Új Ifjúság, 1989. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)

1989-10-18 / 42. szám

ú|ifjiiság4 Még mindig keresik a tettest Az Oj Ifjúság 33. számában közölt „Megtalálják-e a felelőst?“ című rl- — mondta kissé lehangolva — a to­pon nagy visszhangot váltott ki az olvasók körében. Tehát már ez is kö- lyőkban alig lehet észlelni életet. A telez, s mi akkor megígértük, hogy amíg végleges eredményt nem közöl- halászok közül csak kevesen járnak hetünk, nem hagyjuk abba az ügy figyelését. De mi is történt? ki a stégre. Minek Is, a kipusztult folyó nem kecsegtet zsákmánnyal! Röviden: július 29-én a Labore és a latorca folyók viza váratlanul me- Megállapításom szerint a víz minő- legebb lett a szokásosnál. A stégen ulö sporthalászok éjféltájt élettelen , . ,,, , , halak óriási tömegét fedezték tel a vízben. A folyó szintjének hirtelen továbbra Is romlik. A minap emelkedése meggyorsította a tehetetlen halak gyors áramlását, egészen a szintén valamilyen iszonyúan rossz, Bodrog folyóba. A helyzet korántsem volt biztató. A folyó vize kellemet- kellemetlen szagú anyag kerülhetett len szagává, fanyar ízűvé vált. A laboratóriumi vizsgálat a halmintákban a Latorcába. Sajnos nem vettünk víz­sósavat, cianidot. a vízmintákban is toxikus anyagot mutatott ki. A kárt , . . ,,, , „ , , lehetetlen volt felbecsülni, mert nem tudták, hogy a halakon kívül még ®^ütákat a kivizsgáláshoz. De minek milyen és mennyi más élőlényt pusztított el a méreg. A feljelentő semmit sem tud hogy a szennyeződés forrását a La­bore mentére, Bés (BeSa) és Ráska (RaSkovee) környékére helyezik. A hivatalos jelentés utolsó mondata A Horgászszövetség klrályhelmeci egy érdekes feladatot tartalmaz: ki (Kráfovský Chlmec) szervezete veze- kell vizsgálni, hogy a ráskai vízleve- tőségi gyűlésén látogatásunkkor zetó csatornában miért olyan nagy a éppen a folyószennyezódést és hal- klór és a kén koncentrációja, pusztulást tárgyalták. Az eset felje­lentőjét, Bacsó Pált. a horgászszer­vezet titkárát addig nem Informálták Aki Szintén nem haUVja a nyomozás további fejleményeiről. « *V. Mint feljelentő, hivatottnak érzi az flunyiDan időközönkénti tájékoztatást. Amit tud, a sajtóban olvasta. A gyűlés töb- Felkerestem Szalaba Istvánt is, aki bi résztvevője tehát hiába is faggat- még az első cikkben nyilatkozta, ta, ami csak növelte a tehetetlen dü- hogy nem hagyja annyiban a történ- höt. Nem titkolták: legszívesebben el- teket, minthogy nem az első eset átkoznák a hivatalos szerveket, mert volt a mostani, s a bűnöst soha nem felelőtlenül végzik a rájuk bízott tel- találták meg. Most magánúton ő is adatokat. Sőt, ők azok, akik eltus- megvizsgáltatta a víz- és halmintá- solják az ügyet. Szerintük valakinek kát. Továbbra is érdeklődik, keresi nagy-nagy érdeke, hogy a vizsgála- az áruló nyomokat. Tlppje már van, tok eredményei és a tettesek neve csak egyelőre — bizonyíték hlányá- ne kerüljön napvilágra. Pedig ez már ban nincs értelme a gyanúsítgatás- olyan bűntett, amely nemcsak az em- nak. berek érdekeit sérti! A horgászok tü­relmetlenül várnak — egyelőre! Ezt Szalaba István továbbra is aktívan fi­ók mondták így, s tényleg nagy el- gyeli horgászkörzetét. — Az eset után szánást tapasztaltam valamennyiük­ben. ls?l Viszont ez így tovább nem me­het, könyörtelenül fel kell lépni az irdatlan pusztítás és szennyezés el­követői ellen — háborgott, s érez­tem, ő tényleg nem fogja abbahagy­ni az igazság keresését. Aztán elmondta még, hogy találko­zott a fa-, erdő- és vízgazdálkodás miniszterhelyettesével, aki éppen ak­kortájt járt üzemében. Baráti beszél­getésen elpanaszolta a Labore és a Latorca folyókat ért szennyeződést és a halpusztulást. A miniszterhelyet­tes nem is hallott a dologról, sőt sze­rinte a minisztériumban sem tudnak róla. Nem hivatalosan, de megígér­te, hogy tolmácsolja a halászok ke­servét, s megpróbálja a nyomozás mielőbbi befejezését sürgetni. Hát ennyi — szeptember végén. Tu­lajdonképpen csak a kérdések soka­sodtak, már csak ezért sem tehetünk pontot az ügy végére. Visszatérünk hát megtudni: megtalálták-e a fele­lőst. ISKI IBOLYA S még mindig semmi... Semmi új a nap alatt Szeptember 18-án a Kassal (Koši­ce) Bodrog- és Hornád Folyamfel­ügyelőség Igazgatójától, Mázáé mér­nöktől kértünk telefonon tájékozta­tót. Elmondta: a tettes még mindig Ismeretlen. Megnyugtatott azonban, hogy a nyomozást hamarosan lezár­ják, természetesen az eredményről tájékoztat, csak nyugodtan menjek. Néhány nap múlva aztán Kassán Fir- da mérnök, a termelési helyettes várt irodájában. A legnagyobb meglepeté­semre csupán az augusztus 20-án (?!] megírt jelentésük másolatát tet­te elém! Mondta, tanulmányozzam csak át 8 víz laboratóriumi kivizsgá­lásának eredményeit. Meggyőződése szerint ők ezzel az eredménnyel min­dent elértek, amit akartak. A Tere- besi (Trebišov] Közbiztonsági Testület nyomozóbizottságának eredményére várnak. A három oldalnyi jelentés azt ál­lapítja meg, ami eddig is nyilvánva­ló volt: hogy a halászok által 1989. július 29 én vett vízminta toxikus a- nyagokat tartalmazott. A laboratóriu­mi kivizsgálások eredményei klóron és kénen kívül cianidot, fenolt is ki­mutattak. 0] csak annyi van benne, A fenti riport leadása óta újabb egy hét tett el. Már október közepén járunk, s még mindig kénytelenek vagyunk azt írni, hogy az illetékesek nem tudnak semmit, még mindig nem történt semmi. Azaz mégis történt valami. Levelet kaptunk Ladányi Kálmántól, aki — bevallása szerint — természetbarát és sporthorgász, ezért érdekelt az ügyben. Ráadásul barátja az eddigi írásokból ismert Szalaba István, aki­vel már korábban, 1987-ben végigkínlódtak egy hasonló szörnyűséget. A közel két oldalnyi levél szenvedélyes hangvételű, ilyet valóban csak olyan ember tud írni, aki szereti a természetet, s szeretné annak minden szép­ségét átmenteni az utókornak is. Annái is inkább megdöbbentő levelének az a része, mely így hangzik: „István barátom kijelentésével kapcsolatban, miszerint ezúttal nem hagyja annyiban az ügyet, felmerül bennem egy kérdés: lesz-e annyi lelkiereje, anyagi fedezete és jogi biztonsága, hogy ezt a harcot megnyerje? Szerintem nem! Mert hol vannak azok a felelős személyek, akiknek kötelessége lenne mind jogilag, mind erkölcsileg harcolni ilyen ügyben? Mert mindig érdeke valakinek vagy valakiknek, hogy a felelősöket ne találják meg.“ Megdöbbentőnek neveztem e sorokat, de minősíthettem volna felháborJL- tónak is. Felháborítónak, mert július 29-től tart egy konkrét helyen egy konkrét tehetetlenség, miközben hasonló katasztrófa sújtotta a Nyitra és a Garam folyót is, eközben egyfolytában arról beszélnek illetékesek és kevésbé azok, hogy a természet óvása, a környezet alakítása valameny- nyiiink ügye. Sőt: joga és kötelessége. Számtalan kormányrendelet, néhány nanja ívagy inkább órája) már párthatározat is kötelezővé teszi mindenkinek minden szinten, saját jogköre szerint óvni a környezetet, a természetet, minthogy ezzel az EMBER-t óvjuk. S akkor felmerül a leg fontosabb kérdés: meddig tűrjük egyes kiskirályok természetet, környeze­tet — ezáltal embert — mérgező, ölő cselekedeteit, meddig hunyunk még szemet — jogok és rendeletek alapján is bizonyítható — bűncselekmé­nyek felett? A szerkesztőség TISZTÁZANDÓ Beszélgetés Budai Ernővel, a Lévai (Levice) járás magyar tannyelvű iskoláinak tanfelügyelőjével Az Oj Ifjúság idei 12. számában megjelent egy Írás Ne hagyjátok az iskolát! címen, amely a Nagyölvedi (Vefké Lndince) Alapiskola gondjai­val foglalkozott, történetesen azzal, hogy az iskola egyik pavilonját gyer­mekotthonná akarták a felettes szervek átalakítani. A cikk bevezető ré­szében arról esik szó, hogy ez a terv gyerekekből, majd a szülőkből is egyféle ellenállást váltott ki, ami iskolapártoló falragaszok formájában mutatkozott meg. Ekkor lépett közbe a járási nemzeti bizottság iskola­ügyi osztálya. Nos, ebben a bevezetőben pár sor az egyik érintett sze­mély, Budai Ernő rosszallását, egyet nem értését váltotta ki. A követke­zőkről volt szú: „Egy Anonymus-hívő levélben fordult a már említett szerv iskolaUgyi osztályához, hogy bizonyára a pedagógusok biztatták fel a ta­nulókat, s ez alapjaiban eilentmond a szocialista pedagógia elveinek. Oly­annyira, hogy az iskolában meg is jelent a magyar iskolák járási tanfel­ügyelője, s akár egy rossz krimiben, valódi kihallgatásokat tartott. (...) Eredménytelenül.“ BUDAI ERNŐ: Sértve érzem ma­gam, mert a cikk bevezető része a valóságnak nem megfelelően igyek­szik rossz színben feltüntetni szemé­lyemet, pedig én a legtisztességeseb­ben jártam el az ügyben. Az Oj If­júság részéről ért sérelmeken túltet­tem magam, de a Nő egyik augusz­tusi száma Idézte a kérdéses soro­kat. Ekkor elhatároztam, tisztázni kell a tévedéseket. Én a vizsgálatot fel­sőbb utasításra, becsületesen végez­tem el. Az Iskola igazgatójával, a párt- és szakszervezet elnökével kö­zösen beszéltük meg az eljárás mód­ját. A gyerekekkel az osztályfőnökök jelenlétében beszélgettem, s a fel­bujtó pedagógus kilétére is fény de­rült. Fontos megjegyezni, hogy nem anonim indította el a vizsgálatot, ha­nem egy névvel ellátott levél,' amely a jnb alelnökének volt címezve. 0. I.: Érték-e az önök részéről va­lamilyen szankciók a felbujtó peda­gógust? BUDAI ERNŐ: A szükséges lépése­ket megtettük, de szankcióra külön­féle okokból nem került sor. Idő­közben ez a pedagógus — persze nem a mi közbelépésünkre — elköltözött. 0. I.: A jnb sürgette az Iskola egyik pavilonjának gyermekotthonná való átalakítását, ami a helyi lakosság visszatetszését váltotta ki. A kétolda­lú, hosszú huzavona végül is a nagy- ölvediek „győzelmével“ végződött. BUDAI ERNŐ: Döntés született, hogy az iskola visszaköltözhet a B pavilonba, s ez már meg is történt. A faluban ugyanis politikai kérdéssé kerekedett az Iskola ügye, a ml osz­tályunk ezt mérlegelte, s ennek a- lapján kereste a megoldást. '0. I.: Mint az apparátus dolgozójá­nak, a felsőbb utasításokat kellett kö­vetnie, de magánemberként milyen volt hozzáállása az ügyhöz? BUDAI ERNŐ: ön huncut kérdése­ket tesz fel nekem. Külön pártcso- portülésen is foglalkoztunk a nagy­ölvedi Iskola helyzetével, de nem nyilvánítottam ki ellenvetésemet. Az iskolának szüksége van azokra a he­lyiségekre, hogy ott ideálisak legye­nek az oktatás feltételei. 0. I.: Mennyi magyar tannyelvű is­kola működik a járásban? BUDAI ERNŐ: Tizenegy teljesszer­vezettségű iskola, kilenc 1—4. évfo­lyamú és egy közös Igazgatóságú, két magyar osztállyal. 0. I.: A CSKP KB 13. ülése után felmerült-e valahol az igény a koráb­ban körzetesített Iskolák újraalakítá­sára? BUDAI ERNŐ: Egy helyről, Felsötúr- ról (Horné Túrovee) kaptunk írásos kérelmet ez ügyben. Megfontoltan vizsgáltuk meg a szülök kérelmét, s arra a következtetésre jutottunk, hogy a felsőtúri kisiskolának nem lenne perspektívája. Több okból is. Három kilométerre van a palásti (Pláštovce) iskola, ahol ettől az is­kolaévtől kezdődén teljesszervezett­ségű az oktatás. Ha Túron megnyílik az Iskola, amely a gyerekek létszá­mát alapul véve egyosztályos 1—4. évfolyamú lenne, leredukálná a pa­lásti Iskolát is. Próbáltuk a szülők­kel is megértetni, hogy a palásti is­kolában jobbak a teltételek a gyere­kek számára, ennek ellenére egy ré­szük mégis ellentétes álláspontra he­lyezkedett. Az oktatásügyi miniszté­rium is foglalkozott a túrtak kérel­mével, személy szerint Flbi elvtárs, aki — úgy vettem ki szavaiból — a mi döntésünket támogatja, vagyis hogy Felsőtúron ne nyíljon meg az iskola. 0. I.: Szlovák-magyar viszonylatban milyen az iskolák helyzete a Lévai járásban? BUDAI ERNŐ: Ebből a szempontból az Iskolaügynek nincs problémája. Mind az iskolahálózatot, mind az a- nyagl, felszereltséget tekintve nem le­het különbségeket tenni a kétféle nyelvű Iskola között. '0. 1.: Mennyire gond az önök já­rásában a pedag'ógushlány? BUDAI ERNŐ: A szakoktatás terén nincsenek gondjaink, hiányzanak vi­szont a képesített pedagógusok a ze­nei, a képzőművészeti és a munkára nevelésre. 0. I.: Nemsokára nemzedékváltás­ra kerül sor a pedagógusok körében, jelentős részük nyugdíjba vonul. Mennyire aktuális kérdés ez a Lévai járásban? BUDAI ERNŐ: Ez olyan gond, a- mellyel önerőből nem tudunk meg­birkózni. Mindenesetre sorra vettük az iskolákat, s az előrejelzéseinket továbbítottuk a felettes szervekhez. A pedagógushiány megoldása végett a jövőben a gimnáziumainkkal is el kell mélyítenünk az együttműködést, másként megoldhatatlan lesz ez a gond. Az 0) Ifjúság részéről köszö­nöm a tájékoztatást: D. KOVÁCS JÖZSEF TRAGIFRICSKA Közép-Európában van egy tájék, úgy hívják. Meseország. Ott minden úgy történt, akár egy igazi mesében, míg­nem a nagy Meseíró egyet göndoit, s kezdte összevissza forgatni a lapokat, még a klasszikussá vált mesék külön­féle részelt is felcserélte. Ezt tudva hát, ne csodálkozzunk, hogy Piroska kerüli a nagymamát, farkashúst vacsorázik és imádja a majálisokat, s azon se lepőd­jünk meg, hogy Hófehérke és Dracula kebelbarátokká váltak. A terülj, terülj asztalkám és a varázsszóra ütlegelő bo­tocska azonban maradt a régi, no meg á megmászhatatlan Üveghegy a majd százéves vasorrú bábával. De minő fur­csaság — s erre még a Nagy Mese­mondó sem mert gondolni —, a mesék világába belopta magát a kabaré. Hall­gatták a hét törpék tátott szájjal, s a mókamester szavaiból megértették, hogy a csúf vén banyát még Rambo sem tudja gyönyörűszép királykisasszonnyá változtatni. Tét a jövő, szavazzunk rá! — a gyerekek pedig kéz helyett lábuk­kal szavaztak. Nádak, erek, zsebükben pár zsindely a mézeskalácsházikóról, meg egy sokszorosított fénykép Alice- ról, — Kerüljük meg az Üveghegyet! Mentek hát mendegéltek, míg egy nagy Szálkák, fricskák, cikornyák fekete erdő közepére értek, s egy ál­landóan lobogó tábortűz közelébe he- veredtek. A világosság és a kétség ott pislákolt agytekervényeikben, arra is gondoltak, nem biztos, hogy ők talál­ták meg a bölcsek kövét. Azt viszont tudták, hogy nem a kivénhedt Öz, hiá­ba hirdeti magáról. Sőt, ő már csak egykori hírnevéből él, s utolsó szusz- szanásnyl erejét arra használja, hogy az összekuszált meséket eredeti formá­jában, de mint a sajátját álnéven kiad­ja. S azóta minden mozi elöft ott áll az icirl-piciri kisautó, s várja az ele­fántokat. Azok meg most már vigabban — tra-ta-ta — kérdezgetik egymástól, hogy fér be négy elefánt, mikor mind a moziban van —tra-ta-tata-tram. dék ordítozok Hogy szükség van rá, régen tudjuk... Hogy lesz, nem hittem volna el, ha nem Nagy Feró értesít. Hogy már létezik, arról mindenki személyesen győződhet meg a stando­kon. Miről van szó? Egy új hetilapról, me­lyet többféleképp nevezhetnénk: pop- -rock műsorkalauznak, írott Garázsnak, de akik írják és olvassák, csak így hívják: Jeee! „Tessék! Itt van!“ — hir­deti a címlap. Néhányan azonnal megjegyzik: Nem elég a rádió és a tévé, most már az újságban Is ordítoznak?! Igen, ordítozunk! Mert muszáj! So­kak ellen, sokakért szól ez az üvöltés. Egyre hangosabban és egyre több hely­ről. Onnan és oda, ahol a szakadó hang­szálak jelentik a kultúrát, amelyet a „csendes emberek“ loptak el. Koncertek, hanglemezek, kritikák, slágerlisták, rádió-, tévéműsorok, kép­regény, özönhírek, poszter, címek(4), riportok, levélcsere-cserelevél. Szeresd a ..., Jeee-jegyzőkönyv, Támadás, Ful­lánkot bele, apróhirdetések. Csáp, Ga­rázs-melléklet — mindez egyetlen ha­talmas ordításban. Már hallom a „csendes embereket“: Feró csurog a vízcsapból is. Csak csurog­jon! Évekig nem csuroghatott. „Ez már személyi kultusz“ — hallom újra a rosszmájúnkat. Válaszom[szunk). Ezt ti mondjátok?! Különben ez a „szemé­lyi kultusz“ békés, nem követel feje­ket ... Apropó! A politika is helyet kap a lapban. Ne higgyétek, hogy minden kritikát visszautasítanak a szerkesztők: ,,A GA­RÁZS TÁJÉKOZTATÁSI IRODA felhívja a GARÁZS OLVASÖIT, hogy FŐKÉNT JÓ ÉS TELJESEN JÖ SZÁNDÉKÚ BlRÁ- LÖK hírekkel, ötletekkel, vélemények­kel járuljanak hozzá a GTI antiszenilis- ta felvilágosító munkájához. ..Címük: 1056, Budapest V., Molnár u. 6. Aki egyszer megveszi a lapot (29 Ft), az máskor is keresni fogja, remél­hetően mindaddig, amíg a szerkesztő­ség elmondhatja; „Nélkülözhetetlenek leszünk számodra.“ Megjósolhatom: a Jeee-vel úgy Járunk, mint a beidegződésekkel: nem tudunk leszokni róla. Sebaj! A Jeee veszélytelen annak, aki sze­reti, viszont megtalálhatók benne a magyarországi drogambulanciák címei! Hát szeresd a Jeee-t! Hogy ez akár rekiám is lehetne! Tényleg! Jeee!!! Ardamlca Zorán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents