Új Ifjúság, 1989. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)

1989-11-22 / 47. szám

új ifjúság 10 Egv régi ilág E fllmnöl nem lehet emóciók nél­kül írni, mint ahogy közómbösen vé­gigülni sem lehetett. Megragadó és megrázó, lírai és drámaian natura- lisztlkus képsorok váltakoztak, ké­peztek egy hatásosan kompakt egé­szet, a kirekesztett valóságot. A Martin MartlnCek fotoclklusából kiemelt, s a filmbe ügyesen beépített felvételek legalább olyannyira kife- Jezóek voltak, mint a velük elvegyült mozgóképek. Az elmúlás és az élni-, tennlakarás filmje az Egy régi világ képei, dokumentum értékű alkotás egy emberellenes korról, elfelejtett, szlklaszllárd emberekről, akik kény­telenek és képesek voltak átmenteni saját világukat a magát szebbnek, Jobbnak, humánusabbnak titulált új­ba. Bölcseletek, Ideológiák születnek és halnak mpg, akár az ember, de az élet legalapvetőbb értékel és ér­dekel évszázadok óta nem sokat vál­toztak, mint ahogy maga az ember sem. Idős, borostás és barázdált arcok panteonja Dušan Hanák 1972-ben ké­szült, művészien megalkotott fllm- szoclográfiája, A film minden egyes „szereplője“ önmagát adja, kötetle­nül és ószintén, panaszkodás nélkül, sorsába beletörődve, a hetvenes évek eleje Közép Európájának perifériájá­ra szorulva. Rendszerek jönnek és mennek, bennünket nem lehet meg­törni — olvashat­juk ki a képsorok- - ,>ból, halljuk ki a helyenként költé- .ŕÄífŕ-;^ széfként ható ön­vallomásokból. Négykézláb jár a béna lábú, házat építő, állatokat tartó férfi, károm­kodva bár. de megmássza az út­jába akadó kerí­tést a meggör­nyedt öregasszony; pókháló és dög­lött legyek „díszí­tik“ egy koros agg­legény hálószobáját. Fiaskó a kéz­ben, bor a garatban, hogy legyőzzék a betegséget, előkerülnek a népi hangszerek, hogy megőrizzék a vi­dámságot, jó étvággyal fogyasztják szegényes ételüket, kacagnák nagyo­kat, s az életről vallanak, miközben a kamera könyörtelenül rögzít. Ml az élet legnagyobb értéke? A jókedv, az egészség, a szeretet és a munka, fogalmazódnak meg az egy­szerű válaszok. Az elmúlás filmje le­pereg, s záróakkordként felcseng egy újszülött síró hangja. <. > Van re­mény, lesz folytatás, de milyen? Tizenhét éves dobozban tartás után került sor a film premierjére, s a fesztlválsikerek Is bizonyítják, sem­mit sem veszített értékéből, de ak­tualitásából sem. S miért volt ez a több mint másfél évtizednyi kire­kesztettség? A magyarázat kézenfek­vő: a hivatalostól eltérő Igazság ki­rekesztettsége miatt, amely megoldás józan észérvekkel nem támasztható alá. Hanáknak, a szlovák film „do­bozos“ nagyjának a Szeretlek, sze­ress című alkotása is évekig polco­kon hevert. A palackban tartott rossznak minősített szellem azonban egyre inkább szeretne kitörni be­zártságából. Fokozatos eregetése re­ménykeltőén megkezdődött. Valakik azonban így Is időt nyertek. D. Kovács József B. Tóth nem fél az infarktustól (Beszélgetés B. Tóth Lászlóval, a Magyar Rádió zenei szerkesztőjével, a Calypso rádió elindítójával) Ácsorgók a budapesti kisföld- alatti egyik állomásának bejára­tánál. Már annyira nem hiszek ebben a találkában, hogy szinte el Is megy a kedvem az egész be­szélgetéstől. De B. Tóth László begördül fehér „Zsigájával“, így nagy kő esik le a szívemről. Vég­re! Másfél évi próbálkozás után sikerült összehozni a találkát. Be­ülök a kocsiba, s miközben az e- gyik stúdióba sietve kacskarlngó- zunk a pesti utcákon, arról be­szélünk, ml lesz az alig fél óra múlva megkezdődő Poptarlsznyá- ban. Aztán megkérdezem, nem gondol-e arra, hogy ez a hajsza, állandó lótás-futás lesz a veszte? A menedzserek többségét is u- tolérl az Infarktus ... — Ez a dolog abszolút látszó­lagos, én hetente nyolc-tíz órát teniszezem, tehát aktívan sporto­lok, ezenkívül meghatározott mun­karendem van, s átlagban napon­ta hat-nyolc órát alszom. Hogy te engem nem találsz, az nem je­lenti, hogy rendszertelenül élek. Minimális mennyiségű alkoholt iszom, csak szórakozás gyanánt gyújtok rá néhányszor, nem éj­szakázom, nem járok kocsmázni. Nagyon sok mindent úgy teszek, hogy hosszú életű legyek, s egy másodpercig sem érzem magam fáradtnak. Minden embernek van tempója, munkabírása, s ha azt ô tudja tartani, akkor sok baj nem lehet. A legfontosabb azon­ban a sport! A noteszomba is elő­ször azokat az órákat írom be, a- mikor teniszezni megyek, s min­den mást ehhez igazítok. — Zenei szerkesztő vagy meg lemezlovas. A családod hogy néz erre a foglalkozásra, komolyan veszik? — Teljesen komolyan veszik, s hagynak dolgozni. Alapszabály, hogy egy jó családi háttér le­gyen, mert ha ez nincs, hiába jó a munkahelyi légkör, megette az egészet a fene. Különben az az infarktusveszély ... Nekem pedig a magánéletemmel, a családi éle­temmel nem kell olyan módon foglalkoznom, hogy felmerülne az infarktus veszélye. Nagyon jól élünk, nagyon jól vagyunk, sze­retjük egymást, s szerencsére a feleségem maximálisan alárende­li magát az én foglalkozásomnak, bár ő tanítónő. Máskülönben ez nem menne simán. — A Poptarisznya az egyik leg­hallgatottabb műsor, én mégis úgy érzem, hogy vannak olyan zenei stílusok, amelyeket mosto­hagyerekként kezelsz. A heavy métáira gondolok. — A Poptarlsznya nem réteg- műsor, hanem nagyon sok ember­nek szól. Nem az én ízlésemet kell, hogy tükrözze, mert akkor én nagyon sok dalt mellőznék. Nekem szórakoztatnom kell, igé­nyeket kielégíteni. Ha nagyon a rétegigények felé kanyarodunk, ennek megfelelően szólalnak meg a dalok a műsorban. A heavy me­tál közönségrétege a picit ame­rikai funky zenébe hajló széle­sebb réteghez képest lényegesen kisebb. De hát a rádióban már le­het hallgatni Nagy Feró műsorát, a Garázst, amely baromi jó prog­ram. Magam is jókat nevetek Fe­ró hülyeségein. De mást is mond­hatok. Herskovlts Iván kollégám, akivel a rádióban egy szobában ülök, az alternatív zenének köte­lezte el magát, ő ezt a rajongó- réteget szolgálja ki, én ezrek meg ezrek ízlését az ötórás műsoridő­ben, még ha megfeszülnék, sem tudnám kielégíteni... Nem is a- karom. — S ha csak önmagad szóra­koztatására játszanál, akkor mi­lyen zene kerülne a Poptarisznyá­ba? — Az eurodiszkó teljes mérték­ben hiányozna ebből a műsorból, kizárólagosan amerikai zene szól­na, tehát funky, rap, vagyis a színvonalasabb tánczene. Ha panaszkodnod kéne, ak­kor kinek panaszkodnál, és miért? —■ Nem tudom, kellene-e pa­naszkodnom, mert abban a sze­rencsés helyzetben vagyok, hogy amihez hozzáfogok, azt meg tu­dom csinálni. Ha alaposan végig­gondolva valamit véghez akarok vinni, mindig megtalálom azokat az embereket, akik segítenek. Nem kell, nincs miért panaszkod­nom. — Szó volt már a családodról. Azt talán kevesen tudják, hogy a lányod mivel foglalkozik most, s esetleg érdekelnének a távolabbi tervei. Lehetséges, hogy egyszer az édesapja nyomdokaiba lép majd? — Nem tartom valószínűnek, ö most tizenegy éves, alapisko­lás, előtte a világ, s remélem, egy boldog, jó világ. Miután az én szüleim sem szóltak abba, hogy én ml legyek, én se nagyon sze­retnék beleszólni a lányom elkép­zeléseibe. Hagyom választani, ha­gyom őt gondolkodni, esetleg irá­nyítom. Most csellózik, teniszez­ni jár, balettet tanul, úszik. A na­pi Időbeosztása annyira bonyo­lult, hogy számomra követhetet­len, azt sem tudom pontosan, mi­kor hol van. Beszélgetésünk közben megér­keztünk a Magyar Rádió épületé­hez, B. Tóth László rohan a stú­dióba. „Kapcsoljuk a kettes stú­diót“ — hallahl a bemondónő hangját, s már szól is a Popta­risznya jól Ismert szignálja. Egy kis zene után spost, majd közle­kedés. Az M 7-esen megint koc­canás történt... Koller Sándor A FÖLDÖN ÉLŐ FÖLDÖNKiVÜLI Különcségei, szeszélyei, hóbortjai hallatán egyesek megkérdőjelezik Mi­chael jackson épelméjüségét. Juhanl Nagy jános Michael jacksonról írt könyve után a kérdőjel felkiáltójellé alakul át. Michael Jackson más, mint a többi! E. T.-íigura, földönkívüli lény, aki rettentően magányos. Tudatosan bás­tyázta körül magát áthághatatlan fa­lakkal, és teremtett magának olyan világot, amilyen csak a mesékben van, s hogy mégsem boldog e maga teremtette világban, az ő hibája. Az ő ötlete volt, hogy el kell szigetel­nie magát az emberektől, a rajon­góitól. A könyvből az derült ki, hogy Michael jackson egy gyáva, félénk kisfiú, aki úgy fél az emberektől és a világtól, mintha nem Is ezen a földön született volna. Márpedig az életrajzi adatok szerint az Indiana állambeli Gary városában látta meg a napvilágot. Michael mindenképpen más akart lenni, mint a többi néger muzsikus. És más Is lett. Az apró. göndör hajú, pufók arcú, széles orrú néger fiúból, karcsú, se fehér, se fekete, pisze orrú, mandu­laszemű ..marslakó“ lett, akit épp úgy lehet imádni, mint E. T.-t, a föl­dönkívülit. Michael jackson mindent elkövetett másságáért. Plasztikai mű­téteket viselt el, hogy álmát valóra váltsa, és olyan legyen az arca, ami­lyennek 5 akarja. Valóra váltotta hi­hetetlennek tűnő álmait, és hogy nem lett boldog, az Is érthető. E földön csak azok lehetnek boldogok, akik földi életet Is élnek. Mlchaelre ez nem jellemző. Oxigénsátorban alszik, és Irtózik mindentől, ami emberi. Rajongóit nem engedi közel magá­hoz, utálja a kézfogásokat. Nem tud-' hatjuk, hogy szándékosan tette-e, hogy ezt a misztikumot maga köré teremtette. Sidney Lumet filmrende­ző írja róla: „Az az erőltetett elszi­geteltség, amelyben Michael él, szél­sőséges kísérlet arra, hogy érintetle­nül megőrizze saját képzeletvllágát.“ Michael Jackson képzeletvllágának legfőbb célja nem más, mint meg­maradni ártatlan kisfiúnak és elke­rülni a megöregedést. „Michael Jacksonra nem érvénye­sek azok a meghatározások, melyek a felnőtt-tudat jellemzői. Ehelyett azt a fantázia-elképzelést valósítja meg, hogy minden lehet és mindent akar­hat. Ügy tűnik föl, mintha mindkét nemet egyesítené magában, érzéki és szexis, ám közben egy kedves fiatal­ember marad, azt az Illúziót keltve, mintha fekete is lenne meg fehér Is. örökké fiatalos ö, a felnőtté válás és ezzel együtt járó felelősségválla-r lás energikus megtagadásának jelké­pe“ — állapítja meg róla dr. David' Guttman pszichoanalitikus. Hogy meddig bírja Michael Jackson megőrizni az illúziót? Ez kérdés ma­rad. Ha nem olyan földönkívüli éle­tet élne, mint amilyet él, talán a színpadon se lenne olyan kápráza­tos. Ragyogó a tánctudása. Szinte hi­hetetlen, amit művel. Zenéje Is' tele van tűzzel, dinamikával és érzéssel. Nem hiába világsztár. „Azt hiszem, Michael nagyon érzékeny. Valahol olyan, mint az égő erdőben remegő őzgida.“ (Steven Spllberg filmrende­ző.) Józan ésszel aligha lehet megérte­ni mániáit, életét. A fantázia és a beleélés képességével is nagy nehe­zen. Michael Jackson egy igazi föl­dön élő földönkívüli, vagy legalábbis ezt hiteti el velünk. Juhanl Nagy Já­nos róla írott könyvét a rajongók és nem rajongók figyelmébe ajánlotta: Balázs Zsuzsa

Next

/
Thumbnails
Contents