Új Ifjúság, 1989. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1989-06-07 / 23. szám

Ha mäfnsról baszélfink, általában a szerelam jut eszünkbe, A futballrajongók számára azonban nemcsak a másik nemhez való vonzalmat jelenti, hanem valódi, hamisítatlan tocieufóriát is. jó pár éve ugyanis az UEFA (Európai Labdarúgó Szövetség) májusra időzíti a három — ma már végtelenül népszerű — kupadöntőt. A bevezetőt az idén a Barcelona — Sampdoria Bernben lejátszott Kupagyőztesek Kupájának döntője szolgáltatta (május 10-én), egy héttel később Stuttgartban az DEFA-kupa sorsdöntő visszavágójára került sor a VfB Stuttgart és a SSC Nápoly között. Ojabb egyheti pihenő után pedig az AC Milan és Steaua Bukarest BEK-döntő jelentette a csúcsot a híres barcelonai Nou Camp stadionban. Három olasz csapat került a döntőkbe, és a vérmes „tifosik“ bíztak is abban, hogy mindhárom ezüstserleg a napfényes Itáliába költözik. Ez az óhaj „csak“ két esetben teljesült, mert rögtön Bernben az esélyes győzedelmeskedett. A barcelonai gárda végig jobb volt, megérdemelten győzött, de ugyanez a megállapítás érvényes teljes mértékben a nápolyi és a milánói csapatra Is. Meglepetés tehát nem született, jó játékból viszont annál több jutott a szurkolóknak.

Azt talán nem kell hangsúlyoznom, hogy az újságíró számára külön élmény, ha a helyszínről szemléli az eseményeket. Ebhen az évben nekem és fényképész kollégámnak abban a kivételes szerencsében volt részünk, hogy mindhárom döntőt a lelátóról, illetve a pálya széléről figyelhettük, és átélhettük a valóban nagy csaták lenyűgöző légkörét. Mert ez külön fejézet.

Három kupa nyomában

Bern

Svájc nem tartozik a labdarúgó- nagyhatalmakhoz, a labdarúgás történetében mégis nagy betűkkel van bejegyezve. Ebben az országban játszották ugyanis az 1954-es világbajnokságot, és a Wankdorf stadionban azt az emlékezetes döntőt, a- mely a magyar futballszíveken mindmáig be nem hegedt sebeket ejtett. Fuskásék óriási menetelés után kikaptak az NSZK legénységétől, elúszott a világbajnoki cím.

Képzelt képek egész sora jelent meg előttem, amikor vagy egy órával kezdés előtt elfoglaltam a helyemet. Melyik kapuba is kapta Gro- slcs Gyula azokat a hárítható gólokat? Mit érezhették a világ akkori valóban elismert legjobbjai, amikor a remek gyepszőnyegen Fritz Walter vette át a serleget, és nekik „csak“ az ezüst maradt?

Gondolataimból nagy sürgés-forgás riasztott fel, „Szalü, Michel... Michel... Michel...“ hallottam a hangokat, és szinte zavarba ejtett hogy sok száz pár szem felém meredt. Pontosabban, mellém. Jobbra fordulva, nem akartam hinni a szememnek, a jobb oldali szomszédom nem volt más, mint Michel Platini, a világ egyik legjobb futballistája a 80-as évek első felében, ma a francia válogatott edzője. Pár percig azt gondoltam, agyon fog taposni a tömeg, özönlöttek az üdvözlök, az autogram- gyűjtők. ö mosollyal az arcán tűrte ezt a támadást, volt ideje hozzászokni. Hogy a kellemes meglepetésekből ne legyen hiány, nem sokkal később egy Jól öltözött, őszes, régebben szőke hajú úriember ült mellém. Újból azt gondoltam, látomásaim vannak, de nem. Kubaia László, az egykori magyar, csehszlovák, majd spanyol válogatott, a Barcelona halhatatlanok közé sorolható sztárja, a spanyol válogatott csúcstartó edzője (11 éven keresztül!). Piatini a francián kívül kitűnően beszél olaszul, én nem, de Kubaia tud magyarul.

Beszélgettünk, sokat. Nagyon kellemes partner, sztár, allűrök nélkül. Igencsak neves társaság az újságírói szektorban. Ez külön élmény volt, legalábbis számomra. Mint ahogy az Is, amit a barcelonai szurkolók produkáltak már a déli óráktól Bernben. Svájc, tudnivaló, a konzervatív országokhoz tartozik, ahol nem is három, hanem öt lépés távolságot szokás tartani. És még ebben a csendet, rendet annyira szerető és tisztelő országban Is éppen a berniek azok, akik leginkább ragaszkodnak e tulajdonsáokhoz. Nos, ezúttal a zajból legalább egy évre előre kivették a részüket. A kék-pirosba bújt fiatalabb és idősebb katalánok, nők és fréflak több tízezres tömege ellepte az egész — egyébként valóban nagyon szép — belvárost, hogy már előre tudtára adja a világnak: az idei Kupagyőztesek Kupájának az esti győztese csakis a „Barca“ lehet. Énekeltek, táncoltak, trombitáltak, óriási zászlókat lengettek, transzparenseket hordoztak fel és le az utcákon. Az egyik hatalmas transzparens nyomdafestéket nem tűrő szavakkal és képekkel köszönte az AC Milánnak, hogy kiverte a BEK bői az örök ellenlábast, a Real Madridat. A szemérmes berni hölgyek pirulva fordultak félre: a szinte hangtalanul közlekedő trolibuszokból és villamosokból riadt tekintetek figyelték, hogy ml is történik tulajdonképpen az ő városukban, A kék-pirosra festett arcok, az ilyen színű ruhák a történelemből ismert barbár Idők korát Idézhették a derék berniekben.

A hangulatot a pályán is a bar- celoniak adták meg. Az egyébként nem kevésbé hangos olaszoknak meg kellett elégedniük a szerepével Főleg azután, hogy már a 2 percben Salinas befejelte a Barca vezető gólját. Ml, kívülállók, nagyon örültünk ennek a gyors spanyol, pontosabban,

katalán gólnak. A Sampdoria ugyanis nem játszhatta a szokásos olasz „catenacciőt“, támadnia kellett. így győzhetett a futball — és a jobbik csapat.

Stuttgart ^

A nápolyi SSC egygólos előnnyel érkezett a sváb fővárosba, amit az olaszok elégnek tartottak, a stuttgartiak meg behozhatónak. Ez a tény különleges pikantériát adott a mérkőzés előtti hangulatnak, elvárásoknak. Ml, Súkup kollégámmal, szokásunkhoz híven, már a délelőtti órákban figyelő helyzetből követtük az események folyását. Tavaly Is Stuttgartban voltunk a BEK-döntőn, a Benflca Lissabon és a PSV Eindhoven volt a két nagymenő. A nézők közötti hangpárba) már a déli órákban elkezdődött, amit a hollandok sörrel Is „fűszereztek“. Ezúttal azonban déltájban még csak néhány ezer „tlfosl“ járt-kelt, pihent a hatalmas gesztenyefák árnyékában Ami szembetűnő volt — a többsége jóval alacsonyabb termetű, mint az északolaszok, és jóval szegényebbek, rosszabbul öltözöttek is voltak. A Vezuv lábánál elterülő nagyvárosban a szegénység ijesztő méreteket ölt, és a lakosság többségének e- gyetlen sikerélmény marad: ha győz az Imádott futballcsapat. Ezek a valóban szegény emberek képesek szinte a lehetetlent Is spórolni, csak hogy meg tudják váltani a belépőjegyet a mérkőzésekre. A „Nápolyi látni és meghalni“ mondás csak a város szépségének, gyönyörű fekvésének szól. A mai szegény nápolyi drukker módosított e mondáson; „Inkább éhezni, de látni Játszani Maradónál“.

Igen, az UEFA-kupa visszavágóján a legnagyobb attrakció Maradona szereplése volt. Az „Isteni“ Diego minden szava szentírás az olasz újságírók számára, minden mozdulata a futball tökéletessége a nápolyi szurkolók számára. A mérkőzés előtti bemelegítésből már vagy húsz perc

telt el, tizenöt nápolyi futballmillio- mos már átizzadt mezben futkosott két pályaedző irányítása alatt, de Maradona még csak a nagy képernyőn jelent meg — videófelvétel- röl —, de akkor is nagyobb tapsot kapott, mint akárki más lent a pályán. Pedig hát ott Is olyan sztárok futkostak, mint a két brazil, Alemao és Careca, az olasz válogatott De Napoli, vagy túloldalt Immel, Slgurvin- sson és Klinsmann. Bevallom, már magam is Izgulni kezdtem, hogy az előre közölt felállítás rendben van-e és látom-e végre Maradónál élőben Is. Amikor megjelent, eget rázó uj- jongás fogadta, tapsoltak a Stuttgart szurkolói Is. Hiába, Dlego a SZTÄR. Nem akármilyen, szupersztár! Minden mozdulatát taps, sikí- tás, elismerés kíséri. Nagyon Is tudatosítja mindezt, tudja hangolni a közönséget. A hátralévő bemelegítés során nem csinált semmit együtt a többiekkel. 0, ugye nem olyan, mint a többiek, ő több. Kíváncsi voltam, mit fog produkálni a kemény, hajtó németek ellen, tud-e mozdulni a szívós Hartmann mellett. Meg tudott, gólt nem lőtt, de volt három gólpassza, hogy csak kettőből lett dugó, az már Carnevále rovására írható, egyedül Immel kapussal szemben messze fölé lőtte a labdát.

Ez a döntő egyébként a dél-amerikaiak rendezésében zajlott. A két brazil csillag közül Alemao hosszabb sérülése után végre játszott, most is, sajnos, csak vagy fél órát, de két remek produkciót mutatott be, olyat, amit csak klasszisok tudnak. Careca betegen lépett a pályára, a szokásos gólját most Is berúgta, de az erejéből nem futotta arra, amire valóban képes. Ezt különben a mérkőzés utáni sajtókonferencián Maradona külön Is hangsúlyozta. Az újságírók — főleg az olaszok — akár reggelig Is hajlandók lettek volna faggatni ' az alacsony termetig nagy focistát, de ô széles mosollyal az arcán meleg hangon bejelentette:

„Uraim, ne haragudjanak, most azonnal repülök Buenos Airesbe, (a

Marco van Basten, az AC Milan másik holland sztárja

A világ legjobb labdarúgójának tartott Maradona az DEFA-Kupával.

Napolt költségére — ezt nem ő mondta], bogy üdvözöljem feleségemet és újszülött kislányomat, Dianora Yani- nát. Azonkívül meg akarom köszönni elsőszülött kislányomnak a táviratát. Így szóit: Apu, megszületett a kishúgom, játssz nyugodtan és jól!“ Az olasz kollégák önfeledten tapsoltak. Hm, ez a Dlego, ez a kis ördög milyen jól tudja, hogy az olaszok számára a gyerek a legnagyobb szentség ... Miért győzött a Nápoly? Egyszerűen jobban játszott, a csillagai beváltották a reményeket, a többiek Is felnőttek hozzájuk. A Stuttgartban Klinsmann ugyan becsületesen hajtott, de eléggé magára hagyták a társai, úgyhogy a szőke sztár csak egy fejesgóllal tudott kedveskedni a hazaiaknak. Nem sikerült nagy vágya: európai kupát nyerni a Stuttgarttal. Talán jövőre, de akkor már a milánói Inter színeiben. Hiába, Olaszország ma a futballcsllla- gok fellegvára.

Barcelonä

Az időzítés remekül sikerült. Az utolsó, a BEK-döntő volt a nagy döntő. A két legeijősebb európai bajnokcsapat csatájának a színhelye Is a legekhez tartozott. A híres Nou Camp stadiont a futball szentélyeihez kell sorolni. A telt ház szédületes katlant alkot, a játékosok szinte a testükön érzik a százezres tömeg leheletét, a biztatás akarva-aka- ratlan hajtja őket. Egy mellettem ülő svájci kolléga e kép láttán meg Is jegyezte:

„Ilyen környezetben talán nem is lehet rosszul játszani.“

A nagy csata egyébként itt sem kezdődött csak a pályán. Szerdán reggel érkeztünk a barcelonai Sant pályaudvarra, és miután az ottani előírások értelmében minden nemzetközi gyorsra előre kell az utasnak magát bejegyezni, azonnal felkerestük az Illetékes Irodát. Szinte alig tudtunk a tisztviselőnövel szót érteni, akkora volt a zaj a csarnokban. Több száz olasz szurkoló első hangpróbáinak lehettünk tanúi. Reggel nyolckor... Mi lesz akkor még ebben a városban délután és aztán a mérkőzésen?... — gondoltuk.

A nemzetközi szabályok értelmében a belépőjegyek huszonöt-huszonöt százaléka a két résztvevő csapat szurkolóit Illeti. Mivel a románok eleve lemondtak a jegyrészükröl, Silvio Berlusconi, az AC Milan elnöke, megszerezte ezeket a jegyeket, és még az elővételből Is pár tízezret. Sző, ami szó, vagy nyolcvan- ezer „tlfosl“' jött segíteni csapatának a nagyon Is veszélyesnek tartott bukarestiek ellen.

Az első feljegyzésem a noteszben: „A Steaua igyekszik tartani a labdát, nem kezdeményez semmit.“ Csak hát ez a mai AC ellenében édeskevés. A három holland vendégjátékos — ha egészségesek és formában vannak — képes talán egyedül megverni egy egész csapatot. Azért a Milán többi játékosa sem vízhordozó, hiszen olyan nevekkel van a tlzen- egyszeres bajnok teletűzdelve, mint Gall! kapus, Baresl, Maldlnl, Dona- donl, Ancelottl — hogy csak a többszörös nagy válogatottakat említsem. Rljkaard és a gólgyáros van Basten játéka biztos volt. A nyolcvanezer olasz szurkoló szíve, de a sok millió tévénézőé is az egész világon (70 ország közvetített egyenes adásban) azért dobogott, hogy hosszabb szünet után pályára léphessen Ruud Gulllt. A copfos surlnaml holland legalább olyan népszerű, mint Maradona. És mert bohémabb természetű, még olaszosabb, mint a tömzsi nápolyi csillag, s talán még fényesebben ragyog a feledhetetlenek panoptikumában. Gulllt más, mint Maradona, ö — csapattag. Együtt edz, örül és néha szomorkodik a többiekkel. Csak egyben különbözik a társaitól — még jobban tud futballozni. Nagyon tud. Pedig, ahogy a meccs előtt elmondta, csak hatvanszázalékos a felkészültsége. Bízott viszont abban, hogy Sacchi edző beállítja. Kérdezem, merhet-e nem beállítani egy edző egy játékra jelentkező Gullltot? Persze, hogy alkalmat kapott. Ügy „hatvanszázalékosán“ rúgott két gólt, egy kapufát, egy lesgólt, és amíg a pályán tartózkodott, benne volt talán minden akcióban. Mit tudna ez a Gulllt, ha százszázalékos lenne?

De nem maradt adós van Basten sem. ö Is nagyon tud. A robusztus Bumbescu vagy lován, akik egyedül kikapcsolták például az egész Spar- . ta Praha csatársorát, ketten sem tudtak megbirkózni Marcőval. Lefejelte őket, lefutotta, ő is rúgott két gólt, úgyhogy a nagy holland imádatban nem Is csodálkoznék, ha e- zentúl minden milánói fiatalember a kedvesének kizárólag tulipánnal kedveskedne.

Nem voltam Milánóban a mérkőzés után, láttam viszont, milyen önfeledten ünnepelnek az olaszok a szép katalán fővárosbán. Minden okuk megvolt rá. Sorozatban kiverték a VltoSa Soflát, a Crvena zvez- da Beográdot, a Werder Brement, a Real Madridét és hasonlóképpen klassziskülönbséggel a tavalyelőtti BEK győztes Steauát, Ma Európa kétségkívül nagycsapatát AC Milánnak hívják.

Széher Mátyás Ján Súkup felvételei-Vig.Tt. vattpgstgrjMjrai