Új Ifjúság, 1989. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-18 / 3. szám
új ifjúság 7 Serge Meitinger* versei Holdkelte a tengeren nosztalgikus várakozás a bizonyosság kőzetében arcképek melyeket a percek ereje tépáz mellettünk szüli egy másik fény hasadását felszabadítván a dolgok láthatatlan arcát a sorsot egy sárga korong robbanása az Ibolyaszln magmán túl és a kis árboc vásznán túl úszván előzvén érkezvén a láthatatlan kísérlete az ég tengerében tükröződve megmerevedett szemhéjak néma szemlélődés a nézés észrevétlen bomlása egy másik képmás kórelőzménye Bukás és vérfürdő Két Brueghel-kép előtt A hóhért sosem látod szemből az öldöklés ráncaitól barázdált elviselhetetlen viaszfigura, csak alávaló nagy feladata fölé hajoló hátát. Az arc nélküli gyilkosok szétszéledvén mint Iszapos árapály a tlamand partokon, kapuknak ütközve, melyeket sarkukból kiemelnek, kitépvén szüléik karjaiból a csecsszopókat hogy nyakukat szegjék. Egy frenetikus mulatság, minden hősiességet nélkülöző, láthatatlan arra: az Inkvizíció hosszú késel. Álba herceg spanyoljai? (A legyilkoltak mindig ártatlanok, s a vérfürdők mindig ' nálunk történnek.) Annak a képe sem látható, aki áldozatokra vadászik az ártatlanok között — misztikus agressziójának áldozata keresztbe tett lábakkal — olló a hab fölött, egy egyszerű dolgozó esélye, akt a hullámok sorát próbálja a partra gyűjteni. A küszködő emberiség felejthetetlen figurája. BALAZS F. ATTILA fordítása *Serge Meitinger (1954) fiatal francia költő, esszéírő, nyelvész. Raneos francia és belga lapok, folyóiratok munkatársa, az ű|abb francia irodalom egyik legeredetibb, legtisztább képviselője. Nagib Mahfúz Amikor a csalogány azt mondja... Az iskolán végigfut a fontos hír: az új Igazgató megérkezett, ö maga a nöi tanáriban hallotta meg, ahol éppen az aznapi órák anyagét nézte át. Feltétlenül gratulálnia kell neki, gondolta, a többi kolléganőjével együtt, s ebből az alkalomból kezet Is kell majd fognia vele. Ettől egész teste megborzongott, de a dolog egyszerűen elkerülhetetlennek látszott. Egyik kolléganője megjegyezte: — Nagy képességű ember, és a szigoráról is híres. A valószínűség persze mindig is fennállt, s most Íme, be is következett. Keskeny arca teljesen elfehéredett, nagy fekete szemeiben félelem telepedett meg. Aztán eljött az óra, s a tanárnők illedelmesen, köpenyükben elindultak az igazgató szobája felé. A szoba ajtaja nyitva volt, maga az igazgató íróasztala mögött, állva fogadta az érkezőket. Közepes ter^ metű, hízásra hajlamos, kerek képű, görbe orrú, dülledt szemű férfi volt, durva, vastag, fv alakú bajusszal, amit mintha még vajjal is kenegetett volna. Könnyű léptekkel haladt az Igazg^ató felé. s eközben tekintetét le nem vette a férfi melléről, el akarván kerülni, hogy a szemébe nézzen. Vajon ml tükröződhet most a férfi szeméből? Végül kezet fogtak: a nő vékeny kezét durva férfikéz rázta meg, s az igazgató érdes hangon csak annyit mondott: — Köszönöm. A nő hátat fordított neki és elegáns lépésekkel távozott, szinte teljesen el is feledkezve napi gondjairól. De mégsem volt igazán jól, több tanítványa meg is jegyezte: — A tanárnő nagyon Ideges. Lakására hazatérve (a Piramis út elején lakott), átöltözött, és az anyjával együtt ebédhez ült. Az anyja, arcát látva, meg is kérdezte: — Tán csak nincs valami baj? Röviden csak annyit válaszolt: — Badrán .,. Badrán Badavl... Emlékszel még rá? Igazgatónak nevezték ki az iskolánkba. — Csak nem?l Rövid hallgatás után hozzátette: — A dolognak persze ma már semmi jelentősége nincs, hiszen régen elfelejtett ügy ez már. Ebéd után visszavonult a szobájába, hogy pihenjen egy kicsit, és hogy dolgozatokat javítson Mintha teljesen el is felejtette volha a férfit. Pedig dehogy felejtette el! Meg sem tudná talán mondani, hogy hányszor fordult meg az emlékezetében az elmúlt években Hogy is felejthetné hát el teljesen?! Azt például, amikor először jött hozzá)uk, hogy matematikából korreptálja öt. Tizennégy éves volt akkor. De még be sem töltötte a tizennégyet. A férfi huszonöt évvel volt idősebb nála, szegény megboldogult édesapjával egyidős. Akkoriban azt mondta róla az anyjának: — Ennek a férfinak kusza ugyan a külseje, de jól magyaráz. Mire az anyja így válaszolt: — Mit számít a külsejje, a fontos az, hogy hogy magyaráz. Rendkívül ügyesen tudta felkelteni az érdeklődést egy-egy kedves anekdotával. Szeretett együtt lenni vele, és sokat tanult tőle. Nem is érti, hogy történhetett meg mégis, ami megtörtént? Annyira naiv volt még, hogy semmi olyan változást nem vett észre a férfiban, ami felkelthette volna a gyanúját. Egy nap a szülei elmentek hazulról a nagynénihez, s így egyedül maradt vele a lakásban. Semmiféle kétség nem élt benne a férfi iránt, akit valósággal második apjának tekintett. S ezek után hogy történhetett meg mégis, ami megörtént? Anélkül, hogy szerette volna a férfit, vagy Gály Katalin: Hová, merre? kívánta volna, megtörtént, ami megtörtént. Rémületében csak annyit tudott kérdezni: — Ml ez? Mire a férfi azt mondta: — Ne félji Ne szomorkodjl őrizd meg magadnak a titkodat. Amikor majd felnősz, megkérem a kezedet. Be is tartotta a szavát, és eljött, és megkérte a kezét. Ekkorra azonban ő már érettebbé vált, és felfogta tragédiájának nagyságát. Semmiféle szeretetet jagy tiszteletet nem érzett a férfi iránt, ellenkezőleg a lehető legtávolabb volt az álmaitól és a tisztaságnak attól az eszményétől, amit magában kiformált. De hogy térjen ki az ajánlat elöl? Apja akkor már két éve halott volt. A férfi bátorsága az anyját is meglepte, de csak annyit mondott a lányának: — jól tudom, mennyire ragaszkodsz a személyes függetlenségedhez, ezért rád bízom a döntést. Fontosán átérezte. mekkora dilemma elé került. Vagy elfogadja az ajánlatot, vagy egyszer s mindenkorra bezárul körülötte a világ. De hogy vállalkozhatna olyasmire, amit utál? Ö, a szép gazdag lány akinek erényességét egész Abbásziában* példaként emlegetik, nem kerülhet biztos csapdába, még akkor sem, ha a férfi ott áll mellette, és vágykozó szemekkel lesi a válaszát. A férfi erejét éppúgy utálta, mint saját gyengeségét. Hogy annak Idején a férfi visz- szaélt a naivságával. az egy dolog, de hogy most. felnőtt korában is 6 legyen a nyertes, azt már nem engedheti meg magának. Azt mondta neki a férfi: — íme, betartom a szavamat, mert szeretlek. Aztán még azt is mondta: — Tudom, mennyire szeretsz tanítani, ezért lehetőséged lesz majd továbbtanulni a TTK-n. Életében még sohasem volt olyan dühös, mint amikor ezt meghallotta. A kényszert ugyanis éppúgy elvetette, mint az aljasságot. íme azután egyáltalán nem esett nehezére feláldozni a házasságát a magányáért Ezt válaszolta hát: — A magányosság csak a kishltűek világában számít magányosságnak. Aztán azt is észrevette, hogy a férfi a vagyonára is spekulál. Ezért aztán az anyjának egyszerűen csak annyit mondott: — Nemi Mire az anyja így válaszolt: . — Csak azt csodálom, hogy nem rögtön aZ első percben döntöttél így. A férfi később az utcán állta el az útját; — Hogy utasíthattad el az ajánlatomat? Nem méred fel, milyen sors vár rád? Olyan élesen válaszolt neki, amire a férfi egyáltalán nem számított: — Bármilyen sorsot inkább elfogadok, mint hogy hozzád menjek feleségül. Befejezte a tanulmányait és munkát vállalt, hogy kitöltse az idejét. Egy iskolában tanított. Többször is lehetősége lett volna arra, hogy férjhez menjen, 6 azonban minden ajánlatot elutasított, olyannyira, hogy az anyja meg is kérdezte: — Senki sem tetszik neked? Mire udvariasan csak annyit válaszolt: — Tudom, hogy mit csinálok. — De az idő múlik — mondta az anyja. — Ha múlik, hát múljon, én azonban elégedett vagyok.., így teltek hát az évek. El is kerülte a szerelmet, meg félt is tőle. Minden erejével arra törekedett, hogy élete inkább csendes és kiegyensúlyozott legyen, mint boldog. Próbálta meggyőzni magát arról, hogy a boldogság nem korlátozódik csupán a szerelemre és az anyaságra, és egyáltalán nem bánta meg, hogy olyan kemény elhatározásra jutott. S ki tudja, mit rejteget számára a holnap Sajnálatos, hogy a férfi most ismét feltűnt az életében, s hogy mostantól kezdve naponta együtt kell dolgoznia vele. s szinte biztos, hogy nem mulasztja majd el felidézni neki a múltat, a fájdalmas Jelenné tenni azt. S tényleg, amikor először együtt maradtak az igazgatói irodában, meg is kérdezte a nőt; — Hogy megy a sorod? Hidegen válaszolt neki: — A lehető legjobban. Kis habozás után a férfi megint megszólalt: — Szeretnélek megkérdezni... Szóval szeretném megtudni, hogy férjhez mentél-e már? Olyan hangsúllyal válaszolt neki, amivel éreztette; nem kívánja folytatni a témát: — Ahogy mondtam, a lehető legjobban érzem magam. JUHÁSZ ERNŐ fordftása * Kairó egyik negyede. • • A Nobel-bizottsAg ismét olyan írónak Ítélte a díjat, akiről bizony nem sokat hallott a magyar olvasó. Nagib Mahtúz az 1912-ben született egyiptomi író ugyanis — bár hazája élő klasszikusa — számunkra majdnem ismeretlen. Eddig egy regényét és néhány elbeszélését ismerhettük csak meg, most majd bőségesen pótolhatjuk a mulasztást és ezt biztosan őrömmel meg is tesszük hiszen — ahogy ez az elbeszélése s mutatja — igazi mestere a szónak, és érzékenyen meg tndja rajzolni alakjainak a jellemét Is. Robert Rozsgyesztvenszkij Levél Sz. Ny. Fjodorov professzornak * Szvjatoszlav Nyikolájevlcs, ön egy Isten nálunk mindenben ami a látást Illeti. Ha megengedi, szeretném pár szóra elszólítani a betegeitől s beszélgetni arról, amit úgy csodálunk. Feltennék egy kérdést, e kérdés engemet szüntelenül Izgat és nyugtalanít: mitől vakulnak meg a látó emberek, miben látja a tömeges vakság okait? Betegség, ugyebár. Itt nem Jöhet szóba, eljön egy bizonyos Idö-zóna, s aztán — vezetők és nem vezetők, akik jól láttak azelőtt, egyszer csak, mintegy parancsszóra, vakon járnak tapogatózva. És fiero késztetnek még részvétre sem i.. Majd ép nyüzsgőkké válnak hirtelen. Ha ez törvény, akkor ostoba, rossz törvény, Vaszavának én Is áldozata lettem, engemet is, mint másokat háromszor magával sodort a vakulás-örvény majd látá.somat háromszor újra visszanyertem. Három korszak. Három büszkeség. Három szégyen. Három győzelem, háromszor — téves tettek. Ez mind eszünkbe hozhatná, már okulásképpen a Jelszavakat és látomásokat és mindazokat, kik minket úgy vezettek. Tudni — semmi sem volt, amit tudtunk is. hallani — hallottuk némák kesergését, professzor Szvjatoszlav Nylkolájevics, hiszem, hogy a hályog most levált végképpl Kitörünk a bűvös körből! Hívnak hasznos tettek. Nem járom már körbe a szörnyű vakpályát... De azért... nem tudna oly gyógyszereket: ki lát, ne vessze el .soha a .szeme világát? PETRIK JŰZSEF. fordítása *Sz. Ny. Fjodorov — világhírű szovjet szemsebész. a
