Új Ifjúság, 1989. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1989-02-22 / 8. szám
1, új pság 3 Egv helviieH topogunk? Helyzetjelentés néhány kutatóintézetünkről Társadalmunk szociális-gazdasági fejlődésében, a gazdasági mechanizmus átalakításában kulcsfontosságú feladat hárul tudományos-kutatóintézeteinkre. A CSKP XVII. kongresszusa óta szinte valamennyi pártós kormányhatározat szorgalmazza a tudományos-műszaki tartalékok nagyobb mérvű, hatékonyabb kihasználását, a korszerű technikák és technológiák bevezetésének szükségszerűségét, a kutatások eredményeinek rugalmasabb gyakorlati alkalmazását. Enélküi csak nehézkesen, a világ élvonalától egyre inkább elmaradva jutunk előbbre. Kézenfekvő hát a kérdés: hol tartanak kutatóintézeteink ma, az átfogó reformok életbe lépésének előestéjén? Az összehasonlítások — mint ahogy az Igazságok Is — relatívak. A háború utáni fejlődést figyelembe véve kisebb-nagyobb megtorpanássokkal nagyot léptünk előre, de a világban alkalmazott csúcstechnológiákkal összevetve a miénket, igencsak egy helyben topogunk. Az okok összetettek, a feltáró elemzések még tartanak legfelsőbb szinteken. Egyet azonban már most is tudni vélünk: olyan visszafogó ördögi kör alakult ki társadalmunk szövevényeiben, amelyből kilábalni csak legszélesebb összefogással lehetséges. Korrupciót, erkölcsi válságot leküzdve, koma-sógorsá- got, karrierizmust félre téve magasabb szintű társadalmi igazságosságok alapján egy újszerű koalícióra van szükség. Magyarán: közös érdekeinket szem előtt tartva mindenki (legyen az egyén vagy Intézet) a legjobb tudása szerint vegye ki részét a Jövőért folytatott mindennapi munkából. A Felfedezések és Találmányok Szövetségi Hivatala szlovákiai kirendeltségének igazgatója, Stanislav Križan a szokásosnál jóval nagyobb lelkesedéssel áll rendelkezésemre. Indoklásképpen elmondom, hogy azért választottam vizsgálódásunk tárgyául ezt a hivatalt, mivel a tudományos-műszaki fejlődést szem előtt tartva párt- és állami szerveink is nagy jelentőséget tulajdonítanak a dolgozók alkotó tevékenysége fokozásának, a bennük rejlő óriási szellemi potenciál kiaknázásának. Egy-egy újítási javaslat, találmány vagy felfedezés népgazdaságunk szempontjából sem elenyésző értékű hozzájárulás. Persze csak akkor, ha alkalmazható a termelésben, vagy a munka- és életkörülmények Javítását szolgálja. A nyolcvanas években viszont visszaesés tapasztalhatő a benyújtott újítások, találmányok számát illetőn. Stanislav Križan: Tény, hogy a nyolcvanas évek végén visszaesés tapasztalható, de ez csak átmeneti jellegű. Ez a megtorpanás azzal magyarázható, hogy a vállalatok figyelmét egész más köti le manapság. hegtobbjük esetében gondot jelent az ön finanszírozásra való átállás, ezért foglalkoznak kevesebbet az újítási javaslatokkal és találmányokkal. A másik ösz- szetevője a dolognak, hogy vállalataink hajlamosak még mindig az anyagi haszon és a produktivitás szemüvegén keresztül nézni a dolgozók efféle kezdeményezéseit, s az ökológiai kategóriába tartozó újításokat lekicsinylőén kezelni. Ma, amikor az emberiség nagy részét épp a környezet- szennyezés gondja foglalkoztatja! A természet jó szolga, de rossz úr Ha élvezni akarjuk ajándékait, tisztelnünk kell őt a maga valóságában, s ezt nem képes megtanulni sok vállalatvezető mind a mai napig. Pedig már a közeljövőben rá lesznek kényszerítve. Még egy tényezőt említenék, amely enyhén szólva fékezi a dolgozók A ZSENIALITÁS KÜZEPSZEROsEGE — Emlékszik Iksz Ipszllonra? — kérdezte tőlem nem is oly rég egy idős tanítónő. — Emlékeznie kell rá, hiszen a maga falujából való... Olyan diákom volt ő, amilyen csak húszévenként talán egyetlen, ha akad .. Gyors számítást végeztem. Húsz év alatt annak az iskolának a kapuit legalább két és tél ezer diák hagyta el. S ha elfogadjuk azt az állítást, hogy az emberiség 5—6 százaléka ritka tehetségű ember, tehát egyéniség, akkor az n.-i iskolába legalább százhuszonöt ilyen válogatott képességű diák járt. Viszont ha sorra veszem az ismert volt tehetségeket, mára csupán egy- tizedük volt képes az elkövetkező é- vekben a felszínen maradni. A százhuszonöt-száznegyven diák közül talán tíz.-tizenkettő. A többiek — végül is — megsokallva a hajszát, a buktatókat, beálltak az átlagosok sorába. Csoportvezetők. mesterek, közép- vagy főiskolát végzett névtelenekké lettek. kezdeményezését — ez az adminisztratív-bürokratikus rendszer. Ez kíséri tudniillik az ötletet a születéstől a megvalósításáig, miközben a legfontosabb hiányzik: a megfelelő anyagi és erkölcsi sztlmulácló. Vlsz- szatérve az újítások, találmányok számainak csökkenésére, sosem voltam híve, hogy úgy számoljuk őket, mint a krumplit. Itt sem a mennyiség a döntő, egy jó találmány többet érhet, mint száz másik. Csak hát nálunk a mennyiségi csökkenés mellett nem mutatkozik általános minőségi javulás sem. Valahogy alacsonyra tettük a mércét. Olyan tematikus telaidatokat dolgoznak ki Irányító szerveink, amelyek nagyobb erőfeszítések nélkül megoldhatók. Hadd érzékeltessem egy közérthető példán. Mondjuk ml a magasugrök lécét csak 160 centiméterre állítjuk, míg a világrekord 230 cm. A hatvanat játszva átugorja, de a százötvenet meg sem meri próbálni a hazai versenyző. Még egy fontos tényezőt említenék: hogy a terméket megfelelő Időben dobjuk piacra, ahhoz egyféle rá- érzés és magasabb fokú piackutatás kéne. Felhozhatnám Rublk Emö példáját, akt akkor hódította meg kockájával a Nyugatot, amikor ott az első nagyobb csömört okozták az elektronikus játékok. Ezért lehetett akkora sikere. Megfelelő termékkel, megfelelő piacon, megfelelő időben. Ilyen egyszerű a titok nyitja, még sem tudatosítják kellőképpen. Sajnos, ma még Itt tartunk. — Decemberben változott hivataluknak a statútuma. Ml most az önök tevékenységének a lényege? — Elsősorban a találmányok, felfedezések állami szintű szakvéleményezését végezzük, jegyzékbe vesszük őket, és figyelemmel kísérjük a világ jelentős találmányait, regisztráljuk azokat Is. — Rendelkeznek mindehhez megfelelő apparátussal? — Saját adatbázisunk nincs, az Alkalmazott Kibernetika Intézetére vagyunk rákapcsolva két terminál segítségével. Ami a szakembereinket illeti, elmondhatom, hogy „Csak hunyjuk be a szemünket: a fejünk sem fáj, Igaz-e?“ Iksz Ipszllont, pers®0, jól ismerem. Kis iróniával azt is mondhatnám, hogy rokoni szálak fűznek hozzá. „Az iskola zsenije volt..." — ilyesmit mondott róla a tanítónő. Úgy végezte el az alapiskolát, hogy sohasem kapott jelesnél rosszabb jegyet. „Zseni. Az Iskola zsenije!“ Csodálkozzunk ilyen kijelentésen? Nem. Mítoszteremtő, mítoszt Imádó nép vagyunk. Nem tehetünk róla. A vérünkben van. A tanító néni elképzelését is nagyon megértem, ami a zseniket Illeti. Tudom, hogy olyan egyéniségre gondol, akit ha álmából felébresztünk, kapásból megmondja, hogy az utolsó nép- számláláskor mennyi lakosa volt Srí Lankának, hány kilométerre van Földünktől a Szaturnusz, és melyik délisikerült ütőképes gárdát kialakítani, de az egyéni képzettségükön még mindig akad Javítanivaló. A követelmények nagyok, sokoldalú szakemberekre van szükségünk. Hogy miből áll ez a sokoldalúság? Először is az illető szakmájának kitűnő Ismerője legyen, másodszor járatos a jog berkeiben, aztán értsen a gazdasági és ökológiai kérdésekhez, Ismerje ki magát a pszichológiában, legalább passzívan tudjon használni három világnyelvet. A találmányok szakmai megítélése, a szerzőkkel való kommunikálás köivetell meg mindezt. — ön tagja annak a szűkebb szakmai bizottságnak, amely az újításokról és találmányokról széló ú] törvényjavaslatot dolgozza ki. Most kerül a javaslat társadalmi vitára. Mi a törvényjavaslat fó po- zitíviuna az érvényben lévő törvénnyel szemben? — Az újításokat, találmányokat követő adminisztratív-bürokratikus folyamatokat igyekszik a minimálisra csökkenteni, így téve rugalmasabbá a gyakorlati megvalósításukat. Az újítási Javaslatok ügyintézése kizárólagosan a vállalatok belügye lesz. A törvényjavaslat változtat a szerzők jutalmazásán is, amikor szerződéses kapcsolatot ír elő a kérdéses felek között. Ha az Ilyen formában érvénybe lép, nem fizethet a vállalat csak úgy tessék-lássék alapon. Bár az lenne az igazi, ha az erkölcsi ösztönzőik kerülnének előtérbe, mint a fejlett Ipari országokban, ahol az újítások az alkalmazott és a munkahely közötti Jé viszony termékei. A Philips cég egy-egy újításért csupán a fizetés egyhar- madát adja. A Szlovák Tudományos Akadémia küldetéséből kifolyólag főleg kutatómunkát végez. A hetedik ötéves tervben 502 találmány született alkotó műhelyeiben. Jónak mondható együttműködése a fentebb említett hivatallal, amely elsősorban a tagyümölcs tartalmazza a legtöbb vitamint! Megértem a tanító nénit, aki éppúgy ember, mint ml mindannyian! Szívesebben foglalkozik olyan diákokkal, akinek „úgy vág az eszük, mint a borotva“, akik mindig jól felelnek, akik mindig mindent tudnak. De az, hogy jó az emlékezőképességem, nem több, mint veleszületett adottság. Olyan, mint a szépség. Iksz Ipszilonnak jó emlékezőképességet adott a természet. Csupán ennyi a csoda nyitja. S hogy megkönnyítette tanítóinak a munkáját azzal, hogy jól felelt, ez nem vitás. Csakhogy... Iksz Ipszllon azért tanult jól, mert iszonyatosan félt a legkisebb bukástól is, a legkisebb szeplőpöttytől... Attól, hogy majd neheztelnek rá. Tehát minlálmányok védelmét biztosítja számára. Az SZTA sem kivétel az alól, ami egész gazdasági szerkezetünkre tartósan rányomta bélyegét — nem rendelkezik a kor kívánalmainak megfelelő műszaki felszereltséggel, a fejlett ipari országok hasonló intézményeivel egybevetve alacsonyabb szintű a kutatások hatékonysága, s a kutatásban dolgozók szellemi potenciálja is kisebb horderejű. Az Akadémia szémlté- központjéra, amely nagyban befolyásolja a kutatások eredményeit, inkább a műszaki fejletlenség jellemző. EC típusú számítógépekkel van felszerelve, s ez a számítógép már üzembe állítása idején, 1983-ban, Is morálisan elavultnak számított. A KGST- plac ugyan kínál nagyobb teljesítményű és lényegesen gyorsabb gépeket, azok viszont megbízhatatlanok. Nyugatról nagy teljesítményű komputereket behozni majdnem hogy lehetetlen. Egyrészt nincs rá pénz, másrészt még érvényben van a Cocom- lista. Marad hát a felemás megoldás — a régi gépek új processzorokkal való felszerelése, ami Javít a paramétereken. Amint a központ igazgatója, Vojtech JankoviC elmondta, a kutatók munkáját sokszor fékezi, esetleg Idő előtt megállítja a számítógépeknek a kívánatosnál kisebb kapacitása. Ha egy csillagász vagy magfizikus nagyobb számítások elvégzésére kényszerül, utazhat a Szovjetunióba Dubnába vagy valamelyik nyugat-európai országba. A kapitalista államokban történő számításoknál az a bökkenő, hogy az államközi viszonyok miatt jórészt csak egyént utak keretében oldhatók meg, úgyszólván „feketén“. Informatikánk csak kullog a világ élvonala nyomában, s ez nem csak az SZTA-ra vonatkozik. Nemcsak a műszaki felszereltség (vagy inkább felszereletlenség) hátráltatja a kutatásokat. Kisebb, ám sokszor döntő tényezőként lépnek a színre a munkatársi viszonyok, generációs problémák. Még ma is sok olyan tudományos csoportot vezető egyén dolgozik, aki pozícióját politikai vonalon harcolta ki magának, s kutatótevékenysége az arcok fOrkészésébea rejlik egy-egy utasítása kiadása után. Persze, a hozzá nem értés előbb-utóbb kiderül, s ez visszaveti az egész kollektíva teljesítményét. Az Akadémia egyik meg nem nevezett Intézetének fiatal kutatójával is effélékről beszélgetünk. Kilétét nem szeretné nyilvánosságra hozni, mert esetleg kellemetlenségei származnának belőle munkahelyén. Molekuláris biológiával foglalkozik, augusztustól van munkaviszonyban 1900 korona bruttó fizetéssel. Három hónapig a kutya sem törődött vele, de azt megkövetelték, hogy Irodájában végigülje munkaidejét. Aztán valakinek feltűnt, mégis van egy új emberük, elküldték hát egyhónapos tapasztalatszerzésre egy Jőnevfl professzorhoz, majd apróbb szervizmunkákkal bízták meg, azóta Is azt végzi. — Intézetünk a műszaki felszereltség dolgában a vezető helyek egyikét foglalja el, de a kutatómunkát végzők nem alkotnak csoportokat, felaprózódva dolgoznak, ami nagy következetlenségre vall. Ez még Inkább elnyújtja az amúgy Is hosz- szadalmas kutatómunkát. Még azt a fáradságot sem veszik, hogy részeredményeikről beszámoljanak egymásnak. Csak ha utasítást kapnak rá. Egy helyben topogunk? Nem, lassacskán lépegetünk előre, míg a világ futólépésben halad. Hogy beérjük őket, ahhoz csak az ideológiai dopping kevés. Határozott gyakorlati lépésekre lenne szükség. Mert ne felejtsük, Csehszlovákia egykor a világ legfejlettebb Ipari államai közé tartozott. Régen volt... D. Kovács lózsel d&n órára egyformán feľkészttlt. Gyakran tanult fásult közönnyel. Nem ritkán talán fáradtan, ö, Iksz Ipszllonl ö volt az, akinek vállalnia kellett azt, amit valaha elképzelt. Nyelvtani körökre Járt, matematikai-fizikai körre, és ki tudja, hogy ml mindenre nem volt hajlandó, csakhogy a minimális vereség Is messzire elkerülje őt. Az iskola csupán stilizált küzdőtér az Igazi külvilághoz képest, ahol csakis olyanok érhetnek el jobb eredményt, akik levetik gátlásaikat, s akik tisztában vannak azzal, hogy téveszmék és baklövések nélkül nem képzelhető el az emberi épülés. Mert az emberi élet szerves tartozéka a beszennyező- dés, a kiábrándulás, a vereség, akárcsak az újrakezdés. Iksz Ipszllon erről hallani sem akart. S később, már nagyon fáradtan, szinte üggyel-bajjal végezte el a főiskolát, majd fellélegzett, amikor beállhatott a középszerűek népes mezőnyébe. Vajkai Miklós Szálkák, fricskák, cikornyák V
