Új Ifjúság, 1989. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)

1989-11-29 / 48. szám

liilWaSi

E

bben a gimnáziumban rend van. Hogy ezt ki hogyan képzeli el: igazgató, tanár, diák zonban — legalábbis az ott töltfitt egy napom tapasztalatai azt matatták —, hogy itt a rend megvalósult Pedig — többek elmondása szerint — ebben .^az intézményben ez nem volt mindig ilyen természetes. De arról az időszakról nem szívesen beszélnek.

Zámbó Lajos iskolaigazgató, aki ambiciózus mérnökember, 1987 szeptemberében vette át a Zsellzi (Želiezovce) Magyar Tannyelvű Gimnázium irányítását. Nem mindennapi esemény, hogy gimnáziumot gépészmérnök igazgasson. Ráadásul 1987 szeptembere előtt tulajdonképpen semmi köze nem volt ehhez az iskolához. Akkor hát hogyan került ide az érsekújvári (Nové Zámky] ipariskola volt tanára.

— A kerületi szervek már több Iz- I ben is ajánlották, hogy vállaljak 1- gazgatól állást. Szakközépiskolák irányítását ajánlották, s ez tulajdonképpen meg Is felelt volna nekem, de mégsem vállaltam. Ogy éreztem, nincs meg még a kelló tapasztalatom, gyakorlatom. Azután eltelt néhány év, s amikor a zsellzi gimnázium igazgatói székét ajánlották, engedtem a rábeszélésnek. Egyrészt azért, mert magyar gimnáziumról volt szó, másrészt azért, mert úgy gondoltam, most vagyok a legjobb korban ahhoz, hogy igazgatói állást vállaljak. Tudtam, hogy nem lesz könnyű dolgom, már csak azért is, mert az Iskola jó ideig igazgató nélkül működött. Nem volt igazgatói iroda sem, s bizony hiányzott még sok minden más is. Lakásom se volt, hetente kétszer tudtam csak hazamenni a családomhoz.

Zámbó Lajos első dolgai közé tartozott, hogy rekonstruálja az iskola kazánházát (mely a gimnázium tő- szomszédságában levő magyar alapiskolát is ellátja meleggel], mert a fűtéssel gondok voltak. Azután, nagy építkezésbe kezdett, illetve maga az építkezés nem is lenne olyan nagy, ha minden a maga rendje-mődja szerint mehetne.

— Mivel a fakultatív oktatásra nincsenek megfelelő tantermeink, szükségessé vált, hogy bővítsük az iskola mostani épületét, s négy új tantermet építsünk hozzá. Az építkezés már régebben tervben van, de csak tavaly kezdhettük el a munkát. Meg kellett ugyanis egyeznünk az alapiskolával, mert a hozzáépítés miatt szükségünk van U2. ő kézilabdapályájukra is. A pályát áthelyeztük, így most már a körülbelül kétmillió korona értékű építkezés zavartalanul folyhatna, ha a járási építőipari vállalat zsellzi fiókja is úgy akarná. De még mindig csak ott tartunk, hogy van egy nagy gödör az épület mellett, meg áthelyezték azoknak az osztályoknak az ablakait, amelyekhez az új tantermeket ragasztjuk majd, de tovább nem jutottak. Mindig találnak valamilyen kifogást: hol anyag nincs.

A XXI. századra készülnelc

A REND MEGVALÓSULT...

hot ember, hol egyik sem. Túl sok építkezést vállalnak a városban, ezt nem lehet győzni A lényeg az, hogy 1990 végéig kellett volna befejezniük, de abból már nem lesz semmi. Az idén 700 ezer korona értéket kellett volna beépíteniük, de eddig csak 360 ezernél tartanak. Előzetesen viszont csak olyan szerződést voltak hajlandók megkötni velünk, amelynek a- lapján nem lehet őket felelősségre vonni

Ez az építkezés most az Igazgató legnagyobb gondja.

— Rengeteg energiám elmegy rá, fölöslegesen.

De energiáját azért nemcsak erre fordítja. Műszaki ember lévén talán nem is csoda, hogy szívügyének tartja a számítástechnikát. Két évvel ezelőtt még csak egy számítógépünk volt, ma már tíz van — és számítástechnikai szaktanterem. Hogy ezt megnézhessük, át kell mennünk az udvar másik végébe, az Iskola tornatermébe, mert ideiglenesen itt alakítottak át egy öltözőt számítástechnikai szakoktatás céljaira. Szép, nagy tornaterme van az iskolának, de ez sem felhőtlen öröm.

— A városban ez az egyedüli így nemcsak ml használjuk, hanem az alapiskola, a szlovák gimnázium és a testnevelési szövetség is. Olyan sokan, hogy a mi diákjaink csak ritkán jutnak a tornaterembe. Használati díjat nem kérhetünk, a fenntartás, karbantartás gondja viszont a miénk — mondja Zámbó Lajos.

A tanteremben Balázs Lajos fiatal matematika-fizika szakos tanár éppen órát tart. Nemsokára csengetnek, így néhány szót válthatok vele.

— Azt hiszem a számítástechnikai képzés ma már az egyik vonzó oldala iskolánknak — mondja. — Az elmúlt tanévben meghívtuk a környékbeli alapiskolák végzős tanulóit, megmutattuk nekik számítógépeinket, ki is próbálgatták őket. Hiszem, hogy volt közöttük olyan is, akit az a látogatás ösztönzött arra, hogy hozzánk jelentkezzék.

A zsellzi gimnázium diákjai az u- tóbbi években jól szerepelnek a különböző matematikai és fizikai versenyeken. Hogy csak azokat az eredményeket említsem, amelyekre a legbüszkébbek; az iskola matematikus lányai két éve megnyerték a háziversenyt, amelyet a Nyugat-szlováklal kerület magyar középiskolái rendeznek, a fiúk pedig a második helyen végeztek. A múlt tanévben érettségizett Fasanga Éva pedig első helyezett lett a Nyltral (Nitra] Tanárképző Főiskola által középiskolásoknak rendezett matematikai levelező szemináriumon.

— Nincs azonban elég idő arra, hogy külön foglalkozzunk a matematikával — panaszolja Balázs Lajos tanár. — A diákok túlterheltek, van úgy, hogy csak reggel hét előtt, a szünetekben vagy késő délután készülhetnek a versenyre.

Sipos Béla magyar-történelem szakos tanár jól ismeri az iskola történetét, hiszen egy évvel a gimnázium megnyitása után jött ide tanítani

— 1958-ban Indult Zsellzen a magyar tannyelvű gimnáziumi oktatás, pontosabban az általános középiskola. Egy ideig a szlovák gimnáziumhoz tartoztunk, majd a magyar alapiskolához, végül 1985-ben Gerő János vezetésével önálló intézmény lettünk, akkor már két párhuzamos osztály- lyal.

Mint Sipos tanár úr elmondta, az 1968—69-es tanévben az iskolának három párhuzamos osztálya volt. Ez azonban nem a gimnázium iránti megnövekedett érdeklődésnek volt köszönhető, hanem annak, hogy fokozatosan megszüntették a lévai (Levice) és a Nyltrai (Nitra) magyar gimnáziumot. A zsslízi gimnáziumnak évfolyamonként két párhuzamos osztálya van, a nyolc osztályban ösz- szesen mintegy 190 diákkal. Az évi körülbelül 50-es felvételi irányszámot gond nélkül teljesíteni tudják, a fiúkból azonban még mindig nem válogathatnak, mert a kívántnál kevesebben jelentkeznek. A legtöbb diák a helyi magyar tannyelvű alapiskolából jön, de sokan vannak itt olyanok is, akiknek lakóhelyéhez közelebb van az Ipolysági (Šahy) vagy a párkányi (Štúrovo) magyar gimnázium, mégis a zselízlt választották. Ilyen például a bartl (Bruty) Morvái Marián, aki egyébként a SZISZ Iskolai szervezetének elnöke. Hogy miért jött Zselizre?

— A falunkból többen érettségiztek itt, s közülük mindenkinek sikerült bejutnia valamilyen főiskolára. A döntésemet elsősorban ez befolyásolta.

Marián osztálytársa, a harmadikos zsellzi Fasanga Tibor — aki érettségi után Magyarországon szeretne kibernetikát tanulni — viszont azt állítja, hogy osztályukban az az általános vélemény, nem érdemes továbbtanulni Egyrészt azért, mert anélkül is lehet érvényesülni, másrészt elég nehéz egy-egy főiskolát befejezni De remélhetőleg negyedikre ezek a diákok majd megváltoztatják nézetüket.

Minden bizonnyal — mondja a kls- kérl (Malý Klar) Tóth Ildikó, aki a

IV. A tanulója, s csodálkozik a harmadikosok véleményén. — A mi osztályunkban nincs is olyan, aki érettségi után ne akarna legalább szakosító iskolába menni Igaz ugyan, hogy

— Itt tart a hozzáépítés! — mutatja Zámbó Lajos Igazgató

eredetileg ón le főiskolára készültem, s közben megváltoztattam a véleményemet, de ez egyéni döntés volt, semmiképpen sem az osztály hangulata befolyásolt.

Milyen diáknak lenni Zselízen? Azt, hogy qz Igazgató rendet követel, már a külső szemlélő is könnyen észreveszi De hogyan élik át mindezt a diákok?

— Néha túlzott ez a szigorúság. Például az, hogy csak tanítás után hagyhatjuk el az Iskola épületét, a bejárati ajtón gömbkllincs van, s akinek valamilyen fontos ügyben mégis el kell mennie, annak az osztályfőnöktől kell engedélyt kérni — állítja a negyedikes Wurster Kinga.

A múlt tanévben tanár-diák fórumot tartottak az Iskolában, amelyet rendszeresíteni szeretnének, s amely alkalom arra, hogy a gimnazisták elmondhassák panaszaikat az Iskola vezetésének, megvitathassák gondjaikat a tanárokkal. De hogy konkrétan miről is volt szó ezen a fórumon, azt nemigen tudtam kiszedni a diákokból Két ott elhangzott kérdéssel végül mégis megismertettek: Miért nem kötelező a tanárnak is papucsot viselni az iskolában? A diákok ugyanis már évek óta kötelezően csak papucsban léphetnek be az osztályba. (A válasz az volt, hogy a tanárok e- setleg a lábukon felejthetik a papucsot, s csak otthon veszik észre, hogy cipőjüket az Iskolában hagyták. Miért szólnak bele a tanárok a diák szerelmi ügyeibe? — ez a kérdés ugyancsak elhangzott a fórumon. Nem szólnak bele — hangzott a válasz, csak akkor, ha ez a tanulás rovására megy. (Pedig az könnyen elképzelhető, hogy arra megy.) Mindenesetre ez nem rossz kezdeményezés.

És diáknak lenni sem igazán rosss itt, Zsellzen. Hiszen az általam meg- hallgatottak egybehangzó véleménye: jó közösség, élénk diákélet van itt.

— Igaz, vannak kisebb-nagyobb gondjaink — mondja Marián. — Most például az, hogy a szülői bál mintájára szeretnénk diákbált rendezni de úgy, hogy az valóban bál legyen, tehát este kezdődjön és reggelig tartson. Az Iskola vezetése ebbe nem egyezik bele. (Zámbó Lajossal nem sokkal ezután beszéltünk a diákok e problémájáról s az Igazgató elmondta, hogy hét közben nem, de a hétvégén engedélyez egy ilyen, reggelig tartó bált is.)

— Tavaly nagy sikerű Ki mit tudót rendeztünk az Iskolában — folytatja Marián —, ezt szeretnénk az idén is megismételni

Elbúcsúzom az igazgatótól aki azzal enged el, hogy reméli ez az írás használ majd ennek az iskolának, mert hiszen szeretné, ha még színvonalasabb, virágzó intézmény válna a zsellzi gimnáziumbóL ReméljUk, hogy így lesz!

KLINKO ROBERT (A szerző felvétele]

Kultúrházak, klubok - közművelődés

Karva (Kravany nad Dunajom] a Komáromi (Komárno) járás délkeleti csücskében fekszik, távol a járási székhelytől. Közel ezer lakosa van. A Duna Karvánál egy szép ívű kanyarulatot vesz Lábatlan felé, s déli vagy délkeleti szél esetén ugyanilyen szép ívben hull a falura a szürke szmog, a cementpor Is- a túloldali cementgyárból Az állami gazdaság és a szövetkezet szántó- területe is beleesik a vízlépcső építkezési területébe, ami annyit jelent, hogy vagy hetven hektárnyi szántót tettek termelésre alkalmatlanná, gyomteleppé.

Karván mezőgazdasági szakközépiskola. működik, amelyet az érettségiző osztállyal együtt 410 tanuló látogat. Kézenfekvőnek tűnhet hát, hogy egy ilyen kis faluban, ahol kót nagyüzem és egy szakmunkásképző, illetve szakközépiskola működik, igény van a kultúrára, annál is inkább, mert pedagógus-házaspárok, mérnökök és technikusok is laknak a faluban. Karván mégsem kielégítő a művelődési ház munkája, teljes érdektelenség mutatkozik a művelődésre, az öntevékenyen űzött művészetek iránt. Számomra talány, miért. Batta Attila, a kul- túrház Igazgatója szerint az okok nagyon összetettek. Elsósorban. pénz hiányzik hozzá.

— Biztosan nagyon kevés az a pénz. amit a kultárház az államtól kap. mégis úgy vélem. hogy odafigyelóbb szervezéssel egy ilyen kis közösséget meg lehetne mozgatni

Batta A.: Valószínűleg igen, de abból az alig húszezer koronából, amit az államtól kapunk, akkor sem nagyon ugrálhatunk. A felsőbb elvárások egyáltalán nincsenek összhangban a kinti lehetőségekkel. Mondok egy példát; mindenütt az iskolán kívüli oktató-nevelő munkát erőltetik a kultúrhá- zakra. Nem értem, hiszen az iskolák éppen erre vannak berendezve. Másrészt pedig az

a módszertani útmutatás, amit a járási művelődési központtól kapunk vagy annyira Idejét múlta, hogy ha ahhoz tartjuk magunkat, a fiatalok nevetőgörcsöt kapnak, vagy pedig vldeótechnlkát kéne alkalmaznunk. amikor még diavetítőnk sincs. Hol Itt a józan gondolkozás?

— Ne haragudj, én továbbra is kötöm az ebet a karóhoz: kevés ilyen kis falu lehet az országban, ahol ennyi diplomás és érettségizett ember él. Még kevesebb lehet az olyan kisközség, ahol négyszáz diákot befogadó középiskola van. Nem értem miért nem működnek öntevékeny művészeti csoportok, amikor eleve adva vannak a Jó körülmények.

Batta A.: Elmesélek valamit. A nyáron művelődési, alkotó- és olvasótábort szerveztünk. Kidolgoztuk a programot, előadásokat szerveztünk, meghívtuk a Kisbojtárt. a Tátikát és további rangos együtteseket. A járási szervek áldásukat adták a táborra és műsorára, de közbelépett a járási fő-fő közegészségügyi szakember, és azt mondta, hogy ez a helyszín egészségügyi szempontból alkalmatlan, a tábort nem engedélyezi. A főiskolás- és cigánytábort engedélyezte. Megkérdeztem, hogy miért, azt válaszolta, hogy a főiskolások táborát gazdasági szempontok miatt engedélyezték, a cigánytábort pedig azért, mert azoknak úgyis mindegy.

— Ogy gondolom, hogy erre a mesére azt is mondhatnám, kitérő válasz. Az én kérdésem éppen arra az időszakra vonatkozik, amikor itt vannak a diákok Karván, tehát az egész iskolaévre, nem csupán a nyárra.

Batta A.: A tervek szerint dolgozunk, s amennyire a pénztárcánk engedi, hívunk profi csoportokat, a Mateszt, annak kaba- réegyüttesét, kamaracsoportokat, mert kicsi a színpadunk.

— Beszélgettem az iskola végzős diákjaival, akik negyedik éve vannak Karván. Ez alatt a négy esztendő alatt a kultúrház- tól szinte nem kaptak olyan lehetőséget, ami művelődésüket elősegítette volna. Tőlük tudom, hogy szívesen hallgatnának például ismeretterjesztő előadásokat, ismerkednének híres emberekkel, írókkal, a sajtó képviselőivel, és még sorolhatnám.

Batta A.: Az iskola vezetésével nagyon jó a kapcsolatom, az új igazgató, Bircsák Tamás mérnök most adott pénzt, hogy a Vasas Beáta vezetésével működni készülő tánccsoport abból vásárolja meg a fellépő- ruhát.

— Lesz tehát tánccsoport. Rólad viszont köztudott, hogy évek óta irányítod a párkányi (Štúrovo) gyerekszínházát és az egyik bábcsoportot is. Itt nincs rá mód, hogy hasonló együttesek létrejöjjenek?

Batta A.: Hétfő kivételével naponta járok ide Párkányból. Fizikailag nem bírnám, hogy ott is, itt is csoportot vezessek.

— Ez így hihető, de úgy vélem, hogy a lényegen nem változtat. Tóth István, a hnb elnöke köztudottan kultúrapártoló ember, ugyanez a hír járja az iskola igazgatójáról is. Nem lehetne valahogy együtt gondolkodva kilábalni ebből az állóvizből?

Batta A.: Én egyelőre nem találtam rá megoldást. Nagyfokú az érdektelenség, s az idén egy fillért sem kaptam az állami gazdaságtól meg a dunamocsi szövetkezettől sem.

Tapasztalatból tudom, hogy a közművelődéshez, a jó műsorokhoz pénz kell, de hogy a gépezet működjék, megszállottság, hit, szervezőkészség, akarat is. Nem hagyott nyugodni a dolog, elmentem a mezőgazdasági szakiskolába is. Ott Gáspár János igazgatóhelyettes fogadott.

— A knltúrház igazgatója uerint az iskola és a művelődési központ között nagyon jó a kapcsolat. Mi erről az ön véleménye?

Gáspár J.: Magam is úgy vélem, hogy ez a kapcsolat nagyon jő, bár Inkább a személyes kapcsolatokról van szó. A tevékenység során már vannak hiányosságok, sok a javítanivaló.

— Melyek azok a területek, ahol meg lehetne találni a közös nevezőt?

Gáspár ].: Arra gondolok, hogy fontos lenne havonta legalább egy Ismeretterjesztő előadást tartani A mi audovizuális felszereltségünk járási és kerületi viszonylatban is jó. Hogy mást ne mondjak, még az idén bevezetjük a belső kábeltelevízió- hálózatot.

— Szép ez a szándék, én mégis úgy vélem, hogy ilyen módon a diákok pusztán passzív szemlélőivé válnak az egyes műsoroknak, s ez semmiképpen sem helyettesítheti a klubformákat.

Gáspár ].: A klubot természetesen nem helyettesíti és szándékunkban is van a klubmunka megújítása. Segítségre lenne szükségünk.

— Ogy vélem, hogy a gyakorló népművelő ebben segíthetne.

Gáspár ].: Minden bizonnyal, s hamarosan hozzá is fordulunk ezzel az igényünkkel.

Otban hazafelé még megálltam a Duna- parton, a segítségért kiáltó letarolt tájban. A ledöntögetett fákat, tőkéket, ágakat már benőtte a gyom, a szederina, a csalán. Apokaliptikus képek, apokaliptikus folyamat. Ezt a tájat már nincs emberfia, aki meg tudná újítani, aki ezt a megslratni való tájat akárcsak retusálni képes lenne. Bulldózerek és rakodóbaggerek az évszázados fák helyén, a totális beletörődés képei. Valami azt sugallja, hogy ez a mindenbe való beletörődés, a megkérdezettség hiánya az okozója annak is, hogy Karván és még nagyon sok helyen a kutak vizével együtt a kultúra iránti igény is elapad.

soOky lAszlO