Új Ifjúság, 1989. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1989-06-07 / 23. szám
Veszélyben a világ tüdeje Amazonia pusztul Jósé Sarney brazil elnök a minap egy terjedelmes közleményt jelentett meg, amelynek a címe a következő: „Nem fogjuk megengedni, hogy zöld Amazóniánk Perzsa-öböllé változzon.“ Ezt az utalást a Közép-Kelet e rendkívül válságos térségre azért választotta az elnök, hogy rámutasson a „világ tüdejét“ fenyegető olyan méretű pusztításra, mint amilyen az iraki-iráni háborúban bekövetkezett. Közlemények megjelentetésével egyidőben Chilében úgy döntöttek, hogy felfüggesztik a gyümölcsexportra vonatkozó néhány napos tilalmat, amit akkor rendeltek el, amikor rendkívül mérgező anyagot találtak a szőlőben. A zöld kontinensen már hónapok óta nagy erővel harcolnak a „romlás virágainak“ kiirtása érdekében. A karhatalom hadjáratot indított a kokaültetvények és a kábítószert előállító' titkos laboratóriumok megsemmisítéséért. Több dél-amerikai országban már egyfajta környezetvédelmi gerilláról beszélnek, amelynek az az elsődleges célja, hogy megakadályozza a természeti kincsek elprédálását. Amazónia pusztítása, ilyen vagy olyan módon, rendszerint úgy kerül szóba, mint a leghűbb bizonyíték arra, hogy az emberiség az ökológiai katasztrófa felé sodorja önmagát. Úgy tűnik, hogy nagy lendületet vett a növények elleni különleges hadviselés. A növényvilág megkárosítása komoly nehézségeket okoz a nemzetközi kereskedelemben, az emberek egészségében, sőt szakemberek arra figyelmeztetnek, hogy a kíméletlen pusztítás a földi életet is veszélybe sodorhatja. Minél kevesebb a zöld terület bolygónkon, az emberiség annál nagyobb nehézségekkel találja magát szemben. A chilei és brazíliai esetek a legidőszerűbbek. A santiagói hatóságok a gyümölcsblokád kapcsán kijelentették, hogy az intézkedés miatt az ország mindennap 40 millió dollár kárt szenvedett. Ki tudja, hogy a világpiac befogadja-e valaha is ezeket az élelmiszercikkeket. A brazil államfő úgy véli, hogy a fejlett ipari országok a növényekért való aggodalom ürügyén,, durván beavatkoznak hazája területén az erdők életébe. Szerinte a braziloknak ezt a fellépést el kell utasítaniuk, mert a környezetvédők csupán idegen hatalmak érdekét szolgáló „trójai falovak“. A világ számos országában elhangzott észrevételeket elutasítva, hogy Amazónia elpusztítása veszélyezteti a Föld ózonrétegét, Sarney a környezet katasztrófájának a felelősségét a fejlett gazdaságú országokra hárította, amelyek „szeny- nyes iparukkal“ előidézték a légkör fölmelegedését, az ózonréteg megkárosítását. Az elnök kijelentette, hogy őt sokkal inkább aggasztja egy másfajta „szennyezettség“, mint amilyen az éhség és szegénység. Kolumbiában, Peruban, Bolíviában és Ecuadorban a különleges alakulatok, a légierő — az amerikai tanácsadók közreműködésével — mind több kokaültetvényt és titkos főzdéket pusztítanak el. Ennek ellenére a kokain még mindig rendkívül jó üzletnek számít és nagy a kereslet iránta a piacon. Egymillió dél-amerikai számára biztosítja a megélhetést. Fogyasztói „nagyhatalom“: az amerikai gyermek Mindent tudnak a samponokról és a dinoszaurusz karmairól. Szeretnek hldegvérűnek látszani. Vásárlóerejük teljes 248 milliárd dollár, tehát több mint zsebpénz. Elhiszi az olvasó, vagy sem, ezt a tekintélyes amerikai folyóirat, a Fortuna írja az amerikai gyerekekről. A 12 éves Monica észveszejtőén rövid szoknyában, texasz dzsekiben és divatos tornacipőben hldegvérűen pusztítja a kozmetikai osztály polcra rakott áruját. Neki és fivérének mint sok más amerikai gyermeknek, az anyjuk megvesz mindent, amit akarnak. Monica azt a sampont használja, amelyet a Tini magazin reklámoz, és amilyet a barátnői is használnak és egy saját italt is követel, noha a szülei mást szeretnek inni. Monica egyike a 28 millió 12—19 éves amerikai vásárlónak. Nyilvánvaló, hogy nem szabad őket lebecsülni. Az ügyesebb kereskedők már négy évtizede figyelemmel kísérik a korosztály vásárlószokásait, és azt állítják, hogy a tipikus amerikai tinédzser évente 2331 dollárt költ, tehát kétszer annyit, mint tíz évvel ezelőtt. A gyerekek tavaly az USA-ban 55 milliárd dollárt költöttek el — ennyi Törökország bruttó nemzeti jövedelme. Tíz évvel ezelőtt azonban az amerikai gyerekek 32,2 milliárd dollárt költöttek. A vásárlóerejük növekedése meglepőbb, ha tudjuk, hogy az eltelt tíz év alatt csökkent a fiatalok száma. A tinik hatása az amerikai gazdaságra sokkal nagyobb, Hogy helyes számhoz jussunk, az 55 milliárd dollárhoz hozzá keli adni a 11,2 mllltár- dot, amennyit a gyerekek félretették leendő vásárlásokhoz, továbbá 33.5 mllllárdot, arait a boltban hagytak munkaviszonyban levő szüleik helyett, sőt 150 milliárd dollárt, amit a szülők költöttek el a gyerekek Néhány hónapja mutatták be a „K“ című filmet, Dobray György munkáját, már játsszák a nagy érdeklődést keltett film folytatását a „K 2“-t, amelyben a rendező bepll-' lantást ad a? éjszakai bárok, szállodák életébe, az éjszakai pillangók hétköznapjaiba. E sorok írója rászánt néhány éjszakát és elbeszélgetett a Rákóczi téri hölgyekkel. Arra volt kíváncsi, vajon belépnek-e Zalatnay pártjába (ha lesz), a film után mekkora volt a forgalmuk, egyáltalán, mi a véleményük a filmrőí? Andrea a tér legszebb cigánylánya. A maga 17 évével, szép arcával kirí a többiek közül. — Eredetileg úgy volt, hogy én is játszom a filmben, de aztán nem vál- ialtam. — Miért? — Nem akartam reflektorfénybe kerülni. Ml itt ismerjük egymást. Mindenki tud mindent a másikról. — Most mennyi a tarifa? — Van aki 800 forintot kér, mások 1200 forintot mondanak. Ebből 200 forint a szoba. Ven olyan is, aki 1500-ért megy el. — Nem tél, hogy valamilyen betegséget kap? — Gumit használunk, az megvéd. — Mit szól Zalatnay pártjához? — Nem lépnék be, mert sok lenne az adó. Én magamnak „dolgozom“. Aztán meg biztos vagyok abban hogy nálunk nem engednék meg a nyilvánosházakat. Ügy tudom, Cinl nem is akar kuplerájt nyitni. A Tavaszmező utcában a lány, akit megszólítok Diszkó Julinak mondja magát: — Ez nyilván az itteni beceneve? — Igen. Bár mindenkit a saját nevén szólítok. — Mondja, mit tud a film főszereplőjéről, Andreáról? — Felvitte az isten a dolgát. Most a Rigáiban veszik az „alvázát“, — önnek van munkahelye? — Mindenkinek van. Be vagyunk jelentve egy kisiparoshoz takarítónak. — Látta a filmet? — Nemcsak láttam, de szerepeltem is benne. — Van stricije? — Nekem nincs, de a lányok nagy részének van. Hátraplllantok. Az út mellett meglátok egy XX-es Ladát. — Hét... igen. A stricik kibérelik a kocsikat és figyelnek minket — mondja Juli, azzal odébbáll. R. Mária, Cs. Kati és B. Mária régi „munkatársnői“ a kocsisornak. Meghallgattam a véleményüket: — A rendőröknek nehéz hlzonyí- tanl az üzletszerű kéjelgést. Én is csak egyszer buktam le — mondj^ R. Mária. — Azóta óvatosabb vagyok. Elmegyek kocsival a pasassal és közben nagyon figyelek, nehogy malomba vigyen. — Az mit jelent?’ — Hát..., hogy teljesítek, ő pedig nem fizet. Cs. Kati: — Tudja, gyakran vagyok részeg, mert ezt a „munkát“ józanul nehéz csinálni. Én nem lépnék be semmilyen pártba, mert a politika nem érdekel. B. Mária: — Láttam a filmet. Azt beszélték a lányok, hogy 10 és 30 ezer forint volt a honorárium. Nem hiszem, hogy ilyen sokat kaptak. Az biztos, hogy egy jó darabig úgy jöttek ide a manuszok, mint a legyek. Akkor arattunk. Érdekes, hogy az Attlláék, azaz Szüzánék akkor eltűntek, és csak később kerültek elő. Úgy látszik, a buzik nem kellettek senkinek. A József utca sarkán középmagas lány áll. A kezére pillantva elször- nyedek. — Mondja, miért metéli össze magát? — KI vagyok tiltva, és ha jönnek a rendőrök, összevágom a kezem, akkor nem tudnak elvinni, legfeljebb a mentőket hívhatják, ök aztán valamelyik kórházban összevarratják a sebem. — Ahogy elnézem gyakran falcol? — Hát... igen. Nézze, mutatja a nyakát, azt is elvágtam már, igaz úgy befolyására. Ez az utóbbi összeg felöleli a sztereoberendezéseket és komputereket, élelmet, kozmetikát és ruhaneműt, sőt a gépkocsikat is. A gyerekek 248,7 milliárd dollár „súlyú“ vásárlóereje valószínűleg még fog növekedni 1992 után, amikor ez a korosztály ismét számosabb lesz A fiatalabb gyerekek is befolyásosak. Az Egyesült Államokban 48 millió a 12 évesnél fiatalabb gyerek és számuk növekedni fog, valószínűleg 1995-ig. Valószínű, hogy a 4—12 éves gyerekek tavaly 6,2 milliárd dollár zsebpénzt költöttek édességre, szendvicsre és játékokra. Négy évvel ezelőtt a hasonló korúak zsebpénze csak 4,2 milliárd volt. A piackutató szakemberek véleménye szerint ez azért van így, mert a szülőknek egyre több dolguk van, és lelklismeratfurdalást éreznek gyermekeik elhanyagolása miatt, s így napról napra engedékenyebbek. Kocsisoron óvatos a lány csináltam, hogy ne legyen komoly bajom. H. Csilla régi Ismerőse a kerületi rendőröknek. Szakmája miatt kapta a klmeszelést. Csibésznyelven ugyanis a kitiltást így nevezik. — Kik járnak még le a térre? — szólítom meg N. Editet? — Például tisztes családanyák is, akiknek hónap végén elfogyott a pénzük. Csinálnak egy-két menetet, aztán hazamennek. Van olyan Is, aki egy tál bablevesért megy el. Intézeti lányok is megtalálhatók itt a könnyű pénzszerzés reményében. — Előfordul, hogy össze is verekednek a vetélytársnővel? — Néha igen, de ez csak akkor szokott előfordulni, ha alacsony árat mond. Ilyenkor elverjük, hogy ne rontsa az üzletet. — Kik járnak a térre a férfiak köizül? — Nem fogja elhinni, neves emberekkel is találkoztunk már. Szült a felesége és nőt kívánt. — Mondja nem lenne Jobb becsületes munkával keresni a pénzt? — Ugyan, hol él maga? Mi ezt az életformát szoktuk meg. Nem tudunk szabadulni ettől. Nagy Péter János EGY FRANCIA ZENÉSZ megdöntötte a tangóharmonlkázás eddigi világrekordját. A 38 esztendős Jean Blanch 216 órán át húzta-vonta a zeneszerszámot. Az új csúcstartó óránként öt perc szünetet tarthatott, s naponta háromszor 20—20 perc étkezési időt kapott. Jean több mint 1500 dalt szólaltatott meg a hangszerén. Az előző rekordot is egy francia muzsikus tartotta, de ő csak 185 órán át harmo- nikázott. VAKARÚDZIK az argentin főváros: Buenos Alrest szúnyogok hada lepte el. A tízmilliós dél-amerikai metropolis kétségbeesett erőfeszítést tesz vérének megvédésére a gyötrő agresszor- ral szemben. A szokatlanul meleg idő és a 86 százalék körüli páratartalom kedvez a tavaly nyár végén lerakott peték kikelésének, és a szúnyogok mil- liárdszámra lepték el a lakásokat, az utcákat és á parkokat. Odahaza a Buenos Aieres-i polgár még csak védekezik valahogyan a rovarirtó spray-ekkel, de az utcán már nincs menekülés: e- gyik kezével hadonászik, a másikkal meg vakaródzik a polgár. A városi tanács — pénz híján — nem is gondol helikopteres irtásra, így aztán nem marad más, mint a remény, hogy végre beköszönt a hideg Idő, s a tél véget vet a szúnyogok inváziójának. EGY ÖCSKASNAL négy évvel ezelőtt három dollárért vásárolt térképet most esetleg tízmillió dollárért fog eladni egy amerikai férfi. A tulajdonos, Edward Jonens kiderítette, hogy a Párizsról készített első pontos térkép hiteles másolatát vette meg. E másolatot IXV. Lajos francia király rendelte meg 1671-ben. Az 1,3X6 méteres műremeket a Christie’s cég New York-1 árverésén bocsátják kalapács alá. Egy denveri vásárló máris közölte, hogy hajlandó akár tízmillió dollárt fizetni érte. Ezzel egyidejűleg a francia kormány is jelezte, hogy esetleg megvásárolná a történelmi ereklyét. ÖRIASI SZERENCSÉJE VOLT egy an goi lábnak, aki zsebpénzéből 8 fontért két festményt vásárolt nemrégiben kedvtelésből. A 25 éves Jane Smith, aki felsőfokú tanulmányokat folytat, megszorult, ezért elhatározta, hogy túlad a két képen. Az inflációs ráta és a festmények értéknövekedésének figyelembe vételével úgy gondolta, hogy némi felárra számíthat. Nagy meglepetésére azonban a délnyugat-angliai Penzance-ben megtartott árverésen kiderült, hogy a képek Letitla Hamilton ír festőtől származnak és mivel Albl- onban az ír művésznő alkotásai iránt egyre nagyobb az érdeklődés és az igény, a két kép 27 500 font sterlingért talált új vevőre. Ebből az összegből persze már nemcsak tanulmányok költségeire futja Jane Smith kisasz- szonynak... A PLAYBOY-FOnOK és a szép manöken — Hugh Hefner, a Playboy magazin alapítója sokáig a házasság intézményének egyik leghangosabb ellensége volt. Amikor 1959-ben elvált, kijelentette, a házasság minden szép remény végét jelenti, s nem a férfinépnek való. Ám az idő a házaséletet megvető Hefner felett is eljárt. A Playboy atyja, az erősebb nefn hajdan oly fölényes képviselője nem tudott ellenállni egy kanadai manöken, Kymerly Conrad vonzerejének. Az öregedő playboy és a 26 esztendős lány június 1-Jén Los Angelesben tartotta meg esküvőjét. A hírt maga Hugh Hefner közölte, minden további megjegyzés nélkül, említést sem téve természetesen hajdani házasságellenes kijelentéseiről. ORSZAgOti rendőrök mérőszalaggal. — A gépkocsival közlekedők számára a biztonsági öv használata immár 0- laszországban is kötelező. Ügy, olasz módra, mert például a rendőrségi, a tűzoltó- és a mentőautókban nem kell az övét bekapcsolni. Mentséget élveznek továbbá a 190 cm-nél magasabb és a 150 cm-nél alacsonyabb egyének is. A rendelet arról nem szól, hogy a közlekedést ellenőrző rendőrök ezentúl hordanak-e magukkal mérőszalagot, hogy ellenőrizzék a „szabadmozgású“ autósok testmagasságát. ELLOPTAK a jósok gömbjeit. — Páratlan csapás sújtott öt Írországban turnézó észak-angliai jövendőmondót: Dubllnban a leparkolt gépkocsijukból ellopták kristály gömbjeiket. Nélkülözhetetlen kellékeik eltűnéséről az egyik jósnö így nyilatkozott: „Megé- reztük hogy valami történni fog, de nem tudtuk, hogy ml...“ Az előre nem látott baleset miatt kénytelenek voltak feladni jól jövedelmező turnéjukat. Krlstálygömbjeik híján nemcsak hogy az arra rászorulóknak nem tudnak jövendőt mondani, de maguknak sem jósolhatnak nagy jövőt ebben az üzletágban.
