Új Ifjúság, 1989. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)

1989-11-15 / 46. szám

új ifjúság 2 Kommentárunk Nemzetiségi ügyekről tárgyalt a kormány A Bratislava) Népművelési Intézet nemze­tiségi osztályának visszaállitásárál, a Mn- zeológiai Intézetben a nemzetiségi refe­rensi státus kialakításáról, a komáromi (Ko­márno) Duna Menti Múzeumnak kisebbségi magyar néprajzi múzeummá fejlesztéséről, a nemzetiségi óvodahálózat továbbfejlesz­téséről, a nemzetiségi pedagógusképzés ki­szélesítéséről, a nemzetiségi kultúrák hiva­tásos dolgozóinak a képzéséről, a televízió magyar nyelvű adásának kibővítéséről és a műsorszerkezet-váltásról, a magyar nem­zetiségű főiskolások számának növeléséről, az arány országos szintre emeléséről és ha­sonló, a kisebbségek életét jelentősen be­folyásoló kérdésekről hozott szfvet-lelket melengető döntést 1989. november 1-én az SZSZK Komárnya. A kormány -'öntése azért is örömmel tölthet el, mert ezek a határo­zatok ezúttal konkrétak, időhöz kötöttek, s olyan feladatokat rónak egy-egy miniszté­riumra, amelyek teljesítése nyilvánosan is ellenőrizhető. A kormány ülését kővető sajtótájékozta­tón azt is megtudhatták a jelenlévő újság­írók, hogy néhány kérdésben miért nem született hasonló határozat. Mindenekelőtt a színház kérdése izgatta a jelen lévő új­ságírókat, minthogy a Thália Színpad ön­állósulását már régen, még a nyár elején bejelentették, s a minisztériumi döntésről annak rendje-módja szerint magyar lapja­ink is hírt adtak. Nos, kiderült, hogy a szín­ház vezetőinek és tagjainak álláspontja eb­ben a kérdésben nem egységes, nem min­denki akarja a különválást, tehát azt, hogy két önálló színházunk működjék, ezért a kormány döntése értelmében a kulturális tárca tovább keresi a megoldás lehetőségeit. A kormány — ahogy annak első alelnöke kinyilatkozta — nem akar ezen intézmé­nyünk akarata ellenére dönteni a „róluk nélkülük“-elv alapján. A kormány állás­pontja érthető, színházunk dolgozói viszont elgondolkozhatnának azon, kinek és mire jó, hogy mást mondanak a tömegtájékoz­tatás, és megint mást a hivatalos döntésre jogosult intézmények képviselőinek. Annál is inkább ideje lenne tisztázni e kérdést, mert a bírálatokra általában a körülmé­nyekre hivatkoznak. Tétovázásnak, habozás­nak nem szokott jó vége lenni! A határozatok jelentős része oktatás­ügyünkre ró különböző feladatokat. Igaz, a sajtótájékoztatón mindebből elsősorban a szlovák nyelv elsajátításának a fontossága kapott hangsúlyt, olyan értelemben, hogy eddigi nyelvtudásunkkal mindenki elégedet­len, a feladatok azonban helyesen vannak megfogalmazva. Tudniillik arra építenek, hogy a szlovák nyelvet a nemzetiségi isko­lákban idegen nyelvként kell kezelni, eh­hez megfelelő módszereket alkalmazva mo­dern segédeszközökkel kell elmélyíteni a tudásnak ezt a válfaját. Ráadásul bővíteni keli a szakmunkásképzők hálózatát, ami azért kapcsolható az előbbi kérdéshez, mert az ilyen típusú iskolából volt a legkeve­sebb, ugyanakkor a szakmunkásképzőben tanuló diákok nemcsak nyelvismeretből ma­radnak le korábban az alapiskolában, ha­nem más tantárgyakból is, de ezt is a hiá­nyos nyelvtudás rovására írták később. Ez­zel a döntéssel — nézetem szerint — tisz­tulhat a rólunk kialakított kép is, egyút­tal jobb szakemberek kerülnek ki a ma­gyarok soraiból, ami elvitathatatlan társa­dalmi haszon is. Most hát rajtunk a sor, hogy a helyes döntések megvalósulásához hozzájáruljunk — közös erővel és akarattal. neszméri SANDOR A Szocialista Ifjúsági Szövetség Szlovákiai Központi Bizottságának lapja SZERKESZTŐSÉG: Martanoviőova 23. B19 27 Bratislava Főszerkesztő; CSIKMAK IMRE Helyettes főszerkesztő: NESZMÉRI SANOOR Telefon; főszerkesztő — 213744, 2104543, helyettes főszerkesztő — 213S23. 2104541, titkárság — 2104542. 2104544. gazdasági és kulturális rovat — 2104548. szervezeti élet és sport — 2104545, műszaki részleg — 2104540. Kiadja a Smena Kiadóvállalat, 812 84 Brati­slava, Pražské 11. Nyomja a Západosloven­ské tlaúlarna, 812 82 Bratislava. Odborárske nám. 3. Előfizetési díj; egy évre S2 KCs. fél évre 28 KCs. Terjeszti a Posta Hfriapszolgálata. Előfizet­hető minden postahivatalnál vagy kézbesí­tőnél. A lap külföldre a PNS Ostredná expedícia a dovoz tlaüa, 813 81 Bratislava. Gottwal- dovo nám 6 útján rendelhető meg. Kéziratokat nem őrsünk meg és nem kül­dünk vissza. Index; 498 02. inden kor meg- 3Ó jűve nyitották meg az ifjúsági vasútvonalat Hősök voltak szüli a maga hőseit, de csak akkor, ha vannak, a- kik rendkívüli tettek­re vállalkoznak. Ilye­nek voltak azok is, akik negyven évyel ezelőtt felépítették az ifjúság vasútvonalát. Ez most azért került napirendre, mert ép­pen negyven éve, hogy megnyitották ezt az ifjúsági vállalko­zásban épült vasút­vonalat. Hazánk ifjúsága a világháború után az első napoktól kezdve az újjáépítés szolgá­latába állította min­den erejét. Megszü­lettek az első ifjúsági építkezések, s ezek között is előkelő he­lyet foglalt el az if­júsági vasútvonal. A hihetetlen körülmé­nyek, nehéz terepvi­szonyok között alig tizennyolc hónap a- latt építették fel a fiatalok a Hronská Dúbrava és Banská Štiavnica közötti húsz kilométer hosszú pályaszakaszt. Aki ismeri a vidéket, nyilván igazat ad nekem abban, hogy ez még a mai műszaki eszközökkel, nehéz földgépekkel, korszerű technikával is figyelemre méltó teljesít­ménynek számít, márpedig a vasútvonal if­jú építőinek inkább csak a csákány, lapát, talicska állt a rendelkezésére, no meg a lelkesedés fűtötte őket, amely ma már leg­feljebb szóbeszéd tárgyát képezheti, mert volt idő, amikor igyekeztek lebecsülni a vállalkozás jelentőségét. Szóbeszéd ide, szóbeszéd oda, a tények mindennél többet mondanak. Az említett Az ifjúsági vasútvonal építőit mindenütt sóval és kenyérrel fo­gadták. kezdetleges eszközökkel mozgattak meg a vasútvonal építői a fiatalok 630 ezer köb­méter földet, beépítettek 44 ezer köbméter betont és egyéb falazőanyagot. Létrehoz­tak továbbá 32 vasúti létesítményt, leraktak közel negyvenezer talpfát, 2600 vasúti sínt, felépítettek három vtaduktot, nagy segítsé­get nyújtottak a pályaszakaszon található 1200 méter hosszú alagút építésénél. Ha vé­gigmegyünk a pályán, amelynek a töltése helyenként 18—20 méter magas, munkájuk még mai felfogás mellett is csodálatot éb­reszt. Mindezt jobbára hónapos turnusokban összesen 47 ezer fiú 56 leány valósította meg. Köztük 1600 fiatal Albániából, Bulgá­riából, Franciaországból, Norvégiából, Len­gyelországból és Ausztriából érkezett. Mert az ifjúsági vasútvonal volt egyben az ala­kuló Csehszlovák Ifjúsági Szövetség egyik első nemzetközi építkezése. Nem másodren­dű tény, hogy a borzasztó világégés után, amely eléggé megingatta a népek együtt­működésébe vetett hitet, a fiatalok ilyen ragyogó példát mutattak a megértésre, kö­zös igyekezetre. , Ma már elvitathatatlan, hogy az ifjúsági vasútvonal volt az a hely, ahol többek kö­zött formálódott az egységes Ifjúsági szer­vezet. Az építkezés egyúttal egyféle iskola is volt az ott dolgozók számára. A vasút­vonal megnyitásának 40., jubileumi ünnep­ségein, amelyeket kissé korábban már a nyár elejéén megrendeztek — az ott meg­jelent egykori építők szinte egy emberként bizonyították, hogy a vasútépítés számukra jó Iskola volt, és később társadalmi fejlő­désünk viharos időszakaiban is helytálltak. Volt idő, amikor elég parázs viták ala­kultak ki arról, hogy volt-e értelme az if­júsági vasútvonalnak és a hozzá hasonló ifjúsági építkezéseknek. Lehet vitatkozni. Egy azonban bizonyos: a világháború után hazánk úgyszólván romokban hevert. Ilyen és ehhez hasonló kezdeményezések nélkül csak nehezen tudtuk volna talpra állítani a népgazdaságot. Mint már említettem, nem voltak gépek, akkoriban az ember keze a- ranyat ért. A másik véglet szerint könnyű volt akkor hősnek lenni, amikor á kor, az újjáépítés szülte a hőseit. De éppen az ifjúsági vasútvonal egykori építőinek jubi­leumi találkozóján állapítottuk meg, hogy minden kornak megvannak a maga hősek Napjaink hőse az, aki becsületesen dolgo­zik, helytáll a munkahelyén, legyen az a- kár vasútvonal, gyári szalag vagy tudomá­nyos intézmény. És aki még ezen felül is tesz valamit, azt talán néhány év múltán valójában hősként emlegetjük majd. Akárcsak az ifjúsági vasútvonal építőit a 40. évforduló ürügyén. Palágyi Lajos A szerző felvétele Várunk benneteket Valamit javult a helyzet — Nyáron sem tétlenkedtünk, de nem tudtuk teljes mértékben felszámolni a hiá­nyosságokat — ezekkel a szavakkal kezd­te ecsetelni az Iskola helyzetét a Rimaszom­bati (Rimavská Sobota) Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola ’ igazgatója, Csank Jó­zsef. — A fpfyösókát, tántermeket kifestet­tük, felújítottuk a tornaterem padlózatát. Helyiségproblémáinkon úgy segítettünk, hogy megvásároltunk egy szemközti családi házat, és ott három osztályt tudtunk elhe­lyezni. Az idén 39 osztályban 915 gyerek­kel kezdtük meg a tanévet, egy osztállyal gyarapodtunk. Sajnos, továbbra is marad­tak az alagsorban osztályok, és gond a ta­nulók étkeztetése. Egy részük most is ven­déglátóipari üzemekben étkezik, mivel sem a konyha, sem az ebédlő kapacitása nem „bír el“ ennyi gyereket. A városi nemzeti bizottság ugyan két további családi ház megvásárlását és felújítását szorgalmazza számunkra, de a problémákból még ezzel sem lábalunk ki teljesen. Ezt majd csak akkor mondhatjuk el, ha elhagyjuk az a- lagsort. Lehet, jövőre, esetleg csak később. Csomós Elemér pályaválasztási tanácsadó szerint az Iskola becsülettel megállja he­lyét a járás nyolc nagy létszámú alapisko­lái közötti versenyben is. A 141 végzős ta­nulóból 117 jelentkezett továbbtanulásra, s még jobb lehetne a mérleg, ha a cigányta­nulók nem rontanák az eredményeket. A magyar tanítási nyelvű alapiskolákra jel­lemző pedagógushiány itt is kiütközik, je­lenleg is öt hely vár betöltésre. így aztán itt is tanítanak képesítetlenek és nyugdíja­Az iskola büszkesége az Dj Barkóca folklőrcsoport. sok is. A kulturális, sport- és egyéb moz­galmi tevékenység irányítását és szervezé­sét viszont szakavatott és gyakorlott pio­nírvezetők, Földi Andrásnő és Gál Béláné végzik. A József Attila pionírcsapat vezetőjének, Földi Andrásnénak nem kellett sokat gon­dolkodnia, hogy felidézze a közelmúlt ered­ményeit. — Pionírcsapatunk járási viszonylatban a legjobbak közé tartozik, ezt több ténnyel és eredménnyel is alá tudom támasztani Csak röviden: a szlovák kiejtési verseny­ben megszereztük az első három helyet a Járásban, sőt Boros Zoltán az országos ver­senyen különdfjat kapott. Az orosz olim­pián Mikó Anna országos negyedik lett, de szép eredményeket értünk el a matemati­kai és fizikai vetélkedőkön is. Az egészség- ügyi versenyben sem találtunk legyőzőre a járásban. Sokat segítenek a szülők, főleg a kézilabda- és tűzoltókör munkájában. Külön említést érdemel az iskola kulturális élete. Van egy országos hírű folklórcsopbr- tunk, az Új Barkóca, amely a zselfzi (Že­liezovce) országos fesztiválon képviselte Is­kolánkat, de ott volt a Žiar nad Hronom-1 kerületi seregszemlén is, továbbá Detvában, Klenovecben és még másutt öregbítették gyerekeink a gömöri folklór és Iskolánk hírnevét. A Duna Menti Tavaszon nyolcán képviselték iskolánkat, s ez, azt hiszem, ilyen téren párját ritkítja Szlovákiában. A szülői munkaközösség minden támogatást megad az eredményes munkához. Rimaszombatban tehát sem a tanulók lét­számával, sem az eredményekkel nincs kü­lönösebb baj, de felmerül a kérdés: Milyen áldozatot követel ez a 63 fős tanári kar­tól? ök mindent megtesznek, de a problé­mák felszámolása a felettes iskolaügyi szer­vek még odaadóbb és hathatósabb támoga­tása nélkül lehetetlen. Kép és szöveg: Polgári László Tiszta víz a pohárban A Nyugat-szlováklal Víz- és Csatornázási Művek kimutatása szerint a Nitrát járásban a lakosság 61 százaléka, 128 570 polgár kap vizet a nyilvános vízvezetékhálózatból. E mennyiség 82 százaléka a járási székhely­re esik, ahol a vízvezeték-hálózat hossza 231 kilométer. Még ebben az ötéves tervben további víz­vezeték-hálózat épül a Járásban legalább ötezer ember ellátására. A század végéig a lakosság négyötöde Jut majd ily módon ki­fogástalan ivóvízhez. A víz jelentős része már most is a Csallóközből származik a Jóka (Jelka) — Galánta — Nitra vízveze­ték közvetítésével. Hanko Ivan UKEM A közös szocialista nemzetközi vállalko­zások korát éljük. Egy ilyen közös vállal­kozás rejtőzik az UKEM mozaikszó mögött is. Alapítói és részesei a Kassai (Košice) Kerámiai Ipari Művek, a TrenCínl Keramo- projekt és a Munkácsi Építőipari Kerámiai Üzem a Szovjetunióból. A munkamegosztás értelmében a Keramo- projekt gállalja az Ukrajnában felépülendő gyár tervdokumentációjának az elkészíté­LEVELEZŐINKTŐL sét, a kassal üzem a gyár kivitelezését és a termelés megkezdésekor a felügyeletet is. A szovjet fél adja a teljes beruházást, a későbbiek során a gyártáshoz szükséges nyersanyagot és az energiát, s ami a leg­fontosabb, magára vállalta a tőkés piacról származó műszaki berendezések és techno­lógiák költségét is. Úgy tervezik, hogy a ha­talmas kerámiai üzem kezdetben csak ha­zai szükségletre, később hazánk számára is gyárt majd csempét, padlókerámiát és egyéb építőipari kerámiaterméket. Farah Valéria Az Institute D'Arte vendégei Vajon hány középiskolásnak adatik meg, hogy ellátogasson abba a városba, ahol még Leonardo da Vinci kortársa, Vasari a- lapított művészeti akadémiát? Vajon há­nyán sétálhatnak azokon az utcákon, ahol valaha Dante járt az Imádott Beatrice nyo­mában? Hány olyan tizenéves van, aki Sa­vonarola, a nagy eretnek megégetésének színhelyén gondolhat vissza a XV. század Itállájára? Vajon hányán szeretnék látni középiskolásként Firenzét, s vajon hányán a tengerek királynőjét, a gondolás Velen­cét, Romulus és Remus történelmi Rómáját, a kis San Marlnót vagy a toscanai tája­kat? Még szerencse, hogy Bratislava és Pe­rugia baráti városok. így történhetett meg, hogy tizenhárom diák a Bratislava! Duna Utcai Gimnáziumból, és az iskola igazgató­ja, Dávid Béla egy hetet tölthettek Közép- -Olaszországban, Perugiában, és meglátó-^ gathatták az előbb említett helyeket is. Áp­rilisban olasz fiatalok járták be Csehszlo­vákia városait (többek közt Modrát, Prá­gát és a szlovák fővárost), október 15. és 21. között pedig három bratlslaval iskola, a pedagógiai és az elektrotechnikai közép­iskolák, valamint a magyar gimnázium ne­gyedikeseit és harmadikosait látták vendé­gül Perugiában. A kulturális Ismerkedés céljából létrehozott csereklránduláson ök Ismerkedhettek meg az Instituto D’Arte ne­vű képzőművészeti Iskola életével, a 17— 20 éves olasz fiatalokkal, tantermeikkel és alkotóműhelyeikkel, Olaszországgal. El lehet-e felejteni a Bécsen keresztül vezető utat, a Hotel Lillit vagy az Assisi­ben kapott hatfogásos ebédet? Csupa költői kérdés... Vajda Barnabás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents