Új Ifjúság, 1989. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)
1989-11-15 / 46. szám
A mikor Ĺaczkó Mihály, az MLSZ elnöke — beszélgetésünk derekán — elmondta, hogy a Bika jegyében született, azonnal bevillant: valami igazság csak lehet az asztrológiában, a horoszkópokban, hiszen ez az ember a nyár elején valóban ajtóstul rontott be a Magyar Labdarúgó Szövetségbe, amúgy bika módjára. Azt gondolta, nagy hirtelen mindent a maga képére és hasonlatosságára formál, ahogy azt Immár huszonhetedik éve teszi „főmunkahelyén“, a Magyar Kábel Művekben. Első nyilatkozatában — amelyet e sorok írójának adott — úgy „szórta kl“ az embereket az MLSZ-ből, mint aki teljhatalommal rendelkezik a szövetségben. De aztán gyorsan kiderült, hogy nem minden úgy van, ahogy azt a vaskezű menedzser elképzelte: ami a gazdasági életben megy, az lehetetlen a magyar labdarúgás természetellenesen megszervezett világában. Hogyan, mikor döbbent rá arra, hogy a Népköztársaság útja 47-ben más a „módi“, mint a Budafoki út 60-ban, a Kábelgyárban? — hangzott a nyitó kérdés a nagyvállalat kényelmesen berendezett vezérigazgatói irodájában. — Az első elnökségi ülésen, a- mikor kiderült, hogy én Is csak egy szavazattal rendelkezem, a- kár a többi tag. Már bocsánatot kérek: akkor mitől vagyok én elnöki? így lehetetlen irányítani — operatív módon — egy testületet, ez maga az Impotencia, ami az MLSZ-t jellemzi. Tudja, hol tartana most a Magyar Kábel Művek, ha minden apró-cseprő ügyben össze kellene hívnom az igazgatótanácsot, s mindenhez ki kellene kérnem a többi vezető döntését? Tényleg, hol tartana? — Az biztos, hogy akkor még mindig haldokló, veszteséges vállalat lennénk. Egyik korábbi nyilatkozatát sem bánta meg? Hogy Bicskeit és Török Pétert Is leváltaná? — Nem, mert ma is úgy gondolkodom ezekben a kérdésekben, mint néhány hónapja. A szövetségi kapitánnyal kapcsolatban azt nyilatkoztam, hogy a Málta elleni mérkőzés után én a helyében felálltam volna a klspadról. Ezt ma is fenntartom. Ami pedig a főtitkárt Illeti, ha egy olyan kérdésen, mint, hogy hol legyen az NB Il-es liga központja, hetekig rágódik, akkor az nem alkalmas erre a posztra. Az megint más lapra tartozik, hogy magánemberként mindkettőjükkel jóban vagyok, miután megismertem őket személyesen is. Igazán kellemes kapcsolat alakult ki közöttünk. De nem ők a legalkalmasabbak ezekre a posztokra! majd eljön az Ideje. Itt remekül érzem magam, minden, ami körülöttem van, többé-kevésbé az én kezem munkája, legalábbis átvitt értelemben. Ez az én igazi hazám, a labdarúgásban sajnos nem mozgok annyira otthonosan, az számomra mindig is csak kikapcsolódás volt. Éppen ezért vettem ki a múltkor a szabadságomat, s tanulmányoztam ez idő alatt az MLSZ-t, ismerkedtem a kollégákkal. Hol volt nyaralni? — Sehol, négy éve, amióta igazgató vagyok, nem voltam szabadságon. Mint mondtam, idén is csak az MLSZ miatt vettem ki két hetet. Hogy bírja ezt a tempót? — Most még bírom, de lehet, hogy egyszer csak összeroppanok. Naponta három-négy órákat alszom. Nem azért mondom, hogy sajnáljanak, ha nem szívesen csinálnám, akkor nyilván lazítanék egy kicsit. AJTÓSTUL A HÁZBA BESZÉLGETÉS LACZKO MIHÁLLYAL, AZ MLSZ ELNÖKÉVEL önnel kapcsolatban az a furcsa helyzet alakult ki, hogy a nyilatkozatait, a terveit, az elképzeléseit igen hamar megismerhették a szurkolók, az olvasók, de — mivel elsősorban gazdasági vezetőként, semmint sportlrányítóként vívott ki magának hírnevet — magáról Laczkó Mihályról, az emberről vajmi keveset tudnak. — 1935. május 6-án születtem a Békés megyei Medgyesbodzá- son. Fiatalon természetesen futballoztam, a Makói Vasasban rúgtam a labdát, s a Csongrád megyei ifiválogatottságig vittem. Nem voltam egy világsztár, de e- lég ügyesen tereltem a bőrt. A matematikához viszont már akkor értettem, és értek ma is. Ez utóbbi valamivel fontosabb. — Szerintem is. Szóval, elvégeztem a gimnáziumot, majd a műszaki egyetemet is. Nekem nem úgy alakult a pályám, mint sok más magyar igazgatónak, akiktől megkérdezték: ml a legközelebbi célja? Hogy befejezzem az egyetemet — válaszolta. És a távlati? Hogy leérettségizzek ... Úgy látom, büszke arra, hogy nem káderként kapaszkodott fel az uborkafára. Apropó, MSZMP- -tag? — Igen 1976 óta. Korábban azt mondták, hogy milliomos ne legyen párttag, nekünk nem kell. (Az interjú a kongresszus előtt készült — a szerk. meg].). Milliomos? — Igen, a 138 tudományos publikációmért, a hatvannál több szabadalmamért szép pénzt kaptam és kapok a mai napig Is. Egyébként háromszor nyertem meg az országos mérnökversenyt — 1966, 1968, 1970 —, az utóbbi évben a szocialista országok hasonló vetélkedőjén is első lettem. Mióta van a Kábelgyárnál? — 27 éve kezdtem itt, pontosan az életem felét töltöttem a Budafoki úton. Végigjártam a szamárlétrát: üzemmérnökként indultam, voltam termelési osztályvezető, hat évig kutató, majd főtechnológus, főmérnök, 1975-től — tehát amikor még nem voltam párttag! — műszaki Igazgató, végül 1985. április 2. óta vezérigazgató. A legutóbbi esztendő eredménye? — 10,5 milliárd forintos termelési érték, ebből félmllliárd tiszta nyereség. 2,3—2,4 milliárd forintnyi tőkés export. Mindezt 3200 emberrel, ugyanis ennyien dolgoznak nálunk, pontosabban a pesti, balassagyarmati, kisteleki és szegedi gyártásegységünknél. Nem vagyunk mammutcég, a létszám szerinti sorrendben a 25— 30. hely környékén állunk az országban. 3,7 milliárd forint az állóeszköz vagyonunk. Nem akarták még kiemelni? — Dehogynem, már 1975-ben hívtak miniszterhelyettesnek, de nem mentem. Innen, a Kábelgyárból szeretnék nyugdíjba menni, ha Ha nyaralni nem is jár, hivatalból nyilván bejárta a világot. — Most voltam Zimbabwében, hogy csak a legutóbbi „egzotikus“ utamat említsem, de láttam már Mozambikot, Indiát, Kínát, japánt kétszer is, Kanadát, az Egyesült Államokat... ... egy pillanat. Melyik tetszett a legjobban? — Egy közeli ország, Olaszország. Az olaszok hasonló észjárá- súak, mentalitásúak, mint mi, magyarok. Na és a tájak, nem beszélve az ételekről! Szeret főzni? — Nem, nem is szoktam, de enni azt szeretek! Minden tengeri állatot imádok, legyen az hal, polip, kagyló, rák vagy csiga. Kár, hogy nálunk nemigen lehet ilyen csemegékhez hozzájutni.. Mit iszik egy komolyabb ebéd után? — A fehér borból készült fröccs a kedvencem, persze nem viszem túlzásba. Bár állítólag nagyon jól bírom... Egyébként utazni is szé- retek! Mit csinál szabadidejében, mi a hobbija? — Szabadidőm az nincs, a hobbim pedig a foci, mint már mondtam. Úgy is lehetne fogalmazni, hogy szabadidőmben irányítom az MLSZ-t. Kevés frissen felavatott MLSZ- -elnök „kapott“ annyit a magyar sajtótól, mint ön. Hogyan értékeli viszonyát az újságírókhoz? — Nézze, kétségtelenül sarkosan fogalmaztam az első nyilatkozataimban, ráadásul még meg sem választottak máris megindult ellenem a kampány a Foci részéről. A főszerkesztő. Hámori Tibor nem is ismert, én sem őt, megmondom őszintén. Amikor leültünk beszélgetni, elismertem, de ettől függetlenül fenntartom, hogy pályázat lesz a főszerkesztői posztra. Lehet, hogy mire ez a cikk megjelenik, már meg is van az új főszerkesztő. S ami a sajtó többi részét illeti? — Szent meggyőződésem, hogy senki sem irányíthatja a labdarúgást a sajtó ellenére, az újságok ugyanis képesek arra, hogy lehetetlenné tegyék az embert — de az ellenkezőjére Is. Sok sportvezető és sportoló kollégámmal ellentétben én egy percig sem állítom, hogy a magyar labdarúgás, még tágabban a magyar sport gondjaiért esetleg válságáért az újságírók lennének felelősek. A politika mennyire érdekli? — Nagyon, és ez természetes. Teljes mellszélességgel támogatom a reformot, vagy bármi Is legyen a neve, ami kivezeti Magyar- országot a slamasztikából. Csak egyvalamivel van gondom: annyi itt a reformirányzat, hogy politikus legyen a talpán, aki kiismeri magát közöttük. De van még nagyobb probléma. Szerintem előbb a gazdaságunk szénáját kellene valahogy rendbehozni. Ha azt az energiát, amit a politizálásra fordítunk, a munkába öltük volna, már lényegesen előrébb tartanánk. Mi az, amivel egyetért a jelenlegi gazdasági folyamatok közül? — A tőkebehozatal, a vegyesvállalatok gondolata nagyszerű, őszintén szólva egyéb kivezető u- tat nem is látok. Ha minden jól megy, mire az olvasók kézbe veszik ezt a lapszámot, már meglesz a megállapodásunk a Siemens világcéggel, alapítunk egy közös vállalatot. Kár, hogy ezt a módszert a magyar foci felvirágoztatására nem lehet lekopiroz- Dl. Amióta ön az MLSZ elnöke, próbált-e bárki — politikus, az ASH, vagy az OSH valamelyik vezetője — is beleszólni a munkájába, parancsokat osztogatni, esetleg befolyásolni. Korábban ugyanis Így működött a kézivezérlés. — Senki az égvilágon, még csak nem is próbált. Ki a kedvenc magyar játékosa? — Lehet, hogy nem leszek népszerű ezzel a kijelentésemmel, de én Détárit tartom a legjobbnak — még ha ezt a válogatottban nem is bizonyítja. És — fogódzr kodjon meg — Pintér Attila is nagyon nagy labdarúgó lehet! Ch. Gáli András Jégkorongról tengeren Innen - de legfőképpen - túl Hol vagytok, régi vitézek? A játékosvándorlás, a külföldi szerződések a nemzetközi sportéletben eléggé megszokott, nem újkeletű jelenség. Ez alól kivétel a közelmúltig talán csak némely szocialista ország és a Szovjetunió volt. A Szovjetunióban azelőtt el sem lehetett képzelni, hogy egy jégkorongozó, labdarúgó vagy bármely sportoló rendes, szerződéses úton külföldön folytatta volna pályafutását. Az utóbbi Időben azonban e téren Is megtört a jég. Mint ahogy arról lapunk előző számában Is írtunk, az utóbbi időben egyre több élvonalbeli szovjet jégkorongozó próbál szerencsét idegenben, s nemcsak az európai másod- és harmadosztályban, mint azelőtt, hanem a világ legrangosabb bajnokságában, az észak-amerikai National Hockey League bajnokságában. A sort Szergej Prjahln nyitotta meg, aki már tavasz óta az NHL-ben játszik, öt követték Vlagyimir Krutov és Igor Lartönov. Az a Larionov, aki az ún. „tisztek lázadásának“ egyik főszereplője volt. A Vancouver Canucks együttesében kötöttek ki. A legendás szovjet támadósor harmadik tagja, Szergej Makarov a Calgary Flamest erősíti, amiről a csapat csehszlovákiai és szovjetunlóbell portyáján ml Is meggyőződhettünk. Vjacseszlav Fetylszov, a másik lázadóvezér, akit nyugodtan nevezhetünk a leghíresebb kanadai hátvéd, Bobby Orr szovjet megfelelőjének, a New jersey Devils tagja. A Quebec Nordiques is roppant elégedett Szergej Milnylkov átigazolásával. Sőt még a veteránnak számító Helmut Balderisznak Is tettek ajánlatot a Minnesota North Startól. Végül politikai menedékjogot kapott Kanadában Alekszandr Mogllnij, aki a stockholmi világbajnokság után nem tért vlsz- sza hazájába. Hogyan érvényesülnek a tengerentúlon? Fetylszov társai nevében Is elmondta: tisztában vannak azzal, hogy az NHL-mér- kőzések gyakran verekedésbe, botrányba fulladnak, ők azonban a pankráció helyett továbbra Is inkább a játékra szeretnének összpontosítani. A szovjet hoklzók legnagyobb átállási nehézsége abban nyilvánul meg, hogy Itthon egy évadban körülbelül 40 bajnoki mérkőzést játszottak, míg az NHL-ben ez a szám megkétszereződik. Miként vélekednek a szovjet játékosokról a tengerentúlon? Íme Brian Burke, a Vancouver Canucks Igazgatójának a véleménye: „Azt nem tudom, hogy a liga játékszlnvonala emelka- dik-e majd, de a Vancouver Canucks a szovjatakkal jobban fog. szerapalnL A csapat velük lényegesen bátrabb lett, tObbat kockáztat a koronggal. Jüvatalükkel magyarázható, hogy kissé eltérünk az észak-amerikai stílustól, már nem a biztonsági hokira törekszünk.“ S végül: miként vélekednek a Szovjetunióban a játékosok külföldi szerződéséről? A nézetek megoszlanak. Egyesek úgy vélik, jó, ha minél többen külföldre szerződnek, mert ez csak a szovjet jégkorongozés javára válhat. Valamit ellesnek, tapasztalnak, és ezt átadják majd a szovjet játékosoknak. Mások viszont azt mondják, hogy a külföldre való tömeges távozás nagy érvágás a szovjet jégkorongozásnak. Ennek adott például hangot Igor Küprln a Mosz-' kovszklje'Novosztyi hasábjain. „Hogy miről van szó? Elvben semmi váratlan nem történt: a szovjet jégkorongo- zók útra keltek Amerikába, Európába, A- zsiába. Csakhogy túl sokan mentek el — mintegy ötvenen (az idén — a szerk. még).), úgyhogy az országos bajnokságon a csapatok névsorában hiába is keresnénk Fatyi- szov, Sztarikov, Larionov, Makarov, Kozse- nyikov, Avgyajev, Pervnhln, Kanarejkln, Drozgyecki], vagy Tyumenyev nevét" Kuprln a továbbiakban leszögezi: fölösleges azon vitázni, hogy a játékosok kössenek-e külföldi szerződéseket vagy sem. Ez mindenki számára előnyös, és különben Is — és Itt hivatkozik az odaát uralkodó gyakorlatra és az emberi szabadságjogokra; „Sem az NHL-nek, sem bármely észak- amerikai sportegyesületnek nincs joga megtiltani a játékosnak, hogy munkahelyet változtasson (ha az illetőnek nem köti a kezét a szerződés)“. A továbbiakban csak azon kesereg, hogy túl gyorsan történt a kiárusítás, ugyanakkor a Szovjetunióban kissé mellékvágányra került az utánpótlás-nevelés anyagi és műszaki hátterének megteremtése. Példának Svédországot hozza fel, ahol a hetvenes évek elején szintén nagyarányú kiárusítás folyt. Aztán másfél évtized alatt felépítettek 200 hokipályát, és a svéd jégko- rongozás most erősebb, mint valaha. Hiába folyik a kivándorlás, az utánpótlás folyamatos. S ml történt a Szovjetunióban? „Egyelőre... egyelőre viszont csak any- nyi történt, hogy kiárusítottuk a beért termést — írja —, de a pótlásáról, az új mag elvetéséről nem gondoskodtunk. Pedig ahhoz, hogy beérjen, idő kell.“ Addig viszont — állapítja meg — nem lesz olyan színvonalas a szovjet bajnokság, s kevesebb lesz a lelátókon a néző. Az a maradék néző pedig gyakran felteszi a kérdést: hol vagytok, régi vitézek? (palágyi)
