Új Ifjúság, 1989. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)
1989-10-11 / 41. szám
új ifiúsáfl 7 Szathmári István: Pap Józsefi Genealógia Az anyaági, azaz Csuzdi fis mocsárlakfi volt. Meglehet, szökött jobbágy vagy katonaszökevény. ^ Ivadékai öntudatosan kurucnak tartották. Bujdosó kurucnak. (Hosszan elnézem magam Is a mozdulatlan gémet...) A másikat, az apait negyvennyolcban, tizenhat évesen. Szegedről vezényelték le fogatostul a csaták színhelyére összegyűjteni a szétszórtan heverő halottakat. Itt látott életében először fekete földet, s hamar megszerette. Amikor véget ért a keserves munka, maroknyi televénnyel a zsebében hazaporoszkált, majd nemsokára örökre elhagyta a homokvilágot. (E két ős választotta magágy jó sokáig bő termést hozott.) Brasnyó István: Üresség Innentől már majd egyedül. Egy csapáson, mely átvág az ábrán. Minden zöld. Forr, sustorog a szélben. De elakad a világ lélegzete. Hirtelen kitágul a szélcsend. E robbanás csattan a barakk falán. Indaként tekeredlk a fákra. A mlndenség megmártózik benne, j Ml kívül marad, magával rántja, j I A nem Is visszhangzó űr rá a válasz, i Föllobban az üresség szivárványa. Bata János: Szerelmes yers melyben a költő azt szeretné, ha végre egyszer őt is szeretnék B. A.-nak félpuha és félkemény (se nem puha se nem kemény) ceruzával megírni a verset hogy öncélúvá ne váljék és mégis: nézd ez sem több mint könyörgés mert nehéz nehéz a kéz és nehéz az ész nehéz a tél és nehéz ahogy élsz hogy miért? mert félsz mert félsz mert félsz szerelmes vers? Inkább nyöszörgés talán könyörgés szerelmeskedő tévelygés A fekete Singer Zakatol, pattog a Singer varrógép a homályos, csak egy lámpával megvilágított konyhában (nappaliban?, mindenesben?) zakatolunk ml Is a gyér fény peremén, pattog a vakolat, mállik a zománc, a konyhaszekrényben összekoccannak a lábasok. Zörög a csend, ha hallgatunk, hallgatunk Téged a sötét, lakkozott gép mellett, a sárga betűk mellett, a nagy S mellett, és várunk Téged, hogy vége legyen a napnak. Kint az udvarban, az udvarunkban épp most nyújtózkodik a meggyfánk, a mi meggyfánk, a- mit értünk ültettetek akkor, amikor a világra jöttünk, és most nem fér a bőrében, ugyanúgy, a- hogy ml sem, mert várjuk, hogy csendes legyen minden. De ezzel még semminek sincs vége: álmos szemeink a sötétben újranyílnak, mint. furcsa virágok, és keresik a kezed. Majd barátunk lesz a világ a meleg takaró alatt, és úgy gondoljuk, minden a miénk, és tőlünk függnek a dolgok. És nem . kell az éjbe masírozni a Slágerrel, nem kell garasoskodni értünk. Csak a zöld lámpa világít még néha, a géplámpa, és álmainkat áttetszővé teszi, úgy, hogy a rostokat Is látjuk, habkönnyű rostjait. A reggel még messze van. Részegek zörögnek ránk, kulcs fordul a zárban, a szomszéd lakásból áporodott levegő szökken át hozzánk, patkányfújtatás hallatszik, és a kamra ajtaja még egyet nyikordul. A Kiserdőből lomha, sötét madarak szállnak a fákra, és Itt az idő, hogy kilépjek a körből. A kertben a meggyfám nem Ismer, senki sem ismer, és kerülgetem önmagam. A sarki lakásban, ebben az udvari lakásban hirtelen felvillan a macska szeme. A barackfa alatt zöld barack. Látok a sötétben. És azt is érzem, hogy a harisnyacslpesz lassan felenged, és lecsúszik a barna lábvédőm. Az asztalosék- tól kesernyés faillat árád. A kanális hallgat. Nem nyel. Ha megnövök, mi leszek én? A padlásfel- járat nincs messze. Pár lépés, és elérem. A fonott szék sincs mesz- sze, ez a ház sincs messze, én se vagyok messze, semmi sincs messze, csak az idő és a gép, a sárga betűs Singer, ahogy zakatol, búg, vergődik az éjszakában. zihál, küzd, izzad — értünk és a fáért, a padlás galambjainak köny- nyű röptéért. Legyeket fogok a kamrában. Spirituszt csöpögtetek a lábamra. A zsidó lakásban félrelibben a poros függöny. A barackfa alatt aszott gyümölcsök. Fűrészhang odaátról. A Takács gyerekek feje olyan, mint két golyó, mint két fényes kugli. És elgurulnak később. Ngyon messze. A szorzótáblát a száradó lepedők mellett tanulom. Ezért fehérek számomra a számok, még ma is. Döngetett föld a talpam alatt és ha eljön az ősz bakancsokat húzok, és irány a szőlő, a homok, a bucka. Sohase volt szőlőnk, de mindig hívtak, sohase volt barackfánk, gyümölcsfánk a meggyfánkon kívül, de mindig kérgekkel tömkködtem meg a zsebeimet. A galambjainkat nem láttam. Rég messze voltak már, mikor én megszülettem, de ha néha felkapaszkodtam a padlásra, éreztem, tudtam, hogy voltak. Sőt a szárnycsattogást is hallottam, a turbé- kolást, és azt a bugyborékoló hangot is, azt a fájdalomszökőkutat, azt a szomorú hangtűzijátékot, a- mi akkor ömlött, buggyant ki be- lőiük, mikor a ház patkányai lak- mároztak, tettek rendet a padláson, mert ők voltak a csőszök, a fenti világ urai és mindenesei; hóhérai, mert gyerekkoromban is tpdtam a világ rendjét, tapasztaltam oly sokat. A logikát. De a szüreteket mégse szerettem, pontosabban a kinti levegőt, a fák zúgását igen, de a homok szagát meg a ragacsos, nyúlós szőlőned- vet nem. És riadtan néztem a lovakat. Amint úgy állnak e^;y helyben a kocsi előtt, a gő- zöVő ponyva előtt, és meg-meg- rán\ilnak. Mintha áram szaladna vVglg rajtuk, mintha felsírna benniV valami egy pillanatra. És \a hazamentünk, á Singer tovább dolgozott, lihegett, prüszkölt, a sarokban pedig a lámpás rádió. Hsténként, ha sokáig vártunk Téted, ha elhúzódott a késő, a rálló fehér gombjával távoli állom^okat kerestünk, ismeretlen nye4^ emberek beszédét hallgattuk, ^ megpróbáltuk utánozni őket. Nevetni, sírni, haragudni akartunk ezeken a furcsa hangokon. De karácsonykor nem zúgott a gép. Fekete melle nem pihegett. Az Iskolából jövet se sejtette, hogy hova megyek, és ez olyan jó volt. Ugyanúgy jövök haza, mint máskor, de otthon karácsony van. Ülök az asztalnál, fehér damaszt- abrosz, méz és dió. Alma. És csillagszórók mindenhol. Kint az utca pedig olyan, mint máskor. De én tudom, hogy ünnep van. Bennem is. És ez a legjobb. Vár a testem. Kivilágított, feldíszített, elegáns épület. Csak a lelkem didereg néha, riadt, mint a kalitkába zárt madár. Anyám lantját többször is elkérték. Tapogatták könnyű, kecses testét, húrjait pattogtatták, nevenics hangokat kerestek rajta. Simogatták puha barnáját, ujjaikat a finom díszeken pihentették. És egyszer leejtette valaki a hangszert. Behorpadt ártatlan teste. És azóta is ilyen, féltestű, féllelkű, és csak lóg a falon, elfelejtve mindent, ami volt. Csak néha csendül meg egy-egy húr, és ilyenkor még a levegő is dermedt, lesz egy pillanatra a szobában. Ilyenkor áll meg bennem is valami, és ezután napokig csak állok, állok az ablak előtt. És nézem az odaátról érkező, beszűrődő, betüremlő világot. Mint egy filmet. 'Egy hosszú, csendes, lassú filmet. A meggyfa pedig virágzik a kertben, apró szirmok függönye most az otthonunk. Ki-be járkálunk, bukdácsolunk, és éjjel riadtan nézzük a holdfogyatkozást; majdnem nappali fényben látjuk az éjjeli eget, a holdat, és mi is fogyunk, fogyatkozunk, gyerekkorunk hangjai, mozdulatai mögénk kerülnek, és az ezüstös, kísérteties megvilágításban valahol mesz- sze, távol önmagunkat látjuk a hold és a föld között, amint megyünk, libegünk valamerre. Az asztaloséknál felsír a fűrész, a gyanta illata, mint hétfejű sárkány, rohan le minket, mezítláb szaladgálunk a farkasok körül, míg a nappaliban berreg a fekete Singer. És várunk Téged, hogy abbahagyd, hogy pihenj a napon, de megtáltosodott a gép, fekete sörénye ide-oda csapkod, lehelete, mint parázs az éjb^n, két szeme, mint lángoló gyémánt a bányák mélyén, szügye tájték- tól ázott, és Te nem bírod kitépni magad, odaragadsz hozzá, odanősz hozzá, érted, miértünk, a hold árnyékáért, a kertért, a fánkért, és azért, ami még ezután jön. m királynő öltözött. Három komorná sürgölődött körülötte, míg egy ne- gyedik hatalmas tükröt tartott elébe gyöngyházkeretben, úgyhogy kedvére gyönyörködhetett volna mandulavágású, szép szemében, magas homlokában, finom metszésű orrában. De nem gyönyörködött. Kritikus természetű volt, s most semmit sem talált magán szépnek. Kisebbségi érzés kínozta. amelyet pedig a bécsi tudós csak háromszáz évvel később talált fel, és közölt a világgal, de attól persze még létezhetett. El is pityereden a királyné a felismerésre, hogy ő nem szép: — Látjátok? Meg is öregedtem! — Jaj, dehogy! — csapták össze kórusban a kezüket az öltöztetőnők. — Felséged fiatalabb, mint valaha, amennyiben ez egyáltalán lehetséges. Es milyen szépi Nem csoda, hogy a francia királynak majd kiesett a szeme, amíg felségeden legeltette, úgyhogy a pápa őszentsége le is hajtotta tapintatosan a fejét, mint akt nem akar zavarni. A királyné szerelmes volt. Nem az urába, természetesen. Ilyesmi a királynékkal nemigen fordul elő, miután nem a szívükre hallgatva kötnek házasságot, hanem a diplomácia érdekelt szem előtt tartva adják össze őket. Egy fiatal testőrtisztbe szeretett bele szegény, akt egy isten háta mögötti országból került az udvarhoz, mert ott minduntalan fellázadt a nép, és a török is folyton be-betört. — Esteban — mondta neki egy vállo- másos pillanatában a királyné én boldogan elmennék veled a hazádbUi — Igenis! — ütötte össze sarkantyúé sarkát a nyálka testőr oly mereven, mint aki karót nyelt. —> Csakhogy ez lehetetlen .felséges királynéi Váltott lovakkal is nyolc-tíz napba telnék, amíg odaérnénk, s addig engem százszor lefejeznének valahol őfelsége, a király emberei. A királyné a megalázóan elutasító válaszra sírt egy verset, aztán felhívta az udvar bölcsét, és megmutatta magának azt Herceg János: Divertimento az országot a térképen három hegy barna foltja meg négy folyó kék csíkja között. — Mit gondolsz — kérdezte a szakállas bölcstől —, csakugyan olyan messze van? Nyolc-tíz napra, jó lovakkal? — Ä — legyintett csontos kezével a bölcs —, mesebeszédi Én egy törődött vénember vagyok, de jó paripákkal, francia földön és Itálián át két nap és két éjszaka biztosan odaérnék! — Esteban — mondta másodszor a királyné és finom ujjaival megigazította fején a rizsporos parókát —, én kineveztelek a testőrség parancsnokának, és berendellek személyes szolgálatra, ha már nem akarsz a hazádba vinni. Es akkor mindig együtt lehetünki — Fájdalom — felelte a büszke magyar, mert mindezek után csak világos, hogy az volt —, én hűséget esküdtem őfelségének, a királynak, s így nem lehetek esküszegő. Szembeköpném magamat, ha az lennék! — Ugyan ,ugyan — húzta mosolyra azt a piros kis száját a királyné —, ez legyen a legkisebb gond. Hiszen az eskü csak arra jó, hogy legyen mit megszegni. A világ népei mást se tesznek, mint felesküsznek erre meg arra, s aztán fütyülnek rá! Na és azt hiszed, én nem esküdtem meg a királlyal? Az urammal? Ország-világ előtt, miközben három bíboroi ministrált a dologhoz. S ódákat írtak a költők az esküvőnkről. — Az megint más, felséges királyné — felelte bátran Esteban, s megvetően legyintett. — A költők kevés kivétellel min-e. dig hajlamosak voltak a túlzott lojalitásra. Ezen különben nem is szabad csodálkozni, hiszen nekik is élniük kell. Engem azonban más fából faragtak, s költő se vagyok, hanem katona. En csak akkor mondhatok le az eskümről, ha kegyesen feloldanak alóla. Mit volt mit tenni szegény királynénak, elhivatta a pápát, oldja fel a szép testőrtisztet a királyt eskü kötelme alól, amit őszentsége készségesen meg is tett. Abban az Időben a pápák sok minden előtt szemet hunytak. Most már csak a király beleegyezésére volt szükség. Ez volt a nehezebb eset. Mert mikor találkozik egy király a feleségével? Állami ünnepeken, díszvacsorákon, vagy ha egy másik uralkodó jön látogatóba felséges hitvesével. Máskor, hogy úgy mondjuk, hétközben ritkán kerül sor ilyesmire. Először is harminchat szoba választja el őket egymástól, másodszor ott a protokoll, amelyet a régi királyok nem kevésbé vettek komolyan, mint manapság a kiskirályok. De a rendíthetetlen akarat sok mindent legyőzhet.-- 0, örülök, hogy látom. Madame! — kiáltott fel a király minden formaságot mellőzve, amikor udvarhölgyet kíséretében őrök és miniszterek tömegén át végre bejutott hozzá a királyné. — Hogy van? — Köszönöm, man lebt! — válaszolta egyszerű közvetlenséggel a királyné, anyanyelvén is aláfestést adva a szónak. — Azért jöttem, felséges uram, hogy felmentse szolgálata alól azt a magyar tisztet, Estebant, és rendelkezésemre bocsássa. Szeretném ugyanis, ha az én személyes szolgálatomba állna, amennyiben nincs kifogása ellene. — 0, csak nem szerelmes? — mosolyodon el kedvesen a király. — Különben nem csodálom. Jóképű fiú. Esetleg a trónöröklés kérdését is sikeresen megoldaná alattvalóim örömére. A királyné elpirult, majd amikor belsmerően bólintott, szép szemét ellepték a könnyek. — Hát csak menjen nyugodtan a lakosztályába — mondta a király megértőén, már csak azért se féltékenyen, mert köztudott volt, hogy fiúkat szeretett, és nem nőket. Udvara tele volt szebbnél szebb apróddal, válogathatott közöttük. — Mától kezdve Esteban a rendelkezésére áll! A királyné szoknyája csücskét felkapva, boldogan szaladt haza. — Esteban — mondta, miután maga elé rendelte a testőrt —, bizonyára tudod már az örömhírti A király őfelsége elbocsátott! Most már igazán semmi akadálya, hogy szeressük' egymást. — Csakhogy én nem szeretem felségedet! — felelte a magyar és keményen szembenézett a királynéval. — Egy lányt hagytam otthon fél év előtt, amikor menekülnöm kellett, nem is a zendülők közül, hanem a török elől, annak esküdtem örök hűséget. Es ha majd hazamegyek, azt jogom feleségül venni. — Jaj, istenem, meghalokl — kapott a szívéhez a királyné, és elájult. Ügy voltak kénytelenek udvarhölgyei felszedni a padlóról, s tormát szagoltatnl vele, hogy magához térjen. De akkor Esteban már nem volt a teremben. Ügy kellett a pribékeknek előkeresniük és vasra verve elhozniuk, hogy a vészbírák hűtlenség rettenetes bűne miatt halálra ítéljék, s aztán jöjjön a hóhér a szörnyű pallossal, hogy lefejezze. — Isten nem volt kegyes hozzám! — sóhajtotta a királyné, csipkés zsebkendőjét a szeméhez tartva, míg lenézett a királyi palota udvarának négyszögére, ahol már ott állt vérvörös palástban, lábhoz tett pallossal a hóhér a szegény hűséges magyarra várva, ahogy az régi-régi pergameneken olvasható. Esteban pedig bátran lépett a fekete-fehér kockaköveken fel, az emelvényre, hogy majd a sűrű dobpergés után lehajtsa fejét a hóhér előtt. A dobok hirtelen elnémulták, s a pallos éle megvillant a napfényben.
