Új Ifjúság, 1989. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)
1989-11-29 / 48. szám
új ifjúság 3 M indig is osodáltani a boärogközl és Ung-vidéki embereket évszázados mesterségük, a földművelés és állattenyésztés Irányában tanúsított elhivatottságukért, görcsös ragaszkodásukért. Igaz, nemigen kényeztette el őket a sors, a szocialista iparosítás sem vert gyökeret ezen a tájon, így hát nem is nagyon volt más lehetőségük. Annál kegyesebb volt hozzájuk a természet, mely busásan termő fekete földdel ajándékozta meg őket. De errefelé másra is büszkék az emberek, nevezetesen arra, hogy nemegy bodrogközi ember szerint itt kezdődik az ország is, mivel itt kél tel a nap. Bárhogy legyen is, a Bodrogköz sziget az országban, s neves testvérével“ — a Csallóközzel egyetemben az ország éléskamráinak egyike. • • I Ä Klrályhelmecl (Kráľovský Chlmec)' Állami Gazdaság állami vállalata nem kevesebb, mint 6100 hektáron gazdálkodik. Kulcsfontosságú szerepét az is bizonyítja, hogy innen származik a Tőketerebesi járás hústermelésének egynegyede. Ezek után azt is elárulhatom, hogy gazdaságon belül itt is felborult a papírforma, az állami szerveknek az az előirányzata, hogy a növény- termesztés megelőzi majd az állattenyésztés fejlődési ütemét. Az ok és okozati összefüggéseket keresve már az állami vállalatok gazdasági útvesztőibe jutunk, de végül is papírforma Ide, állami elképzelések oda, a legfőbb itt Is az önelszámolási elv alapkritériuma, a nyereségesség. Az őtkereszteiés után Ľ e c z 0 István mérnök a gazdaság ezerfős kollektívájának nyolcadik éve vezetőembere. Kiváló szakember — amit a tavaly kapott minisztériumi elismerés is bizonyít —, de közkedvelt, népszerű igazgató is, mert az augusztusban megtartott választásokat „utca- hosszal“ nyerte. A szavazatok 98 százalékát ő kapta. Mindez az állami vállalatok béklyóiból való megszabadulásnak is köszönhető. Az Igazgató sohasem bagatellizálta a problémákat, a legkisebb részletekre is odafigyelt. Szavaiból is ez tűnik ki: '— Az állami vállalattá válás hagy terheket rótt a tagságra, a béralap megnövekedett, elvonásai pedig újabb kihívásokat jelentettek. Közérthetően fogalmazva azt kellett megértetni az emberekkel, hogy ugyanazért a pénzért többet kell dolgozniuk, vagyis kevesebben lesznek arra a munkára, amit el kell végezniük. Az adminisztratív és gazdasági dolgozók számát százhétről kilencvennyolcra csökkentettük, az idénymunkások közreműködését pedig igyekeztünk minimálisra csökkenteni. Kevésbé voltak ezek népszerű intézkedések, de annál inkább szükségesek. Aztán ugye a mezőgazdaságban nagy úr az időjárás. Az idén eléggé mostoha volt hozzánk, mert az egész évi csapadékhiány hatását még most is érezzük a cukorrépánál. Szerencsére a sűrűn vetettek meg a napraforgó helyrebillenti a mérleget. Takarmányból is van elég. ami az állattenyésztésre alapozott gazdaságunkban lényeges dolog. Ami leginkább gondot okoz, az a szőlészet ősapáink gyümölcse az utóbbi években egyre kevesebbet terem. Kevés a szakember, meg aztán elöregedtek a tőkék A hatvanhektáros területről még a harmincmázsás hozamot sem énük el hektáronként, s ezt valamivel pótolni kell. — Gondolom, az oly divatos melléküzemági termeléssel ... — Ez a mi gazdaságunkra egyáltalán nem jellemző, ugyanis azt az elvet valljuk, hogy ml mezőgazdászok vagyunk, és ebből akarunk megélni. Mindössze harmincöt emberünk dolgozik ebben a szférában, s csak hét-nyolc milliót hoznak évente, ami összbevételünknek csak három és tél százaléka. Én ennek amúgy sem jósolok nagy jövőt. azt viszont mindenütt hangoztatom, hogy a felvásárlási áraknak rugalmasabban kell változniuk, hogy érdekelve legyen a mezőgazdász egy-egy kultúra termesztésében. — Ezt feltételezve, hogyan készülnek a jövő kihívásaira, a jelenleg is létező gondok és problémák megoldására, a termelés esetleges kibővítésére? — Ugyan minden évet nyereséggel zárunk, de a fejlesztési alapba így sem jutnak nagy összegek, ezért csak addig nyújtózkodhatunk, ameddig a takarónk ér. Nemrég fejeztük be az új kocane- velde építését Perbenyíkben (Prlbeník), aszfaltoztuk az utakat, tataroztuk az istállókat, és a szociális berendezéseket is felújítottuk. Itt, Királyhelmecen húsz év után újra megnyitottuk a gazdaság borozóját, ahol saját termékeinket kínáljuk az ínyenceknek. A problémás dolgaink közül sürgősen és halaszthatatlanul hozzáláttunk a szőlészet bajainak orvoslásához. Jövőre egy diagnosztikai központ felépítése a fő feladatunk, erre már nagyon rászorult a gépparkunk. A javítások kezdetlegességéből származó termeléskiesések is megszűnnének, ha ezt üzembe helyeznénk. Ami a kilátásokat, illetve a megvalósítás esélyeit illeti, ezek is jók, mivel úgysígérkezlk, a tervezett négy és fél millió koronás nyereséget az idén is túlszárnyaljuk. , Mi tartja itt a fiatalokat? A bodrogközi „óriásgazdaság“ háza táján rengeteg fiatallal is találkoztam. Ez különösképpen nem lepett meg, mert többen is szóvá tették, kevés, a környéken a munkalehetőség. Annak, hogy itt kicsi a munkaerő-vándorlás, más okai is.lehetnek, gondoltam,, s épkodva van. Nyáron a SIravára, télen pedig a Chemlon Humenné rehabilitációs központjába szólnak a beutalók. Vagy itt van például a sokak által undorítónak vélt állattenyésztés^ A bélyi (Biel) és a perbenyíki telepeken már megoldották a kétműszakos termelést. Itt már nemcsak cigányok dolgoznak, rnint sok más helyen az országban, és egyébként is a számuk mindössze száz- hatvan az egész gazdaságban. Az Ifjúsági szervezet ugyan csodákat nem művel, de igyekszik a gazdaság gondjain enyhíteni. Teszi ezt a kertészetben, a szőlészetben, de ha k.ell, a pro.pagációs táblákkal, az udvarokon található zöldövezetekkel és a virágágyásokká] is törődik. A kultúrában és a sportban is a többi dolgozóval yaló találkozást, a közös kikapcsolódást, az emberi kapcsolatok ápolását tartjuk szem előtt. Ez , a gazdaság és az Itteni fiatalok érdeke is. , Nem csoda, hanem vaióság A perbenyíki (Prlbeník) sertéshizlaldát itt mindenki a „nagy“ jelzővel illeti. Ez a hét falu határát egyesítő gazdaság egyik büszkesége is, meg aztán a járásba érkező illusztris vendégeket is. legelőbb ide kalauzolják,. Bohács István, a nagyhizlalda vezetője azondolok. A karámok egy részét ugyan már kicseréltük, de a további felújítás is szükséges, és mindezt üzem közben kell elvégezni. A másik dolog, hogy a számítóközpontunk még nem tölti be azt a szerepkört, amelyet neki szántunk. Lényegében mindent, a reprodukciót, a súlygyarapodást, a takarmányfogyasztás nyilvántartását és más adminisztratív jellegű munkákat a számítógéppel végeztetnénk. Ez , a jövő egyik sürgős megoldásra váró feladata. Egyébként az,ötven itt dolgozó munkással egyetemben azon a nézeten vagyok, hogy problémák mindig voltak és lesznek is, de ezeket Idejében kell orvosolni. Csak egy példát mondanék. Gondjaink voltak az egészséges, anyakocaállomány bebiztosításával. Azzal, hogy ezt a feladatot a jövő évtől magunkra vállaljuk, újabb problémákat veszünk a nyakunkba, viszont ez azt is jelenti, hogy olcsóbban és többet termelhetünk, ami pedig az. anyagi juttatásokra lesz kedvező hatással. A reprodukciós részlegen Galambos Róbert fiatal zootechnikus üdvözölt. A nagykaposi (Veiké Kapušany) mezőgazdasági elvégzése után itt kötött ki, és már ötödik éve van a gazdaságnál. 0 mondta, ha újra kezdené, ismét csak zootechnikus lenne. A karámokban meglepett a rend, a tisztaság. Ugyan Gazdaság az ország szélén ■ ■ , ■ , ■ ■ Galambos Róbert: „Nem perbenyíki csoda ez. hanem perbenyíki valóság“ pen ezért az Itteni fiatalok helyzete, aiiyagi és erkölcsi elismerése után kutatva fogtam vallatóra Pandl Ivettet. Róla kiderült, hogy a gazdaság öt SZISZ-alapszervezetének egyikében az elnöki funkciót is betölti. — Egy költői hasonlattal kezdeném: „Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, nekem szülőhazám ...“ Ezt sokan vallják a gazdaság fiataljai közül, akik inkább vállalják helyben a munkát, mint az elköltözést. Sajnos, ez nem mondható el a főiskolát végzettekről. Nálunk mindössze tizenhat a főiskolát vagy egyetemet végzettek száma, ami a tervezettnek csak ötven százaléka. Ez viszont már egy m.ás problémakör. Egyrészt idegenek nem nagyon vágynak ebbe a községbe, másrészt a Bodrogközből csak kevesen jutnak be főiskolára vagy egyetemre! A középiskolai végzettségű káderek viszont nagyon jól tudnak érvényesülni, és hogy megállják helyüket, azt az eredményeink is tükrözik. Sem az anyagi, sem a szociális juttatások terén nincsenek különösebb problémáink. Nemrég itt a városban hatvan lakást vehetett át gazdaságunk, és ha például holnap érkezne egy diplomás házaspár, talán azonnal is tudnánk neki lakást kiutalni. Azt hiszem, kevés az olyan gazdaság, ahol a dolgozók üdüléséről, rehabilitációjáról egész évben gondosPandi Ivett: „A SZISZ ugyan csodákat nem művel, de igyekszik a gondokon enyhíteni“ ban rosszabb Időkre is emlékezik. Amikor 1975-ben üzembe helyezték a hizlaldát, a vérmes remények szertefoszlottak Aztán fokozatosan kiküszöbölték a kezdeti problémákat, és 1983 óta, amikor lényegében földalap nélkül, az állami gazdaság kötelékeibe léptek, a töretlen fejlődés útiát járják. Tavaly közel ötmillió koronás haszonnal zárt a részleg, de az idei mérleg is kecsegtető, és még nincs vége az évnek. A zárt rendszerű hizlalás egyik fontos láncszemét, az anyakocák nevelését jövőre szintén önerőből igyekeznek majd megoldani, s ezzel teljes egészében megszüntetnék a másoktól való függőséget. Ez annál is fontosabb, mert ebben látják a további gazdaságos és minőségi termelés zálogát. Az idén a 700 kocától egyedenként 15,58 malacot választottak el, ami csaknem egy egésszel meghaladja a tervezettet Ezért is büszkélkedett a vezető azzal, hogy a mindenütt „tízezresnek“ ismert hizlaldában ma már ennél több sertés van. Miközben fehér köpenybe bújva az istállók felé vettük az irányt, a létező gondokra tereltem a szót. A vezető ezeket sem hallgatta el. Ä legnagyobb problémánk az, hogy elöregedett már a technológiai berendezés. Itt főleg a takarmánybehordó és -adagoló berendezésekre gonLeczo István mérntik: „Az állami vállalattá válás nagy terheket rótt a tagságra“ nem gyakran járok sertésólakban, de másképpen képzeltem el egy visító kismalacokkal és röfögő anyakocákkal teli nagyistállót. Róbert látva megllle- tődöttségem, megragadott egy kismalacot, és. máris magyarázta; — Ezeket a kis jószágokat nekünk kell megtanítani enni Ö ugye a szopáshoz van szokva, de három hét után fokozatosan megfosztjuk őt ettől az élvezettől, és kezdjük rászoktatni a tápszerekre, majd' a takarmányra. Lényégében mi rakjuk le a hizlalás alapjait. Innen mennek az ún. óvodába, majd az előhízladába és végül az intenzív hízókúrára. Ez az utolsó itt-tartózkodási helyük. A nagyhizlalda sikerforrásairól már az udvaron beszélgettünk Kiderült, itt egy cigány sem dolgozik, mindenki a kollektív bérezés szerint van fizetve, s 3400 korona az átlagfizetés. Az eredmények magyarázatát végül egy mondatba sűrítette; — Ha egy egészséges állomány egészséges környezetben jó minőségű takarmányt kap, s mindezt példás munkaerkölcsű dolgozók végzik, szervezett irányítás mellett csak ilyen eredményekre lehet számítani. Nem perbenyíki csoda ez, hanem perbenyíki valóság. polgári LÁSZLÓ , (A szerző felvételei)
