Új Ifjúság, 1989. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)
1989-09-06 / 36. szám
új ifjúság s] E^y láthatatlan palánk túloldalán Denisz tízéves 1. Az ember tudatos lény: a gondolkodás és a tapasztalás párhuzamaival az előítéletek hálójában létezik. Gyarló módon mindig önmagából, benyomásaiból — éspedig: elsietve — következtet. Erre mondjuk azt: FELSZÍNESEK, szokványgondolkodók vagyunk. Elöljáróban ezt szerettem volna elmondani. Egy-egy embr magán- világa a valóság és a képzelet síkján teljesedik ki. És mintha a közös jelenünket egy láthatatlan palánk osztaná ketté; az egyik térfélen azok léteznének, akiknek a sors kegyeiből megadatott a figyelés, a pökhendi szemlélődés, a másik póluson pedig azok, akiket megnéznek, akiket „kinéznek“, akiken átnéznek vagy akiket egyszerűen figyelembe sem vesznek. A könyöklés a leggyermetegebb emberi tulajdonságok közé tartozik. A kiszorítósdi, amióta ember él a földön, mindig is létezett. Aki a „kedvezményezettek“ táborában él, felemelő érzés számára önnön helyzete. Arról nem is beszélve, hogy a kényelemben petyhüdt „kezdeményezett“ miért rajongana bárminő párbeszédért. A társadalom szegélyére vagy annak közelébe szorultak hangja pedig — általában — nem hallatszik túlzottan messzire. Sőt, ez a hang gyakran megbicsaklik, rövid Idő alatt kiég, megsemmisül. Ezeket a dolgokat még inkább akkor értettem meg, amikor a Somor- jal fSamorín) Gyermekotthonban egy 18 esztendős cigány fiút próbáltam szóra bírni Talán akkor éreztem azt, hogy kettőnket egy teljes világ választ el egymástól. 0 éppen bennem látta azt az egyént, aki ama láthatatlan palánkon túli területről érkezett, és majd visszamegyek a saját jelentéktelen világomba. Tehát miért kellene párbeszédet folytatnunk? Viselkedéséből ezt éreztem ki, előítélettel közelít felém. És én kínosan éreztem magamat. ^ 2. A somorjai gyermekotthonban ma huszonnégy gyermek él. Az épület esaládi háznak készült. A rossz nyelvek arról karattyolnak, hogy a nem túl szerencsés építmény gazdája örült, amikor megszabadult tőle. Nos, ezt a családi házat alakították át huszonnégy magára maradt gyermek otthonává. A hajdani garázs lett a konyha. Étkezéskor minden négyzet- méternyi .terület foglalt. Sietek lejegyezni, hogy az udvaron már épül az új étkezde és a konyha. Ehhez az épülethez majd raktárhelyiségek is tartoznak. Az udvar az építkezés miatt rendezetlennek látszik. A kerítés, a kapu most már nem érdemli meg, hogy újrafessék. A következő néhány hónapban — a tervek szerint — nagy változások lesznek itt. Az épületet kívülről befestik. A kaput és a kerítést kicserélik. A következő év áprilisában pedig átadják az új étkezdét. Mindezeket Horváth Klárától, az intézet igazgatójától tudom. 3. A gyermekek közti korkülönbség meglehetősen nagy. A legkisebbek még óvodába járnak, a legidősebbek pedig már túl vannak a 18. életévükön. — Hárman már nagykorúak... — mondja Horváth Klára. — Mivel nincsen lakásuk, még itt vannak. A gyermekotthon vezetője jobbnak látta, ha nem ereszti őket a vakvilágba, bár ezt is megtehette volna. Sajnos, más otthonokban erre is van példa, hogy a korábban védelmezett gyermeket a nagykorúság határán munkásszállásra küldik, ahol felügyelet hiányában kell boldogulnia. — így azután innen járnak a fiúk munkába... Jobban érzik itt magukat, mint a munkásszállásokon, ahol sok a gyökerét vesztett ember ... Ide visszahúzódhatnak. Időt nyerhetnek. Készülhetnek a magánéletükre. Mert ezek a gyerekek nem akarják a szüleik példáját követni, akik közt sok az alkoholista és kábítós. Ezek a gyermekek is — nyilván ösztönös önvédelemből — egymás barátságát keresik. Egymással barátkoznak és játszanak. A városi alapiskolába járnak vagy már szakmunkásképzőbe, de ott csupán „átmeneti“ barátságot kötnek. S ha leveleznek (mert vannak, akik gyakran írnak levelet], hasonló sorsú társaikat keresnek fel írásaikkal. Az ismerkedésre nagyon jó lehetőséget kínál az évenkénti szlovákiai gyermekotthoni ifjúsági találkozó, amelyet idén Kassán (KoSlce) tartottak, és 1200 gyermek vehetett rajta részt. Ök, a sorstársak talán egyetlen szóból, gesztusból értik egymást. 4. Denisz Nagyfödémesről (Veiké OJa- ny) — a Galántal (Galanta) járásból — került testvérével, Klaudiával a gyermekotthonba. ö tízesztendős, Klaudia hat. Ha De- nlsszel beszélek, minduntalan mosolyog, mintha így próbálná a zavarát leplezni. Amikor a fényképész néhány felvételt készít róla, elkomoro- dik. Az apja fűtőmunkás volt, most börtönben van. Az anyja?l Ö éppen válik az apjától. Denisz azt állítja, hogy minduntalan lakásgondjaik voltak, így aztán két évvel ezelőtt a Galántal Gyermek- otthonba kerültek, és Idén februárban hozták őket Somorjára. Hányatott sorsa ellenére a tanulmányi előmenetele meglepően jó. Év végén egyetlen hármasa és két kettese volt, a többi tantárgyból jelest kapott. Szeptemberben az alapiskola ötödik évfolyamába kerül. A hetedikes Stefant negyedévenként látogatja meg az anyja. Jó tanuló. Sokat olvas. Meséket, elbeszéléseket, regényeket. Rendszeresen eljár a városi könyvtárba, pedig itt, a gyermekotthonban is van könyvtár. Bár iskolai eredményei jók, kőművesnek szeretne tanulni. Akárcsak társai, ô sem barátkozik a városi tanulókkal. A tanító nénit azonban, akivel még az első évfolyamban ismerkedett meg, gyakran meglátogatja. Azt mondja, szívesen él itt, de a- mikor az anyja látogatási ideje letelik, zllálttá-nyugtalanná válik. Édesanyjának gyakran ír levelet, de ezek a levelek általában felbontatlanul visszaérkeznek. 6. Ivett arca is elkomorodik, amikor fényképezzük, ö szeptembertől varrónőnek tanul majd. Négy esztendeje él gyermekotthonban. Fiútestvérét az édesanyja nemrég hazavltte. Az anya, ha a lánya meglátogatta őt, Ivett intézetben kapott ruháit elvette, és a kislány kopott gúnyákban, széttaposott, sarkatlan cipőben érkezett vissza a gyermekotthonba. Ridegen, kimérten válaszol kérdéseimre. Amikor vele és néhány társával beszélgetek, nem szünök meg arra gondolni, hogy vajon a gyermekotthonainkban miért nincsenek fizetett pszichológusok, akik egy-egy gyermekkel annyit foglalkozhatnának, amennyit szükséges. Hiszen Ivett is, akárcsak társai, szinte elvonatkoztatva, elnagyoltan látja a világ dolgait. A nevelők ugyan beszél- getneif velük, a gyerekejt meg is fogadják tanácsaikat is, de ez. nem látszik elégségesnek. Amikor arról faggatom Ivettet, hogyan képzeli az életét, röviden azt válaszolja, két gyermeket és rendes férjet szeretne. — Nem könnyű ezeknek a gyermekeknek ... — hallom Horváth Klárától, aki tizenhárom esztendeje vezeti ezt a gyermkotthont. — A családban, rendezett körülményejj közt a gyermeknek csupán a két szülő mentalitását-viselkedését kell megszoknia, de itt mlndmegannyi alkalmazottat, a műszakokban változó nevelőket. Ezeknek a gyermekeknek naponta többször is „váltaniuk“ kell... Attól függően, hogy melyik nevelő- nő van szolgálatban... 7. Róbert a Prievldzal Bányászati Szakközépiskolában gépésznek tanul. Apja régen meghalt. Az édesanyja Újvárban (Nové Zámky) él. A fiú háromesztendősen került gyermekotthonba. Róbert bizonytalankodó alkat. Másoktól tudom, hogy sokat tépelő- dött azon, ne hagyja-e ott a szakiskolát, és inkább munkába áll. Nehezen nyílig meg az emberek előtt, és érezni, hogy nem könnyen fejezi ki magát, vágyait, elképzléselt. A jövőjéről, mint mondja, semmiféle elképzelése sincs. Egy derűs arc a háttérből 8. — Hallatlanul szerények ezek a gyerekek... — mondja Horváth Klára. — A családi fészekben felnövő gyermekek karácsonyi ajándékként kerékpárt, magnetofont és egyéb drá. gaságokat gapnak. A mieink megelé- \ gednek jelentéktelen összegbe kerü- lő holmikkal, például labdával, tolltartóval, emlékkönyvvel... 9. Anka most tizenhét éves. Talán ô az, aki már túltette magát életének első traumáján. Neki valamivel több szerencséje van, hiszen bátyja jó példával jár előtte, ö is itt, ebben a gyermekotthonban nőtt fel, és most segédnevelősködik, és a bratlslavai SLÁVIA ÚK-ban atletlzál. Peternek konkrét tervei vannak. Nemsokára katonaköteles lesz, és már néhány ezer koronát megtakarított, hogy önállósulni tudjon... Anka a MEOPTA nemzeti vállalat szakiskolájában tanul. Róbert 10. Horváth Klárától tudom, hogy a tizenegy éven aluli gyermekek havonta tizenöt korona zsebpénzt kapnak. A tizenegy-tlzennégy év közöttiek havi harminc koronát, az Idősebbek pedig nyolcvanat kapnak. A gyermekek közt többen takarékoskodnak. A gyermekotthont a Dunaszerdahe- lyi (Dunajská Streda) Járási Nemzeti Bizottság iskolaügyi osztálya segíti. Az anyagi támogatással tökéletesen elégedettek. — Van arról adatuk, hogy évente egy-egy gyermek ruházata mennyibe kerül? — kérdezem Horváth Klárát. — Ez gyermekenként változó, mert az egyik jobban megvlgyázza a ruháit, a másiit pedig hanyagabb és gyorsabban tönkreteszi... Meg aztán olykor kénytelenek vagyunk drágább holmikat is vásárolni, mert nincs olcsóbb. — A pályaválasztás hogyan történik? — A gyermekek maguk határozzák el, hogy mit szeretnének tanulni, és ml ebben csak segíthetjük őket. — És a kisebbek? — A nyolcévesnél fiatalabbakért a nevelőnő megy az Iskolába, és hazakíséri őket. 11. A Dunaszerdahelyl járásban ma százhúsz gyermek él hasonló körülmények között. Bár a gyermekotthon J nem „hermetikusan bezárt doboz“, az itt felnövekvő gyermekek érzelmileg szegényebbek, és látókörük szűkösebb. Szerény körülmények közt nőnek fel. Szórakozásuk: a folyosóból átalakított szüköcske helyiségben tévét nézhetnek, zenét hallgathatnak, a szobákban meg olvasgathatnak. (Égy- -egy szobában általában öten laknak.) És a nagyobbak — olykor-olykor — diszkóba mennek. VAJKAI MIKLÓS Tejed! Pál felvételei H ooper, természetesen, nem ingyen kívánta kiadni a németeknek az angolok egyik legértékesebb és legsikeresebb (mármint az angol titkosszolgálat szempontjából) ügynökét, akit az angol dossziékban „doktor K.“ néven jegyeztek. A németek tízezer guldent ajánlottak fel Hoopernek. A fele az ügynök nevének elárulásakor volt esedékes, a másik fele akkor, amikor az ügynököt letartóztatják. Az ötezer gulden átvételekor Hooper elmondta: „Doktor K.“ igazi neve Otto Krüger. Bad Godesbergben lakik, Németországban, és az angol titkosszolgálattal való találkozásaira Hollandiába jön. Otto Krügert az angolok már 1919-ben beszervezték. A volt tengerésztiszt, amikor az elvesztett háború után kénytelen volt kiválni a haditengerészetből, mivel azt leszerelték, egy hajótervező irodát alapított Klelben. Amikor Hitler hatalomra Jutása u- tán megkezdődött Németország úji^afegyver- zése, Krüger irodája kizárólag az' újonnan alakuló német haditengerészet számára dolgozott. Krüger, a cég vezetőjeként is tulajdonosaként, természetesen Ismert minden tervet, amelyet az irodájában készítettek. Vezetői minőségben szükségszerűen kapcsolatba került más tervezők és gyártók titkos terveivel is. Amikor Protze megtudta a nevet, szinte beleszédült Krüger személyes Ismerőse volt. Valamikor együtt szolgáltak a haditengerészetnél, de mint súlyos titkok ismerőjét, Protze szemmel tartotta Krügert az elmúlt években is. Ismeretei szerint Krüger ügyes, tehetséges és szerlőz vállalkozó volt, akire a gyanúnak még csak az árnyéka sem esett. A harmincas években Krü. gert a német vállalkozók szövetségének egyik Igazgatójává választották, és egy egyetem a műszaki tudományok díszdoktoA kémfőnök játszmái (Fejezetek az Abwehr történetéből) rává avatta. Ez az ember angol ügynök lenne? ... Az angolok, persze, szintén tudták, mit ér nekik Krüger, ezért kapcsolatukat a legszigorúbban őrizték. Krüger néhány találmányt legálisan eladott angol és holland cégeknek, ami lehetővé tette, hogy szükség szerint utazhasson Hollandiába min-' den gyanú nélkül, és az elárult titkokért kapott pénzösszegeket is ezeken a cégeken keresztül utalták Krüger bankszámlájára, természetesen szintén legálisan. Az információ után a német elhárítás Krügerre vetette magát. Lakásába, irodájába titkos leballgatókészülékeket szereltek, lehallgatták telefonbeszélgetéseit, ellenőrizték levelezését, figyelték minden léjjését, de semmi gyanúsat nem tudtak megállapítani. A mérnök normális, állásához illő életmódot vezetett. Nem ivott, nem kártyázott, nem voltak szeretői. Bankszámláján nem voltak nehezen igazolható tételek. Krüger június végén meglátogatta az ú- jonnan alakuló haditengerészet egyik fellegvárát, a Blohm und Voss hajógyárat Hamburgban, majd néhány nap múlva elutazott szokásos hollandiai szolgálati útjára. A német elhárításnak akkor mér volt néhány beszervezett portása és pincére az amszterdami Amstel és a haagl Indes szállodában. Krüger ez alkalommal az Indes szállodát választotta. Beköltözött szobájába, és néhány napig ki sem lépett a szállodából. Az egyik pincér jelentette, hogy Krüger szobájában géppel írt papírok hevernek a földön. Krüger tehát a titkokat feltehetően a fejében hozta át a határon, elkerülve az esetleges vámvizsgálattal járó lebukást. A jelentést azután a szállodában írja meg. A harmadik napon Krüger egy idősebb házaspárral vacsorázott egy előkelő étteremben. Fél tízkor gépkocsival távozott, és Scheve- ningenbe vlette magát. Ott éjfélig tartózkodott egy villában. Közben a németek emberei átkutatták Krüger szobáját, de semmilyen kompromittáló anyagot nem találtak. Az idős házaspárról kitudódott, hogy Krüger egyik üzleti partnere, és vacsora közben az őket figyelő ügynök nem észlelt semmi különlegeset. Maradt a villa, ahová Krüger távozott. A szemmel láthatóan jómódú tulajdonosa e villának bizonyos Augustus de Fremery nevű belga egyén volt, ennyit sikerült megállapítaniuk a németeknek. De hogy ezt a nevet viselő ember kicsoda, arra nem sikerült fényt deríteni. Nem tudtak semmilyen szálat találni, amely Fremeryt az angol vagy bármilyen más kémszervezethez kötötte volna. Már azt hitték, hogy a Hoopernek kiutalt ötezer gulden az ablakon kidobott pénz, míg végre Giskesnek eszébe jutott van Koutrik. — Mond neked valamit ez a név, hogy August de Fremery? — kérdezte az ügynöktől. — Természetesen — válaszolta gondolkodás nélkül van Koutrik —, ez John, azaz Hedricks kapitány az angoloktól, ö az útleveleket vizsgáló osztály vezetőjének helyettese. A titok szinte drámai egyszerűséggel oldódott meg. Július 7-én Hamburgban Otto Krügert letartóztatták. Másnap Amszterdamban Hooper megkapta jutalma, a tízezer gulden második felét. Krüger mindent bevallott, és vallomása kapcsán még néhány angol ügynök bukott le. Szeptember 4-én, egy nappal azután, hogy az angolok Lengyelország megtámadására hadüzenettel válaszoltak Hitlernek, Krüger a cellában (állítólag) öngyilkos lett. A háború kezdetére sikerült tehát Canarlsnak szétvernie az angolok titkosszolgálatának ügynökhálózatát. Canaris játszmái persze nemcsak az idegen hatalmak ügynökeivel és kémelhárítól- val folynak. Ugorjunk csak egy kicsit visz- sza az időben! 1937. november 5-én Hitler szűk körű bizalmas megbeszélést hív össze. Jelen van a hadügyminiszter, a szárazföldi haderő, a haditengerészet és a légierő főparancsnoka; valamint a külügyminiszter. Hitler bejelentésének lényege: Németország jövője a Lebensraum, az „élettér“ megszervezésében rejlik. Ezt erőszak nélkül nem lehet elérni. Az első lépés a Lebensraum megoldása útján Ausztria bekebelezése, majd Csehszlovákia lerohanása. Egész Csehszlovákiáé, nem pedig csak a németek is lakta Szudé- taföldé. Tehát háború. Csak természetes, hogy Canaris azonnal értesül az értekezlet tartalmáról. Canaris azonban nem akar háborút, legalábbis most nem. Tudja, a német hadsereg még nincs úgy felkészülve, hogy meg is nyerhesse ezt a háborút. És kezdődik a Canarls-játszma, most a legfelsőbb parancsnok, Hitler ellen. (Folytatjuk) Feld.: RÄCZ MÁRIA
