Új Ifjúság, 1989. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)
1989-11-22 / 47. szám
— lúi Hiúság Í3| Város született Nem egészen húsz év alatt, csodé- val határos módon, város keletkezett a semmiből az Andok lábánál húzódó terméketlen perui homokon. A város története 1971. május elsején kezdődött. Limában, a peremvárosok nyomorúságos, túlzsúfolt kunyhóiban életüket tengető családok egy része merész lépésre vállalkozott, hogy sorsán változtasson: összecsomagolták cókmókjukat, és éjnek ide jén megszálltak egy beépítetlen magánterületet. Három nap elteltével már négyezren voltak. Május 5-én közbelépett a rendőrség. Az összetűzésnek egy halálos áldozata volt, többen megsebesültek, ám az akkori elnök. Juan Velasco Alvarodo tábornok ellenezte az erőszakot, s intézkedéseivel a földreform mellett, a városi szegény lakosság életkörülményeinek javítására törekedett. így aztán a területfoglalókat teherautókra rakták, és elszállították a főváros közvetlen közelében lévő állami tulajdonú tágas sík területre, melyet felparcelláztak, s szétosztottak közöttük, hogy építkezzenek. Maga az elnök gondoskodott arról, hogy orvosokat, technikusokat, szociológusokat küldjenek, út- és hídépítő csoportokat vezényeljenek a helyszínre, így megkönnyítve egy mlntatelepülés létrehozását A város még sehol sem volt, de nevet már kapott: Villa El Salvador (megmentő város). A nyomortól megmenekülés városának ma már több mint 300 ezer lakosa van, s mintegy nyolcezer hek táron terül el. Az évek folyamán több nemzetközi hírességet fogadott. 64 polgármester fordult itt meg a világ minden tájáról. 1987-ben No- bel-békedíjra javasolták. Hirtelen támadt hírneve érthető, hiszen vitathatatlan példája annak, hogy a fejlődő országokban de a tőkés országokban is, a városok túlnépesedésére, illetve a hajléktalanok elhelyezésére a megoldás nem a költséges lakásépítkezés Villa El Salvador tapasztalata szerint telket kell adni a nincsteleneknek, és megengedni hogy — kellő támogatással — maguk építsék meg hajlékukat, azután meghagyni őket, hogy önállóan intézzék ügyeiket. A város történetét összefoglaló Lois Jensen azt írja hogy az eredmény talán nem túlságosan esztétikus, nem feltétlen méltó valamely építészeti díjra, mégis, Villa El Salvadorban minden jel szerint valamennyi fél számára kiváló az eredmény. A város lakói úgy érzik visz- szanyertek valamit, amitől megfosztották őket, s továbbra is lelkesedéssel építenek. „Azok számára, akiknek az élete nem volt egyéb kudarcok sorozatánál, főbenjáró fontosságú az, hogy pozitív tapasztalat részesei“ — így vélekedik a New York Timesnak adott interjújában MIguei Azcueta, a város polgármestere Mert semmijük s^m volt, s mindent, amijük van, maguk teremtették elő. Ma 80 ezer gyermek jár a 150 óvodába és 34 elemi, illetve középfokú Iskolába, amelyeket jórészt önkéntes munkával építettek. Az eredmény: Villa El Salvadorban az írni-olvasni tudók aránya 97 száza'ék, ami egyedülálló az országban. Más területeken is hasonlóak az eredmények. A tíz évvel ezelőtt épített öntözőrendszernek köszönhetően megkezdték a mezőgazdasági termelésre fenntartott ezer hektár homokos talaj megművelését. Ma már gyapotot, pápáját, kukoricát, konyhakerti véleményeket, sőt narancsot és édesburgonyát is termesztenek. Különösen a zöldség- és főzelékfélék meglepően bő teremést hoznak. Persze a város nem mentes a gondoktól sem. A vizet például a lakosság kétharmadának kamionok hozzák, fémtartályokban, s így a költséges megoldás ellenére állandó vízhiánnyal küszködnek. Probléma az is, hogy bár a tejelosztási program az egész városra kiterjed, a gyermekek 15 százaléka gyengén van táplálva. A jövedelmek szerények, az infláció Villa El Salvadort sem kerüli el. És mégis, a város szüntelenül növekszik. Csupán a múlt évben ötezer család érkezett ide. A siker titkát a közösségi szellemben, az általános részvételben, a közösség politikai-társadalmi struktúrájában látják. A város kisebb lakótelepekre oszlik. Minden manzana (lakótelep) 24 házból áll. Hat manzana" egy lakókörzet, amelynek megvan a maga óvodája egy pihenö-szórakozó-mdve- lödést háza. közigazgatási központja, egészségügyi ellátója és közkonyhája, s valamennyit maguk a lakosok építették Egy-egy ilyen lakókörzet szóvivői a választott képviselők. A már idézett interjújában a polgár- mester kijelentette: „Azért harcolunk, hogy a magunk fejlesztési módszerét alkalmazzuk, mindenki részvételével, ez pedig igen ritka jelenség Peruban.“ Ezen a tavaszon már a város ipari övezetéről cikkeztek az újságok. Kezdetnek 25 helyi jellegű vállalat készült oda települni, távlatilag azonban ezer kisvállalattal számolnak, amelyek — megfelelő helyiségek hiányában — széles körben alkalmazzák az otthoni munkát. A vállalkozók pénzbeli, műszaki és jogi támogatásban részesülnek. Az újabb munkalehetőségek azt is jelentik, hogy az emberek hajlamaiknak és képzettségüknek megfelelő munkához jutnak, javulnak a kereseti lehetőségek is. A polgármester úgy látja, nagy változáson ment át a közösség. Főként az ifjúság igényel növekszenek. Az 1971-es kezdettől, amikor egyetlen álmuk az volt, hogy fedél legyen a fejük fölött, eljutottak oda, hogy tavaly felavatták a város szabadegyetemét, ahol egészségügyi, társadalomtudományi, gyermekpszichológiai előadásokat tartanak, zenei és művészeti neveléssel foglalkoznak. Pillanatnyilag a legnagyobb gondjuk az, hogy összehangolt munkával a város lakosai miként küzdhetnek meg az egész országot sújtó gazdasági válsággal. Am, Azcueta polgár- mesternek meggyőződése, hogy Villa El Salvadorban az embereknek nagyobb esélyei vannak a túlélésre, mint honfitársaik zömének. H. K. KÖRSÉTA Észak Párizsának, észak metropolisának is nevezik a dán fővárost, amelyről jóformán csak azt tudjuk, hogy Dánia fővárosa. Arra azonban kevesen gondolnak, hogy egyben a legnagyobb skandináv főváros Lakosainak száma 1700 00. S ehhez is fűződik egy páratlan dolog. Nevezetesen az, hogy a Nagy-Koppenhága nyugati részében alig egy kilométerre a város központjától egy „másik város“ — Fredriksberg — helyezkedik el, teljesen önálló közigazgatással! Roppant nehéz megállapítani, hogy miként jött létre ez a „város a városban“, s miért tartotta meg Fredriksberg az önállóságát évszázadokon keresztül. Talán azért, mert itt alacsonyabbak az adók, mint a „szomszédos“ Koppenhágában? Lehet. Mindenesetre 20 évvel ezelőtt új városházát építtetett a fredríksbergl köz- igazgatás, és tovább kormányozza a 600 000 lakos számláló várost... De miről is nevezetes ez az északi főváros? Nyilván nemcsak a világhírű Tuborg és Carlsberg sörökről, vagy a Királyi Porcelángyárról, hanem egyéb látványosságokról is. Még aki többször járt is a dán fővárosban, s ismeri ezt a gyönyörű fekvésű, nyüzsgő várost, még az sem vállalkozhat arra, hogy egy ilyen rövid írásban teljes valóságában bemutassa olvasóinknak. Koppenhága ugyanis annyi színes, megkapó, minden pillanatban új éleményt sejtető vonást rejt magában, hogy az emberben hosszabb idő után is kavarognak az átélt események, látványok képei. Vegyük például a híres sétálóutcát — a Strogetét. Ez a télen-nyá- ron zsúfolt, turistákkal és hazaiakkal teli utca érzékelteti talán a legjobban, hogy Skandinávia legdélebben fekvő nagyvárosában vagyunk, ahol találkozik Észak- és Közép-Eu- rópa. E színes arculat páratlan bájához nyilván hozzátartozik az is, hogy Koppenhágában a különböző t^énelmi korokban épült sokféle si|pst megtestesítő műemlékek közvetlen közelünkben vannak, ha úgy tetszik, megérinthetjük őket. A Stro- get látványosságán kívül a világhírű Tivoli vidámpark, az úgynevezett régi vagy Klstivolí, a hatalmas föld alatti akvárium, a kikötőben való sétahajózás, a királyi palota, a városháza, a páratlan mügyűjteményeket bemutató Glypotek Múzeum s még számos más látványosság százezerszám vonzza a turistákat a dán fővárosba. S ha az időjárás is kedvez, vagyis a mi szempontunkból inkább középeurópai, mint észak-európai, akkor valóban rengeteg élménnyel gazdagodva távozhatunk ebből a hatalmas, de egyáltalán nem annak tűnő csodaszép városból. N. E. KOPPENHÁGÁBAN Hatalmas forgatag Koppenhága belvárosában, a Strogeten. Ä Government Executive, a kormányhivatalnokok lapja kimutatta, hogy Bush elnököt nagykövetei 70 százalékának kinevezésére politikai megfontolások késztették, és a diplomáciai képviseletek vezető posztját csupán 30 százalékban kapták külképviseleti hivatalnokok. Reagan nagyköveteinek 59 százalékát hozta „kívülről“, jimmy Carter pedig csak a 42 százalékát. Az Egyesült Államok szövetségi törvényei értelmében a nagyköveteknek rátermetteknek kell lenniük, amibe beletartozik az illető ország nyelvének, történelmének és kultúrájának ismerete is. Bush nagykövetei jelentős részének csak halvány fogalma van arról az országról, ahová kiküldik őket, ellenben kellő időben mélyen belenyúltak a pénztárcájukba, és készpénzzel tanúsították a Republikánus Párt iránti hűségüket. Íme néhány példa. ]oy Silvermann-nak, Barbados és több más Karlb-tengeri sziget leendő nagykövetének nincs egyetemi diplomája, és soha sem volt alkalmazásban. A szenátusnak benyújtott pályázati kérelmében a „képesítések“ rovatba írta, hogy segédkezett a cégnél a férjének, egy New York-1 gyárosnak, Silvermann asszony 1987/ 1988-ban több mint 180 000 dollárt A PÉNZ BESZÉL... Mennyire rátermettek az amerikai nagykövetek? adományozott a republikánus elnökjelöltnek. Chic Hecht (60 éves), aki korábban nevadal szenátor volt, egyetlen Capitol HUH mandátuma során nem annyira törvényhozásbeli munkájáról, mint inkább arról vált ismertté, hogy keverte a fogalmakat, és előszeretettel cserélt össze hangzatos Idegen kifejezéseket. Egyszer például atomhulladék-tárolás helyett atomhulladék-végbélkúp megnevezés csúszott ki a száján, mert- összecserélte az angolban hasonló hangzású depository (tárolás) suppsitory (végbélkúp) szavakat. Ami képesítését illeti, az űrlapra a Bahama-szl- getek leendő nagykövete azt jegyezte be, hogy „a Bahama-szlgetek lakosságának életmódja hasonló a nevadal Las Vegaséihez“. Egy, a kormányhoz közel álló forrás szerint a Bahama-szigetek illetékesei mindent elkövettek, hogy lebeszéljék a Bush- kormányzatot Hecht kinevezéséről, de mindhiába. „Most már nem tehetünk mást, csak vigyorgunk és tűrünk.“ A mlchlganl Peter Secchiát (52 éyes), aki a republikánusok országos bizottságának volt a tagja, Olaszország nagykövetévé tették meg, noha a sajtó előtte terjedelmesen írt keresetlen nyelvezetéről és a nőkkel szembeni durvaságáról. Még mielőtt megérkezett volna Rómába, vendéglátóit máris megsértette ízléstelen szellemeskedésével. Például azzal, hogy az olasz hajóknak nyilván üvegből van a fenekük, „hogy láthassák az egykori olasz flottát“. Melvin Semblert (59 éves), egy floridai Ingatlancég tulajdonosát Ausztráliába, egykori társát, Joseph Zappalát pedig Spanyolországba jelölték. Tavaly mindketten bekerültek a pártcélokra több mint 100 ezer dollárt adományozók klubjába, Sambier a pályázati kérelemben az általa beszélt Idegen nyelvként az angolt tüntette fel, hozzátéve, hogy folyékonyan beszéli. Ahogy a régi mondás tartja — „A pénz beszél, a kutya ugat.“ U. I. Gyalog a Föld körül A spanyol Francisco Montero Calva- che szokatlan módon szeretné köszönteni Amerika felfedezésének 500. évfordulóját: elhatározta, hogy hazájából elindulva gyalog körbejárja a földet, s 1992 decemberében, a nevezetes évfordulón akar az Újvilágba érkezni. A vállalkozó szellemű férfi 1986 januárjában vágott neki a távnak Eddig 12 országon és 15 500 kilométeren át cipelte hatalmas hátizsákját. Azt tervezi, hogy úti élményeiről később könyvet ír. Mozart és Bécs Bécsben már folynak az előkészületek az 1991 ben megrendezendő Mozart-év- re. Ebből az alkalomból különösen parádés keretek között mutatják be a Mester Szöktetés a szerájból című operáját a brüsszeli Theatre Royal de la Monnaie és a Bécsi Opera közös előadásában. Ezzel kapcsolatban az osztrák sajtó felelevenítette a mű ősbemutatója körüli eseményeket: a Szökőkút volt a legnagyobb sikere Mozartnak, s dicsőségét már életében élvezhette. A korabeli feljegyzések szerint II. József császár is dicsérte: „Túl szép ez a mi fülünknek, s mennyi rengeteg hangjegyi“ Mire Mozart válasza: „Pontosan annyi, fenség, amennyire szükség van..." Mozart egyébkként köznapi módon is bécsi lesz: hangjegyek után bankjegyek. A zeneszerző képmását tervezik az új 5000 schillingesre. Vajon ebből is annyi lesz, amennyi szükséges? Gazdag-e az elnök? George Bush amerikai elnök tavaly 156 000 dollár jövedelemre tett szert vállalata révén, amelyet még 1981-ben hozott létre, amikor Ronald Reagan mellé alelnökké választották — közölte a Fehér Ház. Az elnöki hivatal beszámolt arról is, hogy Bush és felesége, Barbara az alelnökség utolsó évében 20 000 dollár értékben kapott ajándékokat. A Fehér Ház igen aprólékos jelentése kitér arra is, hogy az ajándékok között volt egy 120 dolláros váza — kínai tisztségviselőtől kapta Bush — és egy 75 dolláros nyakkendő a Coca-Cola cégtől. A Bush házaspár ingóságainak értéke egyébként a kimutatások szerint 1,09 millió dollár. További egymillió dollárt érnek a házaik, köztük a Maine állambeli Kennebunkportban levő, az óceánra tekintő Ingatlanok, továbbá több épület Houstonban. A sebészek besorolása A bécsi Városi Levéltár fennállásának 100. évfordulója alkalmából közzéteszi legértékesebb és legérdekesebb okmányait. Ezek a városháza Schmidt-termé- ben naponta 8 és 18 óra között tekinthetők meg. Azoknak a turistáknak, a- kiket érdekel a történelem, érdemes többször is felkeresniük az épületet, mert kéthetenként más-más okmányokat állítanak ki. Legutóbb Mária Terézia pecsétjével ellátott kiváltságokmány került például a tárlóba. Ez arról volt nevezetes, hogy szabályozta a birodalomban a sebészek helyzetét. Addig az orvosdoktoroknak ez a csoportja a borbélyok és a csodadoktorok között az „alsó gyógyító személyzethez“ soroltatott, de a császárnő változtatott ezen. A bécsi hírszolgálat, a Compress hozzáfűzi, hogy a kutatások szerint Mária Terézia kedvelt háziorvosának, Gerhard von Swietennek a befolyására hozta meg ezt a rendeletet. Csak a király büntethet Harald norvég trónörökös közlekedési szabálysértést követett el, gyorsan hajtott, de az intézkedő rendőr bocsánatkérő szavak után továbbengedte a herceget. Az esetet egy, a helyszínen tartózkodó újságíró alaposan kiszínezte, erkölcsi prédikációként hozzátéve, hogy hasonló közlekedési kihágásért más közönséges norvég állampolgár helyszíni bírságot fizetett volna. Hamarosan a szakértő jogászok magyarázata is helyet kapott a napi sajtóban. Véleményük szerint egy közönséges norvég állampolgár valóban a helyszínen fizetett volna bírságot, de a norvég alkotmány világosan kimondja, hogy a trónörököst egyedül és kizárólag csak a király büntetheti meg, A rendőr tehát ez esetben az alkotmányos rend szerint járt el. Más kérdés viszont, hogy V. Olaf, a királyatya milyen büntetést ró ki Harald hercegre.
