Új Ifjúság, 1989. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)

1989-10-18 / 42. szám

új ifjúságT|

R

iportom megírására az adja az egyszerű okot, hogy szülőfalum legősibb és legrégibb részét, magját lebontották, és a falu, Vereknye (Vrakuäa) helyén felépült a főváros további lakónegyede. Ez, természetesen, gyanúba foghatna, hiszen elvesztettem valamit, és dühömben most az új ellen fordulok. De ez távol áll tőlem. A falunak az a része, ahol én nevelkedtem, ahol gyermekkorom legszebb évei teltek, még megvan, s állnak azok a házak is, amelyeket a szüleim, illetve mi a testvérek építettünk, mivelhogy családunkat a történelem kisodorta a szélekre, s így a rombolás vagy bontás — nevezzük, ahogy akarjuk — bennünket nem érintett. Különben is ügy gondolom, nem szabad nosztalgiával ragaszkodni a régihez, mert ez valójában az emberek, a civilizáció, a haladás halálát jelentené. De ...

Vitatkozom

Arról tudniillik, hogy szükség volt-e lerombolni a zömében ú] házakból álló falut. Az emberek harmonikusabban, klegyensúlyo- zottabban élnek, ha akad a közelükben egy darab természet, meg a biztonságérzetük is nagyobb, ha érzik, az a talpalatnyi föld, melyen házuk áll, valóban az övék. Ugyanakkor megértem azt is, hogy mindenkinek joga van tetőre a feje fölött, így hát az e- gyik nem állhatja útját a másiknak. Gondolataimat viszont, a föntíek ellenére az utóbbiak érdekében vetettem papírra Az e- semények, a lakótelepek felépítése ugyanis látótávolságba, napi kapcsolatba hozott az építkezéssel.

A közelünkben összesen három lakótelep épült, s először nem értettem, hogy miért nevezi szomszédom erz építkezést már az első megkezdésekor boszorkánytanyának. Csak amikor lebontották a falut, és megjelentek az első építők, kezdett derengeni valami. Ök nemcsak a házakat bontották le, nyomták el a bulldózérjaikkal, hanem a talaj termőrétegét is. Az első szél felkapta a port, hozta, vitte a sok szeméttel együtt. Sőt, amikor nekifogtak az alapozásnak, és kihordták a polisztirén- lapokat, farostlemezeket, már- -már még a boszorkánytanya elnevezés is enyhének tűnt. Az é- pítkezés ugyan még a falu másik szélénél tartott, tán egy kilométerre tőlem, de egy-egy ki- adósabb vihar hozzám is juttatott néhányat ezekből a lapokból.

Mi a franc ez? — kérdeztük akkor többen is, s amint lecsendesedett a szél, elmentünk megnézni, honnan a ..szállftmánv“. A látvány döbbenetes volt. Az építBős z o r k á n y tanya

kezés közvetlen közelében szinte hófehér volt a talaj. Az emberek meghozták a tonnákra rúgó szállítmányt, de anélkül, hogy tető alá rakták volna, esetleg letakarták, nehezékkel biztosították volna, az elemek kényére-kedvére bízták ezt a rendkívül drága a- nyagot. Például a belőle készült vlrágedény húsz koronába kerül. Itt meg a szél vitte, a gyerekek hajókat építhettek belőle, a felnőttek is húzták-vitték.

Hát így bánunk a nép vagyonával? — tűnődtem, de aztán napirendre tértem fölötte, mondván, a vasat, téglát, nehezebb gerendákat már nem kapja majd fel a szél. Később tapasztalnom kellett, hogy egy ilyen építkezés er- dőnyi fát emészt fel, és nem mindig okkal. Itt ugyanis nemcsak a polisztirénnek, a cementnek, a homoknak nem volt értéke, a fának sem. Soha sehol nem láttam, hogy valaki összetakarltotta volna, elrakta volna az útból a deszkákat, ■gerendákat. A bulldózerek, markolók, autók toronyirányt közlekedtek a tömegével széthányt (hogy miért?!) deszkákon, stafli- kon keresztül.

Értéktelen értékek

A poiisztirén és a fa mellett természetesen más anyag sem kí- méltetett. Rengeteg épületvas, cső, villanyvezeték -huzal hevert temetve vagy temetetlenül az épületek körül. A fémeket, tudtommal, nemegyszer a tengerentúlról hozzuk be, és csak a szállításukért tonnánként négyszáz dollárt fizetünk. Itt viszont nemcsak a megmunkálatlan vas és acél, hanem a már ipari termékként megvásárolt, megformált használati eszköz is hevert és pusztult. A panelok összeillesztéséhez, forrasztásához használt épületvasat, csavarokat meghozzák az építkezés terepére, leszórják a munkások közelében, azok felhasználnak belőle valamit, a többit meg ellepi a víz, a malter, a szétcsor- gott cement, beágyazódik e furcsa keverékbe, és már senki sem keresi. Ha a forrasztó keze ügyéből leesik egy csomag forrasztópálca, senki sem szedi össze az épület tövében. Ugyanígy Járnak el a fekete és a cínezett csövekkel.

Jellemző eset: Az építkezés napokig, sőt, olykor hetekig állt, mert nem volt ablakos panel. A- mikor végre meghozták a minden bizonnyal nehezen beszerzett. beüvegezett, kész részeket, látom, máris ki volt rajtuk törve az üveg;

— Hát ez szörnyűi — mondtam az egyik villanyszerelőnek, akivel közben baráti viszonyba kerültem

— Ez? Ez semmi, majd egy hét múlva nézd meg. Ahogy elmennek mellette az emberek, sorba odaütnek, és a végén már egyben sem lesz üveg.

— Odafltnek?

— Oda hát! De ugyanez van az ajtókkal is.

— Meg a villamossági kellékekkel sem bánnak másképpen — mondtam neki, mert közben láttam, hogy meghozták az előre- gyártott, betonba öntött villanydobozt, majd anélkül, hogy felszerelték volna, hol erre, hol arra lökték.

Az emberek kibelezték, elvitték a hasznosítható részeket, az építésvezető pedig a ház végén újat szereltetett, de mire be kellett volna szerelni, már azt is rég kibelezték.

— Visz itt mindenki mindent. Még azt Is, amire soha nem is lesz szüksége — summázta a villanyszerelő, és elmesélte, hány lakást beleznek ki, visznek el minden mozdíthatót belőlük az emberek. De még az építőmunkások bódéjait is feltörik. Hétfőnként jön a rendőrség, folynak a kihallgatások, természetesen elsősorban a munkások között keresik a vétkeseket. Nem olcsó dolognak kél olykor lába, hanem méregdrága fúróknak, különböző szerszámoknak.

Hogy maguk a munkások viszik el ezek egy részét, abban is lehet valami. Egy vasárnap ebéd közben ki-kikukkantok az ablakon, egyszer csak megáll a telep kellős közepén egy személygépkocsi és már hordják is bele a teli dobozokat. Kik lehetnek ezek. hogyhogy ennyire magabiztosak? Még attól sem tartanak, hogy valaki felírja az autó rendszámát? Nyilván tudják, hol, merre tartózkodhat az őr, vagy az is meglehet, hogy az ô tudtával viszik, a- mlt visznek. Miért állítom ezt? A következő eset az őrrel történt meg — no meg velem.

Ki ad kinek valamit?

— Nincs egy tizennégyes kulcsa? — kérdi.

— De, parancsoljon — adom neki a kulcsot, majd amikor vlsz- szaadja, mondom neki, hogy csak szóljon máskor Is, szívesen kisegítem.

— Itt legföljebb csak én adhatok magának valamit — válaszolja kihívásként, és a telep felé mutat.

Hát lehetséges ez? Az őr, akinek az a tiszte, hogy őrizze, védje az állam vagyonát, ha burkoltan is, de arra bíztat, hogy kérjek, vigyek valamit. Meg is említem neki, hogy bizony nemegyszer bejárnak ide a személyautók.

— Sőt, még oda is szólnak, hogy tűnjek el, ne lábatlankod- jak itt.

Egy másik őr másik esete — újra velem. Az őr álldogál az e- gyik ház előtt.

— Úgy látszik, nincsenek otthon, ki szoktak menni a kertbe — mondom az idős bácsinak. Az beszédes, így megtudom tőle, hogy a ház lakói a garázsukat fogják szigetelni kátránypapirral, ezért akar velük beszélni. Valamelyik este aztán látom, vonszolja az öreg a nehéz tekercseket.

Igen, ez az építkezés olyan mélyre süllyedt, hogy még az emberi életeknek sincs valójában értéke! Arról a két emberről, akikkel lezuhant a felvonókosár, és meghaltak, már írtam, mert sajnos azt is láttam. De nemcsak ez a két ember halt itt meg. Már előtte is agyoncsapott három építőt a villany, és ugyancsak itt lezuhant egy külső felvonó. Két embernek még hirtelen sikerült beugrania az erkélyre, azok megmenekültek, a harmadik a nagy vasmonstrummal együtt lezuhant, és szörnyethalt. Igen, itt akkora a felelőtlenség, a könnyelműség, a gazdátlan gazdálkodás, hogy még a saját életükre sem vigyáznak az emberek.

A világon mindenütt konténerekkel dolgoznak. Konténerekben szállítják az anyagot, hogy minél kevesebb erőt kelljen kifejteni a mozgatáskor, s hogy minél kevesebb vesszen ezáltal kárba. Ezeken az építkezéseken nyoma sincs annak, hogy valaki Ik ismerné a konténert. Sőt, mintha a munkások, illetve az építkezés abban lenne érdekelt, hogy pocsékolják, szórják, tönkretegyék az anyagot. Van persze itt is beruházó, építésvezető, balesetfelelős, de minden — úgy látszik — csak a látszat kedvéért.

Egyszer szállítás közben milliónyi csavar szóródott szét. A nagy- ját belehányták talicskába, elvitték rendeltetési helyére, a többire ráhúzták a homokot. Mondom: és ez? Ök megvonják a vállukat: — Ki fizeti ezt meg nekünk?

Ki fizeti ezt meg nekik?

Megfizetik-e az építőmunkáso- kat? Azt hiszem, nagyön is. Sőt. minden bizonnyal jobban, mint a tudomány dolgozóit. Láttam u- gyanis néhány fizetési szalagot, mégis mlndenkkl arra panaszkodik, hogy nincsenek megfizetve.

De miért? Anyám mesélte, hogy amikor az építőknél dolgozott, a mester el-eljött őket megnézni, el" lenőrizni, aztán lement az egyik lépcsőn, s rövid időn belül vlsz- szatért a másikon. Itt aligha tehetné ezt meg, mert' ha csak a munkás közelébe kerül,' az káromkodik, elküldi az anyja hasába. , Miért, hogyan teheti ezt meg?

— Nem lesz ebből baj? — kérdeztem.

— Milyen baj lehetne, hiszen ez volt a legnagyobb' csirkefogó. Lump, mint bűn, s ő lett a mester ...

Szóval nagyon mélyek, szerteágazók a- problémák. Évtizedeken keresztül ígérjük, hogy elég lakást, kellő tetőt építünk az emberek feje fölé. Bizony mondom, egyhamar nem lesz — nem lehet — elég lakásunk, mert az anyagot elpocsékoljuk, az emberek nem dolgoznak kellő intenzitással, nincs meg a szükséges szakmai és erkölcsi tekintély ahhoz, hogy a dolgok rendes mederben haladhassanak, hogy a lakásokra szánt pénzt a rendeltetésének megfelelően használják fel. Rendet kellene teremteni!

Felmerülhet a kérdés: Miért gyalázom a munkásokat? Hogyan lehetek ennyire ellenséges velük szemben? Nem erről van szó. Sőt, azt kell hogy mondjam, ismerem őket, rokonaim, tanítványaim, barátaim, sőt házam építői is ott vannak közöttük. Egyik- ről-máslkról azt kell mondanom, nagyon rendes, szorgalmas, ügyes kezű, jó szemű ember. Némelyik még a hétvégéket is rendre munkával tölti, sokfelé hívják, ha meg éppenséggel nincs a hétvége betáblázva, a szőlőjében kaplrgál, akár nyolcszor is megkapálva a tőkék alját, hogy bő legyen a termés.

Állapotok

De akkor hogyan lehetséges, hogy a sok rendes és szorgalmas ember munkája, akarata nem tudja visszájára fordítani ezeket az állapotokat? Talán mert éppen az állapotokaat? Talán mert éppen az állapotokban, a viszonyokban rejlik az ok. A lényeg van elrontva. Nincs rend, nincs fegyelem, nincsenek értékek, értékrendszerek, amelyek törvényszerűen irányítanák a rendet. A rendet, a- mely a vezető dolgozók demokratikus, öntörvényű kiválasztásával kezdődhetne, s a nyilvános, demokratikus, közösségi ellenőrzéssel végződhetne.

Hogy ne legyen igaza a szomszédasszonynak: szép és sok lakásra van szükség. De ahhoz, hogy abból legyen is valami, nem boszorkánytanyára emlékeztető munkahelyekre van szükség.

NÉMETH ISTVÁN

T

íz éve alakult a Komáromi (Komárno) Járási Idegenforgalmi Igazgatóság. Küldetésériél fogva igen látványos, nagy fejlődésen ment keres’/tül Igaz, ennek a fejlődésnek a tormészetadfa feltételei is megvoltak, más kérdés, hogy a lehetőségek kihasználása, kamatoztatása már az embereken múlik Hogy hogyan élnek a lehetőségekkel a Komáromi járásban, erről Kollár Zoltán, az idegenforgalmi igazgatóság helyettes igazgatója beszél. Mivel a járás idegenforgalmi létesítményei közül a páti (Patince) a leghíresebb. ez a termálfürdő tudja a legtöbb vendéget fogadni, itt a legszerte- ágazóbbak a szolgáltatások, az igazgatóhelyettes a páti termálfürdővel és üdülőközponttal kezdte áttekintését.

— A páti termálfürdő 1979-ig a jnb fennhatósága alatt állt. A későbbiekben bekövetkezett változások már ekkor körvonalazódtak A történelmi hely körül (Római-fürdő) egyre terebélyesedő üdülőközpont bontakozott ki. Az első sportmendencét 1965-ben adták át rendeltetésének Mellette épült fel a Thermál étterem és az első faházak De egy kicsit kanyarodjunk vissza a múltba 1953 ban védett területté nyilvánították a forrás környékét, majd pár évvel később a geológusok új fúrásokat végeztek, s az egyikből vagy 300 méter mélységből meleg víz tört fel, 20—

Szándék és valóság

30 liter másodpercenként. Ettől kezdődően, azaz a 60-as évektől rohamos fejlődésnek indult a termálfürdő. Gyors egymásutánban három üdülőház is é- pült, s ezeket fokozatosan követte a többi. Már sátorozni is lehetett itt. Aztán parkosították a térséget, s végezték ezt olyan színvonalon, hogy a fürdő területének parkosított részei esztétikusak és az egészséges környezet szempontjából is megfelelnek az elvárásoknak.

— A járási idegenforgalmi igazgatóság megalakulása, 1979 óta igen nagy beruházásokra került sor a páti üdülő- központban. További nyaralók épültek, és fokozatosan közművesítették a telepet, és elkészült a szennyvíztisztító állomás. Mindezekkel együtt gondok is felmerültek, csökkent például a termálvíz szintje, aminek következtében búvárszivattyúkat kellett beiktatni Ezek a körülmények azonban nem befolyásolták az üdülőközpont további fejlesztését. Telefonhálózata is lett a fürdőnek. átadták a szociális épületet, és tovább bővült az üdülő kapacitása. Létesült továbbá tenisz- és mlnlgolfpálya, s bővült a mesterséges tó Is, ahol most víziblclkllznl, csónakázni Is lehet.

— Egyre több rendezvény színtere a szabadtéri színpad, de ezzel még nem merültek ki a kulturális és szórakozási lehetőségek. A terveinkről szólva elmondhatom, hogy most az üdülőközpont gázellátásának biztosítása van soron, s további medence építését tervezzük. Az elszállásolási kapacitás bővítése végett Okál típusú házakkal övezett utcácskák létesültek.

No, de a Komáromi Járási Idegenforgalmi Igazgatóság nemcsak a páti termálfürdő felett rendelkezik, a komáromi (Komárno) termálfürdő is hatáskörébe tartozik.

— Munkánk során nem feledkezhetünk meg arról sem — mondta Kollár Zoltán —. hogy ezt is fejleszteni kell. Jókora ráfordítással felújítottuk a furatokat, így most az egyik kútból 39 Celsius-fokos vizet nyerünk. Vendégeink körében a legnagyobb sikert az o- lasz típusú medence aratja. E megoldás lényege az állandó vízcsere. Természetesen a medencék is fel lettek újítv.a, új burkolatot kapott a szabadtéri és az ülőmedence. Nagy hangsúlyt helyeztünk a fürdő belterületén nyújtandó szolgáltatásokra is. Fodrászat, pedikűrös, büfék állnak a vendégek rendelkezésére, és lehet sporteszközöket Is kölcsönözni. A komáromi termálfürdő fedett része télen is üzemel, azaz az ülőmedence és a rehabilitációs részleg.

Az idegenforgalmi igazgatóság kezdettől fogva fokozatosan bővítette hatáskörét és tevékenységét. Gondozásába vette a város műjégpályáját. Már a hetvenes években igény mutatkozott a kempingezés iránt, e célból létesült a csallóközaranyosi (Zlatná na Ostrove) autókemping, eleinte 4—5 Okál típusú házzal, majd komplexummá terebélyesedett. Az autókemping kedvelt helye a külföldi turistáknak is.

— Az elmúlt tíz esztendő fejlődésének illusztrálására még néhány adatot sorolnék fel — folytatta Zoltán. — Az Idegenforgalmi igazgatóság teljes bevétele 1980-ban egymillió 950 ezer korona volt. Az intézményeinkre és létesítményeinkre fordított összeg 1979-ben csupán 3 millió 213 ezer koronát tett ki, 1988-ban már 8 millió 200 ezret költöttünk erre a célra.

A járási Idegenforgalmi igazgatóság szándéka eddig is az igények magas szintű kielégítése volt, s ezt az elsődleges célt szolgálja a jövőben is. Arra törekszünk, hogy létesítményeink megfeleljenek a vendégek elvárásainak, és most már nem csupán járási, hanem országos, sőt nemzetközi viszonylatban Is. Cúth János