Új Ifjúság, 1989. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1989-06-14 / 24. szám

új ifjúság 3

(Az úgynevezett didaktikus teszteket nálunk csak az alapiskolákban alkalmazzék, mégpedig kétfélét. Az egyiket a pedagógu- sokuak, a másikat a tanfelügyelfiknek ál- Iftották össze. Hasonlóan a szlovák iskolákhoz, a magyar tannyelvű iskolákban Is megszerkesztették ezeket a teszteket. Nagyobb részük fordítás, de a nemzetiségi iskolák sajátos tantárgyaihoz — mint a magyar nyelv ás Irodalom, szlovák és orosz nyelv oktatása — kUlön tesztek készültek. De mire is jók ezek valójában? Nézzük először a bratlslavai Duna Utcai Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola tanárainak véleményét!)

MORVAY LAJOS Igazgatóhelyettes, matematika-fizika szakos: — Egy-egy témakör befejezésekor, összefoglalóként jól használhatók ezek s tesztek, mert tartalmazzák az Ismétléshez fontos kérdéseket. De a válaszok, értékelésének és osztályozásának kritériumait túl szigorúnak tartom.

KONCSOL KATALIN magyar szakos tanár: — Az a tudat, hogy írásbeli dolgozatot Írnak, már eleve Idegességet és szorongást kelt a gyerekekben, amit csak fokoznak a tesztek használatára vonatkozó, általam fölöslegesnek tartott előírások. Például meg van adva, hogy egy-egy tesztet mennyi idő alatt kell kitölteni. Az oldalak alján pedig ott a felszölftás: „Csak akkor fordíts, ha engedélyt kapsz rá!“ így elvben nem lenne lehetőség arra. hogy a tanuló előbb a számára könnyebb feladatokat oldja meg, s csak azután térjen vlsz- sza a nehezebbekre. A tesztek keltette szorongásnak több negatív hatása van. Az egyik, hogy idegesen írnak a gyerekek, s ezáltal romlik az írás külalakja Is, a másik például az, hogy a gyengébb tanulök még saját képességeiknél Is gyengébb eredményeket érnek el.

KISS EDÉNÉ történelem szakos: — Történelemből évente öt-hat tesztet kellene megíratnom, s ebben tulajdonképpen benne van az egész tananyag. Ez szerintem túl nagy megterhelés a tanulóknak, hiszen mindenre nem emlékezhet. S ha ehhez még azt Is hozzávesszük, hogy egy-egy tesztet húsz perc alatt kellene megoldaniuk!...

DOBOS LASZLÓNÉ szlovák szakos: — Valamire azért jő a teszt, de a tanulók értékelésekor semmi esetre sem lehet kizárólagos jelentőséget tulajdonítani neki. A teszt a maximális követelmény, a szlovák nyelv és Irodalom esetében ez .a követelmény nem mindig egyezik a tantervvel és a tankönyvvel. Én például a negyedikeseknek készült tesztben olyan kérdést is t^áltam, amelyet a gyerek még meg sem wthetett, nemhogy megoldhatott volna: Az a tapasztalatom, a tanulók csak akkor tudják jól. megoldani ezeket a feladatlapokat, ha az írás előtt egy-két órát arra szánok, hogy a fesztre felkészítem őket. Ügy gondolom, a didaktikus tesztek legjobb alkalmazása az lenne, ha érdemjeggyel nem értékelnénk őket. csak a tananyag Ismétlését segítenék elő úgy. hogy megoldásuk közben a tanuló a tankönyvet Is lapozgathatná.

(A bratlslavai Pedagógiai Kutatóintézet dolgozta ki az alapiskolák egyes tárgyainak tantervét, és az ö koncepciójuk, javaslataik alapján készülnek a tankönyvek is. Természetes lenne tehát, hogy az ezekhez kapcsolódó didaktikus tesztek alkotásában

MIRE JO

a didaktikus teszt?

A diák tudásának, a tanári munka hatékonyságának ellenőrzése és objektív értékelése nem egyszerű feladat. Az - a célra használatot módszerek egyike a didaktikus teszt. Csakhogy ennek is vannak hátrányai, a kizárólagosan a tesztekre alkalmazott következtetések sokszor bizony hibásak.

is részt vegyenek. Csakhogy a kutatóintézet magyar osztályának két szakelőadója, Bernáth Erzsébet, a szlovák nyelv és irodalom, valamint Egri Erzsébet, a magyar nyelv és irodalom felelősa azt állftja, hogy ök a didaktikus tesztekkel már csak azok kész állapotában az iskolákban találkoznak. Gyakran úgy, hogy a tanárok panaszkodnak ezekre a tesztekre.)

BERNATH ERZSÉBET: — Míg Itt, a ku- kutatőlntézetben szlovák kollégáink vagy szerzőként, vagy birálöként részt vesznek a didaktikus tesztek készítésében, addig ml ebből a munkából teljesen kimaradunk. Amikor annak idején, az 1980/81-es tanévben, az ÚJ oktatási koncepció bevezetése után elkészültek a szlovák nyelv és Irodalom tanításához a didaktikus tesztek a magyar tannyelvű alapiskolák ötödik évfolyam számára — és ezek a tesztek nem voltak összhangban sem a tantervvel, sem a tankönyvekkel — levélben kértük a minisztériumot, hogy vonja be a kutatóintézetet Is a didaktikus tesztek alkotásába. Mindez tehát kilenc évvel ezelőtt történt, de a helyzet azóta sem változott. Annak ellenére sem, hogy szóban már többször és újfent kértük erre az illetékes minisztériumot, sót a közelmúltban írásom Is megjelent ezzel kapcsolatban az Oj Szóban.

EGRI ERZSÉBET: — A szerzők nem kérik ki a kutatóintézet véleményét, holott szerintem erre nagy szükség lenne. Már csak azért Is, mert sem a magyar, sem a szlovák nyelv és Irodalom oktatásához készülő tesztek szerzője nem gyakorló pedagógus, sót, az egyik egészen más Jellegű munkakörben dolgozik. Így egyeztetni kellene a tanterv elvárásait a tesztek kérdéseivel.

BERNATH ERZSÉBET: — Szinte megmagyarázhatatlan, de sajnos, nekünk, a kutatóintézetnek a tanfelügyelőkkel semmilyen kapcsolatunk nincs. Nem kapunk tőlük visszajelzéseket, Javaslatokat, holott tudom például, hogy a tanfelügyelők egy- egy Iskolában a diákok tudását, a nyelv- oktatás színvonalát szinte csak a tesztek alapján értékelik. így van ez a szlovák nyelv esetében Is, amit én ezt képtelenségnek tartok. A szlovák nyelv oktatásának fő célja a kommunikatív készség elsajátítása, s ez a didaktikus tesztekkel nem mérhető le. A teszt fontos, de nem egyetlen s kizárólagos eszköze a felmérésnek. Sajnos, lassan már oda Jutunk, hogy a tanárok a teszteket tanítják, s nem a tananyagot. Ráadásul nem egy helyen tárgyi tévedéseket is találtunk ezekben a feladatlapokban, így azok félrevezethetik a tanárt is, a diákot is.

(Az SZSZK Oktatásügyi, Ifjúsági és Test- nevelési Minisztériuma az, amely az oktatási koncepció és a tantervek alapján megrendeli a teszteket a bratlslavai Pszicho- diagnosztika és Didaktikai Tesztek nevű vállalatnál. A minisztérium tesz javaslatot a didaktikus tesztek szerzőinek és blrálúi- nak személyére is.)

FIBI SANDOR, az oktatásügyi minisztérium Nemzetiségi Iskolákat Irányító önálló osztályának vezetőja.

— Sajnos, a didaktikus teszteket a gyakorlatban rendkívül félreértelmezik. A tesztek célja az, hogy a pedagógus saját munkáját ellenőrizze vele, de a valóságban nem saját magát, hanem a tanulókat bírálja felül. Az sem Jó, hogy a tanfelügyelők az Iskola értékelésének egy formáját látják benne, főleg úgy nem, ha egy- egy iskolában csak egy alkalommal alkalmazzák ezeket a teszteket. Annak lenne csak értelme, ha a tanfelügyelők több éven keresztül figyelnék az adott iskolát.

— Volt-e már példa arra, hogy a tan- felügyelők a didaktikus tesztek alapján tettek javaslatokat az Iskolák életébe való adminisztratív beavatkozásra?

— Ilyen Javaslatokról nem tudok. Csak figyelmeztettek a mulasztásokra, különösen az új tanterv bevezetésekor, amikor is a tesztek a koncepcióban meglévő hiányosságokat mutatták ki.

— Milyen szempontok alapján választja ki a minisztérium a tesztek szerzőit és bf- rálőlt, s mikor kerül egy-egy didaktikus teszt jóváhagyásra, mikor lehet a gyakorlatban is használni?

— A tesztek szerzőiről nem a gyártó vállalat dönt, hanem a minisztérium. Igyekszünk úgy kiválasztani, hogy jó szakemberek legyenek a szerzők. Általában az az elv érvényesül, hogy ha a szerző nem gyakorló pedagógus, akkor a bíráló legyen az. A tesztek megszerkesztésében pszichológusok is részt vesznek, közösen alkotják meg a szaktantárgyban járatos szerzővel a tesztet. Ez azonban még csak javaslat, tervezet, melyet négy-öt Iskolában, körülbelül 200—250 gyerekkel kipróbálnak, s az Itt szerzett tapasztalatokat Is felhasználva alkotják meg a végső formát, s ezt hagyják aztán jóvá. Olyan Iskolai dokumentumot alkotni, hogy az mindenkinek megfeleljen, egyszerűen lehetetlen. így van ez a didaktikus tesztekkel is. Tény, hogy a gyakorlatban használt teszteknek hiányosságai vannak.

— Sokszor éri az a vád magyar tannyelvű alapiskoláinkat, hogy tanulóikat nem tanítják meg jól szlovákul. A Pedagógiai Kutatóintézetben azt állították, hogy a tanfelügyelők az iskolák nyelvoktatásának szintjét szinte csak a tesztek alapján értékelik. Ml erről az ön véleménye?

— A tesztek csak a felmérhető jelenségeket tudják ellenőrizni, de azt, hogy a tanuló a szerzett Ismereteket hogyan tudja a gyakorlatban alkalmazni, már nem. Nem lehet tesztekkel megállapítani, hogy milyen a gyerekek nyelvi készsége. Azt viszont Igen, hogy milyen az a bázis, amelyre a gyerekek a szlovák nyelv használatakor építhetnek. El kell még mondanom, hogy a nemzetiségi iskolák tanulóinak szlovák nyelvi felkészültségét értékelve mindenképpen figyelembe kell venni azt, hogy nem mindenki rendelkezik azonos nyelvi képességekkel, és azt is, hogy egy- egy Iskolának milyen a nyelvi közege, milyen nyelvi környezetben nőnek fel a ta- ,■ nulök.

A tanárok és pedagógiai szakemberek részéről sok bírálat éri a didaktikus teszteket. Ogy tűnik, hogy ennek ellenére van létjogosultságuk, csak a használatuk mikéntje az, amin változtatni kellsne.

KLINKO ROBERT (Illnsztráclús kép)

A GÉP ÉS A FOTOGRÁFUS

Ml a fénykép? — tették fel a kérdést számtalanszor századunkban Egyesek pusztán technikai produktumnak, újkori találmánynak vélték, mások a legmagasabb szintű művészetnek találták, sőt, voltak, akik a legkorszerűbb művészeti ágnak tekintették Ma már tudjuk; ez Is, az is, amaz Is Egy egy fényképet a modern művészetek galériájában őriznek, és ez nem véletlen, mert a fényképezőgéppel csodákat lehet művelni.

Az ember tanulhat általa megismerheti maga körül a világot, amely körülveszi, de amelyről nem sokat tud addig, amíg a gép lencséjével be nem fogja a látványt.

Erre a felismerésre akkor jutottam, araikor láttam, hogyan, milyen körülmények között készítette Oroszlámos György fotóművész apró színes felvételeit. Egy alkalommal ugyanis Oroszlámos György, aki a nyárasdi (Topofnfkyl alkotótáborban a „túl" Komáromhól járt át, miközben a fiúk az akvarellpapírjalkkal áztatták a Kis-Duna hordalékos. faleveleket, levélfoszlányo- kat nioszatcsomökat ringató vizében, ezeket a ..semmiségeket“ fotózta, majd pedig érdekesnél érdekesebb „absztrakt“ felvételekkel jelentkezett a kiállításokon

A fényképezőgép lencséjével és a celluloidszalaggal tehát megállíthatjuk az Időt, de a tárgyakat, jelenségeket, a látványt Is Jobban szemügyre vehetjük! A felvételek tanúsága szerint a kettétépett levél szélei foszforeszkálnak. sugárzik a tárgy — vagy legalábbis érdekes fényjelenségek veszik körül —, és az ember, nézve ezeket a fényképeket, olykor az álmait, furcsa látomásait, különös érzéseit látja viszont a papíron.

' De a fényképezőgép még ennél Is többre képes. Elindítja nemcsak a képzeletünket, magát az embert Is: és átgyúrja, -formálja, gondolkodó, alkotó, árzó lénnyé alakítja azt, aki egyszer komolyan a kezébe vette a gépet. Ezt tette Oroszlámos Györggyel Is, aki most már egészen más, de annál érdekesebb emberként jelentkezett a cslcsól galériában.

A kiállítás tanúsága Szerint ugyanis először volt a gép és a fiú — talán egészen apró fiúcska, vagy lehet, hogy felnőtt, aki kezébe vette a gépet. A celluloldszalag még üres, de talán üres marad az első kifényképezett tekercs Is. mert az ember az elsőt rendszerint elrontja Ha meg nem rontotta el, milyen felvételek is ezek, mit képesek megmutatni a világból, egyéniségünkből? Lassan aztán sikerül megörökíteni a családot, a legszűkebb környezetünket, majd a várost, annak eseményeit. A képek, tíz-húsz év múlva kikerülve a dobozból — amelyben sajátos „levéltárként“ mindenféle lommal együtt összegyűltek —, régi kis poros történetek, jelentéktelen események megmosolyogtató dokumentumai, jóllehet a maguk korában nagy fontosságot tulajdonítottunk ezeknek az eseményeknek.

Utána következik a keresés, az egyéniség és a forma keresése Ez Oroszlámosnál és a többieknél is nagyon érdekes, de egyelőre csak érdekes. Az ember próbálkozik ezzel-azzal, és csak ezután következik a fotográfus, majd a gép Igazi, személyiség átalakító munkája*. Ez Oroszlámos Györgynél körülbelül akkor Indult el és következett be, amikor tíz évvel ezelőtt találkoztunk a táborban. Baráti köre, főleg Szűcs Jenő fotográfus hívta meg közénk, és 6 azóta nem a Duna túlsó partjának napi zajlásával van elfoglalva, hanem egy kicsit velünk, az életünkkel foglalkozik, sorsunkon gondolkodik. Barátjával, Szűcs Jenővel színes felvételsort készít és egy dlaporáma segítségével bemutatja nekünk, milyen Is Igazában az a gyönyörűséges Kis- Duna és tájéka, a Csallóköz zegzugos, erdős, bozótos televénye. Utána tágítja a horizontot, velünk él, gondjainkon töpreng, látni tanít és láttat. A fényképezés összes lehetőségével élve dokumentál és megpróbál felréznl — mondjuk egy műemlék látványával, arcok kimerevítésével —, de ennél meszebb Is megy: nem elég- szlg meg az egysíkú ábrázolással, magával a puszta látvánnyal, hanem több dimenziós tárgyakkal egész tájat összemosó „hordalékkupacot“ kombinál össze a fényképekkel, és ezt állftja ki. A gép befejezte „munkáját“, átalakította, „újraalkotta“, „újjágyúrta“ a fotográfus személyiségét, aki aztán gondolkodó lényként másképp láttat embereket, tárgyakat, eseményeket.

Ilyen művész ma Oroszlámos György. Gondolataira mindenképpen oda kell figyelnünk. hiszen azon túl, hogy fotográfus, a barátunk is. A gépe és a szeme olyasmit Is meglát, amit ml esetleg nem vagyunk képesek meglátni és láttatni.

Nématli István

Orosilámot OyBrgy felvétele