Új Ifjúság, 1989. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)
1989-09-20 / 38. szám
fújlíjúságS (Töredékek egy zenés-dalos szomszédolásról) (BEFEJEZES) Az első bRmutatkozás Bulgária f^ildlén Szozopol A turista kalalňgusokbôl leginkább Ismfirt patinás városka kedélyes közömbösséggel fogadott. HlrdetSoszlopokon, plakáttáblákoi) nemigen láttuk az Ifjú Szívek hangversenyét beharangozó leizéseket. Furcsa, nem jó érzés fogta el az együttes tagjait Aggudalmukat, feszültségüket azután a szozopol! strand hűsítő hullámaiban oldották. Este azonban kiderült: fölösleges volt az aggodalom Szozopol természetesen elsősorban Idegenforgalmi és Odülökózpont. Van egy domboldalra épített villanegyede Az egyemeletes sorházak üdülőkként szolgálnak. Egy egészet, szinte zárt negyedet alkotnak ezek a házak sok virággal, presz- szóval, étteremmel, parkkal és minden más szükségessel üzemek, intézmények dolgozói töltik Itt megérdemelt szabadságukat. A negyed közepén az üdülő tartozékaként van egy szabadtéri színpad Ide érkeztünk meg másfél órával az előadás előtt. Csak ott értettük meg, miért nem láttunk a városban hirdetéseket vendégszereplésünkről. Az amfiteátrumot ugyanis a nagy üdülőtelep vendégel is képesek megtölteni. Váljék becsületükre: meg Is töltöttéki Bonyodalom azért akadt. A színpadot bár nagyon szépnek találtuk, építői nem sokat törődtek a művészet Igényeivel, és inkább látványt teremtettek, semmint művészi produkcióra alkalmas teret ' Az összesen hetven tagot számláló zenekar és énekkar sehogy sem tudott elférni egy helyen, márpedig erre feltétlen szükség van a közös számoknál — állították a maguk Igazát a művészeti vezetők. Ml legyen a megoldás? Nem maradt más hátra, mint az egyot; test „aszimmetrikusan“ felállítani, még há az akusztikai zavarokat Is okozhatott volna. A próba azonban Igazolta: a színpad, ha látszatra nem Is Ideális az Ilyenfajat fellépésekre, akusztikája egészen jó Így azután a bemutatkozás sikkes volt. A közönség az eleién csak udvarias tapssal honorálta a számokat, fokozatosan azonban belemelegedett, és szemmel láthatóan magával ragadta a' zene ének. Amikor pedig felhangzott a vendéglátók tiszteletére betanult Hej, Balkan című bolgár dal, vastapssal jutalmazták a produkciót. A végén már sok virággal és jó barátként búcsúzott a közönség az együttestől Várnában a tengerparti sétány közvetlen közelében épült fel az Európa szerte híres táncdalfesztlválnak otthont adó .fesztiválén kompleksz“. A szuperkorszerO kultúrpalota kisterme adott helyet az Ifjú Szívek második bemutatkozásának Ez a fellépés amolyan protokoll előadásnak számított, mert hazánk várnai konzulátusa vállalta fölötte a védnökséget. ’ és az előadást a konzulátus meghívott vendégel Is megtekintették Az előadás a szlovák nemzeti felkelés 45. évfordulója megOnneplése Is volt egyúttal, ős ennek megfelelően tartalmát Is ehhez igazították, tették ünnepélyesebbé. A harmadik fellépés — a prlmorsz- kól amfiteátrumban — már a búcsúzás hangulatát vetítette előre, hiszen a hat nap csak röpke percnek bizonyul, ha az ember barátok között van '"és felelősségteljes feladatai teljesítése mellett azért arra is talál időt, hogy a nyári tengerpart örömeit élvezze, I Bármilyen nehéz ís volt átélni, eljött az a perc, amikor csomagolni kellett, és Ismét elhelyezkedni az autóbuszokban, felkészülve a bosszú útra hazafelé. Előtte azonban még egy kötelesség várt az együttesre: elbúcsúzni a vendéglátóktól. Ezért a buszok még egyszer betértek Burgasz belvárosába, hogy a vendéglátó együttes székházában megköszönhessük fogadtatásunkat, A terv azonban csak terv maradt. A protokoll-' szerú búcsúzkodás helyett az énekesek egy rögtönzött „hangversenyt“ tartottak a szSc- ház előtti sétányon, „öntevékeny“ alapon még a karnagy szerepét is vállalta az egyik kórustag. Az énekkart pillanatok alatt népes alkalmi közönség vette körül. A szereplők osztatlan sikert arattak. Ilyen kedves képpel az emlékezetünkben váltunk hát meg a bolgár tengerparttól. A krónikásként az együtteshez szegődött újságíró csak nehezen tudja szavakba önteni az élményeket. Nemcsak azért, mert ’ a rendelkezésre álló terület az újságban érthető módon, véges, és ezért csak töredékekben írhatja meg a tapasztalatokat, hanem azért Is, mert önmaga nemcsak krónikása, hanem részese is volt az eseményeknek. A szelektálás ezért jóval nehezebb, mit Is válasszon ki a sokadalomból, így csak néhány töredéket közölhet az olvasóval. Ezzel feladata be Is fejeződhetne, de előbb szabadjon még néhány szubjektív gondolatot fűznie a leírtakhoz... Az utóbbi időben hallani lehetett olyan hangokat, hogy valakik meg akarják szüntetni az énekkart és a zenekart, mert felesleges a létezése. Hogy ez nemcsak amolyan mendemonda, azt az Is bizonyítja, hogy a tánckar az új műsort már e két részleg nélkül készíti. Nos, legyen bár a megszüntetésnek bármilyen Indoka, nézetem szerint ez végzetes hiba lenne. E két részleg már az együttes keletkezése óta létezik, a közönség Ismeri, és helytelen lenne ezt a hagyományt bárki vagy bárkik különleges ízlése, elképzelése miatt megtörni. Nem hiszem, hogy bizonygatnom kellene az énekkar és zenekar életképességét, bizonyítják ők ezt nyilván többszáz bemutatkozásukká*, de azért hadd tegyem hozzá, ez a bulgáriai út is igazolta: képesek önállóan is értékes, vérbő műsort produkálni még egy Ilyen igényes külföldi turnén is. Főleg ha újszerű megoldásokat találnak a színpadi megjelenítésre. Éppen ez az újszerűség, lehet, hogy továUil sikeres Időszak kézdots, ^ HnvviSth RaksíI A képek világa Czibák Mária Az ősi, bibliai történet szeríht a teremtő hat nap alatt hozta létre a világot, s hetediken aztán kiadósán megpihent. A történet alapján látható, nemcsak a teremtő, hanem a Biblia írója is az erősebb nemhez tartozott, mert icülönben aligha engedélyezett volna e- gész napi pihenőt, vasárnap is tett-vett volna, akárcsak a nők legtöbbje, köztük Czibák Mária Is, a Ticce klub egyik érdekes tagja. Czibák Mária ugyanis, mint a nők zöme, nem hazudtolja meg magát. Letanítva a hetet, rendbe teszi édesanyjával a lakást, az udvart, a kertet, megöntözi a virágokat, elkészítik a reggelit, ebédet, vacsorát, kivasalják a ruhaneműt, š vasárnap délután, amikor az egész házat belengi a nyugalom, a pihenés, a béke, leül az asztala mellé, előveszi ceruzáját, ecsetét, festékeit, bekapcsolja a vlllanymelegí- tőt, vasalót, és dolgozni kezd, azaz rajzolni, festeni, batikolni. Ez utóbbi, mint bizonyára az olvasóink legtöbbje, különösen a nők tudják, egy sajátságos képzőművészeti textilfestészeti technika. Leginkább a képzőművésznők alkalmazzák, ezt az eljárást. E technika — leegyszerűsítve — abból áll, hogy a vásznat aszerint, milyen képet, ábrát akarunk rávinni, viasszal átitatják, majd az egészet belemártják a festékbe {esetleg a márto- gatás helyett ecsettel viszik fel a festéket). Ott, ahol a viasz takarta a kelmét, megmarad az eredeti szín, a többi részét pedig elfoglalja a festék. Több színű képnél meg kell ismételni az eljárást, más-más színeket használni, míg meg nem kapjuk az elképzelt hatást. A technikát ki-ki egyénileg, saját gyakorlata és tapasztalata nyomán kombinálja, így Czibák Mária is egészen sajátságos technikát alakított ki magának. Tudja a pávatollak, halak pikkelyeinek szivárványszínét vagy a mákgubók sajátságos rajzát is megeleveníteni művein. Hogy hogyan képes a finom rajzolatokra, a különös fények varázsára, az már az ő titka, mint a- hogy egyéni filozofikus gondolatai is részét képezik alkotásainak. Czibák Mária képein az állatoknak és tárgyaknak is lelke van, éppúgy beszélni lehet velük, mint ahogy az emberekkel, szeretni is kell és lehet őket. 6s azok olyan hálásak, mint kevés ember ezen a világon. Ugyanakkor a fény árnyékot is vet, s a vágy kék madara olykor olyan gonosz és csúnya, hogy az ember hátán végigfut a hideg. Nemcsak lakásában, az Iskolában vagy a tanteremben szereti a rendet és a tisztaságot, a képein is. A finom, tiszta rajzolatok, az ugyancsak tiszta sajátságos szimbólumok Igazi nőiességgel jelennek meg munkáiban. így például a Könnycseppvlrág című alkotásában a kônnýcsepp egy rózsaszálat rejt magában, s az ember érzi, érti: nem csupán külső szimbólumról van itt szó, hanem valahol a teremtés, az élet titkai rejlenek ebben a könnycseppben, és benne van a nő öröme és fájdalma, de az új élet fájdalma és gyönyörűsége is. A bezárt élet című munkáján egy nagy hasas üvegben két szivárványszínű halacska van egymással szemben, és mi, képzőművészet-rajongók ismét értjük, vagy legalábbis érteni véljük a szimbólum mélységét, lélekbe maró értelmét, az emberi élet, a nő és a férfi kapcsolatának minden fájdalmát és szépségét. Czibák Mária 1953-ban született, s 1980-ban fejezte be a Nyitrai (Nitra) Pedagógiai Kar szlovák—rajz szakát, s ma szülővárosában, Királyhelmecen [ Kráľovský Chlmec) él és tanít. A ba- tiktechnlkán kívül finom portrékat és tájképeket is fest pasztellal Ezek is elsősorban nőies finomságrfkkal hívják fel magukra figyelínünket, az alkotó tökéletes rajzkészségéről árulkodnak. Németh Istváa A szerző felvételei A nagy kék madár Bergman nemcsak világhírű" fllmren- dező, hanem kitűnő képességű író Is: erről a magyar olvasók már 1979-ben meggyőződhettek, amikor tucatnyi film- novelláját — Színről színre címen — megj^enthtte az Európa Könyvkiadó. A filmrendező „magyar nyelvű“ könyvtára azóta újabb művekkel gazdagodott. Ezek közül a Laterna magica című önéletrajzi művére hívnám fel az olvasók figyelmét. Teszem ezt két okból is. 'Azok a mozllátogatók-íllmrajongók, a- klk Bergman forgatókönyveit olvasták. Ingmar Bergman: Laterna magica sőt, megismerkedtek a jeles filmrendezőről szóló monográrflákkal és a szaklapokban megjelent elemzésekkel, jól tudják, hogy Bergman művelt szervesen átszövik megélt élményei. Hogy csupán egyetlen epizódot említsek: a Rítus című filmben elhangzik Clara levele, amelyet Bergmannak a háború után Weimarból írtak. De említhetném a Persona vezérmotívumát is. Az olvasók most az önéletrajzi epizódokat összevethetik a forgatókönyvekben leírt történetekkel, a filmek szereplőit, főhőseit azokkal az emberekkel, akik Bergman életében játszottak klsebb- -nagyobb szerepet. Bergman bölcs elfogulatlansággal vall önéletírásában a szüleiről, testvéreiről, barátairól, szerelmeiről, munkatársairól — és önmagáról. Még írás közben Is „filmez“. Mert mintha egy kamera járná körül a konkrét és az elvont dolgok világát. Mintha egy mindent tudó kamera kísérne bennünket végig a csaknem tizenöt szerzői ívnyi vastag könyvön. A könyv fejezeteinek szerkezete is ».filmes“ munkára vall. A vágások nagywonaMak, laerészek. Ezért növi túl Bergman önéletírása a memoárok gyakran unalmas kiadványsorát, és válik szuverén Irodalmi alkotássá, A következő ok, amiért az olvasók figyelmébe ajánlom Ingmar Bergman könyvét, az az, hogy a Laterna magica ténylrodalml alkotás; általa betekintést nyerhetünk a mai nyugat-európai társadalmak középosztályaiba, és képet alkothatunk az e közegben élők gondolkodásmódjáról, cselekvési miértjeiről, ' etikájukról és etlkátlanságukról. A könyv tehát jóval több, mint az áí- talános memoárok tömegőzöne... Tálán az utolsó mű, amellyel a jeles filmrendező még meglepni tudta a közönségét, Olvassuk szeretettel. Vajkai Miklós
