Új Ifjúság, 1989. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)
1989-07-12 / 28. szám
1989. lÜLIDS 12. ^ /o ide|enforgaiiuí helyzetkép # As aktív pihenés ssolgélatának néhány példáin I 3. oldal E a jovorol A tudománynak Is van erkBlcsa, csak nem mindig hat S. oldal Tíz éve mfikBdik a Tlcce 8. oldal Fenyő Miklós tévedett 9 Beszélgetés Popper Péterrel, a Step együttes' keze* télével 8. oldal 1989. Július 8. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság fővárosában, Fhenjanban kialudt a XIII. Világifjúsági Találkozó lángja, mely a Május 1. Stadion felett lobogott nyolc napon át, és hirdette a világnak, hogy az ifjúság békében akar élni. Százötvenezer ember volt Jelen a stadionban a záróünnepségen, hogy méltó kulisszát biztosítsanak e nagyszerű fesztiválnak, mely először valósult meg az ázsiai földrészen, ebből húszezer volt azoknak a száma, ,akik a hivatalosan résztvevő 176 ország fiataljait képviselték. , Mert ennyi országból Jöttek el a fiatalok, hogy megismerjék ezt az országot, barátkozzanak, véleményt cseréljenek a világ dolgairól, napjaink égető problémáiról, szócsatákat vívjanak a nyolc vitaközpontban. Béke, leszerelés, biztonság, demok-, rácla, emberi méltóság; függetlenség, szabadság, elnemkötelezettség, társadalmi-gazdasági fejlődés, környezetvédelem; a diákok, a fiatalok, a gyerekek Jogai, a, női egyenjogúság és szabadság; oktatás, tudomány, a tudomá-. nyos kutatások közös végzése, az eredmények kölcsönös cseréje, új technológiák kialakítása és elterjesztése — ezek csupán címszavak, melyek körül folyt a vita, amelyek tartalmával remélhetőleg lesz még alkalom megismertetni olvasóinkat, s egyúttal — szintén remélhetőleg — sokat vitatkoznak majd otthon is fiataljaink, küldőtSzmpompás zárás Csikmák Imre phenjangl telex]elentése teink beszámolói alapján. Hiszen mindenütt ott voltunk, s az eszmecserékből kivettük részünket A precízen kidolgozott, látványos záróműsoron szinte filmként peregtek a résztvevők előtt ezek a találkozások, beszélgetések, a fesztiválvásár és a bazár, a szolidaritási nagygyűlések, a fáklyás felvonulás, a karnevál, a házigazda ország bemutatkozó, színpompás programja, a nyílt viták a fesztivál jövőjéről. De emlékezhették másra Is, hiszen közel ötven nemzeti klub i-- köztük a csehszlovák is — kínálta nap nap után Jobbnál jobb műsorait, tette közkipccsé egy-egy nemzet kultúrájának gyöngyszemeit. S a csaknem kétmilliós város, Phehjan nyolc napon át élt együtt e színes kínálattal, érzett együtt a fiatalokkal, s örült az öt világrészből ideseregletteknek, hogy ezzel is éltesse a fesztlválmozgalom eszméjét. Vasll Mohorlta, a CSKP KB Titkárságának tagja, a SZISZ KB elnöke, aki a csehszlovák küldöttség vezetője volt, azt nyilatkozta ezzel kapcsolatban, hogy „ha visszatekintünk a múltba, az eddigi fesztiválok szervezési formája nem sokban különbözött egymástól. 1947-ben Prágában a megnyitó ünnepségen, a Vencel téren a prágaiak százezrei vonultak fel, s az ország más részéből is sokezren Jöttek el. Különböző nézetek vannak arról, hogyan változtatni, modernljsálnl a fesztivál egyes rendezvényeinek lebonyolítását. Személyes véleményem, hogy az erőket még inkább a vitaközpontok munkájára kellene összpontosítani, sokkal kevesebb energiát fektetni a hivatalos-gigantikus események megszervezésére. De megértem azt is, hogy minden rendező ország, amely a világ minden részéről összesereglett fiatalokat fogadja, be akar mutatkozni, reprezentálni önmagát.“ Nos, a népi Korea és Pbenjan fiataljai örök élményt nyújtóan mutatkoztak be a záróünnepségen is. A bücsúzás pillanatában az ember sokkal érzékenyebben reagál mindarra, ami körülötte történik. Néztem az egymásnak integető fiatalokat a stadionban. A küldöttek szemében ott csillogott egy további találkozó reménye és vágya. Találkozni, emberhez méltó körülmények között barátkozni pedig csak békében lehet. Ezért is hangzott a stadionban — mint egyébként nyolc napon keresztül éjjel-nappal a városban — a hármas Jelszó: béke, barátság, szolidaritási Vannak ünnepélyes pillanatok, szívet, lelket melengető események, amelyek valóban villanásnyi történések csupán, mégis annyi minden van bennük, hogy nem lehet feledni. Nem tudom, olvasóink közül hányán látták, láthatták azt a Jelenetsort a záróünnepélyen, a- mlkor tizenhárom gyönyörűszép koreai lány kivitte a stadionból a fesztivál- zászlót, s amint láthatatlanná váltak, azonnyomban kialudt a fesztivál lángja is a stadion felett, de rögtön utána háromezer fiatal koreai kezében gyűltek fáklyák, Jelképezve, hogy a tűz, a fesztivál eszméje él és sosem alhatveszhet el. Véget ért hát az Ifjúság nagy találkozója. A záróünnepség végén s a búcsú pillanataiban a fiatalok már a tizennegyediket éltették. Vasil Mohorlta tájékoztatása szerint arra minden bizonnyal Algéria fővárosában kerül majd sor négy év múlva. S az már a jubileumot megelőző lesz, hiszen az azt követő tizenötödik 1997-ben kerül majd megrendezésre, vagyis ötven évvel az első, a prágai találkozó utón. Lehet hát, hogy nyolc év múlva a világ ifjúsága újra Prágában találkozik?! Addig azonban sokat kell még tenni a világ minden táján azért, hogy a mostani fesztiválon elhangzottak valósággá váljanak, vagy legalábbis enyhítsünk a gondokon, erősítsük egységünket a közös örömök érdekében!
