Új Ifjúság, 1989. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)
1989-10-25 / 43. szám
FUTBALOVÝ ODDIEL EGYSZER FENN, EGYSZER LENN M intha csak a Modern HuiigSrla slágerét követnék a tfilekl ■ (Fllakovo) labdarúgás mOveUSl a SZNL ll.-ben. Régi álma vált valóra a nógrádi város sportrajongóinak, kOlönósen a fociszurkolóknak, de a szakvezetésnek és maguknak a labdarúgóknak Is, amikor 1987-ben felkerültek a SZNL Il.-be. Itt pedig aztán a foci tórvénye szerint peregtek az események, a labda gömbölyű, a szerencse pedig forgandó. Az első évad dobogós helyezése — az értékes harmadik hely — után, az elmúlt idényben jött aztán a hideg zuhany, amikor hajszálon múlott a csapat bentmaradása. Csaknem végig a kl- esózónában tanyázva, aztán a Rimaszombatban (Rim. Sobota] elért döntetlennel tudtak csak bent maradni. Ez, sajnos, árnyékot vetett a sárga-kékek felhőtlen örömére, mert a labdarúgó-szakosztály az elmúlt évben önfeledten ünnepelte volna a helyi labdarúgás 80. születésnapját. Máig sem tisztázódott, milyen úton-módon Indult el a vezetőség elleni „befeketltésl kampány", ami miatt sokan már a vészharangot kongatták a Kovomier sportegyesület felett. Ez a sokkos állapot kihatott a csapat, az edző és a szakvezetés munkájára, de mint a jelen is igazolja, hiába voltak az övön aluli ütések, talpra tudtak állni. A problémák olyan áradatával kellett megbirkózniuk — s ebben még az elsőligás blrkózószakosztályuk sem segíthetett —, melyek létkérdés elé állították a labdarúgást. Személyi változások történtek a szakvezetés élén. edzňcsere volt az első csapatnál, és mindenki a ligarajtra várt. A fülekl néző alig hitt a szemének, a csallóközi, a mátyusföldi vagy a bodrogközi ember pedig kétszer is elolvasta, jól lát- Ja-e, nem tévednek-e, hogy még az ötödik forduló után Is a Kovomier vezeti — ráadásul veretlenül — a SZNL II. keleti csoportjának a mezőnyét. Aztán jött a megtorpanás, „kijózanodás", hullámvölgy, bal- szerencse vagy ki tudja, micsoda, két csúfos vereség idegenben, két sovány döntetlen hazai pályán... Dehogy mégis milyen a jelen labdarúgása, milyen a közhangulat a kudarcok és sikerek után, pár nappal a nagy derbi, a Fülek—Losonc (Lučenec) meccs előtt. Illetve hol van ma és merre tart a nógrádi csapat, erről beszélgettem szakvezetőkkel, az edzővel és a játékosokkal. AZ ELSŐ OSZTALYO Of EDZŐ Štefan Lazár játékosként is, edzőként is megjárta a labdarúgás magaslataihoz vezető kálváriát. 1957-től 1970-lg honi labdarúgásunk élvonalában szerepelt, majd Pardublcében, Brnőban bábáskodott a regionális első liga fölött. A Fülek előtti állomáshelye Hradec Králové volt. Ott Do- bláš, majd Krejöl oldalán az országos első ligában csiszolta az ottani csapat játékát. De hogyan Is került Fülekre? — Az utolsó pillanatban Jöttem Ide. A Zllina csapatához kellett volna mennem vezető edzőnek, majd amikor SedláCek megjött, engem csak másodhegedűsnek tekintettek Máig sem tudom hogyan jutottak el hozzám, de ekkor hívtak Fülekről, és én vállaltam annak ellenére, hogy az Itteni helyzetről Igen keveset tudtam. Meglepett a zilált vezetés és a játékosállomány Is. Éreztem, Itt sokat kell dolgozni, több energiát kell belefektetni, mint egy kitaposott úton járó egyesületbe A nyári felkészüléskor igyekeztünk mindent megtenni Azokra a játékosokra építettem, akikre lehetett: Magéra, Farkas, Zdechovan tapasztalatára, Bari )., Darabos, Lelák szem- (ülességére. ■ A nyitány nagyon jól sikerült, de mi történt az ötödik fordulóban, amikor is RuZomberokban szinte kiütötték a csapatot? (5:0) — Egyrészt a jó felkészülés és a játékosok óriási küzdeniakarásának eredménye a kezdeti fényes siker, másrészt, úgy érzem, lebecsültek minket. Az ötödik fordulóra megsérült egy két kulcsjátékos, és a szerencse is elpártolt tőlünk. Érthetetlen, mennyi gólhelyzetet hagytunk kt a Stropkov és a Vranov elleni mérkőzésen, 8 így csak egy-egy pontot szereztünk hazai pályán. ■ Nyilvánvaló tehát, hogy a csatárok gólerósségét kell még csiszolni. Lát más hiányosságot is? Olyat, ami már talán a következő, a Losonc elleni mérkőzésen is igyekeznek majd kiküszöbölni? Milyen eredményt vár ettől a rangadótól? — Egy-két befejező csatár nagyon Is elkelne a csapatnak. A másik tényező a védekezésből a támadásba való gyors átme- ne.t, jobban hasznosítani kellene Farkas, Bari, Hamšik és Bodor gyorsaságát. A rúgótechnikánkon is sokat kell még változtatnunk, hogy távolról Is tudjuk gólokat lőni, főleg akkor, ha ehhez elhatározás Is van. is mit mondhatok a találkozó előtt? A losonci csapat öregebb, tapasztaltabb, a fiatalság és a hazai pálya előnye viszont mellettünk szól. Szerénytelenség nélkül mondom, de komolyan is gondolom; kötelességünk idehaza győzni. A SZAKVEZETÉS TENGELYÉBEN lényegében a felkerülés óta ugyanaz a három-négy ember dolgozik, akik szabadidőt, fáradságot nem sajnálva, s vállalva a fizikai és a szellemi megpróbáltatásokat, önfeláldozóan egyengetik a csapat és az edaő előtt — a nézők örömére — az SZNL II. göröngyös útját. Közülük kettővel Karakó, Zvoda, Vrábel, juröo és Mag kiválását egy picit megsínylette a csapat, mert Bozó, KrajCuíka, Rieöan, a két Bari és Darabos csak részben pótolták hiányukat. Ennek ellenére az őszi nyitány visszaadta a játékosok és a szakvezetés önbizalmát, hitet és lelket öntött belénk a további munkához. Azt hiszem, nem kell bizonygatnom, hogy jó utánpótlásbázis és kövér pénctárca nélkül ma már ilyen szinten nehéz boldogulni. Lássuk, ml erről a véleménye Rákos Istvánnak, a csapat technikai vezetőjének, a fülekl sportdiplomácia egyik jeles képviselőjének, aki szintén évek óta jóban- rosszban a csapattal maradt. —- Azt hiszem, keresve sem találnánk még egy sportegyesületet az országban, ahol elsőligás blrkózócsapat és egy második ligás labdarúgócsapat Is van, de nincs uszoda, hiányzik a szauna, a megfelelő tornaterem, a rehabilitációs berendezésről már nem is beszélve. Nehéz így létezni, de muszáj! Az idén adtuk át rendeltetésének a szociális épületet, ami valamit ugyan javított a helyzeten, de sürgős felújításra szorul a lelátó, be kéne fedni az állóhelyeket, további edzőpályára Is szükségünk lenne, hogy csak a legfontosabbakat említsem. Szponzoraink? A vasút és az állami gazdaság. Az „affér" miatt jelenleg a Ko- vosmalt nem támogat, másik névadónk, a Béke bútorgyár pedig nagyon szűkmarkú. Utánpótlás-nevelés lényegében hat csapatban folyik, és Itt-ott fel Is bukkan egy-két tehetséges labdarúgó, de minden kevés. Valamit elszippantanak a környező csapató^ főleg Ragyolc (Radzovcel és Losonc, Rákos István sikerült találkoznom, s elbeszélgetni a helyi gondokról és örömökről. Szabó Tibor, a labdarúgószakosztály titkára. Pár éve (pontosabban 1984-lg) még a csapat kapuját védte, ezért is Ismeri Szlovákia-szerte a játékosokat, játékvezetőket, szakvezetőket és más bennfenteseket. Az ilyen ember pedig aranyat ér a háznál. A széles látókörű, összehasonlítási alappal rendelkező fiatal szakvezető hogyan látja szűkebb pátriájában a labdarúgás jelenlegi helyzetét? — Ha objektív akarok maradni, azt kell mondjam, vannak az osztályunkban egyesületek, amelyek jobb feltételekkel és jobb játékosállománnyal dolgoznak. Ami mellettünk szól, az a hazai nevelésű játékosaink nagy-nagy odaadása és a hálás, olykor a fanatizmusig Is eljutó népes szurkolótábor. Szabó Tibor valami pedig marad, de őket az edzők valahogy nehezebben Ismerik el, nehezebben fogadják be. Úgy tűnik, mintha ők is azt vallanák, „senki sem próféta a saját hazájában". A közelgő rangadó mérkőzéssel kapcsolatban a játékosoktól Is véleményt kértem. Szabó Tibor: — Nálunk az Ilyen mérkőzések mindig rendhagyóak. Sokszor nem az esélyes, a jobb képességű csapat hagyja el győztesen a pályát. A losonciak az őszszel nincsenek formában, ezért Is bízok a csapatunk sikerében. Rákos István; — Ilyen fajsúlyú találkozón jó játékra kevésbé, annál Inkább küzdelemre és harcra lehet számítani. Nagy A Kovomier csapatának jelenlegi karate m, Stefan Lazár edző összecsapás. Izgalmas mérkőzés várható, s remélem, a hálós közönségnek éppúgy nagy öröme lesz belőle, mint nekünk. A CSAPAT KÉT MOTORjAVAL — Milan Magerával és Bodor Miklóssal azért Is akartam találkozni, mert .tizenegy éve rúgják itt a bőrt, így megjárták a fülekl labdarúgás magasságait és mélységeit... Mindkét csatár meghatározó egyéniség a csapatban, sőt Milan negyedik éve csapatkapitány. ök látják a játék pályán és pályán kívüli összefüggéseit, sokévi tapasztalattal rendelkeznek, sajátos meglátásuk is ebből ered. Érdekelt a véleményük már csak azért Is, mert olyan hírek Is terjen- genek róluk, hogy már belefáradtak, az évek súlyát érezve (29 ós 30 évesek), vagy talán más megfontolásból is kifelé kacsingatnak. Milan sokatmondóan fogalmaz: — A feltételek évek múltával sem javultak, anyagi helyzetünk szintén nem rózsás, s ami egy átigazolás körül zajlik a futballban az a magamfajta, „egyesülethez ragadt" futballista számára már szinte föl- háborltó. A kollektíva jó, bár a góllövés nem úgy megy, ahogy szeretnénk, egymás után nőnek fel a tehetségek, lényegében ez élteti bennünk a reményt. A közönség lelkes, de azért azt üzenem nekik, hogy akkor Is biztassanak, ha gyengébben megy á játék, amikor szükségünk van a biztatásra. Az én távozásom vagy maradásom, mint még sok minden más ennél a klubnál, a jövő alakulásán és az eredményeken, illetve anyagi és erkölcsi megbecsülésünkön Is múlik. Mindenesetre nem tudnék közömbösen megválni ennyi év után a csapattól, ez nagyon fájna. Miklós egy sunyi mosoly közepette még hozzáfűzi: — Tény és való, ez az elöregedett lelátó, ez a sajátos, anyanyelven hangzó, olykor csipkelődő biztatás nekem is hiányozna. Ogy tűnik, ez már a sorsunk, hogy hazat létünkre nem élvezzük azokat az előnyöket, amelyeket egy-két olyan társunk, akik rövid Ideje települtek Ide. Ml mindent elkövetünk, hogy Itt tartsuk a ligát, hiszen ennyivel tartozunk a közönségnek és anyaegyesületünknek. Még a gondolatától is Irtózom, ml lenne ellenkező esetben. Ml tavaly Is kitartottunk, és nem menekültünk el a süllyedő hajóról, de sok mindenben azért a mi türelmünk is véges... Sok rangadó mérkőzés kellemes és kellemetlen emlékét idézzük fel ezután, hiszen a Rimaszombat—Fülek—Losonc-há- romszög viszonylatában évente több Is akad belőlük. A Losonccal való újabb megméretés előtt mindketten bizakodóak. Elmondják, hogy számukra könnyű mérkőzés nem létezik, de bíznak a csapatban, a nézők fergeteges szurkolásában, mely nem egyszer adott már szárnyakat a csapatnak. A papírforma szerint Is, de egyéni véleményük szerint Is nagy valószínűséggel a tüzkakasös sárga-kékek zsákmánya lesz a tlzenharmadiV forduló két pontja. polgári lAszlo (A szerző felvételei) t • .I.V
