Új Ifjúság, 1989. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1989-06-28 / 26. szám
# • U) wsssmrnssssm fflBAltti KULCSÁR TIBOR ROVATA N em bírta tovább hallgatni, kikapcsolta a rádiót. Ügy érezte, a KFT dala róla szól. Bement a szobájába. Nem gyújtotta meg a lámpát, így csak találomra vett ki egy kazettát a fiókból. Belekényszerltette a magnóba, aztán kitapogatta Jobbról a harmadik gombot és benyomta. Leült a sarokba a szőnyegre, összekulcsolt kezeivel átfogta felhúzott térdelt. Várta, hogy elinduljon a zeneszám: Gary Moore .Magányosa. Soha Jobbkor. A fiú a térdére hajtotta a fejét, hallgatta a gitár keserves sírását. Szeme Ardamica Zorán; — Ml van veled? — SzeretlekI — Én Is, csak... őbelé szerelmes vagyok. — Ne haragudj! Ügy látszik, nincs már mit tennem. Legyetek boldogok' A lelkiismereteddel meg ne hadakozz! Pedig úgy tűnt, összejön a dolog. A harmadik a legrosszabbkor bukkant fel. A lány azonnal tudatta a fiúval, hogy vetélytársa akadt. Azután teljesen összezavarodott. Nem tudott dönteni. A fiú sokáig várt. Már nem harszétverem a fejed, ha nem szereted!“ Ez a fiú hülye! Megkaparintott egy lányt, akiért más tíz évet adna az életéből, és azt sem tudja, örül-e neki, boldog-e vele, hogy egyáltalán szere- tl-e! — Halló! — Te vagy? — Én ... tudod .. > — Sírsz? — Azért hívlak, mert... mert valakinek el kell mondanom... — Ml történt? — Délután megláttam őt... azzal az eladólánnyal a cukrászdából.. csóko- lóztak .,. — Jól láttad? — Jól... Nem bírtam magamban tartani... Valakinek el kellett mondanom ... — A mocsok! — Te mindig megértettél... Most nem arról van szó, hogy visszakönyörögjem magam... — Ezzel tisztában vagyok. — Ügy szeretem! Vagy szerettem,., már nem is tudom.., Farkasszemet nézve a nappal sarkából kigurult az első könnycsepp. Lefolyt egészen a szájába. Sós volt és keserű. Ekkor tört ki belőle a sírás. Felkapta a lejét, beleverte a falba, de ezzel a fájdalommal nem törődött. Pedig ez sem volt semmi! Testét hosszasan rázta a zokogás. Egészen addig, amíg a zene el nem csitult. Gyorsan kikapcsolta a magnót. Vissza akarta tekerni a dalt az elejére, de meggondolta magát. Hirtelen elöntötte a düh. A sötétben Is megtalálta a Slayer e- gyüttes kazettáját. Az -őrjítően vad ze- hében mliídeh pillanatnyi érzése benne volt. A tizenötödik taktus után ösz- szeroppant kezében a szalag műanyag doboza. Cserepei a szőnyegre hulltak. Fülében lassan egy másik dal kezdett el zúgni. Előbb csendesen, majd egyre hangosabban. Végül már nem Is hallotta a Slayert, csak a KFT-t: „De Jó neked, ez egy fantasztikus lány, és téged szeret.“ — Miért éppen ő? — Nem tudom. — Szebb? Jobb? Okosabb? — Mit tudom én. — Egyáltalán mit tudsz? — Szeretem. — Mennyivel vagyok rosszabb mint ő? — Ne légy Ilyen!-- Milyen legyek? Mondd meg, és olyan leszek, csak... — Kérlek, ne kiabálj rám! — Bocsánat, de mit vársz tőlem? Ezek után?! — Megértést. Hidd el, én nem azért, hogy téged megbántsalak... Én, én nem ellened... — Tudom, mindig rendes voltál. Miért vagy te Ilyen átkozottul rendes? Miért? Hogy az az elégtételem se legyen meg, hogy haragudhassak rád?! colt. Hónapokkal ezelőtt kiteregette a kártyáit. Nem tehetett semmit. A lányon volt a sor, hogy lépjen. „De jó neked, ez egy fantasztikus lány, és téged szeret“. Hogy lehet ezt kibírni? öt szereti! Látta őket az utcán. Nagy volt közöttük a távolság. Ha nem tudja, eszébe sem Jutott volna, hogy együtt Járnak. Miért nem meri megfogni egy ti annak a lánynak a kezét, aki szereti? Mi folyik az ereiben? Aludttej? S egy ilyen győzte le?! Tulajdonképpen örülnie kellett volna, de megsértődött. Nem tartotta méltó ellenfelének azt, aki leterítette. „... ez egy fantasztikus lány, és...“ És ezt szereti? Nem hagyhatja any- nylban. Ojra megpróbálja. Hiábavalóság! Ismeri a lányt. Nem fogja tudni visszahódítani. Azt esetleg elérhetné, hogy ejtse a srácot, de hogy őt, ismét őt szeresse, azt már nem. Akkor meg minek? , .. ,De jó neked...“ — Szervusztok. — Szia! Hogy vagy? — Vagyok. És te? — Jól. Hiszen tudod. — Örülök. Tényleg! Boldogok vagytok? — Én nagyon. Kösz’, hogy nem balhéztál. — Hát te? Boldog vagy? — Elvettél tőlem egy ilyen lányt, és nem tudod, nem mered bevallani, hogy boldog vagy? — Nem vagy boldog? — De, azt hiszem, az vagyok. — Na, én sietek. Szervusztok! „De Jó neked, Hallgatta a lány hümmögő sírását, és egyszeriben minden eddig elfojtott indulata kitört belőle. Lecsapta a telefonkagylót. Nemcsak a lányt sajnálta, hanem önmagát Is Teljesen megőrült. Felrántotta a cipőjét. Kabátot sem vett, kirohant a lakásból. Futott az utcán... Amikor kiengedték, napfényes reggel volt. Kilépett a kapun. Elindult a lányhoz. Csicseregtek a madarak, gyerekek futkároztak a Járdán. Az ég tiszta volt. Az egész egy kimondottan glccses képpé állt össze benne. A lány anyja nyitott ajtót. — Elköltözött. ... Kéred a címét? — Igen. Leírta, átadta. — Köszönöm ... Arról a fiúról.,. tud valamit? — Összerakták. — Viszontlátásra. — Azt hiszem, szeretett téged. Reménykedve njegfordult: — Nem üzent semmit? — Nem. Hazament. Benyitott a lakásba. Senkit sem talált otthon. Á szobájában a redőnyt lehúzva találta. A magnóban még mindig ugyanaz a kazetta volt. A szőnyegen Is hevert néhány műanyag darabka, amelyeket annak idején nem szippantott fel a porszívó. Leguggolt. Lassan fölszedegette őket. Egy Ideig az ágy szélén üldögélt. Eszébe Jutott, hogy a cédulát a lány címével letette valahová. Gondolta, meg kellene keresnie, de valahogy nem volt hozzá ereje. Sötétnek érezte a helyiséget. Meg mindent. Az ablakhoz ment. Fölengedte a rolettát. A szobácskát elárasztotta a fény. Farkasszemet nézett a nappal. Sokáig bírta hunyorgás nélkül. Z. Németh István versei: Babilon Ereszkedj térdre a fűzfák előtt. Számolj magadban ezerig. Már nem Is vagy az 6 szolgájuk: Tiltott csillagok vezényelnek. Leolvadt páncélzatod nem szorít. Kardodban férgek fémet rágnak. Rád szó! egy égi hang, de már nem csapnak be Babilon kirakatai. Bach amerre nézek mindenütt orgonák porcelánfehér billentyűi a temetőnek s mint óriási módosítójelek meredeznek belőle a keresztek Késő utazás Már nem utazok veled a térképen Te sem vagy, a térkép Is elveszett S az utazás a lélekig dübörgő hajszálvonatok Intelme lett. Nem laksz Itt, sejtem öröklakása üres Bolyongsz a múltban, nincs hova menned Meg kell, hogy bocsássák mindent Mikor a sínekre fekszem benned Prékop Ivett versei: Genezis Persze, azt mondtam, persze hogy köpöm a verset, már miért ne, ha egyszer fáj, hát persze hogy egyszerre köpöm ki, nem forgatom a számban, hogy óvatosan egymás mellé rakjam az omladozó szavakat. Kín, egy pillanat: » szavak, odafröccsentve a papírra. Azt álmodtam azt álmodtam hogy a vers nagy fehér mező és néha virág nyílik benne Váratlan szituáció Arcomba csapott egy hirtelen gondolat Lázasan keresgélni kezdtem álarcaim között melyik illik legjobban a helyzethez. K. Zs.: írása kissé szürkébbnek, kidolgozatlanabbnak tűnik a korábbiaknál. Nyelvl-stllisztlkal szempontból is felszínesebb, helyenként pl. Ilyen mondatokkal: „Szóval felrúgsz mindent, amit rád építettünk?“ Írásai szerkezetében Is próbáljon más, újabb, az eddig alkalmazottaktól eltérő megoldásokat keresni. Sz. K.: Versel Irodalmi tájékozottságát igazolják, írásainak elsősorban olvasmányélményei az Ihletől. Továbbra is erősen szentimentálisak. Sz. I.: Verselt maga Is nagyon kezdetlegeseknek tartja, "irtekltdlete példásan rokonszenves és helytálló. Érzéseinek, vallomásainak őszintesége nem párosul kellő művészi megfogalmazással. Talán — P. G.: Az utcán II. című írása Jól megírt, hangulatos jegyzet (vagy tárca, karcolat, glossza?). Közlésre viszont lapunkban terjedelmi okoknál fogva kevés az esélye. Jelentkezzék Ismét novellával, elbeszéléssel. Vízenjáró: Novellája tetszett. Idővel közöljük, ezzel kapcsolatos kérését is figyelembe vesszük. Verseiből a közeljövőben néhányat szintén közlünk. Nem csupán terjedelmi okokból, első-, sorban a rövldebb, tömörebb verseket választottuk. A. Z.: Verselt és fordítását alkalom- adtán közöljük. Fordításaihoz legközelebb az eredeti írást is mellékelje, s küldjön újabbakat. J. K.: Búcsú és remény című novellája sikeres próbálkozás, de közlésre még nem érett. Az alapjában szokványos történet elbeszélése helyenként mesterkélt, kitalált. „Hogy őszintén be- valljam, nem rendelkezem nagy élet- tapasztalatokkal“ — írja kísérőlevelében. Tizennyolc évesen nem Is rendelkezhet. Próbálkozzék tovább, s Idővel jelentkezzék. Ifj. J. J.: Augusztusi kaland című írása sikeres próbálkozás, de úgy érezzük, a fiatalabb korosztálynak való. Próbálkozzék írásával valamelyik hazai lap gyermekrovatánál. Evelin: Verseiben láthatóan a korszerű kifejezésmódra törekszik. Verseiben még Inkább csak a szándék dicsérhető, sok bennük az erőltetettség, képzavar. Szávitri: Ismerőse problémájának a megoldására nincs módunk vállalkozni. Magyar nyelvű lapjaink szerkesztősége Is keres időnként munkaerőt hasonló állás betöltésére. Írásai meglehetősen kiábrándult, pesszimista lelkivilágot tükröznek. Hangvételük őszinte, de egyelőre nem érik el a közölhetőség szintjét. Rémálom: Versel közül a rövid, tömörségre törekvő próbálkozásai tetszettek, mint például a Címtelenül. A beteg század könyörgése című hosszabb vers- kompozíciót erején felüli vállalkozásnak érezzük, ön még csak tizenöt éves, tanuljon, tájékozódjék, s idővel jelentkezzék.
