa, lappangó és kínzóan kellemetlen érzésre ébredt. Olyan érzés volt, melyet ha az ember elhessegetni próbál, annál jobban erősödik, duzzad, és röhögve, cinikusan marcangolja azon tiszta pontjainkat, melyeket csak egocentrikusán önmagunk számára tartogatunk. Mintha kincsesládikát találnál, és felnyitás után kincs helyett egy tükröt látnál. A kíváncsi, lucskos, mohóságtól eltorzult arcod és a szlvókapzslsággal tele pofádat látod meg benne. (Talált ládlkát sose nyiss fel, és mesés kincsre ne várjl) < így indult ma munkába. A llftajtót óvatosan zárta be. Idegesítették az ajtócsapó- dások. Révetegen bámult a lift fémfalára. Tudat alatt mindig elolvasta a feliratokat. Vonzották a pillantását. Amikor tudatosította jelentésüket, bosszankodott magára, hogy újra csapdába esett. Előhúzta kulcscsomóját, egy kulcsot keményen az ujja közé szorított és a fémfalnak nyomta. El- bátortalanodott. Hirtelen nem jutott eszébe semmi, amit odacsikarhatott volna. Végül Is a „buzi vagy“ mellett dtlntött. Dolga végeztével szétnézett a liftben. Az az érzése támadt, hogy valaki figyeli. Tévedett és szégyenkezett. Csak a szki- zofrénla állt mögötte ölbe tett kézzel, öt meg már Ismerte, régi cimborák voltak. Megelégedést Is érzett, hisz most már 6 Is kifeszítette csapdáját a gyanútlan llftezöre. Az Iszonyatot még meg tudta magának magyarázni Az utcára tépve hirtelen rátört a hiányérzet és az önutálat. Vlgdepresszlós alkoholozga tások után jött ez meg.. Csendes munkáshajnalokon. Nem volt valami sztahanovista típus. Most Is elkövette azt a hibát, hogy reggel orvul felhajtotta a maradék bort az asztalról Ennek csak egy előnye volt, megállította kézremegését. — Vigyázni kell. nagyon vigyázni, Ilyenkor robbanékony vagyok, nehogy valakivel konfliktusba kerüljek. Egy nap után monotonba szokott átmenni az egész hét. A kiábrándító önutálatra volt egy halványka’alibije. Barátja tegnapi eszmefuttatásainak nonrealista csalogató monológjai. Rafinálton egy olyan beszélgetésbe akarta belecsalogatni, melyet 6 még belső monológként sem mert magának elmondani. — Tudod, végül is ml egy nagyon szerencsétlen generáció vagyunk. Pedig nem éltük át a háborút, sőt, semmit, ami egy életre való tragikumot hagyott volna bennünk. Egyetlen „forradalmat“ éltünk át, halványan emlékezve, hogy anyánk szoknyáját fogtuk, amikor 5 emberekkel beszélgetve háborút emlegetett. Sírva és szörnyen megijedve. Talán akkor táplálta belénk, hogy a háborútól félni kell, hogy az rossz. így Igaz. Később derült csak ki, hogy valami reakciós dolog tisztázásáról volt szó Leg alábbis így magyarázták nekünk az Iskolában. Sok-sok évvel később, úgy hetvenöt körül. Most nyolcvankilencet írunk. Szép évszám. Huszadik század, a modern ember kora. Naponta a Holdra járunk. Dolgozhatsz, lakásod van, a pénzedért lényegében mindent megkaphatsz. Ha reggelente kinézel szobád fakeretes ablakán, kinn már javában tombol az élet. Szép vizuális élményben van részed. így van ez jól, az élet rendje felboríthatatlan. Viszont minőségileg megtámadható. Mert ha kielégítő lenne minőségileg, akkor huszonnégy éve nem lenne az a kurva hiányérzeted. Egy kis Időre ugyan kompenzálhatod. IVÄSSAL — elfelejted, hogy van. NÖVEL — a boldogságod mögé rejted. Mással nem. Középút nincs. Az csak a menekülni próbálók önmeghazudtoló szövege, hogy boldogságot leltem ebben vagy abban. Blöff. Az utóbbival (a nővel) jobb, de sokkal több energiába kerül. Nem tudom, fizikailag összefügg-e az energia az Idővel. Az én törvényem szerint egyenes arányban. Sok energiával sok Időt nyerhetsz, mármint a hiányérzeted kompenzálására. Ha felteszed magadnak a kérdést, mit akarsz, ml a cél, nem tudsz rá válaszolni. Ha csak nem találsz ki valami nagy akadémikus műfliozófiát. Mondhatnád: az élet állandó keresés. De merre, hol, milyen Irányban keress, hol vannak a koordináták, a támpontok? Mert így a keresés állandósul, és egyre sötétebb közegben. Lényeges-e az egyáltalán? Régebben azt vallottam, hogy egyszerűen csak élni kell. Ez a legcsodálatosabb, de legnehezebb mindenki számára. Hát nem, ez nem igaz. Hazudtam. Túl egyszerű lenne csak. élni. Állandóan tudni kell, hogy mit akarsz. Akkor nem lesz hiányérzeted, nem lesznek bújtatott gondolatok, nem lesz önemésztés. Egy filozófus azt mondta: állandóan mélyen kell gondolkodni. Így igaz, de mindenki számára nem adatott meg a mély gondolkodás. Bár azt hiszem, a mai ember számára a mély filozófiával átsző*-! gondolkodás nem fontos. Túl elvont lenne az élet. Az összefüggéseket kell látni és felfedezni őket. így könnyebben jutsz a célhoz. Nagyon lényeges dolog. Minden ember zseni lehet a maga gondolkodásmódjában. Lehet, túl okoskodóan hangzik, pedig ezek csak azok a bizonyos összefüggések. Szükségesek az ember számára ahhoz, hogy lássunk. Hogy ne legyen sötét, még félhomály sem. Ezekhez kellenek agyunk reflektorai, a gondolatok. — Jó reggelt! — köszön rá az újságárus. — Ja, Igen, egy Pravdát és egy doboz cigarettát kérek. Marsot — mondja köszönés nélkül. Az újságárus klgúvasztott szemmel adja át az árut: ez a fiatalember mindig előre szokott köszönni nekem. De ó nem vette észre magát. Az újságon megnézte a dátumot, a hátsó oldalt és könnyed mozdulattal a kukába dobta. Rágyújtott. övatosan ment át az utcán, nehogy valami álmatag sofőr elüsse. Gyilkos kétütemű Trabantok száguldoznak az utcán — jutott eszébe. Már nem emlékezett rá, hol olvasta, ö nagy sárga villamosokon száguldozott reggelente munkába. ^ Ezen elmosolyodott. A fölötte álló munkás furcsán bámult rá. Nem értette, min mosolyoghat reggel, munka előtt, ö csak egy hangya volt, aki terhét cipelve építgeti esőmosta bolyát. Nem gondolt száguldozó sárga villamosokra, Pravdáját a táskában hazavltte, és nem látta a liftfülke feliratait sem. ö élt. fiit. Meleg filozófia és összefüggések nélkül. Boldog ember. Kezdett félni, hogy mosolya hisztériás, vad röhögésbe megy át. A melósok valószínűleg részegnek nézték volna. Íratlan törvény: reggel munkába menet nem szabad mosolyogni, pláne nem, röhögni. Unott, búskomor arccal szabad csak utazni. A nevetés szigorúan tilos! — Jó napot! — köszönt rá mosolyogva. A melós riadtan nézett körül, hogy kinek szól a köszönés. — Jó napot! Ismételte meg még egyszer. — Jó reggelt — köszönt vissza összehúzott szemmel és elfordult. Felállt, megérintette a vállát: — Melóba, melóba? Ügy kapta el a vállát, mintha a másik leprás lett volna. — Ühüm. — Hol dolgozik, mit csinál? — kérdezte nevetve. — Mondja, nem részeg maga? — Nem. Miért, úgy nézek ki? — Hát,.. nem Is tudom. Olyan furcsa. — Biztosíthatom, két deci bortól nem szoktam berúgni. — Aha. — Szóval melóba. — Igen. — Az éjjel tudott aludni? — Maga nekem gyanús, mit kérdezősködik? — Csak érdekel, hogy tudott-e aludni; mert telihold volt. Vámpír éjjel. — Mit akar maga a vámpírokkal? — fin semmit, én sem tudtam aludni, de más miatt. — Ml miatt? >— A barátom miatt. — Szép kis barát. Én az ilyen barátokat szépen kipenderítem az éjszakába. Engem ne maceráljon senki. — Nem maceráit. — Hát? — Beszélt. — Furcsa ember maga, ha a barátja szövegel miatt nem tud aludni. Kíváncsi vagyok, mit mondott, milyen balhéba keveredtek együtt. — Nincs balhé. Csak az összefüggésekről, Nletzscheről és önmagáról beszélt. — Kiről? Mondjon valamit, mit mondottl — Tudja, ml végül Is egy nagyon szerencsétlen nemzedék... de most már le kell szánnom. Ne felejtse, az összefüggéseket kell látni, az összefüggéseket! Leszállt és mosolyogva Indult el a gyár felé. Béres Csilla versei: Szürkeség Lábnyomok közt surranó unalom a hátizsákba csomagolt gondolatok mellett lépked a hétköznapok felé. Hová tűntek a halotti maszkok? A gyermekrajzos krlkszkraksz már nem az önmagát adó őszinteség. Szürke porból lettünk, szürke porrá leszünk. Szeretjük a monoton zenét, kávénk mellett a füstbe burkolt betűhámozást. A gondolat csak eltévedt fénysugár, Szókratész védőbeszéde nyögés. Emlék Éj nap után nap éj után Élet Tenyérnyi földdarab, orrukkal az eget verő tömbházak alatt. öregasszony kéregteste ráremeg. Szúrágta kezével simogatja. Fehér és vérszínű virágok nyilának. É] nap után, nap éj után. Kapával a kezében szállt el a délutáni fényben. S jaj a virágok Isi Ne hidd, hogy egyedül félek, ha a gondolataimmal beszélek. Pillám mégis félve rebben, anyám mos és tereget, ha játszik az élettel. IrgalmazzatokI Szobámban egy bús sarok rongyhalom. Törött csontú plüsskutya nyaldossa sebeit. Múltam. Félek visszanézni, fájni. Vásznamon . görcsbe rándult fa meztelen teste vonaglik a halál küszöbén. Ne hidd, hogy egyedül félek, ha a gondolataimmal beszélek. Lelkem visszasír a múltba. Mikor a kisvonatnak meséltem, meghallgatott. Naplemente A házfalak közt lenyugvó nap aszfaltpárnára hajtja fáradt fejét. K. L.: Szerelmes versei tiszták, őszinték, s — néhány szép verssor ellenére — kezdetlegesek. Az első szerelembe, még ha csalódás Is a vége, nem kel! belehalni. Irtsa ki hát mielőbb verseiből a koporsót és a tejfát, s próbáljon meg örülni az életnek, fiatalságnak, hiszen még csak tizenhat éves. S. J.: Verspróbálkozásal népdalok vagy gyakrabban népies műdalok utánzataiként hatnak. Mind a hat vers hosszú, túlírt, tele van önismétlésekkel. Mind a hat vers témája a viszonzatlan szerelem, az epekedés, vágyakozás. Virágok klrája (így )-vel) című versének egyik strófája a bizonyítéka annak, hogy ez hová vezethet: „Illatod mámora / elönti elmémet, / azt sem tudom már, / hogy halok vagy élek." Óva Intjük az Ilyen veszélyekkel járó szerelmektől! Sz. G.: Két rövid verse Is elárulja, amit kísérőlevelében ír önmagáról, tl. azt, hogy ön amatőr zenészként és énekesként tevékenykedik. Versel is Inkább dalszövegek. Legközelebb több írást küldjön. V. M.: Versel őszinte hangvételét gyengíti verstani ismereteinek hiánya. Ez főleg a kötött versformákban írott próbálkozásaiban mutatkozik meg. írásai nyelvi szempontból Is alapos átfésülésre szorulnak. Az írásbeli közlésben különösen súlyos hiba pl. a volnék, maradnák egyes szám első személyű feltételes módú Igealakok használata (a volnék, maradnék helyett). Vadvirág: Műfordításait örömmel olvastuk, annak ellenére, hogy a négy közül csak egyet választottunk ki közlésre. Viera Procházková versének fordítása az eredetinél sokkal szürkébb, kifejezéstelenebb. A Vélek- és a Lenko-versek eredetijét pedig elfelejtette mellékelni. Elsősorban a' fiatalabb szlovák költőnemzedék verselnek fordítását várjuk. írja meg pontos címét Is. Sz. K.: Többször kértük, hogy írásait olvasható állapotban juttassa el szerkesztőségünkbe. Túlzottan egyéni kézírásában egyes betűk az olvashatatlanságig eltorzulnak, és sem Időnk, sem kedvűnk nincs meghatározhatatlan hieroglifákat sllabizál- nl. Ha ezen nem változtat, újabb küldeményei olvasatlanul a papírkosárba kerülnek. G. K.: Első jelentkezése rovatunkban sikeres próbálkozás. Verselnek rokonszenves vonása, hogy — egyes „kritikusai“ véleménye ellenére — nem igyekszik senki sem utánozni, hanem saját hangját keresi. Hét beküldött verse közül hármat szándékszunk közölni. A többi versben Is akadnak sikerült sorok, részek, de ezek összességükben egyenetlenek, kidolgozatlanok. Pl. a Nélkületek című versének szinte hibátlan az első strófája, ám a második bántóan suta. Küldjön újabb verseket. S. A.: Mind a két próbálkozása íráskészséget árul el. Használati utasítás című prózája tartalmi szempontból nem megfelelő lapunknak. Verse rutinos játék a szavakkal, az alllteráclók erőltetettek és öncélúak. Küldjön újabb írásokat. Sziszi: „A legnagyobb álmom az, hogy egyszer Igazi, Jó újságíró lehessek. Sajnos, a mi Iskolánkon nincs Iskolai folyóirat, mely azt hlszenj, rengeteget segíthetne célom elérésében. Az osztályfőnököm bíztat, hogy próbálkozzam más szerkesztőségekben. Sok mindent köszönhetek neki. Ha ő nincs, talán postára sem adom két novellámat“ — írja. Osztályfőnöke jól Ítélte meg próbálkozásait. Két írása közül az Oj otthon címűnek a cselekménye helyenként mesterkéltnek hét, bár vitathatatlan, hogy sikeres a befejezése. Másik írásának elsősorban a stílusa és a nyelvezete tetszett, ezt rövidesen közöljük. Mária: Próbálkozásai nem érik el a közölhetőség szintjét. Sorai kuszák, sok helyen képzavarokat Is tartalmaznak máshol túlzottan patetlkus hangvételflek. Cs. R.: Elbeszélése — bár helyenként kissé bőbeszédű, s nyelvi-stilisztikai szempontból Is átfésülésre szorul — tetszett. Nemcsak párbeszédei élethűek, hősei jellemábrázolásában Is a hitelességre törekszik. írását Idővel közöljük. A korábbi levelében említett terjedelmesebb írását is küldje el.
