Új Ifjúság, 1989. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1989-06-07 / 23. szám

Veszélyben a világ tüdeje Amazonia pusztul Jósé Sarney brazil elnök a minap egy terje­delmes közleményt jelentett meg, amelynek a címe a következő: „Nem fogjuk megengedni, hogy zöld Amazóniánk Perzsa-öböllé változzon.“ Ezt az utalást a Közép-Kelet e rendkívül válságos térségre azért választotta az elnök, hogy rámu­tasson a „világ tüdejét“ fenyegető olyan méretű pusztításra, mint amilyen az iraki-iráni háború­ban bekövetkezett. Közlemények megjelentetésével egyidőben Chi­lében úgy döntöttek, hogy felfüggesztik a gyü­mölcsexportra vonatkozó néhány napos tilalmat, amit akkor rendeltek el, amikor rendkívül mér­gező anyagot találtak a szőlőben. A zöld kontinensen már hónapok óta nagy erővel harcolnak a „romlás virágainak“ kiirtása érdekében. A karhatalom hadjáratot indított a kokaültetvények és a kábítószert előállító' titkos laboratóriumok megsemmisítéséért. Több dél-ame­rikai országban már egyfajta környezetvédelmi gerilláról beszélnek, amelynek az az elsődleges célja, hogy megakadályozza a természeti kincsek elprédálását. Amazónia pusztítása, ilyen vagy olyan módon, rendszerint úgy kerül szóba, mint a leghűbb bi­zonyíték arra, hogy az emberiség az ökológiai katasztrófa felé sodorja önmagát. Úgy tűnik, hogy nagy lendületet vett a növé­nyek elleni különleges hadviselés. A növényvilág megkárosítása komoly nehézségeket okoz a nem­zetközi kereskedelemben, az emberek egészségé­ben, sőt szakemberek arra figyelmeztetnek, hogy a kíméletlen pusztítás a földi életet is veszélybe sodorhatja. Minél kevesebb a zöld terület boly­gónkon, az emberiség annál nagyobb nehézsé­gekkel találja magát szemben. A chilei és brazíliai esetek a legidőszerűbbek. A santiagói hatóságok a gyümölcsblokád kapcsán kijelentették, hogy az intézkedés miatt az ország mindennap 40 millió dollár kárt szenvedett. Ki tudja, hogy a világpiac befogadja-e valaha is ezeket az élelmiszercikkeket. A brazil államfő úgy véli, hogy a fejlett ipari országok a növényekért való aggodalom ürügyén,, durván beavatkoznak hazája területén az erdők életébe. Szerinte a braziloknak ezt a fellépést el kell utasítaniuk, mert a környezetvédők csupán idegen hatalmak érdekét szolgáló „trójai falo­vak“. A világ számos országában elhangzott észrevé­teleket elutasítva, hogy Amazónia elpusztítása veszélyezteti a Föld ózonrétegét, Sarney a kör­nyezet katasztrófájának a felelősségét a fejlett gazdaságú országokra hárította, amelyek „szeny- nyes iparukkal“ előidézték a légkör fölmelege­dését, az ózonréteg megkárosítását. Az elnök ki­jelentette, hogy őt sokkal inkább aggasztja egy másfajta „szennyezettség“, mint amilyen az éh­ség és szegénység. Kolumbiában, Peruban, Bolíviában és Ecuador­ban a különleges alakulatok, a légierő — az ame­rikai tanácsadók közreműködésével — mind több kokaültetvényt és titkos főzdéket pusztítanak el. Ennek ellenére a kokain még mindig rendkívül jó üzletnek számít és nagy a kereslet iránta a piacon. Egymillió dél-amerikai számára biztosít­ja a megélhetést. Fogyasztói „nagyhatalom“: az amerikai gyermek Mindent tudnak a samponokról és a dinoszaurusz karmairól. Szeretnek hldegvérűnek látszani. Vásárlóerejük teljes 248 milliárd dollár, tehát több mint zsebpénz. Elhiszi az olvasó, vagy sem, ezt a tekintélyes amerikai folyóirat, a Fortuna írja az amerikai gyerekekről. A 12 éves Monica észveszejtőén rövid szoknyában, texasz dzsekiben és divatos tornacipőben hldegvérűen pusztítja a kozmetikai osztály polcra rakott áruját. Neki és fivérének mint sok más amerikai gyermeknek, az anyjuk megvesz mindent, amit akar­nak. Monica azt a sampont használ­ja, amelyet a Tini magazin reklámoz, és amilyet a barátnői is használnak és egy saját italt is követel, noha a szülei mást szeretnek inni. Monica egyike a 28 millió 12—19 éves amerikai vásárlónak. Nyilvánva­ló, hogy nem szabad őket lebecsül­ni. Az ügyesebb kereskedők már négy évtizede figyelemmel kísérik a korosztály vásárlószokásait, és azt állítják, hogy a tipikus amerikai ti­nédzser évente 2331 dollárt költ, te­hát kétszer annyit, mint tíz évvel ez­előtt. A gyerekek tavaly az USA-ban 55 milliárd dollárt költöttek el — ennyi Törökország bruttó nemzeti jö­vedelme. Tíz évvel ezelőtt azonban az amerikai gyerekek 32,2 milliárd dollárt költöttek. A vásárlóerejük növekedése meglepőbb, ha tudjuk, hogy az eltelt tíz év alatt csökkent a fiatalok száma. A tinik hatása az amerikai gazda­ságra sokkal nagyobb, Hogy helyes számhoz jussunk, az 55 milliárd dol­lárhoz hozzá keli adni a 11,2 mllltár- dot, amennyit a gyerekek félretették leendő vásárlásokhoz, továbbá 33.5 mllllárdot, arait a boltban hagytak munkaviszonyban levő szüleik he­lyett, sőt 150 milliárd dollárt, amit a szülők költöttek el a gyerekek Néhány hónapja mutatták be a „K“ című filmet, Dobray György munkáját, már játsszák a nagy ér­deklődést keltett film folytatását a „K 2“-t, amelyben a rendező bepll-' lantást ad a? éjszakai bárok, szállo­dák életébe, az éjszakai pillangók hétköznapjaiba. E sorok írója rászánt néhány éj­szakát és elbeszélgetett a Rákóczi téri hölgyekkel. Arra volt kíváncsi, vajon belépnek-e Zalatnay pártjába (ha lesz), a film után mekkora volt a forgalmuk, egyáltalán, mi a véle­ményük a filmrőí? Andrea a tér legszebb cigánylá­nya. A maga 17 évével, szép arcával kirí a többiek közül. — Eredetileg úgy volt, hogy én is játszom a filmben, de aztán nem vál- ialtam. — Miért? — Nem akartam reflektorfénybe kerülni. Ml itt ismerjük egymást. Mindenki tud mindent a másikról. — Most mennyi a tarifa? — Van aki 800 forintot kér, má­sok 1200 forintot mondanak. Ebből 200 forint a szoba. Ven olyan is, aki 1500-ért megy el. — Nem tél, hogy valamilyen beteg­séget kap? — Gumit használunk, az megvéd. — Mit szól Zalatnay pártjához? — Nem lépnék be, mert sok lenne az adó. Én magamnak „dolgozom“. Aztán meg biztos vagyok abban hogy nálunk nem engednék meg a nyilvánosházakat. Ügy tudom, Cinl nem is akar kuplerájt nyitni. A Tavaszmező utcában a lány, akit megszólítok Diszkó Julinak mondja magát: — Ez nyilván az itteni beceneve? — Igen. Bár mindenkit a saját ne­vén szólítok. — Mondja, mit tud a film fősze­replőjéről, Andreáról? — Felvitte az isten a dolgát. Most a Rigáiban veszik az „alvázát“, — önnek van munkahelye? — Mindenkinek van. Be vagyunk jelentve egy kisiparoshoz takarító­nak. — Látta a filmet? — Nemcsak láttam, de szerepel­tem is benne. — Van stricije? — Nekem nincs, de a lányok nagy részének van. Hátraplllantok. Az út mellett meg­látok egy XX-es Ladát. — Hét... igen. A stricik kibérelik a kocsikat és figyelnek minket — mondja Juli, azzal odébbáll. R. Mária, Cs. Kati és B. Mária ré­gi „munkatársnői“ a kocsisornak. Meghallgattam a véleményüket: — A rendőröknek nehéz hlzonyí- tanl az üzletszerű kéjelgést. Én is csak egyszer buktam le — mondj^ R. Mária. — Azóta óvatosabb va­gyok. Elmegyek kocsival a pasassal és közben nagyon figyelek, nehogy malomba vigyen. — Az mit jelent?’ — Hát..., hogy teljesítek, ő pe­dig nem fizet. Cs. Kati: — Tudja, gyakran va­gyok részeg, mert ezt a „munkát“ józanul nehéz csinálni. Én nem lép­nék be semmilyen pártba, mert a politika nem érdekel. B. Mária: — Láttam a filmet. Azt beszélték a lányok, hogy 10 és 30 ezer forint volt a honorárium. Nem hiszem, hogy ilyen sokat kaptak. Az biztos, hogy egy jó darabig úgy jöt­tek ide a manuszok, mint a legyek. Akkor arattunk. Érdekes, hogy az Attlláék, azaz Szüzánék akkor eltűn­tek, és csak később kerültek elő. Úgy látszik, a buzik nem kellettek senkinek. A József utca sarkán középmagas lány áll. A kezére pillantva elször- nyedek. — Mondja, miért metéli össze ma­gát? — KI vagyok tiltva, és ha jönnek a rendőrök, összevágom a kezem, akkor nem tudnak elvinni, legfeljebb a mentőket hívhatják, ök aztán va­lamelyik kórházban összevarratják a sebem. — Ahogy elnézem gyakran falcol? — Hát... igen. Nézze, mutatja a nyakát, azt is elvágtam már, igaz úgy befolyására. Ez az utóbbi összeg fel­öleli a sztereoberendezéseket és kom­putereket, élelmet, kozmetikát és ru­haneműt, sőt a gépkocsikat is. A gye­rekek 248,7 milliárd dollár „súlyú“ vásárlóereje valószínűleg még fog nö­vekedni 1992 után, amikor ez a kor­osztály ismét számosabb lesz A fiatalabb gyerekek is befolyá­sosak. Az Egyesült Államokban 48 millió a 12 évesnél fiatalabb gyerek és számuk növekedni fog, valószínű­leg 1995-ig. Valószínű, hogy a 4—12 éves gyerekek tavaly 6,2 milliárd dollár zsebpénzt költöttek édességre, szendvicsre és játékokra. Négy évvel ezelőtt a hasonló korúak zsebpénze csak 4,2 milliárd volt. A piackutató szakemberek vélemé­nye szerint ez azért van így, mert a szülőknek egyre több dolguk van, és lelklismeratfurdalást éreznek gyermekeik elhanyagolása miatt, s így napról napra engedékenyebbek. Kocsisoron óvatos a lány csináltam, hogy ne legyen komoly bajom. H. Csilla régi Ismerőse a kerületi rendőröknek. Szakmája miatt kapta a klmeszelést. Csibésznyelven ugyanis a kitiltást így nevezik. — Kik járnak még le a térre? — szólítom meg N. Editet? — Például tisztes családanyák is, akiknek hónap végén elfogyott a pénzük. Csinálnak egy-két menetet, aztán hazamennek. Van olyan Is, aki egy tál bablevesért megy el. Intézeti lányok is megtalálhatók itt a könnyű pénzszerzés reményében. — Előfordul, hogy össze is vere­kednek a vetélytársnővel? — Néha igen, de ez csak akkor szokott előfordulni, ha alacsony árat mond. Ilyenkor elverjük, hogy ne rontsa az üzletet. — Kik járnak a térre a férfiak köizül? — Nem fogja elhinni, neves embe­rekkel is találkoztunk már. Szült a felesége és nőt kívánt. — Mondja nem lenne Jobb becsü­letes munkával keresni a pénzt? — Ugyan, hol él maga? Mi ezt az életformát szoktuk meg. Nem tudunk szabadulni ettől. Nagy Péter János EGY FRANCIA ZENÉSZ megdöntötte a tangóharmonlkázás eddigi világre­kordját. A 38 esztendős Jean Blanch 216 órán át húzta-vonta a zeneszer­számot. Az új csúcstartó óránként öt perc szünetet tarthatott, s naponta há­romszor 20—20 perc étkezési időt ka­pott. Jean több mint 1500 dalt szólal­tatott meg a hangszerén. Az előző re­kordot is egy francia muzsikus tar­totta, de ő csak 185 órán át harmo- nikázott. VAKARÚDZIK az argentin főváros: Buenos Alrest szúnyogok hada lepte el. A tízmilliós dél-amerikai metropo­lis kétségbeesett erőfeszítést tesz vé­rének megvédésére a gyötrő agresszor- ral szemben. A szokatlanul meleg idő és a 86 százalék körüli páratartalom kedvez a tavaly nyár végén lerakott peték kikelésének, és a szúnyogok mil- liárdszámra lepték el a lakásokat, az utcákat és á parkokat. Odahaza a Bue­nos Aieres-i polgár még csak védeke­zik valahogyan a rovarirtó spray-ekkel, de az utcán már nincs menekülés: e- gyik kezével hadonászik, a másikkal meg vakaródzik a polgár. A városi ta­nács — pénz híján — nem is gondol helikopteres irtásra, így aztán nem ma­rad más, mint a remény, hogy végre beköszönt a hideg Idő, s a tél véget vet a szúnyogok inváziójának. EGY ÖCSKASNAL négy évvel ezelőtt három dollárért vásárolt térképet most esetleg tízmillió dollárért fog eladni egy amerikai férfi. A tulajdonos, Ed­ward Jonens kiderítette, hogy a Pá­rizsról készített első pontos térkép hi­teles másolatát vette meg. E másola­tot IXV. Lajos francia király rendelte meg 1671-ben. Az 1,3X6 méteres mű­remeket a Christie’s cég New York-1 árverésén bocsátják kalapács alá. Egy denveri vásárló máris közölte, hogy hajlandó akár tízmillió dollárt fizetni érte. Ezzel egyidejűleg a francia kor­mány is jelezte, hogy esetleg megvásá­rolná a történelmi ereklyét. ÖRIASI SZERENCSÉJE VOLT egy an goi lábnak, aki zsebpénzéből 8 fon­tért két festményt vásárolt nemrégi­ben kedvtelésből. A 25 éves Jane Smith, aki felsőfokú tanulmányokat folytat, megszorult, ezért elhatározta, hogy túl­ad a két képen. Az inflációs ráta és a festmények értéknövekedésének fi­gyelembe vételével úgy gondolta, hogy némi felárra számíthat. Nagy meglepe­tésére azonban a délnyugat-angliai Penzance-ben megtartott árverésen ki­derült, hogy a képek Letitla Hamilton ír festőtől származnak és mivel Albl- onban az ír művésznő alkotásai iránt egyre nagyobb az érdeklődés és az igény, a két kép 27 500 font sterlin­gért talált új vevőre. Ebből az összeg­ből persze már nemcsak tanulmányok költségeire futja Jane Smith kisasz- szonynak... A PLAYBOY-FOnOK és a szép ma­nöken — Hugh Hefner, a Playboy ma­gazin alapítója sokáig a házasság in­tézményének egyik leghangosabb el­lensége volt. Amikor 1959-ben elvált, kijelentette, a házasság minden szép remény végét jelenti, s nem a férfi­népnek való. Ám az idő a házaséletet megvető Hefner felett is eljárt. A Play­boy atyja, az erősebb nefn hajdan oly fölényes képviselője nem tudott ellen­állni egy kanadai manöken, Kymerly Conrad vonzerejének. Az öregedő play­boy és a 26 esztendős lány június 1-Jén Los Angelesben tartotta meg esküvő­jét. A hírt maga Hugh Hefner közölte, minden további megjegyzés nélkül, em­lítést sem téve természetesen hajda­ni házasságellenes kijelentéseiről. ORSZAgOti rendőrök mérőszalaggal. — A gépkocsival közlekedők számára a biztonsági öv használata immár 0- laszországban is kötelező. Ügy, olasz módra, mert például a rendőrségi, a tűzoltó- és a mentőautókban nem kell az övét bekapcsolni. Mentséget élvez­nek továbbá a 190 cm-nél magasabb és a 150 cm-nél alacsonyabb egyének is. A rendelet arról nem szól, hogy a közlekedést ellenőrző rendőrök ezentúl hordanak-e magukkal mérőszalagot, hogy ellenőrizzék a „szabadmozgású“ autósok testmagasságát. ELLOPTAK a jósok gömbjeit. — Pá­ratlan csapás sújtott öt Írországban turnézó észak-angliai jövendőmondót: Dubllnban a leparkolt gépkocsijukból ellopták kristály gömbjeiket. Nélkü­lözhetetlen kellékeik eltűnéséről az egyik jósnö így nyilatkozott: „Megé- reztük hogy valami történni fog, de nem tudtuk, hogy ml...“ Az előre nem látott baleset miatt kénytelenek voltak feladni jól jövedelmező turnéjukat. Krlstálygömbjeik híján nemcsak hogy az arra rászorulóknak nem tudnak jö­vendőt mondani, de maguknak sem jósolhatnak nagy jövőt ebben az üz­letágban.

Next

/
Thumbnails
Contents