Új Ifjúság, 1989. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)
1989-10-25 / 43. szám
új ifjúság 10 „Huszonhárom éves lány vagyok. Három hónapja ismerem a (iámat. Nagyon szeretem és nem szeretném elveszíteni öt. Már kétszer volt intim kapcsolat köztünk. Az első kapcsolat után három hétig nem jelentkezett. Ha a barátaival vagyunk, nagyon kedves hozzám, de ha kettesben, már kevésbé, Mit csináljak?“ Nagyon rövid ideje jártok együtt. Így még nem volt alkalmatok egymás alapos megismerésére (hiszen a három hónapból három hétig nem jelentkezett, és még biztosan akadtak napok, amikor elmaradt). Nem alakulhatott még ki közöttetek kölcsönös bizalmas kapcsolat, ami pedig az együttjárás, a párválasztás alapja. Nincs mit tanácsolnom. Szereted őt, nem akarod elhagyni, ezért rád hárul a feladat, hogy javítsd kettőtök kapcsolatát. Mindazt, amit nekem megírtál, közöld vele szóban. Válaszaiból, viselkedéséből kiérzed majd, hányadán állsz, úgy tűnik a (lú nem olyan biztos a választásban, időre van szüksége a döntéshez. Próbáld ezt az időt lerövidíteni azzal, hogy te kezdeményezel. Számolnod kell viszont azzal is, hogy esetleg szakítással végződik. Ugyanis a válasza nemcsak Igenlő, elutasító is lehet. Nekem úgy tűnik, hogy már te is érzed: jobb a szakítás, mint ez a bizonytalanság. A testi kapcsolat is elhamarkodott volt részedről... Nem ezzel akartad őt magadhoz kötni? „Reménytelenül szerelmes vagyok egy fiúba, aki már többször visszautasított. Mit csinálhat ilyen esetben egy boldogtalan lány?“ Feltételezem, hogy eddig még nem találkoztál kudarccal, mindig mindent megkaptál, így nem tudsz veszteni. A szerelem kölcsönösségen alapuló érzés, nincs módunk megszerezni annak a szerelmét, akit kiszemeltünk magunknak. Ha a (lú többször is visszautasított, nincs más megoldás, mint beletörődni. Nincs értelme arra keresni a választ, hogy miért viselkedik így, amikor te őt szereted. Ez nem elég ahhoz, hogy 6 is szeressen. A kölcsönösség nem úgy alakul ki, hogy ha én téged választalak, akkor te engem. Távolról sincs így! Mindenkinek szuverén Joga a választás, tehát te ezt nem teheted meg helyette. Nem elég a vonzó külső, a szerelemhez több kell. Érzelmek, vágy, rokonszenv. Igaz, hogy te mindezt érzed, csak nlnps, aki viszonozza. Úgy vélem, ebben az esetben te vagy a vesztes. Nincs értelme tovább szenvedni, csak hogy megszerezd öt, a fiú „nem eladó“l Tudatosítsd ezt, és mostantól igyekezz lemondani róla. Nagyon sok fiú járna veled, vedd őket észre. Ne fuss olyan kocsi után, amelyik nem vesz fel! „Tizennyolc éves lány vagyok, a fiú, akit szeretek, huszonkettő. Nemrég ismerkedtünk meg, többször találkoztunk, autóztunk, sokat beszélgettünk. A legutóbbi találkozáskor nagyon szomorú volt. Mikor megkérdeztem tőle, miért ilyen, ő azt válaszolta, hogy mindig ilyen. Talán megbántottam?“ Gondold át még egyszer az utolsó találkozásotokat, és ha nem találsz o- kot a megbántásra, feleslegesen ne okold magad. Annyira szeretnéd a fiút megkapni, hogy képes voltál megalázkodni miatta. Ne légy ilyen jó, adakozó, kiszolgáltatott! Maradj továbbra is határozott, akinek saját véleménye, kedvtelése van, aki magabiztos. Az együttjárás nem azt jelenti, hogy most teljes mértékben alkalmazkodsz a fiúhoz, de nem jelenti a birtoklását sem, vagyis ne akard őt annyira klsljátftanl, hogy még a kedvét is ellenőrződ. Nem jó ez! Ha valami baja van, szól. Ha megbántottad volna, szólnia kellett volna. Hisz olyan rövid ideje ismeritek csak egymást, hogy előfordulhat akaratotokon kívül is a tapintatlanság. Idő kell ahhoz, hogy ráérezz a partner kényes pontjaira, hogy átéld lelkivilágát, és ezt meg is értsd. Igyekezz tehát továbbra is kedves és magabiztos lennil „Tizenhét éves lány vagyok és nagyon szerelmes egy velem egyidős fiúba. A fiú is tud róla, talán már ő is szeret. Mit tanácsolsz, mit tegyek?" Te már az első lépést megtetted azzal, hogy a fiú megtudta érzéseid. A következő lépést neki kell megtennie. Te már tovább ne kezdeményezz (ha csak a helyzet nem úgy adódik), mert tolakodásnak tűnhet. Hogy vl- szontszeret-e vagy sem, ennek megállapításában légy óvatos. Gyakran csal a szerelmes tekintet, vagyis o- lyat is feltételezhetsz, ami nincs úgy (pi. a fiú azért Is nézhet téged, mert te folyton figyeled öt). „Szeretnék elmenni a mostani munkahelyemről, mert nem jövök ki a főnökeimmel Nem akarnak elengedni, mondván, hogy aláírtam a három évet. Hogy van ez?“ Munkaadódnak igaza van abban, hogy ha megszeged a szerződést, bizonyos összegű pénzt visszakövetelhetnek tőled. A munkaszerződés nagykorúságoddal érvénybe lépett, ha addig nem támadtad meg, most már nem teheted meg. Hogy kibújj az a- nyagl kártérítés elöl, ahhoz olyan munkahelyet kellene keresned, ahol képesítéseddel szívesen alkalmaznának, és hajlandók lennének a hátralék összeget is vállalni érted. Minden szakmát tanuló fiatal taníttatás! költségeit a leendő munkaadó téríti, e- zért kötelezik a fiatalt bizonyos számú év ledolgozására. A másik megoldás, hogy ledolgozod a szükséges éveket, és utána keresel más helyet. Ezt azért is javasolnám, mert a másik helyen is vannak főnökök ... VERONIKA ;,<si5s)aas:í.v Nyakláncok és karperecek aranyutánzatból, hamis gyöngyből, acélból, üvegből Divatékszer - akármiből Manapság már a hercegnők sem szégyellik, ha hamis a gyöngysoruk Az a vágy, hogy az ember feléke- sltse magát, egyidős az emberiséggel A kőkorszakban állatfogakat és tarka tollakat használtak erre a célra, az egyiptomiak és az etruszkok a csillogó üveggyöngyöket kedvelték, a középkorban pedig clkornyás, arany- foglalatú ékkövekkel aggatták magukat tele a nők és a férfiak. Az ékszer ősidőktől fogva státusszimbólumnak számított, viselőjének rangjáról, befolyásáról, hatalmáról és gazdagságáról árulkodott. Az ékszer persze nem volt mindig valódi Már 500 évvel ezelőtt is voltak Itáliában receptek arra, hogyan kell hamisgyöngyöt készíteni Velencében több tucat cég működött, amelyekben újabbnál újabb módozatokat találtak ki az igazgyöngyök vagy a drágakövek hamisítására. A vásárló- közönség korántsem csak a szegények közül került ki I. Erzsébet angol királynő például 1569-ben több mint 500 gyöngyöt rendelt — darabonként egy pennyért. Mondanunk sem kell, hogy ezek a gyöngyök sohasem voltak kagylóban. A tizenhetedik és a tizennyolcadik században a franciák vették át a vezető helyet a hamis ékszerekkel való kereskedelemben. Egy bizonyos Georges Frédéric Straš Strasbourg! illetőségű polgár 1730 körül forradalmasította az ékszer-kereskedelmet: egy általa kifejlesztett újfajta csiszolás! és vágástechnika segítségével ü- vegből olyan jó minőségű ékköveket készíthettek, hogy csak szakértők tudták megkülönböztetni a valódi gyémántokból Ezekkel a strassznak nevezett hamisítványokkal a később .Párizsba költözött Stras néhány év alatt a francia főváros legismertebb ékszerésze lett. Az új divatirányzat során rövidesen megizmosodott a konkurencia is — 1767 táján már több. mint háromszáz mester készített hamis ékszert a Szajna-parti metropolisban. Az angol Christoph Prlnchbeck körülbelül ebben az Időben talált tel egy olyan fémet, amelynek 'a színe, fénye és súlya hasonló volt az aranyéhoz. Az olcsó réz- és cinkötvözet — a sárgaréz — meghódította a világot. Hogy a csillogó nemesfémek és drágakövek nem voltak nemesek és drágák, ezt évszázadokon át szégyenlősen elhallgatták — csak az számított, hogy az ékszerek valódinak tűnjenek, legalább első pillantásra. Századunk húszas éveiben két párizsi hölgy — Coco Chanel és Elsa Schiaparelli rávették a nőket arra, hogy öntudatosan viseljék dlvatékszerelket, ruhatáruk ú) kiegészítőiként. Bádogból és üvegből készülő bizsuikat nagy sorozatokban gyártották. Legfőképpen az amerikai nők lelkesedtek a „(ung je- welryért“. 1938-ban a Life című amerikai folyóirat azt írta: „Ezelőtt még soha nem vettek, és nem hordtak annyi divatékszert, mint ebben az Idényben.“ A második világháború után, amikor senkinek sem volt pénze, a dl- vatékszer újabb aranykorát élte. A legnagyobb áttörés azonban a nyolcvanas években következett be. A dlvatékszer most már minden társadalmi réteg számára és minden alkalomra elfogadható, véli Vivienne Becker angol újságírónő, aki a Tand- ról és a Talmiról szóló történetekben egy ugyancsak londoni képeslapban megállapította, hogy Nancy Reagan és Diana hercegnő ugyanúgy viselik a bizsut, mint Jackie Onassis, vagy a Dinasztia boszorkánya, Joan Collins. Az osztrák Swarovski hamis gyöngy- gyei, a pforzhelml Henkel és Grosse cég nemesfémutánzatai akárcsak a honkongi és tajvani divatékszer valósággal elárasztják a piacot. Sok vásárló megköveteli, hogy bizsuja márkás legyen ^ például Yves Salnt- -Laurent-márka —, így hát marad u- gyan a talmi csillogás, az ár viszont vetekszik a valódi ékszerével... Családalapítás! tényezők START A HÁZASSÁGBA 2. A házasfelek egymáshoz való alkalmazkodásával foglalkozó kutatások arra utalnak, hogy a házasság sorsa szempontjából döntO hatású a házasságot megelőző időszak. Nem az érzelmek ereje, illetve a nemi kapcsolat jellege a legfontosabb, hanem az, ami a két személyiséget, a két intellektust és a hozzájuk tartozó szociális tényezőket összekapcsolja. Más szóval minél több a közös szféra, annál biztatóbbak a kapcsolat esélyei. Szerepe' van itt az alapvető egzisztenciális beállítódásnak, az önzetlenségnek, áldozatkészségnek, illetve az egocentrizmusnak is. Ez utóbbi elősegíti a konfliktusok kialakulását. Érdekes, hogy olyan tulajdonságok, mint például a jóság, szelídség, türelmesség, emberszeretet milyen ritkán szerepelnek az ideális , partner jegyeit felsoroló listákon, pedig nagyon fontosak a házastársi boldogság szempontjából. Kár, hogy sokan csak későn jönnek rá ezeknek a jelentőségére. A házasság az együttélés új minőségét jelenti, kialakul a közös MI, de ez, mint tudjuk, nem törvényszerű. Megváltozik a dolgok fontossági sorrendje. Továbbra is nagy jelentősége van a szerelemnek, a szexuális alkalmazkodóképességnek, de ki kell alakítani a közös napirendet, meg kell osztani a kötelességeket, be kell rendezkedni, meg kell teremteni a családi fészket. És ezzel eljutottunk a lakáskérdés súlyos problémájához. Ideális lenne, ha a házasság kezdetének nehéz, bár nagyon szép időszakában a fiatalok már saját ,kényelmes lakással rendelkeznének. Ez lehetőséget nyújt a szülőktől való elszakadásra, a saját életstílus kidolgozására, a nemi élet fejlődéséhez szükséges intimitásra, a közös Ml-ért való felelősség vállalására. Az intimitást nélkülöző élet ideges problémákhoz, szexuális diszharmóniához vezethet, és később már a legszebb lakás sem elég annak megjavításához, ami egyszer elromlott. A zavaró körülmények között zajló szexuális életnek lehetnek bizonyos örömteli vonásai is. A feszültség, az időbeli korlátok, a látszatok megőrzésére való törekvés mobilizáló hatást fejthetnek ki a szexuális élet idejére, lerövidíthetik azt. A zavartalanság luxusát biztosító önálló lakásban hiányzik a feszültségből fakadó stimuláció, és ez paradox módon a korábban sikeres szexuális kapcsolat megtöréséhez vezethet. Érdemes emlékeznünk a szexuális problémák kialakulásának erre a mechanizmusára is. A köztudat gyakran azonosítja a rossz lakáskörülményeket a szexuális zavarokkal, mivel a gyakorlat azt mutatja, hogy itt gyökereznek azok a szexuális problémák, amelyek akkor jelentkezhetnek, amikor a házaspár már megfelelő lakáskörülményeket mondhat magáénak. Az együttélés első szakaszában, a mézeshetek során alakul ki a két fél közötti erőegyensúly. A fogalom talán erőltetett, de elég találó. Ekkor alakul ki a partnerek közötti viszonyrendszer, eldől, ki játszik domináns szerepet, ki fog alkalmazkodni. Napjainkban egyre több szó esik a partneri alapokon nyugvó házasságról, ezt sokan gbszolút egyensúlyként, egyenlőségként értelmezik, ami természetgsfin nem, más, mint mítosz. Két ember' kapcsolatában az egyik, ha csak jelentéktelen mértékben is, de mindig dominál. A régebbi hagyományos szokásrendszer keretet között ez a folyamat általában simán, különböző zökkenők nélkül zajlott. A férfiúi prioritás társadalmilag elismert volt a férfi és a nő elfogadta a konkrét társadalmi szerepeket, a férj és feleség szerepét, s megosztották a kötelességeket, jelenleg az emancipáció időszakában, amikor a férfi és női szerepek határai elmosódnak, a folyamat lényegesen bonyolultabb, konfliktusokkal terhes lett. Terápiás tapasztalataim arra utalnak, hogy számos házasság konfliktusainak oka itt keresendő. A társadalmi átalakulásokból eredő ellentmondások egymásra rakódtak. A kutatások azt mutatják, hogy ma már számos családban az irányító, lelkileg „erősebb“ személy az anya. Nem marad ez hatás nélkül a lányoknál, hiszen, előttük van a követendő minta, és maguk is függetlenek, mivel szakmájuk, megfelelő végzettségük van, egyszóval önállóan akarnak dönteni. A fiúkat anyjuk mindenben helyettesíti, ugyanilyen „anyáskodást“ várnak el a feleségüktől is, ám egyben a férfiasság patriarchális modelljének is hordozói. Es már előttünk is áll az ellentmondás gyökere, amelynek egyik megnyilvánulási tere a szexuális élet, itt ugyanis akaratlanul is kifejeződhet a partnerrel szembeni lázadás. A frigiditás, az impotencia, az önkielégítésbe való menekülés mögött tehát sokszor.ez áll. A fiatal házaspárok gyakori panasza: a szürkeség és a mindennapiság unalma. A házasság előtt a közösen eltöltött idő sokkal „színesebb“ volt, a partnerek igyekeztek előnyös színben mutatkozni. A házasság- kötés, az ezzel kapcsolatban kialakult biztonságérzet „szárnyát szegheti“ a lendületnek, csökken az udvarlás heve. A partner hirtelen megváltozik, már sokkal kevésbé érdekes, sokkal kevésbé igyekszik a másik kedvében járni. Es ez mindkét félre vonatkozik. A házasélet művészete többek között az udvarlás lendületének megörzősét, a közös élet érdekessé tételét, a monotóniával és unalommal való szembeszegülést is jelenti. Ehhez azonban a partnereknek ismerniük kell a férfi és a nő pszichikai és pszichoszexuáljs különbségeit, a házasság „stratégiáját“, tudniuk kell közölni egymással szükségleteiket, igényeiket. Ez utóbbiról szeretnék még néhány szót ejteni. Talán úgy tűnik számunkra, hogy szükségleteink, élményeink, elvárásaink teljesen maguktól értetődnek a másik fél számára, a másik félnek tudnia kell, ml zajlik bennünk. Es itt meg is rekedünk. Ha a partner nem tesz eleget ezeknek az elvárásoknak ,azt mondjuk, hogy hiányzik belőle a képzelőerő, nem elég fogékony stb. Vonatkozik ez a szerelemre is. Szükség van tehát a kölcsönös kommunikációra, igényeink és elvárásaink feltárására, hiszen azok nem mindig ismeretesek a másik fél számára. Mindezek több szempontból is megkérdőjelezik a mézeshetek gondtalan boldogságát, amelyre általában a későbbiekben kerül sor, amikor a kapcsolat már egyensúlyba jutott, és ha mindkét fél elfogadja és igényli is ezt az egyensúlyt. Dr. Z. L.-S. X
