Új Ifjúság, 1989. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1989-06-07 / 23. szám
M »' mär nyíltan vetődik tel a hamleti kérdés a Gömörhor- kai (Gemerská Hôrka) Cella- lés- és Papírgyár munkásai és vezetői körében. Okuk van rá, mert két év éta viharfelhők gyülekeznek a gyár (Ol'dtt, hasztalanul várják a kormánydöntést sorsuk alakulásáról. Két év óta kérdőjelek garmadával találták magukat szemben a kiutat kereső vezetők, a segédkezet nyáj- tá járási politikai és társadalmi szervek elöljárói, így a gyár történelmi kulisszái között már csak visszafogott ütemben folyik a munka, ami a munkások létbiztonságát is veszélyezteti. Két év óta kongatják a vészharangokat, hirdetve, hogy a gö- möri nagyközség számára az átépítés egyben a leépítést is jelenti. Nincs vihar előtti csend, de ma még senki sem tudja, mi lesz a vége. A nagy dilemma Rengeteg kérdés merül fel a gyártás műszaki feltételeit és az alkalmazott technológiákat Illetően, de mivel ezeket úgysem tudnánk megoldani, Inkább azokat a szakembereket szólaltatom meg, akik az adott helyzetben sem csüggednek, próbálnak lépni, intézkedni a Jövőt Illetően. A kiutat keresők, a helyettesítők vagy szükségmegoldásokat tervező gyári szakembercsoport egyik elismert tagja dr. Jancsovics István, fejlesztési osztályvezető. — Mikor legutóbb, két évvel ezelőtt, itt jártam, szilárd elképzeléseken nyugvó konstruktív fejlesztési koncepcióval Ismertetett meg. Hol tart ma az átépítés körüli, már akkor Is felvillantott huzavona, és miiyen gyakorlati lépések történtek az ügyben? — A kormánynak benyújtott fejlesztési tervünket időközben átdolgoztuk. jelenleg két csomagt/erv van, mely közül választani kell. Ml az elsőnek bevezetését forszírozzuk, a- melynek a lényege az átállás a fehérített vegyi termomechanlkusszá- las anyag gyártására és ennek fi- nalizálására. Azt javasoljuk, hogy amennyiben 1992 ben leállna a barna cellulóz előállítása, egyldőben induljon be ennek az új, cellulózhoz hasonló anyagnak a gyártása. Ennek a technológiának a jelenlegivel szemben több előnye Is van: nagyobbak a hozamok, olcsóbb, természetkímé- löbb, a fehérítésnél nem klórt, hanem hidrogénperoxldot használnának. Biztosítva lenne további hely- benl felhasználása, flnalizálása. Tudniillik fejleszthetnénk az egészség- ügyi betétek gyártását, ami társadalmilag Is fontos, minthogy jelenleg 200—300 millió darab hiányzik ebből a termékből a hazai piacon. Ráadásul így a betétek olcsóbbak, jobb minőségűek, sőt, exportképesek lennének. Mindamellett, hogy a gyártáshoz tízszerte kevesebb víz szükségeltetik, a betéteket különböző nagyságban és csomagolásban is készíthetnénk, esetleg egyszeri használatra papírpelenkákat Is gyárthatnánk. Szükséges még megjegyeznem, hogy a cellulóz- és papírgyártás euLenni! Vagy...? rőpal nagyhatalmának számító svéd cégek mindehhez segítséget nyújtanának. Előzetes tárgyalásaink értelmében, ha kell, szállítói hltelkooperá- jcióban is végezhetnénk mindezt. A másik oldalon van egy szűkkeblű, felszínes szüksé.gmegoldás. A devlzaellátottság jelenlegi állapotára és alapnyersanya.g-hlányra hivatkozva leállítani a cellulőzgyártást, az egészségi betégek gyártását a jelenlegi 200 millióról felfuttatni kb. 260 millió darabra, és bevezetni a papír- zsebkendők gvártását, majd menet közben még kitalálni valamit. Nem vagyok közgazdász, de ez a jelenlegi 240 millió koronás árutermelést mindössze 20—25 millióra szűkítené! Gondoljuk végig, mivel járna ez a dolgozók szempontjából! Ml és a járás Illetékesei az első koncepciót támogatjuk, a minisztériumban a második csomagtervet tartják — egyelőre nem hivatalosan — reálisnak. Döntés még nem született. Menni vagy maradni Frankovics Ferencet, a SZISZ a- lapszervezet elnökét az egészségügyi betéteket gyártó részlegen keresem. Öt olasz importból származó Famec- canlca márkájú gép ontja a terméket. Az óramű pontosságával, fennakadások nélkül üzemelő gépsorok mellett jobbára fiatal lányok, asszonyok dolgoznak. Ez a gyár azon csarnoka, amely fejlődésben jóval meghaladta az itteni átlagot, és szinte felüdülést jelent a régi elavult részlegek után helépni ide Feri technológus és osztályvezető helyettes ezen a részlegen. Mégsem erről, hanem a fiatalok Itteni helyzetéről, a létbiztonsággal, a kereseti lehetőségekkel és a pletykahírekböl származó jövőképp'el összefüggő munkaerővándorlásról faggatom. — Sok fiatal nem tud dönteni, menni vagy maradni, mert azt sem tudja, mit hoz a holnap. A SZISZ alapszervezete a mozgalmi munka szervezése mellett most a kollekt^ va összetartása, egységesítése Is hárul, ami a létkérdés megoldása közepette nem egyszerű feladat. A jelenlegi nehéz helyzetben nagy szükség van a megértő és segítőkész fiatalokra. Szerencsére, szép számban vannak olyanok, akik nem legyintenek a problémákra, akikre e- zekben a nehéz napokban Is lehet számítani. A munkaerövándorlás jobbára a cigányfiatalokra jellemző, akik nem veszik komolyan a munkát, nem tudnak beilleszkedni a munkahelyi kollektívákba, és ml is nehezen tudunk rájuk hatni. Csak a munkában és magatartásban legjobbak tölthetik ki a jelentkezési Ivet, így jelenleg csak 43 tagot számlál az alapszervezet. Sokan az alacsony fizetésre hivatkozva intenek búcsút a gyárnak és vándorolnak a közeli járási székhely üzemeibe. Ezzel úgy vagyunk, hogy rendszerint „az kiabál, akinek a háza ég“, vagyis akik sem mennyiségben, sem minőségben nem végzik el a rájuk bízott feladatokat Azt nem lehet mondani, hogy a gyár ne törődne a fiatalokkal, hisz most is két panel- gyári tömblakást adtak át, ahová 34 fiatal család költözhet majd be. A gyár belterületén egy új szociális központ épül. Az építésnél, takarításnál persze mi is segédkezünk. A esetleg kompromisszumos lesz a döntés. A negyedik X felé haladó mérnök korát meghazudtoló politikai és szakmai tisztánlátással látott hozzá a megoldás felvázolásához, mindenkor szem előtt tartva, hogy a gyár sorsától függ a papírgyáráról ismert gömöri nagyközség jövője is. Amikor bekopogtattam hozzá, munkatársaival éppen a legidőszerűbb problémát, az átépítést és fejlesztési koncepciók programtervezetét vitatták abból az alaphelyzetből közelítve, hogy július elsejétől állami vállalattá alakulnak át. !me a gondok és problémák halmaza? mire. Erkölcsi felelősséget érzek a dolgozók, a gyár, a község iránt is, de másoktól függünk, a döntés joga az ő kezükben van. Érdekes, ők meg nem veszik észre az ügy társadalmi összefüggéseit sem. Megfoghatatlanul ugyan, de mintha valamilyen szűkös érdekek irányítanák az ügyet. — Az állami vállalati státus segít, vagy ront a jelenlegi helyzetükön? — Is-ls. Nagyobb önállóságunk lesz, jobban, könnyebben tudunk dönteni és operatívabban intézkedni a hatékony változások • érdekében. Szerintem egy bankhitel hozhatna pálfordulást. Másrészt a változás kö- zelebb hozhatja a véget, ugyanis az állami vállalatokról szóló törvény értelmében egy olyan konszolidációs tervet kell kidolgozni, mely két-há- rom éven belül nyereségessé teszi a vállalatot. És itt a kör újból behagyományos sport- és kulturális akciókra most kevesebbet adunk, viszont nagyobb gondot fordítunk a termelés segítésére, a másodlagos nyersanyagok gyűjtésére, az újítási és ésszerűsítési mozgalomra, valamint a különböző munkaversenyekre. A jövőben Is szeretnénk a gyár presztízsének visszanyerésén munkálkodni, bizalmat önteni a fiatal lel- kekbe, és minimálisra csökkenteni a munkaerővándorlást — ez most a ml métánk. Szörnyű, de igaz: a gyár életképességét kell bebizonyítanunk, semmi másra ngm marad energiánk. Addig nyújtózkodj... A gyár fiatal Igazgatójának, Bodnár András mérnöknek gondterheltek a napjai. Akkor került az Igazgatói székbe, amikor már megindult a lavina. Az Illetékesek tőle várták a megoldást, s a gazdasági átépítés közepette azt sem bánták, direktív, — A múltban Itt nem ruháztak be, nem fejleszíotték a gyárat, a közös kassza elnyelte minden garasunkat, mondhatom hát, hogy áldatlan állapotba kerültünk. Nekünk szilárd elképzelésünk van, de tény, hogy a döntéshozatalnál több szempontot is mérlegelni kell. Az egyik dolog a foglalkoztatottság a másik az ökológiai problémák. A Sajó már semmit nem bír el, viszont az ökológiai beruházási költségek fedezése részünkről elképzelhetetlen, hiszen a vállalat nem akkumulált anyagi eszközöket, sőt, a nyersanyagok bebiztosítása Is nehézségekbe ütközik napjainkban. A kérdéscsoport humá- nos megközelítésével szembehelyezík a beruházások befagyasztásáról szóló döntést. De ml lesz az egészség- ügyi programmal, ha nem lesz cellulóz? Elmondhatnánk ősapáink Igazságát, miszerint „addig nyújtózkodj (nyijjtózkodhatsz), ameddig a takaró ér!“, de ezzel itt nem megyünk semBodnár András mérnök: „Erkölcsi felelősséget érzek a dolgozók, a gyár és a község iránt.“ zárul, mert ez a mi esetünkben jelentős pénzeszközöket igényelne. A Gömörhorkai Cellulóz- és Papírgyár tavaly a cellulózgyártás 16 5Q0 tonnás tervét maradéktalanul teljesítette. A beépített állóeszközök alacsony kihasználtság! foka mellett ez nem járt nyereséggel. Ráadásul az eleve nem gazdaságos egészségügyi betétek gyártását (kormánykérésre) 11 millió darabbal emelték, vállalva a gépsorok túlfeszített üzemeltetését. S mindezt csak azért, hogy bizonyítsák: ez a gyár ilyen múlttal, ilyen lelkes kollektívával, ilyen ambíciókkal teli szakembergárdával jobb sorsot érdemelne, mint a szanálás! Két éve azt ígértem, a témához visszatérünk. Most kíváncsian várva a döntést újból ezt teszem. Polgári László (A szerző felvételei) Kedves D. Kovács József avagy — mit jelent a szó: „álláspont“ Azt, hogy az ön írására reagálok — teljes őszinteséggel biztosíthatom —, nemcsak a kritikusi becsület megvédése érdekében teszem. Azért tartom fontosnak az ön „álláspontját“, mert nagyon kifejező példája annak a szemléletnek, amely nálunk uralkodik, s higgye el, ha Griffith olvasta volna az ön írását, egy filmcímmel, az „Intolerancia“ szóval válaszolt volna, mely szót azért nem tartok helyénvalónak lefordítani „Türelmetlenségre“, mert a szó jelentése azonmód megváltozik, pontosabban: a magyar változat szegényebb, mert más jelentéssíkot ölel fel. Maga a jelenség (az intolerancia) szinte korszellem és sajnos, valószínűleg sosem irtjuk ki az emberek viszonyából. Egy értékelés a lehető legkörültekintőbb objektivitást kívánja, s ez sajnos, az egyik legritkább jelenség kommunikációs tevékenységünkben. Inkább érvényesül az érzékenységünk, mely ugyan teljes mértékben érthető, hiszen az akció-reakció elve ebben is érvényesül (ráadásul a nemzetiségi lét specifikumaival) mégis kérdéses, megtaláljuk-e azt a hatást, amikor ez az érzékenység már önmagunk ellen fordul. Hogy miért? Azért, mert a kvalitatív átértékelődés után a beteges érzékenység, sértődéknység, s eezzel párhuzamosan a támadás, az önmegtartás ösztöne is fellép, viszont éppen ennek a túlérzékenységnek Szálkák, fricskák, cikornyák köszönhetően a reakciók is ehhez méretezettek lesznek. A sértődékenység törvényszerűen elfogultságot von maga után, 8 ez ellen talán már nem is olyan egyszerű a védekezés, mint a preventív szelektálás bevezetése, ill. gyakorlása, hogy ezek a külső impulzusok a megfelelő helyen, módon intezltással rezonáljanak bennünk. Az ön érzékenysége sajnos szintén mellőzi az objektivitást, ezért jelenti ki oly egyszerűen és egyöntetűen, hogy ez a film rossz. Természetesen a saját érvelt Is felsorolja, amelyeket én most, az ön utólagos engedélyével Idézni fogok, ön azt írja, hogy a film a filmfesztiválon bemutatásra került, „s a nézői látogatottság alapján megbukott“. Nos, ne szorítkozzunk ezekre az érvekre, és ne tegyünk úgy, mintha nem tudnánk, hogy a nézői látogatottságnak kevés köze van a film értékéhez. Illetve, hogy ez a szempont nem lehet értékmérő ebben az esetben. kz ún. művészfilmekre az emberek nem járnak (több okból, s most ezt valóban ne firtassuk, hogy miért). Viszont van itt egy következő mozzanat, amely minket már érdekelhet, mégpedig az, amikor a rendezők neve „önállósul“, s ez az a fázis a néző szempontjából, amikor már „sikk“ az ő filmjeikre járni. És sajnos, éppen a sznobizmus alapkövén kell e két fogalmat közelíteni egymáshoz (az értékről és a látogatottságról lévén szó). Az emberek leginkább Angelikát, A becéző szavak-at, A csillagembert, A végzetes szerelmet, A zöld kobrát stb. tekintették meg. Ezek után azt hiszem, felesleges tovább taglalni, hogy az értéknek nem sok köze van a látogatottsághoz. A másik fontos szempont, mely szerint, mint ön írja, a film rossz, lényegében az, hogy a filmben a magyar kisebbség fíim- poló, konzervatív melósként van bemutatva. Ezt a „motívumot“ én Is észrevettem, s megvallom, egy pillanatra én Is kényelmetlenül éreztem magam. Szerencsére, túltettem magam ezen, s biztosíthatok bárkit, hogy nem azért, mert a nemzeti öntudatomat éppen leúsztattam a Dunán, s hogy tovább személyeskedjek, én Is olyan környezetben élek, amely joggal sarkallhatna arra, hogy lépten-nyomon megsértődjek. Viszont szerintem ezekből a szituációkból éppenhogy tanulni kell, s a tanulás (és én most nem az alkalmazkodásról, vagy rosz- szabb szóval a kompromisszumokról beszélek) lesz az, ami fölényt ad, a szó valóban nemesebb értelmében. Visszatérvén a filmre: azért nem értékelhetek ebben az esetben a nemzeti öntudatom (pusztán) szempontjából, mert egészen egyszerűen: ITT EGY FILMRŐL VAN SZŐ, egy filmet kell értékelni. A film tehát attól még nem lehet rossz, hogy néhány ember, vagy jó- néhány ember nemzeti öntudatából fakadó érzéseit sérti, hogy gyalázkodásnak, sértésnek, támadásnak, büszkeségünkbe, becsületünkbe való belegázolásnak tekintjük ezt a momentumot (és még sok mást). Viszont ne süllyedjünk erre a szintre, mert bebizonyított tény, hogy ami a ml lelkünket terheli, azt az „ellenfél“, a túloldalon állók képére kenjük.) Nem hiába hangzik el Hanák Péter „A Kert és a Műhely“ c. könyvében erre egy nagyonls találó utalás, mely frappánsan kijelenti: egyik nemzet a másikat — főleg, ha egy fedél alá kényszerülnek — értékelheti, viszont a nem körültekintés vádja érhet minket, ráadásul jogosan, ha ilyen forrásokat kiemelve közlünk, mert az az érem egyik oldala, ami azt jelenti, hogy az elfogultság nem kis mértékben érezteti hatását.) Azt hiszem, éppen itt az ideje, hogy a hallgatólagos „haragszom rád“ és „mit keresel itt“ politikát feladjuk — jó, csak engedjünk belőle —, hogy felülkerekedjünk ezen az „Intolerancián“, hogy megpróbáljuk kicsit nyitottabb szemmel figyelni a másik embert, a másik kultúrát, a másik nemzetet, az összes nemzetet. Duba Gyula nyilatkozta a Magyar Televízió egyik műsorában, hogy minden az egyénnel kezdődik, s ezért kezet ráztam vele. Éppen Itt az ideje, hogy abbahagyjuk a siránkozást, mert ez nemzeti kultúránk, továbbjutásunk, európai méretűvé növésünk egyik feltétele. S még egy adalék: egy film szerencsére annál magasabb kritériumok szerint mérettetik, mintsem a jó és a rossz kategóriájával ki tudnánk fejezni. Tisztelettel: Mőrocz Mária Frankovic-s Ferenc; „A jelenlegi nehéz heiyzBthen nagy szükség van a megértő és scgítükész fiatalokra.“ Dr. jancsovics István: „jelenleg két csomagtervünk van, melyek közül választani kell.“
