Új Ifjúság, 1989. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)
1989-09-13 / 37. szám
új ifjíjság 9 Mióta vágnak üveget a hajó orrához? i i Az' NDK egyik hajógyárában elkészült a „Dresden“ nevű utasszállító hajó építése, vízrebocsátásakor az ünnepi beszédek után a frissen festett fedélzetről lebocsátott üveg pezsgővel ,,keresztelték meg“ a hajót. Sok ezer liter pezsgő folyik el évente ilyen módon ' világszerte. Csakhogy nem mindenütt ragaszkodnak a pezsgőhöz. A német hajógyár munkásai elmondták, hogy az India számára készült óceán- járó vízrebocsátásakor óriási kókusztejes üveget törtek szét a hajó orrán.' A brazíliaiak csak azután voltak hajlandók átvenni a hajót, hogy narancslével öntözték fel a fedélzetet, míg az irániak a hazai hegyekből származó ásványvízzel, a törökök esővízzel mossák le hajójukat. A Szaúd-Arábla számára készült tartályhajót Mekkából hozott vízzel öntözték meg ... Honnan származott ez a szokás? Nyilván az első tengerjáró hajók születésével áll összefüggésben. Szavahihető tanúságaink vannak arra, hogy megvolt már a krétaiak, az etruszkok, a smnérok, a régi egyiptomiak és az asszíriaiak idejében is. Amint a hajóácsok bevégezték munkájukat, meghívták á legmagasabb rangú papot, aki himnuszokat énekelt és gondoskodott arról, hogy az előírásoknak megfelelően bőséges áldozatot mutassanak be. Ezzel a tenger Istenét ünnepelték, hogy az új hajó ne pusztuljon el a viharban, ne jusson zátonyra és ne kerüljön rablók kezébe. Az achaial görögök áldozatként friss bárányvért permeteztek a hajó fedélzetére, A rómaiak fogságba esett kalózok vérével öntözték meg kereskedelmi hajóikat: a föníciaiak szép rabnőket döf- i-:rtek le hajóik avatásakor. Hasonló véres szokások divatoztak az ősi Kelet sok népénél és a harcias normannok- nál is. A hajóépítők csak a korai középkorban tértek át Ismét az áldozati állatokra, majd ezeket utóbb jó borral cserélték fel, amellyel — nagy tömlőkből — bőségesen felöntözték a fedéjzetet. Hollandiában és Angliában a XV. században ezüst serlegből öntötték a fe- . délzetre a bort, s a kiürült edényeket a tengerbe dobták, ezt a pillanatot u- gyanakkor ágyú.sortűzzel ünnepelték. Európában körülbelül 1700 táján törtek szét először butéliát a hajó orrán. Ezt a műveletet kezdetben kizárólag férfiak hajthatták végre: a kapitányok vagy a hajógyár tulajdonosai. Nőket csak 1811-től fogva hívtak meg a dokkba, s a hajó felszentelésén rendszerint előkelő hölgyek vettek részt. Különben csak a XIX. század végétől kezdve vált hagyományossá, hogy nők „állandó munkát“ kaphattak a hajógyárban. Korábban tartottak attól, hogy a nők ,.szemmel megverik“ az új hajót. Ma már úgy vélekednek a hajógyárosok, hogy a női kéz szerencsét hoz. Japánban az új hajó vízrebocsátása színielőadásra emlékeztet. Az automata berendezésekkel felszerelt acélóriást lampionokkal és girlandokkal (tószítik fel. A fedélzeten a régi idők szellemét idéző vetélkedés megy végbe. Selyemsátrat, emelnek, s abban a legszebb lány trónol. A hajó egész jövendő legénysége üdvözli az „ünnepség királynőjét“, akit később „az új hajó anyjának“ neveznek. Amikor a hajó vizet ér, a „hajóanya“ maréknyi színes papírt és rizsmagot dob a hullámokba. Feladatai k'özé tartozik az is, hogy két fehér galambot bocsát fel és parancsot ad a legénységnek a tűzijáték megkezdésére. Egyes országokban legutóbb az a szokás alakult ki, hogy olajosüveget csapnak a tartályhajó orrának, ananászlét a gyümölcsszállítóra, az Északi jeges-tenger vizét tartalmó butéliát a jégtörőjének, míg a halászh%j*6 orrán halzsírt tartalmazó üveget locs- csantanak szét. I! i : Amíg a dúsgazdag tisztségviselők fényes autókon száguldanak, addig a szegények egyetlen közlekedési „eszköze“ a 16 ELÁRVEREZIK a „tisztségviselők paradicsomát“ Az elégedetlenkedő lakosság nyomására és az előválasztás! hadjárat taktikájának megerősítésé érdekében a brazil kormány úgy döntött, hogy valamilyen formában hozzájárul a súlyos gazdasági és szociális válság enyhítéséhez. Ennek érdekében el fogja árverezni azt a területet, amely a fővárosban a politikai tisztségviselők exkluzív pihenőhelyének számít. Az ezzel kapcsolatos hírt néhány nappal ezelőtt jelentette be jósé Sarney brazil elnök, és összefüggésbe hozta az általános takarékossági programmal. A „tisztségviselők paradicsomaként“ vagy a „tisztségviselők oázisaként“ közismert üdülőközpont a kiváltságosok egyik jelképének számít Latin- Amerika legnagyobb államában. Elsősorban arról Ismert, hogy az exkluzív szolgáltatásaiért minimális árat kell fizetni, természetesen azoknak, akik oda bejuthatnak. „Brazíliában sehol sincsenek ilyen rendkívüli szolgáltatások és ilyen minimális árak, mint itt“, hangoztatják a hely jó Ismerői. Itt elsősorban a miniszterek, magas rangú kormánytisztségviselők és a leghatalmasabb cégek tulajdonosai az állandó vendégek. Egy csodálatos tó mellett szuperkomfortos szolgálati lakásaik vannak, mondani sem kell, teniszpályákkal, medencével és olyan épületrészekkel, amelyek alkalmasak fogadások, és nem hivatalos ebédek megszervezésére. Mindez szinte Ingyen, jobbik esetben pedig aprópénzért. A cinikusok azt hangoztatják, hogy a dúsgazdagok oázisának áruba bocsátása nem hoz többet kétmillió dollárnál az államnak, méghozzá azért nem, mert az ^lam mindig sokkal jobb üzleteket köt vásárláskor, mint eladáskor. Szerintük ez a nagy pazarlás, ami a „tisztségviselők paradicsomában“ folyik, csöpp a tengerben és elenyésző rész Brazília külkereskedelmi mérlegének deficitében. Ezt az új kormányintézkedést sokan gúnyolódva fogadták. „Ez a kormány úgy döntött, hogy a jövőbeni kormány kárára takarékoskodik“, jegyezte meg az egyik ellenzéki politikus, a hatalomban történő változás lehetőségére utalva. A journal da Brasil egy jelenleg tisztségben levő politikust idézett: „Abban reménykedem, hogy a március 13- án esedékes kormányváltozás előtt a szolgálati lakásokat nem adják el, mert ha erre sor kerül, akkor valamelyik híd alatt kell hálnom“. Brazíliában egyébként a legkifejezet- tebbek a szociális különbségek. A legfrissebb adatok szerint a képviselők tízszer magasabb fizetést kapnak az országban regisztrált legalacsonyabb bérnél, márpedig a lakosság legnagyobb része ebből a minimális pénzösszegből tengeti életét. A leggazdagabbak (a lakosság mindössze 13 százaléka] ren» delkeznek á nemzetgazdaság felével, miközben a szegények 50 százaléka mindössze a 13 százalékát birtokolja. Miközben az ország fővárosában e- gyesek luxuslakásokban élnek az országban a lakások csaknem felében nincs villanyáram, se víz. A lakosság húsz százaléka írástudatlan és a kontinens államai közül itt a legnagyobb a csecsemőelhalálozás. H. N. HtTCD Magasabb fizetés a nemdohányzóknak Egy gabrovói üzem a* év elején havi 10 levával három évre felemelte a- zokna a dolgozóknak a fizetését, akik leszoknak a dohányzásról. Nem tudni, Bulgária más településein mennyire vélték át ezt az eredeti kezdeményezést a televízió viszont beszámolt egy másikról, amely nem kevésbé eredeti: egy szófiai maszek vendéglőben a tulaj nem tiltja a dohányzást, de a fogyasztásért 10 százalékkal kevesebbet számol fel azoknak, akik nem gyújtaniak rá. Az ötlet vendégcsalogatónak sem rossz, ezenkívül jó propagandát csinál a dohányzás elleni küzdelemnek. (Bulgáriában 2,3 millióan füstölnek a nem egészen 9 millió lakosból}. A Zemedelszko Zna- méban egy olvasói levél javasolja: a közintézményekben meg kellene tlltani a clgarettázást, és minden munkahelyen magasabb fizetést kellene adni a nemdohányzóknak. A leggazdagabb ember alvilágon A brunel szultán 25 milliárd dollárt érő vagyonával a leggazdagabb ember a világon. A második helyen áll Fahd Szaúdarábia-i király 18 milliárd dollárral. A harmadik helyet az amerikai Marsh család foglalja el, amely édességet gyártó vállalatok tulajdonosa. A negyedik helyen 11. Erzsébet brit királynő áll 10,9 milliárd dolláros vagyonával. Az egész világon 157 milliárdos él, a legtöbben, 58-an Amerikában, 54-en Európában, 23-an Ázsiában, ebből 11 japánban, és 22-en a világ többi részében. A jegyesek fája Az NSZK északi részében Dodau erdőben létezik a jegyesek fája. Egy hatalmas tölgyfa ez, amely közvetítőül szolgál magányos emberek között. A közeli Eutln városka postása mindennap leveleket akaszt a fa ágaira, amelyekben ‘ az egyedülálló emberek élettársat keresnek. A legenda szerint a múlt század végén egy favágó lánya beleszeretett egy cukrász fiába, az apák azonban ellenezték a házasságot. A szerelmesek leveleiket a fa ágaira akasztották, és így tartották fenn a kapcsolatot. Az apákat végül is jobb belátásra bírták, és az esküvőt a fa alatt tartották meg. Ezután igen sok szerelmi történet végződött házassággal a fa közvetítésével. Kétezer éves kenyér Az NSZK-ban egy kelta sírban a kutatók 2000 éves kenyeret és pogácsát találtak. A munkások alig figyeltek fel a szürkés csomóra, amelyről később kiderült, hogy valamikor finom lisztből gyúrt kenyér volt. Az l. e. 100-ban kisült kenyeret az elhunyt hozzátartozói — a régészek véleménye szerint — a másvilági életnek szentelték. Ez az első eset, hogy a kelta tkrzshöz tartozó sírokban kenyeret találtak. Eddig Egyiptom néhány sírjában akadtak kenyérre. Kártérítést kell fizetni a diákoknak •Svédországban rendeletet hoztak arról, hogy a következő tanévtől kezdve a diákoknak kártérítést kell fizetniük, ha összetörik a berendezést vagy a tanszereket az iskolában. Az Iskoláknak árjegyzéket is küldtek, ennek alapján kell majd a diákoknak a kárt megfizetniük, de adósságukat megválthatják az iskola részére végzett munkává’, ifi. A svéd hatóság azért határozta el jnagát erre, mert egyre több a vandalizmus az iskolákban. Javítják Júlia érképét Veronában az az erkély, hol Shakespeare Júliája sóhajtozott Rómeó után, annyira rossz állapotban van, hogy a városatyák elhatározták, sürgősen megjavítják. Ezt a XIII. századbeli házat, amelyben nyáron át mindennap előadják a Rómeó és Júliát, naponta több száz turista látogatja, és mindegyikük fényképezkedni akar az erkélyen: főleg emiatt ment tönkre. Az erkély javítása miatt egy este lemondták az előadást, a következő napon pedig Rómeó nem az erkélyen, hanem egy ablakon át hagyta el a házat.
