Új Ifjúság, 1989. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)
1989-11-08 / 45. szám
új ifjúság 9 ľJt'JiB.WBtfgTfrpyľtVT'r^.' T alán egy más galaxison, egy más bolygón reggelente az égen ezrével vannak szétszórva a repülő autók, amelyek utasai vidéki ottlio- nnkból a munkahelyükre igyekeznek. Szombatonként egész nsaládok emelkednek újra a levegőbe, hogy meglá- togass.ik barátaikat, hozzátartozóikat. A pilótáknak nem kell kétségbe esniük, ba útközben a motor búgása gyanúsnak tűnik, mert a műúton húsz kilométerenként leszállópálya van. beszállnak, bevonják a gép szárnvait, »és biztonságosan haladnak tovább. Földünkön azonban nem terjedtek'el a repülő autók. Az ötvenes években létrejött néhány prototípus, egy modellt sorozatban is kezdtek gyártani, de a nehézségek, melyek a tömeges használatnál keletkeztek volna, áthidalhatatlannak tűntek. A vezető körök szörnyűnek találták a gondolatot, hogy az amerikai pilóták százai-ezrei jelennének meg naponta a nagyvárosok felett. 1936-tól az amerikai szabadalmi hivatal több mint harminc javaslatot vett nyilvántartásba, de egy sem felelt meg. Egyes feltalálók univerzális közlekedési eszköz — hajó-autó-repiilügép — megszerkesztésének ötletévé] is jelentkeztek. De ezek a modellek inkább a képzelet szüleményei voltak, és soha még csak fel sem repültek. Az autók közül, melyek a levegőbe emelkedtek, legalább három pról)álkozás szerencsétlenséggel végzódütt. Csak két modell kapta meg a gyártási szabadalmat. A repülő autó első modellje 1917-ben jelent meg a p.ánamerikai repülőkiállí- táson New Yorkban Ez a háronfszár- nyú alumínhimautó a Curtiss Aeroplane nevet kapta Egy pilóta é.s két utas fért el benne Ez az autó, lia nem is gyorsan, de repült. Az első repOlőautó, melvnek esélye volt a sorozatgyártásra, a Inlszas években jelent meg, azzal a szándékkal, hogy kell egy olcsó autó. mely mindenki számára hozzáférhető lenne. Henry Ford a Sky Car ..zsebrepülőgéppel“ jelent meg a piacon A szerencsétlenség után. melynek következtében egvik barátja meghalt, a gyártást megszakította. Koosevelt kormányzása Idején, 1933- ban Eugen .Vidal saját Repülőkpreske- delmi Hivatéiában akart gvárt’áhl és eladni repülőgépeket A hivatali körök a javaslatra vétót emeltek, és Vidal versenyt írt kf egy olcsó, biztonságos repülő autóra. Ä verseny azonban több álmodozót vonzott, mint tervezőt. így a díjat nem adta ki Csupán öt csoportot jelölt meg, melyek a kormány részére prototípusokat gyárthattak — kipróbálásra. ' Ezek a gépek sem voltak sikeresek. Köziünk több, így például a Pitcairn AC—35, a Hammond-inodell a Maryland állambeli suitlandi repülőműzeumban van A Pitcairnek rövid kifutópályája volt. az első légcsavara a repülőgépéhez, rotációs motorja a helikopteréhez volt hasonló Amikor Washingtonban leszállt, a kereskedelmi minisztériumhoz autóként érkezett. A Waterman Arrowplane — később Arrowbile — a műúton való közlekedésre volt beállítva, egyszerű lekapcsolható szárnyakkal. Mindkét modell Inkább repülőgép volt, mint autó, és nehézkesek a földi mozgáskor. 1937- ben Vidal a további kísérletekkel felhagyott, Minden más tervet megszakított a háború. A háború utáni években a repülő autók iránti érdeklődés a tetőpontjára hágott. Egy sor merész őstípus jelent meg az újságok címoldalán. Ford a Lincoln Futura kör alakú repülőautót és a torpedós Ford FX-Atmost ajánlotta fel. A General Motors cég a Firebird II. tíszárnyalt. Kis társasága a próbarepüléseket titokban végezte, mert tartott a nagy gyártóktól. Az első Airphibiant éjjel próbálták ki, félreeső műutakon. Amikor 1946-ban nyilvánosságra került a repülő autó léte, az újságok nem fukarkodtak a dicsérettel. De Fulton még a sikerei csúcsán is télt a konkurenciától, így a műszaki részletekről mindennemű beszélgetést elutasított. Az Airphibian két részből 'állt: farokból és szárnyakból, valamint a kétülőLOM a repülő autókról '^3 pust mutatta be. A férfiak tízezrei próbálták ki a pilótáskodást. A háború után az USA-ban magántulajdonban 15 millió repülőgép volt. 1944-ben a Kongresszus megszavazta a törvényt, mely értelmében, lehetővé tette a leszállópályák építését műutakon. Cgy, látszott, hogy eljött a repülő autók ideje. A Con.solidated Vultee, a katonai repülőgépek fő gyártója a CJonvaircar modelljével tört be a piacra. Ezt az autói bármikor elvihette’ a tulajdonosa a legközelebbi repülőtérre, ha kedvet érzett a repüléshez Repülőfelszerelést bérelhetett ki, ami tulajdonképpen csak a százkilencven lóerős motorból, szárnyakból, üzemanyagtartályból. kormányból, farokból, szerkezeti deszkákból és három ,,póklábból“ állt. Az autóra való felszerelés után az alkalmi pilóta felemelkedhetett a levegőbe. Leszállás után bevonta a gép szárnyait, és folytatta útját a földön. A Convalrcar először 1947-ben repült, és egész jól bevált. De mint autó, nehezen- kapott volna versenylrőfeát. Végül a repülési kísérlet is szerencsétlenül végződött, és amikor már 1948- ban világossá vált, hogy a várt háború utáni repülőkiállítás csak álom maradt, a társaság ezt a tervet meghiúsította. Robert Fulton, a háború alatti tüzérségi technika sikeres gyártója a negyvenes években azzal a gondolattal jött, hogy a repülő autó a reptéren hagyja helyes, négykerekű autóból. A szárnyakat a röptereken „tárolták“, Fulton a Nemzetközi Repülöhivataltól engedélyt kapott az Airphibian gyártására, de gépét sosem dobta piacra. Végül szeretett ötletét eladta a könnyű- repülőgépek gyártóinak — a Taylor- cratt társaságnak. Ma az egyik prototípus Texasban van kiállítva. Az üzleti sikerhez legközelebb Moulton Taylor repülő autója, az Aerocar állt. A repülőnek autóra való átalakítása nem tartott öt percnél tovább, amihez csak egy szerszámra volt szükség — csavarhúzóra. Segítségével a szárnyból, farokból és légcsavarból autóutánfutó vált. A tulajdonos a kocsit hazavihette és leparkolhatott a garázsban. Az Aerocarnak sok apró jó tulajdonsága volt. A száznegyvenhárom lóerős motor ugyanúgy hajtotta a légcsavart, mint az autókerekeket. Repülőgépnek az Aerocar különösen stabil volt. 1956- ban jóváhagyták az árusítását, és Tay- lort zseniális feltalálónak nevezték. Modelljeit még ma Is megtalálhatjuk Longvlewban, az Aerocar Inc társaság hagyatéki épületében, mely műhely, hivatal és múzeum is egyszerre. Taylor hivatalában most olyan önműködően kezelhető repülőgépek és rakéták szétszórt modelljei találhatók, melyekkel a második világháború ével alatt foglalkozott. Akkor ismerkedett meg Jessel Mlnnlck repülőműszerésszel. Mindketten egyetértettek abban, hogy a háború után a nyilvánosság lelkesedni fog a repülő autókért. Taylor az üzleti és tervezői ügyekkel foglalkozott, Mln- . nick a tervezéssel. A háború után együtt dolgoztak a prototípuson 1948-ban elkészült az első modell, melyet a Washington állambeli seattle-i egyetemen próbáltál: ki. Az eredmény megnyugtató volt, következett a prototípus összeállítása Longvlewban egy kis gyárban. Az Aerocar I. először 1950-ben repült fel, de nem messzire, mivel levált a légcsavara. A légcsavar meghajtása bonyolult szerkezeti megoldással készült, mert hátul volt elhelyezve, hosszú tengely forgatta, mely a motortól az egész törzsön át vezetett. Néhány éves kísérlet után Taylornak és Mínnlcknek sikerült megoldani ezt a műszaki nehézséget, és 1956-ban megszerkesztettek öt kocsit eladásra. Huszonötezer dollárba került egy darab. 'Minden repülő- kiállításon bemutatták, még Kubába Is elrepültek Fldel Castro bátyja társaságában. Az Aerocar 1961-ben érte el a dicsőség tetőfokát. Robert Cummings színész saját tévésorozatában szerepeltette nagy sikerrel, ennek következtében Taylor egy texasi gyárossal tárgyalt a sorozatgyártásról. A következő évben azonban az Aerocar a földbe fúródott. Taylor nem adta fel, és egy új modellen kezdett dolgozni. Az Aerocar III. lényegesen jobb volt. Csendesebb, sportos és jóval karcsúbb. Taylor csak egy példányt szerelt össze, és újból a piacon próbálta kínálni. 1970-ben a Fort Motor Company mérlegelte az Aerocar III gyártását. A közlekedési minisztériumnak viszont aggályai voltak, tartott az amerikai nagyvárosok felett röpködő több ezer amatőr pilótától. Ford gyorsan elvesztette érdeklődését, és Taylorriak már újabb gépekre nem volt pénze. Most — húsz év után — Taylor az Aerocar IV-en dolgozik. A kétajtós Hondát könnyű repülöalkatrészekkel akarja felszerelni. A légcsavar meghajtására különleges turbinamotort használ, melyet a gép farkára erősít. A megrendelők egyúttal a repülőgépek szerelői is lepnének, a modellt saját maguk raknák össze, így Taylor kitérhetne a vezetés jóváhagyásának nehézségei elől. (A szövetségi hivatalok ugyanis engedélyezik a „barkácsolóknak“ saját repülőgépeik összeszerelését.) A kérdés az, hogy milyen hosszú távon veszi Taylor az ötletét komolyan. „Nem tudok tétlenül ülni“ — mondja a fáradhatatlan vezető. Arra a kérdésre, hogy megérte-e eleddig foglalkozni az ötlettel, Taylor így válaszol: „Ha akkor sejtettem volna, mi vár rám, sosem csináltam volna“. Az mindebben az Irónia, hogy Taylor az Aerocaron egy centet sem keresett. Viszont szerencséje volt, hogy minden próbarepülése sikerült. Érdeme pedig az hogy az autók tulajonságának kihasználásában sokkal előbbre jutott, mint bárki más. A inn ' 1 nyomán feldolgozta; VARGA OLGA Ez is, az is Érdekes kísérletbe kezdtek Svájcban a városi Hiitóforgalom környezetszennyezésé- sének csökkentésére. Olyan autókat próbálnak ki amelyek kis sebességnél elektromos árammal működnek, nagy sebességnél vagy emelkedőn azonban automatikusan átkai'rsninak dizelüzemmódra Ezzel a meg- nld.tssal kevesebb, mint a telére csökkenthető a gépkocsik dízelolaj-felhasználása, a légszennyezés pedig a legszigorúbb előírásokban megengedett mennyiségnek csupán a fele. ^ kísérletben a Volkswagen nyugatnémet konszern, a zürichi műszaki egyetem és az Oerlikon Buehrle svájci gépipart cég vesz részt. 1991 lg 50 Ilyen hibrid autót „helyeznek“ Zürich útjaira. Az autókra vonatkozó svátcl környezetvédelmi szabályok a legszigorúbbak Európában. A kísérlet 6 millió svájci frank költségének felét közpénzekből fedezik Már Svédországban is Felháborodott nézők telefonhívásai árasztották el a svéd televízió központját a híradó egyik riportja miatt. Megnyitották ugyanis a stockholmi nudistafOrdöt, s az eseményről a képernyőn tudósítást láthattak. A svédeknek azért nem annyira szokatlan egy kis meztelenség, hogy ezen há- borogtak volna. Ami sok volt, sőt sokkolt: a riporter stílszerűen ugyancsak ádámkosz- tümben Jelent meg, premier plánban volt látható, amint kérdezgette a ielenlevő- ket... „Kedvesem, kések“ Valamennyi európai járatának repülőgépét nemzetközi hívásra alkalmas telefonokkal szerelte tel a Swissair svájci légitársaság. Az utasok ingyen használhatják a telefonokat, ha a gép előreláthatólag 30 percnél többet fog késni, hogy közölhessék Ismerőseikkel, rokonaikkal; a várt időpontban nem üdvözölhetik egymást E telefonokat ezonban csak akkor szabad használni, ha a gép a földön áll, mivel a gép elektronikus'berendezéseit, s ezzel 8 biztonságos utazást Is zavarhatja az égi telefon. Fáraók bumerángja Egyiptomban háromezer évvel ezelőtt Ismerték 8 bumerángot — legalábbis a fá- raőkl E téma egyik francia szakértőié a Tutenkámen sírjában talált tárgyak tanulmányozása alapján jutott erre a következtetésre. A nemzetközileg Ismert bumerángszakértő, Jacques Thomas — aki egyébként nyugalmazott pilóta — több mint egy évig vizsgálta az 1927-ben feltárt sfrlelethez tartozó, s mások szerint Is bumerángr.a emlékeztető tárgyakat a kairól nemzeti múzeumban. Tamariszkfáből elkészítette másolatukat. s gyanúja beigazolódott: a furcsa formájú eszközök kiállták az igazi a repülési próbát is — visszatértek készítőjükhöz. Thomas most kutatásai alapján könyvben készül megcáfolni azt a mindeddig elfogadott tényt, hogy az egész világon csak az ausztráliai bennszülöttek használtak bumerángot. 550 km óránként A japánok máris lassúnak találják a 220 kilométeres sebességgel száguldó Slukanzen expresszüket, s olyan légpárnás vonatot terveznek, amely mindössze egy óra alatt tenné meg a Tokió és Oszaka közti 550 kilométeres távolságot. Való Igaz, hogy a híres Sinkanzen már szinte elöregedettnek tekinthető, hiszen október 1-én ünnepelte fennállásának negyed századát. Ez idő alatt az egyre terebélyesedő szupervonathálózat 2,7 milliárd utast szállított és szerelvényei a Föld kerületét 28 ezerszeresen meghaladó távolságot tettek meg. A japán mérnökök azt állítják, hogy már 2001-ben számítani lehet a Maglev, a mágneses pályán lebegő vasút üzembe helyezésére, amely 550 kilométeres sebességgel röpíti maid az utasokat. Ezen a vonaton várhatóan éppen olyan dfága lesz az utazás, mint a repülőn, de a nagyobb biztonság bizonyára sok utast átcsábít majd. Amfg elkészül a Ma,glev, üzembe helyezik a szuper Sinkanzent, amely kisebb súlya, áramvonalasabb formája miatt „valamivel“ gyorsabban f270 kilométeres sebességgel) és csendesebben közlekedik majd elődjénél. l4tTKD
