Új Ifjúság, 1989. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-25 / 4. szám

Jnhisz János; „A kitűzött tervet Így sem teljesítettük.“

H

a azt mondom, Fülek (Fllakovo), sokakban bizonyára az ipar kerekét hajtó gyáróriás a Kovosmalt képe rajzolódik ki. Aki viszont csöppet Is figyelemmel kíséri honi sportéletünket, az tudja, e nógrádi városnak elsöllgás birkózói és második ligás labdarúgói vannak. A sportok sportja Itt a labdarúgás, kiváltképpen 1987 őszétől, amikor több éves sikertelen nekirugaszkodás után a Kovomler sportegyesület csapata feljutott az SZNL Il-be. Már az első „ligás“ évben nézócsúcsok születtek Füleken, és az évad végén Is az e- gylk leglátogatottabb stadion volt a Kovo- mier pályája. Különösen a rangadókon telik meg zsúfolásig nemcsak a szerény kis tribün, de állóhelyen Is szinte egymás lábát tapossák. A rangadókat Itt a rimaszombati (Rimavská Sobota] és losonci (LuCe- nec) csapatok ellent mérkőzések jelentik, hisz több éve ellenfél, de egyben barát is a két szomszédos sportegyesület. Bermudai háromszögnek emlegetik az ellenfelek az emUtett három csapat háza táját, s ha Ide kell utazniuk, tudják, nehéz Innen akár egy pontot Is zsákmányolni.

Füleken maradva a tűzkakasos sárga-kékek az ószi Idényben a 11. helyen végeztek, ami a 87/88-as évad 9. helye után visz- szaesésnek számit. De erről halljuk, mit mond Juhász János, a futball-szakosztály elnöke.

— Nagyobb bajok nincsenek, de a tárgyilagosság kedvéért mindenképpen el kell mondanom, hogy a kitűzött tervet Így sem sikerült elérni. Kintről nem sikerült pontot hoznunk, hazai pályán pedig a délvidéki derbin egy pontot veszítettünk Vigaszként hat, hogy Idegen pályán egy mérkőzéssel többet játszottunk a tavaszi szezonban pedig minden fordítva lesz. Az első négy mérkőzésből hármat hazai pályán játszunk, ezért optimista vagyok.

A várpsban tavaly ünnepelték a labdarúgás nyolcvanadik „születésnapját“. A futball szeretető tehát apáról fiúra öröklődik a városban — elsősorban ennek tudható be a labdajáték iránti fokozott érdeklődés. A

tárt a labdától, az eszközökben már nem válogatnak. A csapatot sok esetben a játékvezetők is megkárosították.

Az edző, Stefan Bodnár — aki egyébként brattslaval lakos — érdekes mód látogatásom Idején szabadságon tartózkodott, így a csapat játékosainak, belső műhelytitkainak, és felkészülésének másik jó Ismerőjével, Rákos István csapatvezetővel váltottam szót.

— Jelentősen megifjodott a csapat az elmúlt szezonban, hisz az átlagéletkor közel négy évvel sülllyedt és jelenleg 26 év. Egy két problémás játékosunk még mindig van, ezeket szeretnénk hazai nevelésű fiatalokA TÜZKAKAS

kai — mint Bari és Darabos — felcserélni. Az októberi átlépési terminusban sikerült két új embert Is átigazolnunk Lelák Marékét Szepslből (Moldava nad Bodvou) és Pater Juröot a trnaval járásból. Az edző kérdése megoldott, ugyanúgy az utánpótlásé, és a pálya is nagyobb kényelmet biztosít majd a nézőknek a szociális épület átadása után. Az edzések folynak és szeretnénk a téli kupában is megismételni tavalyi sikeres szereplésünket, amikor tíz csapat közül a harmadikok lettünk. Ami a bajnokság második félidejét illeti — tavaly ugye célunk volt a bentmaradás és végOlis a 9. helyen végeztünk. Most egy kicsit magasabbra tettük a mércét, szeretnénk a hatodik helyet megkaparintani. Ezt azért Is, hogy indulhassunk a Szlovák Kupában, hogy még több futballélményt szerezzünk a hálás közönségnek. Mindent egybevetve, az edző, a csapatvezető és a teljes szakvezetés nevében elmondhatom, egy szebb 89-es évet várunk, olyat, mely méltó lesz a fO- leki futball 80 éves dicső múltjához.

Kép és szöveg; POLGÁRI LASZLO

Az őszi idényben pályára lépett Játékosok; álló sor balról; Gulls, Tőre, Zdechovan,

Karakó, Ivanic, Jarábek, Győry, Mag, Vrá bel, Vigas

guggolnak; Zvoda, Magéra, Ruznon, Bodor, Darabos, Farkas, Simkovifi

Fülek—Losonc mérkőzésen több, mint négyezer ember volt, ami még a kassai (Košice) Lokomotíva mérkőzésein sem történik meg. De mi lehet még a titka a magás nézőszámnak?

— Érzésem szerint az is, hogy a csapat fele vagy hazai nevelésű, vagy a közvetlen környék labdarúgóiból áll. Ez ritka jelenség a ml osztályunkban, és annak köszönhető, hogy az utánpótlásnevelésnek nagy figyelmet szentelünk. Jelenleg hét csapatban 150 fiatal labdarúgónk kergeti a labdát. Közülük kerültek ki Tőre, Mag, Bodor, Zdechovan, Magéra, Darabos és a többiek, akik a nagycsapatunknak támaszai lettek. Mondjuk meg őszintén sem az edzési, sem a rehabilitációs feltételek tekintetében nem állunk jól, a stadionunkban csak tavasszal nyílik meg, de végre megnyílik az új szociális épület — mégis lelkesek, odaadóak és futballszeretők a nézők. Ez pedig nemcsak a játékosok, de a szakvezetés számára is úgy a jelen, mint a jövő szempontjából nagyon fontos.

Persze itt is vannak „idegenlégiósok". Velük leggyakrabban a volt „Vigadóban", a mai Városi Művelődési Központban lehet találkozni. Itt „rehabilitálódnak", rendszerint asztalltenlszeznek, vagy éppen videóznak, szórakoznak a klubtagokkal. Engem Is itt hozott velük össze a véletlen, s akkor is aránylag erős felállításban voltak. A csapat 'nagy öregje Ľuboš Zvada, aki a hajrára lesérült, de így Is három góllal terhelte meg ősszel az ellenfelek hálóját, a csapat Benjáminja Gyóry Zsolt, aki nyáron igazolt Ide a DAC Iflcsapatából, a trnaval JnraJ Jarábek az egykori elsöllgás válogatott Stanislav Jarábek fia a védelem egyik biztos embere, Gnlis Péter a 22 éves zselízl (Želiezovce) kapuvédő és a védelem oszlopa Eubnmir Simkoviö, akit itt csak SImlnek becéznek. A csapatszellemről, a kollektíváról, erősségeikről és vélt hiányosságaikról faggattam őket.

Egybehangzóan elmondták, jól érzik itt magukat, mindannyian a Kovosmaltban dolgoznak és a cég munkásszálójában laknak. Bár nem füleklek, egy cseppet sem érzik itt magukat idegeneknek és a nézők sem éreztetik ezt velük soha. Parádés hangulat uralkodik a mérkőzéseken, amit elsősorban a lelkes közönségnek lehet köszönni. A kollektíva, mely mostanában fiatalodáson ment keresztül egységes egészet képez, egy ösz- szeszokott homogén társaság. A csapat játékát Illetőleg már kicsit megoszlottak a vélemények. Gulls (kapus) Jarábek és Slm- kovlC (védők) azt vallották hiába védekeznek ők. ha a csatárok az ordítő gólhelyzeteket is kihagyják. Zvoda és Győri pedig amellett kardoskodtak, hogy ez mindegyik csapatban így van, meg aztán könnyű a védőknek, akik ebben az osztályban sajnos csak azt nézik hogyan elválasztani; a csaA Vigadóban vigadó futballisták; Zvoda, Győry és Jarábek

TéUdOben — félidőben

HOGYAN ÉBRED TÉLI ÁLMÁBÓL?

Vilii mar az ilíiipiara gomU

Tavaly karácsonykor a Csehszlovák Televízió Kupájáért folyó hagyományos asztalitenisz-torna XXVII. évfolyamának legnagyobb meglepetését Vlrai Roland, a Lokomotíva Bratislava fiatal versenyzője szerezte, aki magabiztosan verte ellenfeleit. Nagy siker ez még akkor is, ha nem rajtolt a tornán a teljes csehszlovák élvonal, mert néhányan különböző okokra hivatkozva lemondták a részvételt. Ott volt viszont az újdonsült' csehszlovák bajnok. Tomáš JanCf is, aki alig egy héttel korábban Jutott a cim birtokába Dunaszerdahelyen (Dunajská Streda). Az eredmény tehát mindenképpen Vimi Roland dicsértére válik, és mindjárt meg is lett a hatása, mert tartalékként máris nevezték a március végén, április elején zajló dortmnndi világbajnokságra. Es akkor még hátra van egy válogatóverseny meg egy rangos nemzetközi torna az NOK-ban. amelyek szintén beleszólhatnak a nevezés dolgába. Nem lenne meglepő, ha közben változna a rangsor és a nevezési lista. Mindenesetre úgy tűnik, hogy kezd beérni a csallóközi Vásárútrúl (Trhové Mýto) származó fiú kemény munkájának gyümölcse.

0 Hogyan értékeled a televízió kupáján elért eredményedet és a múlt évi szereplésedet?

— Azt hiszem, elég Jó évem volt. Már az év elején negyedik lettem az ellenőrző versenyen. Vegyespárosban megnyertük Szlovákia bajnokságát, s harmadik lettem párosban. Ezen a tornán jó formában játszottam, felszabadultan. Csak egyet sajnálok, hogy ez a teljesítmény nem egy héttel korábban Jött, az országos bajnokságon. Nagyon szerettem volna valamilyen jó eredményt elérni otthon, Dunaszerdahelyen. Ügy látszik azonban, hogy a nagy akarás miatt egy kicsit görcsösen mozogtam. Lélektanilag nem voltam képes megbirkózni a feladattal.

0 Pályafutásod szempontjából gyakorlatilag mit Jelent a prágai győzelem?

— Azt, hogy legalább három, négy hely- lyel előbbre kerülök a ranglistán.

0 S hol vagy most?

— Azt pontosan nem tudom. Tavaly a 9. helyre soroltak a csehszlovák ranglistán. De ismét csak azt mondhatom, hogy a rangsor szüntelenül változik.

0 Milyen erőt képvisel ma a csehszlovák férfimezőny, és kik tartoznak az élvonalába?

— Azok, akiknek a neve szerepel az előzetes vllágbalnoki nevezésben, tehát Panský, JanCI, Grman, a két Javúrek, a tartalékok; Cecava, Korbei és én. Ez az együttes egész jó nemzetközi szinten van. Egyébként az élvonal olyan kiegyensűllyozott, hogy az említett nyolc játékos közül bárki megverheti a másikat, és bárki lehet akár csehszlovák bajnok is. Erre alapoztam a bajnokság előtt én is, de nem Jött ki a lépés.

0 Az az érzésem, hogy pgész pályafutásodért sincs mit szégyenkezned. Tulajdon- J képpen honnan indultál és hol vált belőled élvonalbeli asztaliteniszező?

I — Szülőfalumban, Vásárúton a foci melI lett az asztaliteniszt Is űzték és még ma Is fizik. Édesapám is játszott, illetve játszik I még ma is, így már egészen apró koromban elég sokat megfordultam a pingpongasztal körül. Igaz, focizni jobban szerettem, és még ma is nagyon szívesen futballozok, de mihelyt elértem az asztalt, már az ütőt

is gyakran forgattam. Édesapámnak úgy tűnt, hogy elég jól megy a játék, ezért elvitt a DAC-ba, ahol az iskolai sportközpont tagja lettem. Ennek tizenhárom éve. Talán sosem tudom eléggé meghálálni édesapámnak, hogy minden nap elvitt és hazahozott az edzésekre, nemegyszer a mérkőzésekre, a versenyekre is. Szerencsém is volt, mert olyan edzők keze alá kerültem, mint Lichtblau vagy Mádéi László. Különösen Mádéi foglalkozott velem, tőle sokat tanultam. Szerintem akkoriban ő volt Szlovákia legjobb asztaliteniszezője. Ennek köszönhető, hogy már tizenhárom éves koromban az I. Szlovák Nemzeti Ligában játszhattam. Abban az időben, amikor az asztalitenisz fénykorát élte a DAC-ban, a- mlkor a nők felkerültek az első ligába, a férfiak, tehát ml viszont osztályozót játszhattunk az első ligába jutásért. Csak hajszálra maradtunk alul a Hutní montáže Ostrava csapatával szemben. Ma is azt állítom, ha akkor sikerül a feljutás, akkor legalább két, de lehet, hogy több évig is a legfelsőbb osztályban játszunk. Lehet,. hogy akkor másképpen alakult volna a du- naszerdahelyl asztalitenisz sorsa is.

0 Sokan neheztelnek rád, hogy távoztál.

— Sajnálom, de a további fejlődésem szempontjából ez nélkülözhetetlen volt. A szlovákiai asztalitenisz csúcsát ma a Lokomotíva Bratislava jelenti, meg aztán a testnevelést főiskolára járok, s képtelenség lett volna összeegyeztetni a tanulmányi kötelezettségeket és a sportolást. Még így is nehéz, szinte a napom minden perce be van táblázva. Naponta sok-sok kilométert teszek meg az Iskola, az edzőterem, a szálláshelyem és a különböző rehabilitációs berendezések között. Sajnos, engem Is bánt, a dunaszerdahelyl asztalitenisz Jelenleg válságban van.

0 Nem unod még?

— Tizenhárom éve naponta négy öt órát edzek. Néha van úgy, hogy egy kéi napra le kell állni, ki kell kapcsolni, lazíiani. De aztán annál nagyobb nekibuzdulással látok újra munkához. Többek között azért Is, mert az asztalitenisz olimpiai sportág lett. Klubtársnőm, Renata Kasaiévá, aki ott volt a szöuli olimpián, sokat mesélt az élményeiről. Azt mondja, soha olyan érzésben nem volt még része, mint ott, az olimpián. Senki se vegye szerénytelenségnek, hogy a barcelonai játékokon szeretnék én Is ott lenni. Persze tudom, hogy ezért nagyon sokat kell dolgozni.

PALÄGYI LAJOS

Vimi Roland a szülei társaságában, aMk nagyon sok áldozatot hoztak pályafutása érdekében. A szerző felvétele