Új Ifjúság, 1989. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)
1989-11-08 / 45. szám
A nnak idején nagy port kavart fel a szovjet jégkorongozés- ban, hogy egymás után több élvonalbeli játékos is megtagadta az engedelmességet, s nem volt hajlandó Viktor Tyihonov edző keze alatt dolgozni. Csak nagy nehezen sikerült őket jobb belátásra bírni, hogy vállalják a világbajnoki szereplést. Mindenki tudta azonban, hogy ezzel a háttérben húzódó kérdések nem oldódtak meg. Mert mi Is a helyzet ma? Igor Larionov, a szbornaja legendás ötösfogatának tagja, a Szovjet Hadsereg századosa, ma a kanadai Vancouver Cannucks csapatában játszik, Vjacseszlov Fetylszov őrnagy a New jersey Devils tagja. A pikáns történet további főszereplője, Viktor A konfliktus krónikája Az egész kínos eset története tavaly októberben kezdődött, amikor az Ogonyokban megjelent a válogatott Igor Larionov nyílt levele Viktor Tyihonov edzőhöz. Ebben a világ egyik legjobb korongozója egész sor vádat sorolt fel edzőjével szemben, amelyek elsősorban a játékosokhoz fűződő kapcsolatára vonatkozik. Az utóbbi években Tyihonov valóságos diktátorrá vált — állította Larionov. Az egész szbornáját félelemben tartja — beleértve a legjobb játékosokat is —, senki sem mer vitába szállni vele, mert nyomban következik a szigorú büntetés. „Évről' évre arról Igyekezett meggyőzni az embereket — Irta Larionov —, hogy csak egyegész szovjet jégkorongozást“. Tavaly decemberben Larionovot nem engedték rajthoz állni az Iz- vesztylja-tornán. jóllehet játékostársai egy emberként mellé álltak. ..Sérülése után még nincs teljesen rendben“ — indokolta döntését a vezető edző. 1989 januárjában Larionov annak ellenére, hogy a véleményét nem vonta vissza, megjelent a válogatottban az NHL csapataival vívott mérkőzéssorozaton. A vezetés úgy vélte, ahhoz, hogy a keményfejű hokist jobb belátásra bírja, egész sor eszköze van. Tanácsolhat neki, óva Intheti, nem engedi játékhoz, végül parancsot is adhat neki. A CSZKA valamennyi játékosa katonatiszt, maga Tyihonov ezredes. A hadsereg az ntÄX$aa Mi állt És akiért a harag szólt: középen Viktor Tyihonov a világbajnokság utáni fogadáson az IIHF elnöke, Günther Sabetzki (jobbra) és a . szovjet különítmény vezetője, VJacseszlav Koloszkov társaságában. 1 a tisztek lázadásának hátterében Tyihonov ezredes továbbra is a CSZKA Moszkva és a szovjet válogatott vezető edzője. Ez lett a vége a hosszan tartó konfliktusnak, amely nemcsak a szovjet szurkolók, hanem az egész világ figyelmét felkeltette. Nem is csoda, hiszen a világ legjobb jégkorongozől szálltak szembe mesterükkel, holott úgy tűnt, ez a kapcsolat felhőtlen, a béke és a legbensőbb együttműködés Iskolapéldája. Mint látjuk, nem az volt. A „tisztek lázadásának“ — ahogy az Ogo- nyok című hetilap nevezte a konfliktust — hátterében sokkal mélyebbre nyúló okok húzódnak meg, mint néhány sztár engedetlensége a túlontúl szigorú edzővel szemben. Bizonyltja ezt az Is, hogy a szovjet sajtóban újra napirendre került a konfliktus, s az írások szerint a háttérben olyan súlyos okok vannak, amelyek nemcsak a jégkorongozásban, hanem az egész szovjet sportéletben mérgezik a levegőt. Erről ír alábbi cikkében Andrej T u g a j, az APN hírügynökség munkatársa. A hatalmas mennyiségű sajtóanyag között, amely a konfliktussal foglalkozott, szinte elveszett az elmúlt évek kiváló jégkorongozőjának, a háromszoros olimpiai bajnok Anatoli] Flrszovnak az interjúja, amelyet januárban a Moszkovszkij Komszomo- lecnek adott. Ebben elmondta, hogy a CSZKA és a szbornaja soraiban bekövetkezett földindulás már a nyolcvanas évek elején kezdett érlelődnL Szereplői majdnem ugyanazok vol- ' tak: a két együttes vezető játékosai Petrov és Cigankov az egyik, Viktor Tyihonov főedző a másik oldalon. Csakhogy akkor még az egész szovjet társadalomban más idők jártak, ezért minden a „családon“ belül maradt. A hangadó öreg gárdának távoznia kellett, helyükbe tiatalok léptek, és Viktor Tyihonov akkor Flr- szov szerint arra a belátásra jutott, hogy „sérthetetlen és tévedhetetlen“. A „Tyihonov — játékosok“ konfliktus okai azonban fennmaradtak, ezért az edző változatlanul diktátor! módszerei mellett a robbanásnak újra és törvényszerűen be kellett következnie. szerű gyalogosok az ön kezében.“ A válogatott győzelmeit csakis az edző dicsőségének tekintették, a feljebbvalók közül senki sem gondolkodott, el egy pillanatra sem arról, hogy Tyihonov milyen kolosszális fizikai és erkölcsi feszültségben tartja a csapatot. Larionov cikke bombaként hatott. Két hét múlva Viktor Tyihonov vlsz- szautasított minden vádat azzal, hogy „a levél hangneme és formája sértő“, nemcsak rá, hanem a válogatott többi edzőjére, orvosaira és veteránjaira nézve is. „Itt már nem a hokiról van szó“ — állította Tyihonov. „Arról van szó — hangoztatták mások —, hogy Larionovot nem akarják elengedni a profi ligába, hogy dollárokat keressen, és így akar bosszút állni.“ Ettől kezdve a vezető edző és a Szovjetunió állami test- nevelési és sportbizottsága a válogatott játékosok elégedetlenségeként kezelte az ügyet, amely „a szigorú, de megalapozott edzői módszerekkel szemben támadt“, és olyan kísérletnek minősítette, amely „sérti az hadsereg, a parancs pedig parancs. Larionov kérelmezte, hogy bocsássák el a hadsereg kötelékéből, és más munka után akart nézni. Ugyanabban az időben azonban nyilvánosan is fellépett Tylhonovval szemben a viiág legjobb védőjátékosa, Vjacseszlav Fetylszov. „Tyihonov számára jégen mozgó robotok vagyunk“ — mondta. — Ezenkívül már régen ígéri nekem, hogy elenged játszani az NHL-be. Nyilván nem kell beszélnem arról, hogy szerződésemből mekkora óriási bevétele) származnának az államnak, és mekkora jelentősége van jégkorongozásunk népszerűsítésének a tengerentúl, de a tárgyalások időpontját folyton halogatja“ Ha csak Larionov lett volna az egyetlen, aki fellázad, sem Tylhonov- nak sem az állami bizottságnak nem okoz különösebb gOndot: egy katona nem nyerhet csatát. Csakhogy Fetylszov nem akárki, a sportág első számú csillaga. Ennek ellenére nem késett a büntetés: semmilyen edzés, semmilyen utazás a stockholmi vlA legendás csatársor utolsó közös képe, de már civilben, a stockholmi világbajnokság utón. Balról jobbra: Makarov, Larionov és Krutov. lágbajnokságra. „Senki sem pótolhatatlan“ — hangoztatták. Abban a pillanatban senki sem gondolta, hogy Fetylszov védelmére kelnek a szbornaja további játékosai, Larionov csatártársai, Makarov és Krutov, majd a további támadósor Vjacseszlav Blkovval az élen. Határozottan követelték: „Szlávának Svédországban játszania kell!“ A szerkesztőségek és az állami bizottság címére halomszám érkeztek a levelek, amelyek írói követelték: „Tyihonov, Fetylszov fékezzétek az ambícióitokat, mert ellenkező esetben ráfizet az egész szovjet jégkorongozás.“ A nézeteltérések majdnem másfél hónapig tartottak, végül Fetylszov mégis játszott Stockholmban. A svédországi diadal után a kérdés megoldódott: Igen, mehettek. Fe- tyiszovval és Larlonovval együtt kivált a hadsereg kötelékéből Szergej Makarov és Szergej Sztarlkov is. júliusban és augusztusban mind a négyen profiszerzödést írtak alá amerikai és kanadai klubokkal, és a szovjet válogatott legendás hírű első ötösfogata megszűnt létezni. „Minden megoldódott — sietett a megállapítással néhány újságíró — minden rendben?“ Valóban? Vége a gól gépezetnek? Mi volt a tlsztllázadás legfőbb oka, miért tette fel karrierjét egyetlen kártyára Fetylszov és Larionov? Csak a proflszerzödés miatt, ahogy Viktor Tyihonov állítja? Íme Szergej Sztarlkovnak, a szbor- na egyik veteránjának a véleménye: „Viktor Vaszlljevlcs (Tyihonov — a szerk. megj.) a saját korának gyermeke. Megszokta, hogy olyan rendszerben dolgozik, amely mindenáron győzelmeket követelt, a sportolókat alázatos robotok szerepkörébe utasította. Nem véletlen, hogy külföldön a szbornát gólgépezetnek nevezték. Ezzel a rendszerrel sehogy sem fért össze a sportoló személyiségének tisztelete, a vele folytatott egyenrangú párbeszéd.“ A tlsztllázadás a profljogokérť, egyben az emberi jogokért tört ki. A konfliktus felszínre hozta azt, amit sok sporttisztségviselő igyekezett elhallgatni, hogy a szovjet jégkoron- gozők sok tekintetben a jogtalanság állapotában vannak. Legrosszabb helyzetben voltak a CSZKA. és a szborna játékosai: kizárólag Viktor Tyihonov határozta meg, hogy ki játszik a nemzetközi viadalokon. Szinte élet-halál ura volt. A vezető edző módszereivel szembeni minden megnyilvánulás azzal a következménnyel járhatott, hogy az illető elveszíti az állását, jó fizetését és a jövőben minden perspektívát. Mert lehet annál rosszabbat elképzelni, mint hogy harmlnc-egynéhány éves fejjel új életet kezdeni semmiből? A lázadók elemi jogokért szálltak síkra: azért, hogy bármely klubban játszhassanak, bármely klubbal köthessenek szerződést, s azért, hogy jogot formálhassanak maguknak a normális életre, ha egyszer felhagynak a sporttal. Ma már senki sem állítja, hogy a szovjet jégkorong válogatott tagjai amatőrök. Természetesen profik, mondják a hivatalnokok is, de óvakodnak attól, hogy hivatásos státust kapjanak. A szovjet sportéletnek óhatatlanul szüksége van a profi szerződéses rendszerre, mely meghatározná a sportolók tevékenységének feltételeit, jogaikat és kötelességeiket. A szovjet válogatottban támadt konfliktus azoknak az embereknek a konfliktusa volt, akik jogaik elismerését követelték egy olyan rendszerrel, amely teljes mértékben eltiporta e jogokat. Szomorú, hogy a maradi felfogás egyik szószólója a világ egyik legjobb edzője volt. Szta- rikov a következőket mondta Tylho- novról: „Mindig őszintén csodáltam a fanatizmusát, hallatlan munkabírását és kitartását, amellyel kitűzött célját igyekezett elérni. Az elemzés művésze,'e tekintetben nincs párja. Viszont a feladatokat az edzőnek Is egy olyan rendszer diktálta, amely győzelmeket követelt bármi áron.“ E rendszer ellen Irányult a tisztek lázadása. APN (Fordította: -pl-) E szményi időben és eszményi körülmények között tartották meg a Smená és a Mladá fronta futóversenyének országos döntőjét Duchonkán. A rendezés a vendéglátót, a SZISZ Topolőanyl Járási Bizottságát dicséri. Mindjárt elöljáróban el kell azonban mondani, hogy semmiképpen sem dicsérhetők meg Szlovákia képviselői, akik egyetlen érmet szereztek, és a pontversenyben is csak a morzsákat szedték össze. Óriási megtorpanás ez a verseny előző tizennyolc évfolyamához képest, amikor a szlovákiai kerületek képviselői rendre jeleskedtek. Teljesen jogosan tették fel többen Is a kérdést; idáig süly- lyedt volna Szlovákia atlétikájának utánpótlása? Ettől függetlenül az egyes kerületek és a két fővárost képviselő 136 fiú és leány három korcsoportban remek versenyt vívott egymással a gondosan előkészített 1500 méteres pályán. Az egyes kategóriában az 1976-ban és az 1975-ben született tanulók, illetve az Ifjúságiak álltak rajthoz. Ebben a kategóriában a fiúk 3000 métert teljeslA Smena és a Mladá fronta futóversenyének döntője SZLOVÁKIA MEGTORPANT tettek. Érdemes Is megállni a kategória . győztesénél, akinek a neve az atlétika híveinek Ismerősen hangzik. A Pénkava név a korábbi években gyakran szerepelt a hazai és nemzetközi versenyek rajtlistáján, s a jelek szerint a közeljövőben megint szerepelni fog. Az alma ezúttal sem esett messze a fájától. A győztes tizenhat éves Petr Pénkava nem más, mint korábbi gátfutónk és a CSSZTSZ Atlétikai Szövetsége jelenlegi elnökének, Pavel Pénkavának a fia. Petr könnyed futása már a jövő bajnokát sejteti. A prágai fiú meggyőző előnnyel futott be az észak-morvaországi Bakiik és a dél- morvaországi Dudr előtt. S ha már itt tartunk, hadd soroljuk fel a többi kategória dobogós helyezettjeit. Ifjúsági lányok: 1. Kublnová (Kelet-csehországi kerület), 2. Drajzajtlová (Észak- morvaországi kerület), 3. Nechutová (Délcsehországi kerület). Fiúk — 1975. évfolyam; 1. Klodner (Kelet-csehországi kerület), 2. Crhák (Dél-mor- vaországi kerület), 3. Lochraan (Észak- csehországi kerület). Fiúk — 1976. évfolyam: 1. Stancl (Észak- morvaországi kerület), 2. Smerda (Kelet- csehországi kerület), 3. Stérba (tiél-morva- országl kerület). Lányok — 1975. évfolyam: 1. Kaplanová (Kelet-csehországi kerület), 2. Mart)novská (Észak-csehországi kerület), 3. Poláé.ková (Nyugat-szlováklal kerület). Lányok — 1976. évfolyam: 1. Miklqvá (Prága), 2. Bergerová (Kelet-csehországi kerület), 3. Lanková (Nyugat-csehországi kerület). A pontversenyt 41 ponttal a Kelet-csehországi kerület nyerte, amelynek versenyzői egyúttal három arany- és két ezüstérmet vittek el. A további sorrend; Észak- morvaországi kerület 20 pont. Észak-csehországi kerület 18. Prága 17, Dél-morvaor- szágl kerület 13, Közép-szlovákiai kerület 8, Dél-csehországi kerület 5, Nyugat-szlovákiai kerület és Nyugat-csehországi kerület 4—4, Kelet-szlovákiai kerület és Közép csehországi kerület 1—1, Bratislava 0 pont. A Kelet-csehországi kerület után két aranyérmet szerzett még Prága, egy aranj^at és két ezüstöt az Észak-morvaországi ke rület, a Dél-morvaországi kerület egy* ezüstöt és két bronzot, az Észak-csehországi kerület egy-egy ezüst és bróiizérniet v.tt el, s egy bronzérem jutott a Nyugat szlovákiai, a Nyugat-csehoijszági és a Dél-csehországi kerületnek. Jövőre Bruntál látja vendégül a Smena és a Mladá fronta futóversenyének jubileumi 20. évfolyamát. (pi)
